Mindenki nagyon akarta ezt a sikert – interjú Böröndy Vivivel

Szingapúrban veretlenül vívta ki a világbajnoki kvalifikációt 3×3-as válogatottunk. A selejtező MVP-je Böröndy Vivi lett, akivel a torna tapasztalatairól beszélgettünk, majd egy kicsit a bajnoki végjátékra is előre tekintettünk.

Rögtön vágjunk a közepébe: Magyar Kupa-győzelem a Sopronnal hazai pályán, sikeres 3×3-as világbajnoki selejtező, mindez egy MVP-címmel fűszerezve. Jó most Böröndy Vivinek lenni?

Valóban, most minden nagyszerűen alakult! Nagyon örülök a kupagyőzelemnek, különösen azért, mert egyáltalán nem volt előre borítékolható a sikerünk; rajtunk kívül is voltak olyan csapatok, amelyek joggal pályáztak a trófeára. Ezzel tökéletesen indult április. Erre az alapra épült a 3×3-as világbajnoki selejtező. Úgy utaztam el, hogy egyetlen cél lebegett a szemem előtt: a kijutás. Számomra ezen a túrán csak a kvalifikáció volt az egyetlen elfogadható eredmény. A csapat többi tagja is ugyanígy gondolkodott és szerencsére sikerrel vettük az akadályt.

Hogyan lehet egy ilyen tornára csapatot építeni? Volt egy rövid márciusi összetartásotok Székesfehérváron, majd kint töltöttetek együtt néhány napot. Szerinted minek köszönhető, hogy gyorsan kialakult a megfelelő kémia és az összeálltak az alapjátékok?

Engem is meglepett, milyen gyorsan és jól összeálltunk. A szingapúri torna előtt voltak edzéseink a helyszínen és három nagyon hasznos felkészülési mérkőzésünk, amelyeket mind sikeresen abszolváltunk.

A csapatot leginkább az jellemezte, hogy mindenki hihetetlenül szorgalmasan és keményen dolgozott. A lányok beálltak a sorba, és pontosan azt csinálták, amit az edzők kértek tőlük. Végig rendkívül lelkesek voltak, büszke vagyok rájuk ezért a hozzáállásért. Ilyen mentalitással egyáltalán nem volt nehéz összekovácsolódni, hiszen mindenki tette a dolgát.

Ha nem tudom, meg nem mondtam volna, hogy ez a négyes korábban még sosem játszott együtt tétmérkőzést.

Ezt az utolsó mérkőzés után a pályán én is elmondtam: ez a négyes Szingapúr előtt még edzésen sem játszott ebben a felállásban. Éppen ezért engem – és valószínűleg mindenki mást is – meglepett, hogy mennyire jól vettük az akadályokat.

A csapat tartását bizonyítja, hogy minden mérkőzésen, sőt egy kiélezett hosszabbításos szituációban is helytálltunk. Egyetlen sima győzelmünk sem volt, talán csak a házigazda Szingapúr elleni meccs alakult könnyebben a végére, mivel ők viszonylag hamar összegyűjtötték a hat személyi hibát.

Ha említetted a szoros meccseket. Régen láttam ilyen tornát, ahol éppen az előbb említett Szingapúr elleni találkozótokat leszámítva minden egyes összecsapás elképesztő kiélezetten alakult.

Így van, hiszen mindenki rettentően akarta a világbajnoki részvételt. Ráadásul a 3×3-as kosárlabda a felnőtt korosztályban mára olyanná vált, hogy nincsenek előre lefutott mérkőzések. A kisebb nemzetek is hatalmasat fejlődtek, több olyan ország van, ahol a játékosok már kizárólag a 3×3-ra fókuszálnak, és egész évben együtt edzenek. Kiutazásunk előtt talán ez volt a legnagyobb hátrányunk: mi egyáltalán nem voltunk összeszokva.

Különösen érdekes volt, hogy a csoportellenfelek közül Egyiptom is rengeteget versenyez együtt, a litvánok rutinos játékosai szintén több világversenyt vívtak meg. Mi döntött a javatokra ezekben a szoros szituációkban?

A litvánok egy rutinos maggal dolgoznak, és bár ők hozzánk hasonlóan 5:5-ös bajnokságban is játszanak, de többen egy klubban szerepelnek, így kiválóan ismerik egymást. A többi csapat pedig szinte már csak a 3×3-ra koncentrál.

Nagyon boldog vagyok, hogy mindkét csoportmeccsünket megnyertük. A litvánok elleni sikert egy hosszabbítás végén szereztük meg, amit Tami egy nagyszerű „step-back” dobással zárt le – elképesztő pillanat volt!

Hogy mi döntött? Végig megmaradt a tartásunk és a lélekjelenlétünk, ez tartott minket meccsben. Talán a 3×3 történelmének egyik leghosszabb hosszabbítását játszottuk Litvánia ellen. Mindkét csapaton látszott már a kimerültség, rengeteg volt a kihagyott üres ziccer és az eladott labda, de végül mi jöttünk ki belőle szerencsésen.

Csodálatos volt látni ezt a küzdeni akarást. Mindenki, aki pályára lépett, szívét-lelkét beleadta.

