Minden tőlem telhetőt megpróbáltam kihozni magamból – interjú Papp Diával

Bemutatkozott a Sopron Basket színeiben Papp Dia. A 3×3-as válogatottunk kiválóságával a nyári tapasztalatokról, a szakág előtt álló kihívásokról ültünk le beszélgetni. Ezen felül természetesen nem maradhatott el a soproni bemutatkozás és az első mérkőzések jelentette benyomások sem.

Ideális esetben most a szerdai USK Praha elleni edzőmeccs tapasztalataival kezdtük volna bevezető kérdésként, de ezt sérülések miatt lemondta a klub. A sérültek között te is ott vagy. A legfontosabb kérdés így adja magát: hogy vagy most és mi a probléma?

Jól vagyok, köszönöm! Kiderült, hogy nem komoly a vasárnapi sérülésem. Egy kis rehab után hamarosan visszaállhatok.

A Pöstyén elleni mérkőzésen oldalról nekiestek a térdemnek és elég rossz pozícióban kapta el az ellenfél játékosa. Volt egy kisebb bevérzés, de szerencsére nincs komoly probléma.

Ugorjunk vissza a 3×3-as idényre. A szezonzáró Európa-bajnokságot megelőzően egy Instagram bejegyzésben azt írtad, hogy „last dance”. Ez csak erre az évadra vonatkozott vagy a teljes 3×3-as pályafutásodra?

Elsősorban a szezonnak szólt, de nem titok: nagyban befolyásolja a jövőt, hogy sikerül-e az olimpiai kvalifikáció vagy sem.

Elég régóta benne vagyok a 3×3-ban. Imádom csinálni, de egyre megerőltetőbb a 3×3 és az 5:5 közötti folyamatos átállás. Ez fizikálisan és mentálisan is sokat kivesz, már én is érzem, hogy ideje lenne pihenni.

Vízválasztó lesz a következő szezon…

Igen, ez nem is kérdés. Nem csak egyénileg, de érzésem szerint a teljes szakág jövőjét nagyban fogja befolyásolni az olimpiai kvalifikáció végkimenetele.

Ambivalens érzésekkel kérdezlek. Született egy csapateredmény nyáron, ami elmaradt az előzetes várakozásoktól, de közben egyénileg pályafutásod – túlzás nélkül – legjobb, legkomplexebb idényét teljesítetted. Ez a kettő benned hogy találkozik?

Nyilván nem lehetünk elégedettek és ezt a csapat nevében is mondhatom. Nagyobb célokat tűztünk ki, jobb eredményeket szerettünk volna elérni. A FIBA Világranglistán viszont azzal, hogy két csapattal versenyeztünk, még így is a top10-be kerültünk. Ezzel pedig két olimpiai kvalifikációs tornára szereztünk részvételi jogot, ami fontos eredmény és óriási lehetőség is egyben.

Egyénileg minden tőlem telhetőt megpróbáltam kihozni magamból és talán most először mondhatom, hogy ez többször sikerült, mint nem. Ettől függetlenük inkább zártam volna úgy a nyarat, hogy csapatként eredményesebbek vagyunk és az egyéni teljesítményem marad el a várttól.

Maradjunk egy kicsit a csapatnál. A kapitányi értékelőben is kitértünk erre, hogy a kiemelt válogatott tornákon (Világbajnokság, Európa-bajnokság, Európa Játékok) nem jutott tovább a csoportkörből a csapatunk, a győri privát együttesnek is jellemzően az 5-8. hely között volt a végállomás a WS versenyeken. Ez valahol elhelyezi a jelenlegi pozíciónkat 3×3-ban, nem?

Érdekes megközelítés ez. Lehet, hogy én elfogultabb vagyok a csapattal szemben vagy optimistábban látom a versenyképességünket, de úgy érzem, hogy még mindig előrébb tartunk, mint amit az eredmények mutatnak.

Hogy mi okozta ezt a várakozásoktól elmaradó nyarat? Ki kell elemezni, végig kell zongorázni minden versenyt újra és újra. Egy hullámvasút volt a nyár, ahol egyik tornán vagy akár az egyik meccsen nagyon jól teljesített a csapat, majd a következőn a szöges ellentét nyújtottuk. Nem volt egy stabil szint, amit végig tudtunk volna tartani. Vagy kiugróan jó volt a játékunk vagy borzalmas, mondjuk ki. A végletek jellemeztek minket, nem éreztünk rá arra az arany középútra, amit meg tudtunk volna tartani. Én ebben látom a legnagyobb problémát.

A mezőny erősödése nem is kérdés, de olimpiai kvalifikációs évben vagyunk és mindenki minden követ megmozgat, hogy a lehető legjobb kvalitású játékosokat tudja behozni a rendszerbe. Egyre inkább azt látjuk, hogy igazolások árán is. Nem azt mondom, hogy ezzel nem lehet versenyezni, de ezt a szituációt fel kell mérni és fel kell készülni, ennek megfelelően kiállítva a csapatot.

A közvetlen elit elment mellettünk. Azt utolérni jelen pillanatban nem lehet, de a középmezőnytől nem vagyunk elmaradva. Ezt a számszerű eredményektől függetlenül vállalom! Játékosként belülről az volt a benyomásom, hogy minimális hiányzott ahhoz, hogy azok az egypontos végjátékok, hosszabbításos vereségek a mi javunkra dőljenek el. Azon kell dolgozni, hogy ezeken a nüánszokon ne múljon egy-egy mérkőzés és mi kontrolláljuk a végjátékokat.

Ez a hullámzás, amit említettél, a legérdekesebb és a legnehezebben kezelhető helyzet, mert nem lehet kiemelni egy-egy konkrét elemet, hogy mi az, ami stabilan működött és mi az, ami nem.

