Mérkőzésről mérkőzésre jobban alkalmazkodtak a spanyol stílushoz a Darazsak Sportakadémia játékosai – interjú Srdjan Raduloviccsal

A közelmúltban értékes spanyolországi túrán vett részt a Soproni Darazsak Sportakadémia U23-as együttese. Srdjan Radulovic vezetőedzővel beszélgettünk az út tapasztalatairól, a különböző kosárlabda kultúrákról és az ezekből átültethető elemekről.

Amolyan bevezetőként, kérlek mutasd be néhány gondolatban, hogy milyen céllal keltetek útra?

Nagyon hasznos túra áll mögöttünk. Ismét kitekinthettünk a saját bajnokságunkból, hogy felmérjük a teljesítményünket, és lássuk, milyen irányba kell haladnunk a jövőben.

Kipróbálhattuk magunkat magas szintű európai csapatok és akadémiák ellen. Látnunk kellett, hogy jó úton járunk-e, min kell változtatnunk, miben kell fejlődnünk a jövőben.

Röviden összefoglalva, arra voltunk kíváncsiak, hogy hol tartunk az európai akadémiákhoz és az európai kosárlabdához képest.

Milyen karakterű csapatokkal találkoztatok? Hogyan képzeljük el az ellenfeleiteket?

Hozzánk hasonló korosztályú ellenfeleink voltak. A legelső, azonnali különbség, amit kiemelnék, az a fizikalitás. Maga az intenzitás, és az a mód, ahogy képesek végigjátszani a 40 percet. Ebbe az irányba kell elmozdulnunk nekünk is, az intenzitásunkon és az agresszivitásunkon továbbra is dolgozni kell.

Másik oldalról ismét szembesülhettünk azzal, hogy Spanyolország egy hatalmas ország, a kiválasztás sokkal könnyebb számukra, mint számunkra. Ez természetesen nem csak a magyar kosárlabdával szemben jelent előnyt nekik, ez teszi a spanyolt az európai kosárlabda egyik vezető erejévé. Nagy merítésük van és ehhez nagyon jó a kiválasztási rendszerük.

Pár hónapja Franciaországban is jártatok. Nagyon más kosárlabda kultúrával találkoztatok ott, mint most Spanyolországban? Hogyan írnád le a különbséget?

Nagy különbséget nem tudok kiemelni, sok tekintetben hasonló volt a kettő. A legnagyobb különbséget nem innen közelíteném meg, hanem a saját szempontunkból nézném és az időzítésben keresném.

Amikor Franciaországban játszottunk, javában benne voltunk a bajnokságban és a kupában, nagyon nehéz mérkőzésekkel. Most viszont a kupadöntő után vagyunk, szinte a szezon vége felé.

Ez a mostani egy remek időzítés a saját rájátszásunk előtt, hogy lássuk, hol tartunk, mit kell esetleg módosítani a filozófiánkban, mik a pozitívumok és a negatívumok. Valóban nagyon-nagyon hasznos út volt.

Mielőtt folytatnánk a csapattal kapcsolatos témákat, egy személyesebb kérdés: Hozzád, a játékról alkotott felfogásodhoz melyik szemlélet áll a közelebb? A spanyol vagy a francia kosárlabda?

Személy szerint hozzám a spanyol stílus áll sokkal közelebb. Az egyszerűség, az agresszivitás, és a játékosok egyéni technikai minősége – én ezt szeretem. Ebbe az irányba fogunk dolgozni a csapatunkkal, a játékosainkkal is, hogy fejlesszük a fizikalitásukat és a technikájukat. Mi is ezt az utat keressük.

Már évek óta Magyarországon dolgozol. Hogy látod, a magyar játékosok számára melyik stílushoz könnyebb alkalmazkodni, a spanyolhoz vagy a franciához?

Ahogy utaltam rá korábban, összességében a két stílus eléggé hasonló. A jó hír az, hogy azt tapasztaltam, a játékosaink mérkőzésről mérkőzésre nagyon gyorsan alkalmazkodnak. Tehát ez nem olyasmi, amit ne tudnánk elérni, maximálisan képesek vagyunk erre.

Folyamatosságra, türelemre és következetes munkára van szükség. Ez nem egyhetes vagy egyhónapos folyamat, ennek a rendszernek az elsajátítása évekbe telik. Pontosan ezért is utazunk ezekre a helyekre: hogy összehasonlítsuk a mi munkánkat az övékkel, és meglássuk, mik a pluszok és a mínuszok. Ez volt a legutóbbi túra célja is.

Át lehet venni bizonyos elemeket “copy-paste” módszerrel? illetve meg lehet tartani ezek mellett egy amolyan magyaros stílust, identitást is a kosárlabda kultúrában?

Természetesen megvan a magunk eredetisége, és nem fogjuk elveszíteni az identitásunkat! Ebben következetesnek kell lennünk. Nyilván átveszünk pozitív dolgokat, de megvan a saját stílusunk és a saját karakterünk. Nem látom okát, hogy ezt megváltoztassuk, egyszerűen csak jobbnak kell lennünk benne. Rengeteg okunk van arra, hogy büszkék legyünk.

Visszatérve a jelenre, van olyan közvetlen, azonnal hasznosítható tapasztalat, amit ebből a túrából be lehet építeni tavaszra, a szezon utolsó heteire?

Természetesen. Edzőként mindig ki kell használni az ilyen lehetőségeket, hogy valami újat tanuljunk, újat lássunk és újat próbáljunk ki. Eközben viszont nagyon óvatosnak kell lennünk. Sok dolog nem működik azonnal, és sok mindent nem is tudunk ugyanúgy megvalósítani, mivel mi egy másik csapat vagyunk.

Edzőként az a feladatom, hogy tudjam, mire van szükségünk, és mit lehet ebből megvalósítani a csapatommal. A legfontosabb, hogy tudom és látom, melyik irányba kell mozdulnunk. Az, hogy ezt hogyan valósítom meg, már a tehetségemen, az edzői képességeimen és az időn is múlik. Az első és legfontosabb lépés felismerni, hogy min is kell dolgoznunk.

Zárásul egy gondolat, hiszen lezárult az alapszakasz, amit veretlenül zártatok az élen. Hol tartotok a bajnokság végjátékára történő felkészülésben?

Jön egy kis szünet, és megkezdjük a felkészülést a rájátszásra. Ez egy hosszú időszak lesz, majdnem két és fél hónap, várhatóan május közepén fejezzük be. Közben lesz leállás az U18-as döntők és más kötelezettségek miatt.

A szünetekkel nagyon óvatosan kell zsonglőrködnünk. Fenn kell tartanunk a munka folytonosságát és intenzitását, hogy a formánkat egy magasabb szintre emeljük. Nem könnyű, de szükséges. Ez a munkánk része. A játékosok mentálisan készen állnak a feladatra, elvégre egész szezonban ezért a szakaszért dolgoztunk.