Hirdetés
Archivum

Megszületett a csoda: Továbbjutott a Pécs!



:

:

Hirdetés

Nem találok szavakat… Ami baj, mert kellene, de amit ezen az estén a pécsi csapat szívbõl, küzdeni akarásból szállított azt nem lehet visszaadni. Éppen ezért a szokásos kronologikus beszámolótól eltekintenénk, mert nincs értelme… Jelen pillanatban nincs ember, akit érdekelne, hogy mi történt a 16. vagy a 32. percben, csak az számít, amit ez az este adott.

Mert sokat adott, legfõképp mert rácáfoltak Iványi Dalmáék azokra a hangokra, akik bizony féltették ettõl az EuroLigától a Pécset. Hogyne féltették/féltettük volna, ilyen fiatal kerettel nekimenni egy ilyen sorozatnak 10-ból 9 alkalommal öngyilkosság, de most volt az az 1 alkalom amikor nem. Pedig nem így indult. Amikor a Mondeville 58-70-re nyert a pécsi csarnokban sok minden megfordult az ember fejében csak egy ilyen végkifejlet nem. Aztán voltak már jelek, a rigai gyõzelem vagy éppen a Mondeville-ban aratott siker megmutatta: bármi lehet ebbõl a szezonból. Legalábbis mondtuk, hogy bármi lehet, de azért mindenki tisztában volt azzal, hogy januárban a Kassa és a Taranto megy a baranyai megyeszékhelyre. Õket legyõzni hat napon belül nem a nagy feladat, hanem a csoda kategória.

Ahogy azonban a cím is mutatja, megszületett a csoda, mert sikerült a bravúr. Amikor az ember úgy várja a Pécs-Taranto meccset a Lauber Dezsõ városi sportcsarnokban, hogy írni kellene nagyjából 2500 karaktert errõl az estérõl, akkor a feldobás elõtt rögtön az fogalmazódott meg: „milyen jó eredmény, hogy az utolsó fordulóig sikerült nyílttá tenni a továbbjutás kérdését, de hát a Taranto túl nagy falat volt.” Az elsõ negyedben fej-fej mellett haladnak a csapatok és a nagy falat már nem is tûnt olyan nagynak. Védekeznek az olaszok, de nem úgy mint megszoktuk idén, támadnak is tisztességgel, de nem pontosak. A Pécsnél meg jön egy Iványi tripla, meg még egy. Az állás pedig 10 perc után 16-13.
 

Az álmokból 23-13-nál, amikor zúg a „tíz-tíz-tíz” valamennyire realitás lesz és a cél már nem a tisztes helytállás és egyéb hangzatos, de tartalom nélküli szavak. A cél már a továbbjutás. Az elõny pedig nõ és nõ, 34-19-nél 15!!!! pont a különbség. A harmadik negyedre se változik a játék képe, jönnek az olaszok, de a különbség alig csökken. Nagy –Bujdosó pontja után 50-37-re megy a Pécs. 50-nél azonban megakadni látszanak a hazaiak, feljön 7-re a Taranto, letámadásuk ellen semmi sem mûködik. Griffin-t viszont fautolják a palánk alatt, két büntetõje jó, Iványi meg valahogy szerez egy duplát. Újra kétszámjegyû a differencia.
 

56-43-ról jön a negyedik negyed. El lehet bukni? Biztos el lehet, de nem itt és nem ez a Pécs. Az olaszok akarnak, tudják kicsúszhatnak a négybõl, de 72-58-ra kikapnak. Hatalmas öröm a pécsi csarnokban. Ezért az estéért megérte az egész alapszakasz. Nehéz volt, de minden sorozatra úgy emlékszünk szépen, ha a vége jó, és most nagyon jó. Sikerült átlendülni a kezdeti rutintalanságon, azon hogy Palusna nem lett bevethetõ és minden nehézségen ami csak kíséri a pécsi mindennapokat. Az a csapat, amelyik ennyit fejlõdik az elsõ néhány forduló és az utolsó kettõ között, az megérdemli a továbbjutást.

Hirdetés