:
:
Kedden 17 óra 45 perctől Japánnal vív nyolcaddöntőt a magyar válogatott a berlini világbajnokságon. A Dél-Korea elleni találkozó tapasztalatairól és a keddi esélyekről állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük.
„A Dél-Korea elleni győzelemmel a válogatott elérte a csoport második helyét, ami reálisan a maximum az első hétvégén. A hétfői siker után – ahogy Völgyi Péter is fogalmazott és a rádióban én is így voltam ezzel -, maradthatott némi hiányérzet. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen nyertünk kilenc ponttal, ezt senki nem vonja kétségbe, de a mutatott játék képe alapján a jelenlegi magyar csapat jobb, mint amit a pályán láttunk, főleg abban a bizonyos tíz percben, amikor a koreaiak vissza tudtak jönni.
Az átlagban 23 eladott labda válogatott szinten, egy világbajnokságon rengeteg, kis túlzással szinte felfoghatatlan, hogy ezzel még versenyben vagyunk. Ebben természetesen benne van a fizikai és mentális fáradtság, hiszen a rotáció forgatása ellenére a kulcsembereink, akik a szekeret húzzák, már a teljesítőképességük határán mozogtak hétfőn. Nem gépek a lányok, a torna feszített ritmusában óhatatlanul jönnek holtpontok, de ami figyelmeztető, hogy Korea ellen szünnap után tapasztaltuk ezt. Ha megnézzük milyen jól sikerült a regeneráció péntekről szombatra virradóra, hétfőn nem feltétlenül éreztem így szombat után.
A nyolcaddöntőben Japán következik. Az előttünk álló párharc vízválasztó, a fejlődés újabb fokmérője és egyben hatalmas lehetőség. Ennek a generációnak pályafutása esélye, hogy a világ legjobb nyolc csapata közé kerüljön. 2024-ben Sopronban és tavasszal Isztambulban kétszer, két téthelyzetben már megvertük Japánt. Joggal teszi fel mindenki a kérdést, hogy tart-e ott a magyar női kosárlabda, hogy egymás után harmadszor is le tudja győzni a japánokat a világelitben? Kétélű fegyver ez, mert egyrészt adhat hatalmas lelki pluszt és magabiztosságot, másrészt viszont ott van a teher is, hogy a szurkolók és a közvélemény már várja: ha eddig ment, most is mennie kell. Teszem hozzá, semmi nem utal arra, hogy a lányok ne hinnének maradéktalanul a győzelemben.
Dél-Korea után bizakodhatunk, hogy megvan a játékunk az ázsiai stílus ellen. Ugyanakkor Japán egyértelműen jobb csapat, mint Korea, még akkor is, ha a játékstílusuk – a rengeteg futásra és külső dobásra épülő, gyors kosárlabda – alapjaiban valóban hasonló. Az alapkoncepció nálunk sem változhat: komoly fegyvertény, hogy Juhász Dorka és Takács-Kiss Virág révén a palánk alatt olyan minőségünk és magassági fölényünk van, amit ki lehet használni. Dorka választ adott a VB előtt feszegetett kérdésre, hogy a WNBA szezonból be tud-e hasonlóan ugrani, mint egy Euroliga szezonból. Meg tudta tenni, fantasztikusan játszik. Azt érzem rajta, hogy teljesen átéli a világbajnokság súlyát, az ezzel járó felhajtást. Sőt, még motiválja is. Ami persze nem meglepő, hiszen a WNBA és az amerikai egyetemi évek után pontosan tudja, mire van szükség egy ilyen színpadon.
Azt fontosnak tartom kiemelni, hogy csak a centerekre nem lehet építeni a Japán elleni nyolcaddöntőben. Nem fér bele, hogy meccsenként összesen négy darab hárompontost dobunk átlagban, amiből nem egyet ráadásul a magasembereink vállalnak el. A mezőnysornak most muszáj feljebb lépnie, és a kinti dobásokból sokkal többet beletennie a közösbe, mert a japánok ezt a négy-öt triplát egyetlen negyed alatt képesek megdobni. Elég annyit mondani, hogy triplarekordot állítottak fel az első napon.
Meg kell dicsérni azt, ahogy a válogatottunk jelen van Berlinben. Nagy dolog, hogy a korábbi évekkel ellentétben a csapat már nem tekinti magát tapasztalatlan, fiatal társaságnak, és a lányok nem bújnak kibúvók mögé. A keret magja mostanra a legjobb korban van, beérett, harminc körüli, komoly rutint szerzett brigád. Ehhez fontos a stáb magatartása is. Völgyi Péter és segítői reális önképet közvetítenek. Ha kell dicsérnek, de indokolatlanul nem ünnepelnek túl a részsikereket. Azt is jól tették szerintem, hogy nem beszéltek arról hétfőn, hogy Dél-Korea legyőzése USA ágára sodor minket, mert a világbajnokságon a legjobb nyolc közé kerülni már önmagában történelmi tett lenne. Egyben óriási lépés az egész kosárlabda-sportnak. Ha már csak gyerekeket, szurkolókat vonz be ez a szereplés, nyertünk.”
