Hirdetés
Utánpótlás

“Minden meccsszituációban lehet feladatokat kitűzni” – interjú Bódi Ferenccel



:

:

Fotó: Ludovika-FCSM Csata

Hirdetés

A cikk másodközlés.

A B-csoportos bajnokságban fordulókkal a vége előtt bebiztosították első helyüket, a Junior Döntőn pedig több, mint 50 ponttal nyerték mérkőzéseiket a Csata DSE fiataljai. A két csapatban egy volt az átfedés, és az edzői székben is mindkét sorozatban Bódi Ferenc ült. A budapesti klub a vezetőedzővel készített értékelő-interjút a tavaszi sikerek után.

Mekkora sportszakmai siker a B-csoportos aranyérem?

Óriási. Lényegében kadett és junior korú játékosokkal értük el a bajnoki címet olyan mezőnyben, ahol nagyon sok A-csoportos múlttal vagy jelennel rendelkező játékos fordul meg. Ilyen szerintem soha nem történt még egyetlen kosárlabda klubnál sem Magyarországon. Abszolút nem úgy terveztük, hogy ebben az összetételben fejezzük be a bajnokságot, de a sérülések, betegségek, távozók miatt fel kellett tölteni a keretet, jobbára kadett korú játékosokkal. Azt sem gondoltuk, hogy Szörényi Laura vagy Solymosi Noémi újra edzésbe kell, hogy álljon. Laura ráadásul nagyon komoly szerepet töltött be a csapatnál. Vezére volt a B-csoportos együttesnek. A szezon második felében ráadásul zsinórban 19 meccset nyertünk meg.

Miben látod a siker kulcsát?

Egyértelműen a védekezésben. 48 pontot kaptunk mérkőzésenként, átlagosan. Számomra ez a legfontosabb szegmense a játékunknak. Vannak olyan napok, amikor csak a támadással egyszerűen nem lehet mérkőzést nyerni. Ez a felnőtt együttesnél is látszott. A következetesen kért védekezés viszont mindig átlendít a nehéz helyzeteken. A B-csoportos bajnokság hajrájában már nem is kellett sulykolni a lányokba mindezt, mert maguktól elvégezték a munkát. A junior korú játékosok csak akkor szerezhetnek értékes perceket az A-csoportban, ha elvégzik a munkát a védekezésben.

Fotó: Ludovika-FCSM Csata

Mit érdemes tudni magáról a bajnokságról? 

A professzionális, A-csoportos liga mögött ez a legerősebb versenysorozat. Van olyan klub, amelyik a komplett A-csoportos keretével áll ki. A csapatok összetétele ugyanakkor rendkívül vegyes. A tabella végén álló együttesek nem képviselik azt a minőséget, amit az elöl lévők. A 16 csapat körmérkőzést játszik. Rengeteg a meccs, de a rájátszás hiányzik a lebonyolításból. Szerintem jót tenne, ha kevesebb csapat szerepelhetne, de rendeznének play-offot.

Miért fontos ez a sorozat a csapat számára?

Mivel a Csata DSE többnyire nagy potenciállal rendelkező gyerekekkel dolgozik együtt, így egy korosztállyal feljebb is játszatjuk őket. A junior korosztály számára a B-csoport jelenti a következő lépcsőfokot. Itt idősebb, A-csoportban is megforduló játékosok ellen szerezhetnek rutint és új impulzusokat, és még tovább fejlődhetnek. Ez jól működik, de a következő idényre szeretnénk megtalálni az ideális létszámot, ezáltal kialakítani a versenyeztetés és a pihenőidő megfelelő egyensúlyát is. Hiszen hiába nem a rekreáció, hanem a profivá válás a célunk, ezek a lányok is emberek, akik iskolába járnak, edzenek, és bizony a nap végére bizony ők is megfáradnak.

A lányok hogy viselték, hogy a kisebb létszám miatt adott esetben a tervezettnél több mérkőzésen kellett helytállniuk?

Ők is tudták, hogy nincs más opció. Ez a helyzet még jobban felértékeli az eredményeinket. Nem lehetek elégszer hálás a gyerekeknek, hogy megannyi nehéz, fásult pillanatban is figyeltek rám és próbáltak maximálisan fókuszálni az adott feladatra. Az is sokat számított, hogy folyamatosan jöttek a sikerélmények, hiszen akkor a legkönnyebb fenntartani a tüzet, ha nyer a csapat. A 19-es győzelmi szériában pedig voltak olyan bajnokik, ahol finoman szólva sem mi számítottunk az esélyesnek. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a Csata DSE és a felnőtt csapat, a Ludovika-FCSM Csata stábjának az évad során kapott segítséget, valamint kalapot emelek a szülők előtt is. A támogatásuk nélkül biztosan nem zártunk volna ennyire sikeres szezont.

Fotó: Hegedűs Hunor

Mikor kezdtétek el ízlelgetni, hogy akár be is húzhatjátok a bajnokságot?

Őszintén szólva, én még az utolsó fordulókban is izgultam, hiszen a Vasas lépéselőnyben volt és mindent megtett, hogy befusson az élen. Az utolsó két hónapra viszont olyan szépen összeálltunk, hogy éreztem az erőt a lányokban. Azt már csak álmomban gondoltam, hogy utcahosszal leszünk bajnokok, és az utolsó mérkőzésen hátradőlhetek a kispadon.

Mi volt számodra a szezon csúcspontja?

