Milyen hatása lehet Európára a WNBA játékosok új kollektív-szerződésének?
:
:
Kedden jelentették be, hogy megszületett a megállapodás a WNBA vezetői és a játékosokat képviselő szakszervezet között az új kollektív-szerződésről. Nagy kérdés, hogy ennek mekkora hatása lesz az európai játékospiacra. Ezt jelen pillanatban Jekatyerinburgtól Sopronig, Isztambultól Bourgesig még senki nem láthatja előre, de érdemes egy kicsit elgondolkozni azon, hogy milyen változások jöhetnek a következő években.
Talán azok az első villámértékelések túlzóak, amik azt mondták, hogy alapjaiban rajzolhatja át az európai női klubkosárlabdát a keddi bejelentés. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy új utakra lépett a WNBA és erre idővel itt az öreg kontinensen is reagálni kell.
Nagyon sokan Európában az új kollektív-szerződés kapcsán hajlamosak leragadni a bérek és a különböző juttatások jelentős emelkedésénél. Ugyanakkor ennek a megállapodásnak legalább ilyen fontos társadalmi üzenete is van. Az alapfizetések növekedésén túl ugyanis számtalan munkakörülmény javul és végre a profi női kosárlabdázók is megkapják azt a megbecsülést, ami az elvégzett munka alapján olimpiai és világbajnok zseniknek évtizedek óta járna. Megszűnhetnek az utazásokkal kapcsolatos ellentmondások, támogatják a családalapítását. Egész évben igénybe vehetnek edzéslehetőséget, különböző orvosi ellátásokat a játékosok és végre egy kicsi segítséget a marketing terén is kaphatnak. Arról nem beszélve, hogy a pályafutások lezárultával a munkaerő piacra történő kilépés szintén könnyebb lehet. Ezek a tényezők még az alapbéreknél is sokkal, de sokkal fontosabbak és itt Európában is megoldásra várnak.
A legfontosabb, hogy ez a megállapodás valóban kínál egy alternatívát az európai/ázsiai légiós-életnek. Ez ugyanakkor elsősorban azokat befolyásolhatja, akik egyébként is bizonytalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy belevágjanak-e családjuktól távol egy nagy kalandba másik kontinensen. Itt valóban azzal érdemes számolni, hogy lesznek akik otthon maradnak. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy akik bizonytalankodtak, ők jellemzően nem európai topcsapatokban gondolkoztak és sok esetben egy-két hónapot követően egyébként is véget értek ezek az együttműködések. Van egy szempont, ami viszont az európai elitre nagyobb hatással lehet. A tengerentúli sajtóhírek szerint az új szerződés szigorúbban megkövetelné, hogy a játékosoknak az edzőtáborok első napjaitól, tehát április végétől rendelékezésre kellene állniuk a WNBA csapatoknál. Ez egy teljesen érthető lépés, hiszen abba szeretnék belekényszeríteni a játékosokat, hogy valóban regenerálódjanak kicsit az európai bajnokságok és a WNBA rajtja között. Ne fordulhasson az elő, hogy valaki csütörtökön még bajnoki döntőt vív Európában majd vasárnap este már a WNBA alapszakaszában szerepel. Az utóbbi években ez a gyakorlat már valóban kockázatos volt az egészségre is. A következő évadokban várhatóan az európai bajnokságoknak előbb véget kell érniük emiatt, de ez senkinek nem lenne kárára.
Érdemes azonban azt is figyelembe venni, hogy minden sportolói élethelyzet más és más. Az elmúlt években kialakultak emberi kapcsolatok. Vannak, akik szívesen járnak Európába és sok esetben megtalálták hosszabb távon is számításaikat. Ezeket az új szerződés nem fogja felülírni. A hosszú holtszezonra hiába biztosít vagy legalábbis ígér a megállapodás edzéslehetőséget, sérülések után rehabilitációhoz szakembereket, meccseket nem kapnak a játékosok. Sokan vannak, akik igénylik, hogy legalább pár hónapot játszanak vagy sérülés, betegség után szeretnének formába lendülni. Ehhez még mindig Európa vagy kisebb részben Ázsia lesz a megfelelő célállomás a WNBA-ben is érdekeltek számára.
Az európai piacnak csak egy töredékét adják a WNBA-ben (is) szereplő játékosok, így az erőviszonyok teljes átalakulásától nem kell tartani. Biztosan lesznek majd extrém esetek pro és kontra, illetve olyanok, akik igyekeznek hasznot húzni ebből. Arra is lehet számítani, hogy az egész évben bevethető (európai) klasszisok még kedvezőbb tárgyalási pozíciót vehetnek fel. Ezek a szituációk hozhatnak magukkal változásokat. A lényeg azonban várhatóan nem a bérek terén jön, hanem abban az irányban, amit az új kollektív-szerződés megmutat. Egyértelmű, hogy itt Európában is el kell kezdeni profibb irányba, kedvezőbb munkakörülmények felé terelni a női kosárlabdát. Elkerülhetetlen lesz, hogy a FIBA európai szekciója és a nemzeti szövetségek is foglalkozzanak akár a munkaerő piaci átvezetés, akár az egyéb képzések támogatásával. Ugyanúgy, ahogy az emberi tényezőkkel, például a családalapításra vagy ehhez kapcsolódva az utazásra, szállásra vonatkozó kérdésekkel itt Európában is egyre markánsabban kell foglalkozni.