„Meg kell mutassuk azt, hogy milyen fából faragtak minket” – interjú Tóth Frankával

Nehéz helyzetben is hősiesen helyt tudott állni az elmúlt hetekben a TFSE. Az alapszakasz hajrájához érkezve Tóth Franka csapatkapitánnyal beszélgettünk.

Bár az elmúlt három mérkőzésen alulmaradt a csapat, de minden nehézség ellenére végig becsülettel küzdöttetek. Neked is több meccset ki kellett hagynod, de mégis megkerülhetetlen a kérdés: csapatkapitányként miként látod az elmúlt időszakot?

Le a kalappal a lányok és a stáb előtt, hogy így tartották a frontot, amíg néhányan betegséggel, sérüléssel bajlódtunk. Ebben a nehéz időszakban nem egy alkalom volt, amikor nagyon kevesen edzettünk és játszottuk le a meccseket. Szerintem szépen helytálltunk a nehéz szituációkban. Mindenki becsülettel megcsinálta a munkát, és bizonyítottuk, hogy jó közösség vagyunk.

Biztos sokaknak furcsán hangzik ez a mondat egy közel 30 pontos vereség után, de azt hiszem megállja a helyét a kijelentés: ennek a hősiesen küzdős időszaknak egy gyönyörű megkoronázása volt a szombat este a Sopron ellen.

Nehéz mérkőzés volt, de úgy gondolom, hogy 30 percen keresztül a lányok megmutatták azt, hogy mire képesek, és gyönyörű kosárlabdát játszottak. Valóban hidegrázós volt azt látni, hogy az a munka, amit beletettünk közösen az elmúlt időszakban, megtérült. Megmutattuk azt, hogy még ilyen foghíjasan is, de mire vagyunk képesek.

Amikor szerkezet nélkül, kevés emberrel lép pályára egy csapat, akkor milyen eszközök állnak rendelkezésre a pályán? Mivel lehet versenyképességet teremteni?

Lehet, hogy nevetni fogsz a válaszomon, de gyakran éppen a meglepetés erejével. Azzal, hogy különleges szerkezetben nem a megszokott kosárlabdát játssza a csapat.

Mi is voltunk már fordított helyzetben, amikor nem azt a kosárlabdát játszotta adott ellenfelünk, amire készültünk. Ez zavaró tud lenni és ez lehetett az egyik kulcsa is annak a jó szériának, amit a lányok mutattak például a Pécs vagy a Sopron ellen. Emellett pedig küzdött és odatette mindenét az, aki pályára került  – ezt nem lehet elég alkalommal elmondani.

Milyen a hangulat az öltözőben? Van egy amolyan összekovácsoló „most mutassuk meg” jellege ennek az időszaknak?

Természetesen van és nagyon bízom benne, hogy ez ki is tart. A nehéz időszak, amikor a topcsapatokkal játszunk a bajnokságban, lecsengett. Ismét az a szakasz jön, amikor meg kell mutassuk azt, hogy milyen fából faragtak minket. Bizonyítanunk kell, hogy azokat a győzelmeket meg tudjuk szerezni, amik szükségesek ahhoz, hogy jó pozícióból forduljunk a rájátszásra.

A napokban jelentette be a 190 cm magas, 4-es, 5-ös poszton bevethető Bride Kennedy-Hopoate szerződtetését a klub. Csapatkapitányként ilyenkor mi a feladatod, és egyáltalán milyenek a benyomásaid így az első közös edzések alapján?

Jók, nagyon pozitív. A szezon első felének végén volt egy távozónk, de egyébként nyáron így tervezte a stáb a szezont, hogy lesz még egy magas a palánk alatt. Ez azt jelenti, hogy az „eredeti” felálláshoz képest Shannon Ryan távozása óta emberhiányban voltunk és ez az elmúlt időszakban még jobban kirajzolódott.

Csapatkapitányként azt tartom a legfontosabbnak ilyenkor, hogy segítsem az újonnan érkezőt. Beavassam őt minden kulisszatitokba, ami fontos. Segítenem kell a beilleszkedését a pályán is. Nagyon nyitott személyiségű játékost ismertem meg. Pozitív energiát kaptunk tőle az öltözőben és a pályán is.

Nagyon sokszor elhangzik – már-már közhelyszerűen – az évközi igazolásoknál, hogy amekkora erősítést jelentenek, annyira tudnak zavart is okozni azzal, hogy hirtelen megváltoznak a percek és a szerepek, amit addig megszoktatok. Ez mennyire valós veszély most nálatok?

Nálunk szerintem ez volt a legjobb időszak az igazoláshoz, mivel tényleg nem voltunk meg az elmúlt meccseken. Az a rendszer, ami december-január elején kialakult, kirajzolódott, az elmúlt hetekben nem tudott megvalósulni, így most egy új rendszert kialakítani és megszokni kevésbé nagy váltás.

Ettől függetlenül mindenkitől nyitottságára van szükség ilyen helyzetben. Amikor új játékost hozunk a rendszerbe, függetlenül bármilyen körülménytől, ez érdekes és nehéz feladatokat tud szülni, de közben annál pozitívabbakat is, ha ez a folyamat sikeresen megy végbe.

Zárásként egy gondolat szombatról. Újabb budapesti rangadó, méghozzá a BEAC ellen egy nagy presztízsmeccs vár rátok. Mire számítasz?

Tanulva a novemberi mérkőzésből, szerintem a legfontosabb az, hogy észben tartsuk – így magamat is beleértve – a meccs 40 percig tart. Nem elég csak az elején jól teljesíteni. Az elmúlt időszakban szerintem ezt a hibánkat sikerült kijavítani.

Már a BEAC elleni egylabdás mérkőzés utána rögtön levontuk a tanulságokat, és képesek voltunk előrelépni. Összességében küzdős meccsre számítok, mivel a BEAC-nak erős hazai pályája van. Ráadásul ők is igazoltak egy új játékost, akivel még nem találkoztunk.

Nagy a tét, mert még van esély a negyedik helyre az alapszakaszban.

Egyértelműen ez a célunk, ezen a mérkőzésen is nyerni szeretnénk, a következőn is. Azt szeretném, úgy jöjjünk le a pályáról, hogy elmondhassuk: mi mindent megtettünk azért, hogy a Szekszárd elleni mérkőzés egy abszolút ki-ki rangadó legyen a negyedik helyért.