Hirdetés
Magyarország

MKOSZ csapatkapitány interjúk: Angyal Barbara – E.ON ELTE BEAC



:

:

Fotó: Girgász Péter / E.ON ELTE-BEAC

Hirdetés

Új sorozattal jelentkezik a Hunbasket.hu, melyben az NB I A csoportos csapatok kapitányait kérdezték. Elsőként az E.ON ELTE BEAC irányítója, Angyal Barbara avatott be minket a csapatkapitányi lét rejtelmeibe

– Mit jelent számodra, hogy a csapatod kapitánya lehetsz?
Mindenképpen nagy megtiszteltetés, és egyben óriási felelősség is. Bevallom, a szezon előtt nem jutott eszembe, hogy rám ilyen feladatok várnak idén. Utánpótlásban már voltam kapitány többször is, de felnőtt csapatnál még sosem. Ez egy egészen más feladat, a kettő össze sem hasonlítható. Utánpótlásban a kosárlabdán kívül csak a tanulás van, egy korosztályt alkotunk, itt viszont már sok mindent kell figyelembe venni, összehangolni, és máshogy is kell kommunikálni a csapaton belül. Nálunk is van, aki tanul, aki épp érettségire készül, más dolgozik, sok mindent kell figyelembe venni, hogy fejben, mentálisan is mindenki oda tudjon koncentrálni, amikor kell. Örültem, amikor vezetőedzőnk, Mészárosné Kovács Andrea felkért erre a feladatra, mert sok mindenben tudok fejlődni ezáltal. Mivel irányító poszton játszom, a pályán is nekem kell összefogni a csapatot, ezt a feladatot most a pályán kívül is gyakorolhatom.

– Kitől örökölted meg ezt a titulust és mit tanultál tőle erről a szerepkörről?
Koch Dóra volt a csapatkapitányunk, tőle vettem át a stafétát idén. Sok apróságot láttam: hogyan tartja a kapcsolatot az edzői stábbal, miként vállal felelősséget az éles, konfliktusos szituációkban, de nem felejtette el az apró kedvességeket sem, például mikuláskor vagy húsvétkor.
Bármilyen kérdéssel vagy problémával fordulhattunk hozzá és nekem is fontos, hogy a lányok tudják, ott állok mögöttünk, amikor és amiben kell.

Fotó: Girgász Péter / E.ON ELTE-BEAC

– Hogyan írnád le a vezetési stílusodat?
Nem vagyok a hierarchikus berendezkedés híve, sokkal inkább a demokráciában hiszek. Úgy érzem, egy-egy hullámvölgyben nálunk jól működött az, hogy közösen beszéltük ki, hogy miben kell változtatni.

– Milyen módszerekkel szoktad motiválni a társaidat?
Igyekszem csírájában elfojtani a negatív hullámokat. Az év elején azt választottuk mottónak, hogy legyen ez egy „kedves év”, segítsük egymást a rossz napokon, legyünk ott egymás mellett a bajban is. Igyekszünk apró célkitűzéseket megfogalmazni közösen, és arra is figyelni, hogy a pályán belüli kommunikációnk is egymás támogatására épüljön.

– És te miből meríted a motivációdat leginkább?
Minél több gödörből állunk fel, annál erősebbek leszünk és hiszem, hogy minden okkal történik. Nekem a kosárlabda a hobbim is, éppen ezért szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom munkaként, amit szeretek. Ehhez nem kell külön motiváció.

Fotó: Girgász Péter / E.ON ELTE-BEAC

– Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig kapitányként szembesültél?
Megtalálni az időpontot a csapatépítő programokra! 🙂 Elképesztő szervezés volt, mire sikerült mindenkinek megfelelő dátumot találni a csapatkarácsonyra, vagy leszervezni a legutóbbi közös lézerharcot. De, komolyra fordítva, megtalálni a kiutat egy-egy mélyebb gödörből, az komoly kihívás tud lenni. El kellett engednem azt, hogy nem beszélünk róla és majd megoldódik. Kellett, hogy ilyen szituációkban közösen kibeszéljük azt, ami oda vezetett és hogy közösen kitaláljuk, miként tudunk kimászni a gödörből.

– Mely tényezők szükségesek a csapategység kialakulásához?
Egy közös cél. Az, hogy tudjunk küzdeni egymásért és segíteni egymást. A személyes jó kapcsolat. Nekünk sokat segít idén, hogy korban nagyon hasonló generációhoz tartozunk. És, a közös élmények. A jók és a rosszak egyaránt.

– Kiket tartasz példaértékű csapatkapitánynak a kosárlabda és más csapatsportok világából (legalább egyet-egyet név szerint megnevezve) és miért?
Ez nehéz kérdés, mert más csapatkapitányok munkájára kevés a valós rálátásunk, hogy hogyan is dolgoznak a mindennapokban.
De, ha mégis választanom kell, akkor a sportágunkból Kányási Veronikát, a DVTK csapatkapitányát említeném. Azért, mert mindaz, amit a DVTK a pályán képvisel, ahogy egymásért küzdenek, harcolnak minden meccsen, és amilyen egységben vannak a szurkolókkal, arról bármelyik csapat példát vehet.
Sportágon kívülről pedig Jansik Szilárdot, a férfi vízilabda-válogatott csapatkapitányát választanám. A férfi vízilabdát Magyarországon évtizedek óta kiemelt figyelem övezi. A mindenkori válogatott csapatkapitánynak óriási feladat az, hogy jóban és rosszban, a csúcson és a kudarcokban is ott álljon a csapat élén.

Fotó: Girgász Péter / E.ON ELTE-BEAC

– Szerinted mi egy csapatkapitány három legfontosabb tulajdonsága?
Határozottság, empátia, segítőkészség.

– Végezetül mit üzensz a csapattársaidnak és a szurkolóknak?
Irány a rájátszás! Most még egy nagy levegő, adjunk mi magunkból mindent, mutassuk meg, mire vagyunk képesek! Azt szeretném, hogy senkiben se legyen hiányérzet az idény végén, sem bennünk, se a szurkolóknkban. Azt kérem tőlük, hogy jöjjenek, mert szükség lesz rájuk, a helyosztókon biztosan. Óriási lélektani támogatást nyújtanak a lelátóról nekünk! Hajrá BEAC!

Fotó: Girgász Péter / E.ON ELTE-BEAC

Hirdetés