Megfelelni az elvárásoknak – interjú Toman Rékával

Múlt héten az NKA Universitas Pécs elleni bajnoki rangadón immár tétmérkőzésen is bemutatkozott a Sopron Basket színeiben Toman Réka. A nyári csapatváltásról, a sportakadémiai életről és a fejlődési lehetőségekről beszélgettünk.

Gratulálok a soproni A-csoporthoz bemutatkozásodhoz! Milyen érzésekkel gondolsz vissza a vasárnapi találkozóra?

Köszönöm! Rólam tudni kell, hogy nem először léptem pályára az A-csoportban, így ez jelentősen csökkentette a stresszt. Emellett a felkészülési mérkőzéseken is játszottam, ami szintén sokat segített.

A korosztálytól és téttől függetlenül minden meccsnapot ugyanolyan fontosnak tartok. Ennek ellenére nyilván hatalmas volt bennem a bizonyítási vágy vasárnap.

Mint mindig, ezúttal is próbáltam a maximumot nyújtani minden helyzetben. Ez a fejlődésem szempontjából is fontos, illetve azért is, hogy megfeleljek a saját magammal szemben támasztott elvárásoknak és a stáb elvárásainak.

Az elmúlt évadban öt alapszakasz és három play-out mérkőzésed volt a Ludovika-Csatával az A-csoportban. Ebből a tapasztalatból mit tudtál hasznosítani?

Sokat jelentett, hogy saját bőrömön megtapasztaltam az A-csoportos munka ütemét, a meccsek ritmusát. Sokkal gyorsabb, komplexebb a játék. Jóval több mindenre kell figyelni, mint utánpótlásban – például minden egyes játékosra külön-külön készülünk.

A legfontosabb, hogy az információ-befogadás tapasztalatát megszereztem tavaly. Sokat segített idén, hogy nem ért váratlanul: hétről hétre mennyi újdonságból kell felkészülni az A-csoportban.

December elején vagyunk, hosszú hetek, hónapok teltek el a közös munka kezdete óta. Az élvonalbeli gárda keretének határán billegő játékosok között, ahova te is tartozol, kialakult egy egészséges rivalizálás? Figyelitek egymást, hogy éppen ki és milyen teljesítménnyel tud bekerülni az A-s meccskeretbe?

Itt a hangsúly szerintem az egészséges rivalizáláson van. Öt-hat olyan fiatal játékos dolgozik most Sopronban, akik egyszerre mozognak a felnőtt, illetve az U23/junior között. Mi a pályán kívül nagyon jóban vagyunk.

Annak viszont rettenetesen örülök, hogy a pályán, edzésen zajló dolgokat, illetve a civil barátságot külön tudjuk választani. Azzal, hogy ezt meg tudjuk tenni, magunknak segítünk a legtöbbet a fejlődésben.

Nem nézzük edzésen és nem is teszünk különbséget, hogy kin hogyan védekezünk vagy támadunk. Pontosan tudjuk, ha egymás ellen is ugyanolyan agresszívak vagyunk, akkor a másikból is segítünk kihozni a maximumot.

Gyakorlatilag húzzátok egymást felfelé?

Így van! Nem egyszer fordult elő, hogy úgymond felbosszantottak és még jobban szerettem volna megmutatni. Nem a másik ellen szól ilyenkor, hanem ez egy magamban lezajló folyamat, hogy szeretnék teljesíteni és bizonyítani.

Többször említetted, hogy saját magaddal szemben milyen elvárásokat fogalmaztál meg. Maximalista ember vagy?

Annak tartom magam, ami sajnos nem mindig sül el pozitív irányba. Többször fordult már elő, hogy olyan magasra tettem a lécet, amit aktuálisan nem is vártak el tőlem. Ugyanakkor sok szituációban segített is. Úgy tapasztaltam, hogy nekem könnyebb, ha van egy konkrét, megfogható kitűzött cél, amiért küzdök.

Ugorjunk vissza nyárra és a csapatváltásra. Egyértelmű volt, hogy Dórival együtt fogtok mozogni?

Az elején annyira nem. Leginkább azért, mert arányaiban későn kezdődött a csapatkeresés folyamata, nem igazán tudtuk mire számíthatunk. Ráadásul mi az U18-as válogatottban szerepeltünk és a válogatott edzőtábor alatt, ami júniusra esett, igyekeztünk ezzel kevesebbet foglalkozni, hogy ne vigye el a figyelmünket.

Ettől függetlenül nagyon sokat jelentett a döntésben, hogy végül egy helyre mehettünk. Mi 11 éve folyamatosan együtt kosarazunk és megkockáztatom, hogy engem senki nem fog annyira ismerni a pályán, mint Dóri.

Ismerjük egymás minden apró rezdülését. Ő is tudja, hogy én hogyan gondolkozok, én is tudom, hogy ő az én helyzeteimet hogyan látja a pályán. A szakmai beilleszkedés szempontjából, de egyébként a magánéletben is kedvezőbb volt nekünk, hogy együtt jöhettünk Sopronban.

Örülök, hogy szóba hoztad a magánéletet. Megint beleestünk abba a „hibába”, hogy rögtön a kosárlabdával foglalkoztunk, miközben nektek egy teljesen új élet kezdődött nyáron. Dóri nagyon pozitívan nyilatkozott az első tapasztalatokról. Te hogy érzed magad?