Ez így van. Mi sem tudunk mibe kapaszkodni. Nincs meg az a biztos pont, hogy ez az út, amire lehet építeni.

Folytassunk az egyéni résszel. Külön gratulálok a nyári teljesítményedhez! Joggal lehetsz büszke erre a szezonra. Mi fordult át a játékodban, hogy ennyire kijött a lépés?

Köszönöm! Egyik oldalról most már a rutin is játszik az esetemben. Nem most kezdtem a 3×3-at. Emellett egyértelmű elvárás volt, akár a szakmai stábtól, akár a játékostársaktól, hogy felvegyem a vezér szerepét.

Az talán túlzó megfogalmazás lenne, hogy rám lett erőltetve, de többször hangsúlyozva volt, hogy kulcsszituációban lépjek előrébb. Ennek tudható be: fejben átkapcsoltam egy olyan üzemmódra, hogy döntő helyzetek elvállalásánál már nem volt bennem kérdőjel.

Ettől függetlenül nem tudom elég alkalommal hangsúlyozni, sokkal jobb lenne egy olyan helyzet, hogy magammal nem vagyok megelégedve, csapatszinten viszont abszolút jó eredményeket érünk el.

Éles váltással forduljunk a Sopron Basket csapatához. Az első meccsre a 3×3-as Európa-bajnokságról estetek be Kiwivel. Minden fáradtság ellenére milyen érzésekkel gondolsz vissza a bemutatkozásra?

Ez szó szerint így történt, ahogy mondtad. Leszálltunk az Izraelből érkező gépről Bécsben és már ott várt minket a Sopron csapatbusza, mentünk tovább Brnóba.

Nagyon vártam már, hogy kipróbáljam magam a csapatnál. Óriási élmény itt lenni és megtapasztalni, hogy Sopron mi tud nyújtani egy játékosnak. Tetszik eddig, amit tapasztaltam. Remélem még sokáig tapasztalhatom ezt. Várom már nagyon a folytatást.

Ennek a furcsa bemutatkozásnak talán megvolt az az előnye, hogy nem tudtál görcsölni azon: jön az első meccs és „be fogok mutatkozni Sopron mezben.”

Nagyon nem volt idő, még fél lábbal Izraelben voltunk, a másikkal pedig Brnóban melegítésre készültünk. Komolyra fordítva a szót, egyébként ez az egész nyárra igaz. Annyira elfoglalt volt a fejem, hogy nem volt idő agyalni a csapatváltáson, a Sopronba igazoláson.

Ez az első meccsen szerintem nagyon jól sült el. Tényleg nem arról szólt a történet, hogy „Úristen ez az első edzőmeccs és nehogy hibázzak!, hanem a konkrét helyzet megoldásán dolgoztam. Azon, hogy volt két órám pihenni, majd fókuszálni kellett a Brno elleni elődöntőre.

Amit kívülről látok, hogy gyakran hasonló felállásban szerepeltek, mint korábban a Vasasnál. Melletted még egy rutinos játékos és három fiatal a pályán. Mennyire tudod a korábban megszerzett tapasztalatokat kamatoztatni?

Azzal, hogy megfiatalodott a soproni keret és a régebb óta itt játszó rutinosabb maghoz sok fiatal csatlakozott, valóban otthonosabban mozgok a pályán. Jelenleg sok tekintetben ugyanazt tapasztalom, mint a Vasasban.

Az viszont óriási segítséget jelent, hogy olyan játékosokkal játszhatok együtt még, mint Fegyverneky Zsófia vagy Jelena Brooks. Elképesztő tapasztalattal rendelkeznek és sokat segítenek a pályán, illetve a pályán kívül.

A régebb óta Sopronban játszók automatikusan megkapják a kérdést, hogy milyen az élet nemzetközi kupa nélkül. Neked viszont ott folytatódik minden, ahol abbamaradt a Vasasnál, így ez a megváltozott soproni helyzet talán még segítheti is az átmenetet.

Nem titkolom, hogy idővel szeretném kipróbálni magam nemzetközi porondon, de klubváltás után nekem ez a nemzetközi szereplés nélküli helyzet az első évben segíti az átállást. Megkönnyíti azt, hogy beilleszkedjek a csapatba, megtanuljam a rendszert támadásban és védekezésben is.

Nyilván más a játékrendszer és sok tekintetben ez egy összetett szakmai kérdés, de ami ebből laikusok számára is megfogható, hogy jellemeznéd: miben várnak mást tőled Sopronban?

Nem sokban kérnek mást. A fő feladatom még mindig az, hogy irányítsam a csapatot. Talán kevesebb teherrel tehetem mindezt. Értem olyan szempontból, hogy a pontgyártásból kevésbé veszem ki a részem. Ez tudatos döntés, mert így jobban tudok az irányítói feladatokra, a csapattársak kiszolgálására koncentrálni.

Összességében abban látom a különbséget, hogy a pontszerzés szépen megoszlik a játékosok között és így a többi feladatomra több energiám jut.

Jelenleg ez még csak ködszurkálás, de az átigazolásokat, a felkészülési meccsek tapasztalatait nézve milyen bajnokságra számítasz?

A korábbi szezonokhoz képest kiélezettebb bajnokságot várok. Néztem jónéhány edzőmérkőzést, de azokból messzemenő következtetést nem szabad levonni. Nyilván nem hasonlíthatóak a tétmeccsekhez.

Az eddig látottak alapján annyit merek mondani, hogy nem lesznek egyszerű mérkőzések. Kevés lehet az előre lefutott papírforma meccs. Sőt, ebben a szezonban szerintem sokszor borulni fog a papírforma.