Szerencsére több is volt. Nyertünk például a PINKK otthonában úgy, hogy szinte a komplett A-csoportos csapatával szerepelt. A Rátgéber Akadémia ellen mindössze 6 játékossal tudtunk kiállni, közte 3-4 kadettel. A tisztes helytállásért utaztunk Pécsre, mégis győzelemmel tértünk haza. A tavaly még A-csoportos és a feljutást célként kitűző ZTE csapatát is oda-vissza vertük. De a legfontosabb pillanat az volt, amikor a Vasas, legnagyobb riválisunk otthonában biztosítottuk be a bajnoki címet. Itt is 6-an voltunk, mert a kadett lányok a saját korosztályuk döntőjére készültek. Elmondhatjuk, hogy nem a Vasas botlásának, hanem a mi bravúrunknak köszönhetően dőlt el a bajnokság. Mondtam a lányoknak a meccs előtt, hogy most lezárhatjuk a küzdelmeket. Ha nem nyerünk, akkor valószínűleg csúszik a bajnokavatás, ők viszont feltették az i-re a pontot.

Térjünk rá a kecskeméti junior döntőre. Elképesztő magabiztossággal mentetek át a mezőnyön. Mi okozta ezt a hatalmas különbséget?

Nem szerettem volna plusz nyomást helyezni a lányokra, így a torna előtt nem mondtam ki előttük: ha junior korú csapattal megnyertük a B-csoportos bajnokságot, akkor kutya kötelességünk megnyerni a saját korosztályunk döntőjét is. Tovább is megyek: nem lettem volna elégedett vele, ha csak „szimplán”, 8-10 pontokkal nyerjük meg a mérkőzéseket. Szerettem volna magas szintű védekezést és 40 perces koncentrációt látni a csapaton. Ez volt az álmom, hogy ilyen magabiztos, határozott játékkal mutassuk meg és realizáljuk a pillanatnyi különbséget a Csata DSE és a mezőny között.

A támadó potenciál adott volt, de a védekezésünknek köszönhetően nyertünk meg minden egyes negyedet és minden lepattanó csatát. A lányok teljes mértékben megértették és elfogadták, hogy 50-60 pontos különbségnél is végig kell hajtani a mérkőzést. A mai generációktól pont ezt a legnehezebb megkövetelni. Nagyon büszke voltam rájuk, mert a maximumot hoztuk ki a döntőből.

Fotó: Hegedűs Hunor

Hogyan lehet motiválni egy csapatot, ha 40-50 ponttal vezet egy mérkőzésen?

Nem értek egyet azzal, hogy nincs értelme az ilyen meccseknek. Igenis minden meccsen, minden szituációban lehet célt kitűzni. Ilyen meccseken lehet még jobban fejleszteni a koncentrációt. Például nem kaphatunk 30 vagy 40 pontnál többet, vagy nem szedhet támadólepattanót az ellenfél, illetve nyerni kell a lepattanózást. A lényeg, hogy nem fásulhatunk bele az adott meccsbe. Nincs lazítás, végig kell hajtani és fókuszálni ezeket a mérkőzéseket is. Ez köszönt vissza az országos döntőn is. Következetes, határozott ember vagyok, de ne gondolja senki, hogy katonai szigor és fegyelem van mindig. Az elvégzett munka előtt vagy után mindig akad néhány mókás pillanat, de a közös éneklés sem áll távol tőlünk.

Mennyit számít, hogy ezek a lányok az év jelentős részében a felnőtt edzéseket is látogatták?

Mindannyian láttuk Gyöngyösi Janka és Toman Petra domináns teljesítményét. Gyakorlatilag ők csak egy-egy mérkőzésen szerepeltek a saját korosztályukban, és szinte kizárólag az A- és B-csoportban léptek pályára. Nemcsak a csapatból, hanem az egész mezőnyből magasodtak ki. Teljesen más impulzust kaptak, mint a saját korosztályukban. Nyilván ennek vannak nehézségei is, hiszen erősebb, képzettebb ellenfelekkel kell felvenniük a versenyt, de ez egyértelmű előnyünkké vált, nemcsak náluk, hanem minden lánynál, aki a korosztályánál feljebb edzett és játszott. Részben nyilván a kényszer és a kis létszám szülte ezt a helyzetet, de ezek a teljesítmények megmutatták, hogy van létjogosultsága feljebb játszatni a legtehetségesebb fiataljainkat.

Hogyan tudja évről-évre legyőzni a Csata DSE azokat az akadémiákat, amelyek kiemelkedő lehetőséggel rendelkeznek?

A Csata DSE évtizedek óta kiváló nevelő műhely. Nagyszerű a kiválasztás is, de az egyesületben folyó munka önmagáért beszél. Látni kell, hogy az akadémiák feljövőben vannak, és évek óta szűkül az olló. De az eredményes munkához nem feltétlenül kell akadémiának lenni. A lényeg a minőségi munka.

Hova tovább ezeknek a fiataloknak? Hányuknak van esélye az élvonalban is kibontakozni?

Erre szerintem mindenkinek van lehetősége, aki hisz magában, vannak céljai és kellően motivált, alázatos. Számomra a tehetség fogalma egy megfoghatatlan dolog, mert nem biztos, hogy a legnagyobb potenciállal rendelkező játékos váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha nincs meg benne a megfelelő alázat vagy éppen munkamorál. Lehet, hogy éppen az a tehetségesebb, aki a munkába vetett hitével és kitartásával kerül közelebb a céljához. Úgy látom, hogy elmúltak azok az idők, hogy előbb leteszünk valamit az asztalra, aztán pedig kérünk érte. Természetesen vannak kivételek, de a tendencia nem ez.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Csata DSE (@csatadse)

Hirdetés