Nekem régi vágyam volt az önállósodás, hogy egy kicsit elszakadjunk otthonról és magunkat lássuk el. Az, hogy ezt Dórival közösen tehettük meg, nagyon pozitív és szeretjük a soproni életet.

Természetesen nehéz a család nélkül, de sokat segít Petra, aki Miskolcon egy év tapasztalattal előttünk jár ebben és mindenki mással is tartjuk a kapcsolatot a családból. Nekem érzelmi oldalról a kishúgomat volt a legnehezebb elengedni, viszont a szüleink kéthetente jönnek hozzánk és segítenek mindenben.

Maradva a nyárnál, a törökországi U18-as Európa-bajnokságon szerepeltél. Hogy értékeled a saját szempontodból a kontinenstornát?

Az eggyel idősebbek, tehát a 2005-ös születésűek voltak a vezető korosztály. Emiatt úgy számoltam, hogy nem lesz nagy szerepem, de szerencsére ez nem igazolódott be.

Sok mindent megtudtam a játékomról. Megmutatta az Európa-bajnokság a hiányosságaimat és azt is, hogy miben kell fejlődni a nemzetközi szinthez.

A válogatottban ugyanúgy Laczka Miklós a másodedző, mint itt a Sopron Basketnél. Rengeteget segített azt felmérni és elindítani, hogy miben kellene változtatni egyénileg és fizikálisan. Úgy érzem, hogy most jó úton haladok ebben.

A második lengyelek elleni meccs, amikor egy dobást hibázva 15 pontot szereztél, emlékezetes pillanata a nyárnak.

U16-ban azért volt erősebb meccsem, de az idősebbek között mindenképpen ez volt eddig a legjobb a válogatottban, egyetértek.

Ugorjunk vissza klubszintre. Mit vártál Soprontól?

Nagy volt a várakozás, ezt nem titkolom. Nem vagyok izgulós típus és nem is sokszor ülnek ki az arcomra ezek az érzelmek, de most megtörtént.

Jól jött ki nekünk Dórival, hogy az alapozás kezdetén itt lehettünk. Nem menet közben csöppentünk bele egy idegen környezet munkájába, hanem rögtön az elejétől a többiekkel dolgoztunk.

Kimondott szakmai elvárás nem volt. Amit az Európa-bajnokság kapcsán is említettem, azokon a területeken kell fejlődni. Itt Sopronban minden adott ehhez. Nagy lehetőséget kaptunk és sok mindent tanulhatunk.

Várnak tőled mást Sopronban, mint korábban? Megkerülhetetlen kérdés például az is, hogy milyen poszton tudsz érvényesülni?

A felnőtt csapatban nem várnak mást. Hármas, tehát bedobó poszton voltam eddig a legtöbbet és ott is számítanak rám.

Juniorban csúszok lefelé a négyesek közé, de én erre lehetőségként tekintek. A magasságomból adódóan abban a korosztályban sok mindent tanulhatok a centerek között és a 3-as, 4-es poszt egyébként is rengeteg dologban összecsúszik. A megszerzett tapasztalatokat így tudom hasznosítani a későbbiekben.

Ez a távlati célod is, hogy valamennyire 3-as, 4-es univerzális játékos legyél?

Nekem a 3-as volt a fő posztom egész eddigi pályafutásom során. Minden évben próbálom ezt fejleszteni és valami újat tanulni arra a posztra. Szerintem ez a leginkább hozzám illő, így hosszú távon inkább 3-asnak képzelem el magam.

Ha az előttünk álló heteket, hónapokat nézzük, akkor mi a következő fejlődési pont számodra?

A labdakezelés és az ahhoz kapcsolódó mozgások mennek gyengébben. Az egyéni képzéseknek köszönhetően már eddig is sokat fejlődtem abban például, hogy ne féljek, ha nekem kell önállóan labdát kezelni, labdát vezetni, 1-1 szituációkat kialakítani.

Szeretném ezeket meccsszituációban alkalmazni. Edzésen más, mint éles szituációban és sajnos meccsen még nem minden tanult elemet sikerült kamatoztatni. Emellett a játék fizikális oldalát emelném ki. Ott is érzek fejlődést, de nyilván ez egy hosszabb folyamat lesz.

Említetted, hogy három csapatban, a felnőtt, az U23 és a junior, számítanak rád. Nyilván mindegyik nagyon értékes visszajelzést ad, de melyik számodra a fő „vadászterep”, ami a legtöbbet mutatja neked?

A juniort és az U23-at említeném elsősorban. Ott láthatom, hogy a koromhoz képest hol tartok. A visszajelzések eddig szerencsére pozitívak. A felnőttet amolyan ajándéknak tekintem. Ugyanúgy küzdök, hajtok, de sokkal idősebbek között kell érvényesülni és még nem várhatom el ugyanazt magamtól, mint saját korosztályban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne jó ott szerepelni és bármi, ami ott sikerül, az nagyon értékes visszaigazolás a munkáról.

Emberi oldalról megtaláltad a számításaid a sportakadémia és a profi csapat közegében?

Jó itt lenni Sopronban, mindenki befogadó. A felnőtt csapatnál is sokat tudok tanulni és amit kiemelnék, hogy nagyon jó stábbal dolgozunk együtt, akik mindenben segítenek.