Abszolút! Ez a mérkőzés a csoportelsőségről döntött, bár ennek utólag már nem volt akkora jelentősége, mert a másik ágon körbeverés alakult ki, így nem lehetett taktikázni az ellenfelekkel. A 3×3-ban amúgy is bármi megtörténhet. Mindenki hatalmasat küzdött. Kívülről talán idegőrlő, de egyben nagyon izgalmas is lehetett végignézni az összecsapást.

Aztán eljött a vasárnap, milyen sorsszerű, hogy mindkét felnőtt válogatottunk, az 5:5 és 3×3-as is a saját selejtezőtornájának házigazdája ellen vívta ki a kvalifikációt.

A házigazdák ellen, a saját szurkolóik előtt mindig rendkívül nehéz nyerni. Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy csatlakozni tudtunk az 5:5-ös válogatotthoz; ez óriási dolog Magyarország számára.

Szingapúrban egyébként fantasztikus volt a hangulat. Egy nagyon kedves népet ismertem meg bennük, és sokan gratuláltak is nekünk. A 3×3-as család összetartását pedig tökéletesen mutatja, hogy amikor a mi meccsünk után vonultunk le a pályáról, a következő mérkőzésre készülő litván és fülöp-szigeteki csapat mind a nyolc játékosa lepacsizott velünk és gratulált a továbbjutáshoz. Többek között ezért az atmoszféráért is imádom ezt a közeget.

Ezen a helyszínen rendezték a selejtező előtti héten az Ázsia-bajnokságot, nagyon szép, félig fedett, arénaszerű helyszínt építettek, ahol a semleges mérkőzéseken is szinte telt ház volt és igazi világverseny-hangulat uralkodott. Bármikor is játszunk Ázsiában, azt tapasztaljuk, hogy az ottani emberek valósággal rajonganak ezért a sportágért, tökéletesen passzol az ottani kultúrához.

Térjünk át a csapatban betöltött szerepedre. Amikor Dia sérülése után kiderült, hogy te leszel a legrutinosabb a keretben, és neked kell vezérként fellépned, hogyan élted ezt meg? Éreztél nyomást amiatt, hogy ekkora felelősség hárul rád?

Mondjuk úgy, hogy ez egy édes teher volt, ami rendkívül motivált. Ráadásul nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a szerepkör. Sopronban az elmúlt időszakban többször is előfordult, hogy a sérülések és egyéb nehézségek miatt Diával nekünk kellett a hátunkra venni a csapatot. Egyáltalán nem görcsöltem ezen.

Bíztam magamban, a rutinomban és a tapasztalataimban, és úgy gondolom, ez a pályán is megmutatkozott. Nagyon hálás vagyok a lányoknak – amit ezúton is köszönök nekik –, amiért ideiglenes csapatkapitányként feltétel nélkül elfogadtak. Hallgattak rám, és megfogadták a tanácsaimat. Ebből a szempontból is egy tökéletes torna volt.

Itt van előttem, amikor U23-ban a Nemzetek Ligájában remekeltél, világelső is voltál. Fordulatos, érzelmekkel teli és eredményeket tekintve hullámzó évek után elégtétel számodra ez az MVP-cím?

Nem szeretek túlzottan magamról beszélni, de természetesen nagyon jólesett az elismerés. Ugyanakkor fontos hangsúlyoznom, hogy ez a csapat nélkül nem sikerült volna; minden ilyen egyéni teljesítmény mögött ott állnak a társak is. Egyébként belegondolni is félelmetes, hogy lassan tíz év telt el az U23-as sikerek óta! Nagyon gyorsan repül az idő, mintha csak tegnap lett volna.

Azóta mind az 5:5-ös, mind a 3×3-as kosárlabdában rengeteg tapasztalatot szereztem, ami most egyértelműen megmutatkozott. Egyetlen másodpercig sem kételkedtem magamban. Az évek során mentálisan is sokat fejlődtem, és megtanultam kezelni azokat a helyzeteket, amikor nekem kell előre lépnem ahhoz, hogy a csapat játéka gördülékeny legyen.

Hamarosan kezdődik a bajnoki elődöntő. Hosszabb szünet után szerintem nem az a jó kérdés, hogy mit vársz a DVTK ellen. Inkább abban látom a kulcsot, hogy a Magyar Kupán kialakult flow-t, amihez Szingapúrban kaptál egy megerősítést, át lehet menteni a folytatásra?

Át lehet menteni! Ahogy a kupa előtt is lenyilatkoztam: egy ilyen trófea megnyerése hatalmas lendületet ad a szezon hátralévő részére, és igyekszünk is megtartani ezt a ritmust. Sajnos Dia egyelőre nem tud csatlakozni hozzánk, így Laczkó Sárival – és alkalmanként Zala Friskoveccel kiegészülve – nekünk kell megoldanunk az irányító posztot. Nem lesz egyszerű feladat, de teljes mértékben bízunk magunkban.

Igyekszem azt az energiát és lendületet, amit a 3×3-ban képviseltem, ide is átmenteni, mert a csapatnak nagy szüksége lesz rá. Egyáltalán nem feltett kézzel megyünk a pályára: a célunk egyértelműen a bajnoki döntőbe jutás!