Mikor, ha nem most?! – Külföldön folytatja pályafutását Kiss Virág

Külföldön folytatja pályafutását a NKA Universitas PEAC csapatától távozó Kiss Virág. A magyar válogatott center már a szezon előtt is gondolkozott azon, hogy kipróbálná magát más szerepben, közegben, és úgy érezte, most eljött ennek az ideje. Interjúnkban Kiss elsősorban a Pécsett eltöltött időszakról számolt be, s az utolsó három évet értékelte, de kitért egyben a légióskodással, a jövővel kapcsolatos várakozásaira is.

Az elmúlt napokban bejelentetted a klubváltásodat. Kicsit értékeld kérlek a PEAC-ban eltöltött időszakot. Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogsz visszaemlékezni erre az összesített hat szezonra, amit Pécsett töltöttél?

“Abszolút pozitív gondolatokkal fogok visszaemlékezni! Nyilván voltak periódusok, amik nehezebbre sikerültek, dehát hol nincs ilyen?” – kezdte gondolatmenetét Kiss Virág. – “Azt gondolom, hogyha konkrétan az utolsó három szezont nézem, akkor mindegyik év jobb-és-jobb volt. Némi hiányérzetem az idei szezonnal kapcsolatosan van, ugyanis hiszem, hogy ebben a csapatban sokkal több volt, több mindenre is képesek lehettünk volna. Ez azonban most így alakult, ilyen a sport. Ami viszont teljesen pozitívum, hogy idén sikerült megszereznünk egy Magyar Kupa ezüstérmet, ami azt gondolom, hogy mindenki számára egy nagyon szép emlék marad, amire mindig örömteli lesz visszaemlékezni.

Összességében viszont azt gondolom, hogy három nagyon jó évet tölthettem Pécsett. Amikor visszakerültem, akkor kezdtem el egyre többet, egyre jobban játszani és ahogy telt az idő, úgy jött elő belőlem is az a kvalitás, amiről előtte is tudtam, hogy bennem van. Egyre magabiztosabban kosárlabdáztam, és márcsak ezért is nagyon hálás vagyok mindenkinek, akivel ebben az elmúlt három évben együttdolgozhattam. Ugyanis, ha ez a három év, ha ezek az emberek nem lettek volna, akkor most nem biztos, hogy ott tartanék, ahol, s nem biztos, hogy ilyen lehetőségeim lehetnének.”

Az önbizalomra már egyértelműen kitértél, de mégis mit adott még neked a PEAC? Itt most elsősorban emberi szempontból kérdezem, hiszen közönségkedvenc vagy Pécsett is.

“Azt érzem, hogy rengeteget változott a személyiségem. Nyílván még van hova fejlődnöm, hiszen még most is vannak olyan reakcióim, amik nem mindig pozitívak, de én azt gondolom, hogy már így is egy nagyon hosszú utat tettem meg. Régen is bennem volt ez a ‘minden áron nyerni’ érzés, de például ez is jobban felerősödött. Idén ugyanis engem ért az a hatalmas megtiszteltetés, hogy én lehettem az NKA Universitas PEAC felnőtt női együttesének csapatkapitánya, ami szintén rengeteget járult ehhez hozzá. Természetesen ennek a pozíciónak is megvannak a maga nehézségei, de ez számomra egy hatalmas megtiszteltetés volt.

A közönségkedvenc részre pedig egy kicsit jobban kitérve, rendkívül hálás vagyok azért is, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolok a szurkolókkal. Legyen szó a szekszárdi támogatókról, akik közül szintén van olyan, akivel a mai napig sűrűbben beszélek, de akár mondhatnám a pécsi szurkolókat is, akikből idén szerencsére már egyre többet láthattunk. Csakis azt tudom mondani, hogy hihetetlenül jó érzés, hogy ennyien szeretnek és támogatnak, engem és a csapatot is, és csak remélni tudom, hogy valamilyen formában viszonozni tudom a kedvességüket. Éppen ezért, minden mérkőzés után próbálok időt is szánni ezekre az emberkékre, hiszen nekem is ők adják az erőt meccsről-meccsre, napról-napra. Rendkívül fontosnak tartom egyébként, hogy a játékosoknak jó legyen a kapcsolata a szurkolókkal, hiszen mégiscsak ők a hatodik személy a pályán, de mert amúgy is nagyon sokat jelent mindenkinek!”

Az emberi pluszok után, szakmai szempontból mit adott ez az elmúlt három év? Miben fejlődtél leginkább Pécsett?

“Őszintén szólva ez egy elég kényes és összetett kérdés, téma, ugyanis attól függetlenül, hogy azelőtt, Szekszárdon ezek a dolgok nem jöttek ki belőlem, ott is rengeteget fejlődtem. Tehát kosárlabda szempontjából az ott töltött éveket, az ottani munkát sem szabad elfelejteni – nem is fogom soha – ,ugyanis tisztában vagyok azzal, ha azok a szekszárdi évek nem lettek volna, akkor ezek a mostaniak sem következnek. Ez teljesen nyilvánvaló! Ezzel együtt viszont azt gondolom, hogy a PEAC-nál sokkal magabiztosabb lettem én, magabiztosabb lett a játékom. Emellett, ahogy teltek a szezonok, s haladtam előre, nekem mindig is az volt a célom, hogy egyre stabilabb, egyre kiegyensúlyozottabb legyek a pályán. Ebben pedig a pécsi évek rengeteget segítettek. Azelőtt volt olyan szituáció, hogy tegyük fel nem kezdtem jól a mérkőzést, történt egy hiba, ami utána megpecsételte az egész teljesítményemet. Fontos volt tehát számomra, hogy ezt kezelni tudjam, s, ha netalántán hibával is indítok egy találkozót, utána attól még meg tudjam találni azt az egy-két, néhány dolgot, amivel nemcsak a csapatot, de saját magamat s segíteni tudom. Ebben érzem tehát a legnagyobb fejlődést. Sokkal jobban kezelem a nyomást, illetve sokkal jobban bízom önmagamban, a saját tudásomban.”

Talán ez az önbizalom adta meg a kellő löketet ahhoz is, hogy külföldre igazolj? Vagy mi vett rá erre a lépésre? Miért döntöttél végül a váltás mellett?

“Szerintem minden profi sportolóban benne van az, hogy egyszer kipróbálná magát külföldön. Nagyon erős a magyar bajnokság, nagyon jó csapatok vannak Magyarországon, efelől semmi kétség, de úgy éreztem, hogy most jött el az ideje, hogy egy másik mezőnyben is kipróbáljam magamat, a tudásomat – egy olyan ajánlat érkezett, amit azt gondolom, hogy butaság lett volna kihagyni. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez egy nagyon lutri szituáció, ugyanis mi van, ha nem sikerül helytállnom, de mi van, ha mégis sikerül? Nem szeretnék a pályafutásom végén is azon töprengeni, hogy mi lett volna, ha, így tehát úgy döntöttem, hogy itt az ideje “bevetni magamat a mélyvízbe”. Egy biztos, akárhogy is alakulnak majd a dolgok, sokat fogok fejlődni, mint emberi, mind játékos, szakmai szempontból.”

Mit vársz külföldtől, a légiós élettől? Inkább emberi fejlődést (pl. környezetváltozás, nyelvtudás, világlátás stb.), vagy talán szakmai előrelépést? 

“Őszintén szólva mindent!” – mondta nevetve Virág. – “Tisztában vagyok viszont, hogy ez nem lesz egyszerű. Egy teljesen más környezetbe fogok belecsöppenni, márcsak emberi szempontból sem lesznek olyan egyszerűek a dolgok, mint mondjuk itthon, de ahogy az előbb is mondtam, ez biztosan a fejlődésemet fogja szolgálni. Szakmai oldalról viszont teljesen egyértelmű a képlet: új szakemberekkel, új játékosokkal fogok együtt dolgozni, új impulzusok fognak érni tehát a pályán, vagyis elengedhetetlen lesz a fejlődés. Teljesen más lesz természetesen a szerepem is. A PEAC-nál rengeteg lehetőséget kaptam, és talán még ha hibáztam, akkor is megmaradt a felém tanúsított bizalom. Ezért a bizalomért most majd ismét meg kell harcolnom, amit egyáltalán nem bánok, sőt, úgy érzem, hogy pont most jött el ennek az ideje.”

Hogy látod, a tapasztalatok megszerzése után van esély a visszatérésre, akár Pécsre, akár más magyar csapathoz?

“Egyáltalán nem zárom ki ennek az esélyét. Attól függetlenül, hogy most elmegyek külföldre, én továbbra is tatom, hogy nagyon jó lenne, ha egy magyar csapattal európa sikert, sikereket tudnék elérni. Most viszont még relatíve fiatal vagyok, 25 éves, tehát mikor próbáljam ki magam külföldön, ha nem most?! Egy-két évvel később már nem biztos, hogy ugyanazok lennének az esélyeim, sőt, egészen biztosan nehezebb helyzetben lennék. Ezzel tehát most egy új fejezete kezdődik majd mind a pályafutásomnak, mind pedig az életemnek, de ezután egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ismét visszatérjek Magyarországra, vagy akár Pécsre!”