Utánpótlás

MKOSZ Életmű-díj és serdülő döntő – interjú Harsányi Máriával

Szerző: Nagy Norbert

2022.05.25. 21:14

#f2, #Szekszárd

Csütörtökön kezdődik Sopronban a Nemzeti Leány Serdülő Bajnokság „A” döntője. A tornán az Atomerőmű KSC Szekszárd csapatát is követhetjük. Harsányi Mária vezetőedzővel beszélgettünk, akivel a korosztály döntőjén túl az MKOSZ Életmű-díjára is kitértünk.

Mielőtt rátérnénk a serdülő döntőre, a közelmúltban MKOSZ Életmű-díjat vehettél át. Gratulálok ehhez az elismeréshez! Mondhatom, hogy egy pályafutás megkoronázása?

Köszönöm szépen! Igen, mondhatod. Sok elismerést kaptam az évek alatt, de ez közvetlenül a szakmától jött. Emiatt különösen értékes számomra. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ilyen elismerésben részesülök.

Rengeteget dolgoztam a pályafutásom során és dolgozok még most is. Ami a legfontosabb, hogy most is ugyanolyan elánnal csinálom, mint 20 évesen. Korán kezdtem az edzői pályát, de a lendület változatlan. Azt vallom, hogy addig érdemes csinálni, amíg az ember ugyanolyan lelkesedéssel tudja tenni a dolgát.

Nagyon fontosnak tartom hozzátenni, hogy ezeket a sikereket olyan kis merítésből éred el mind a mai napig, mint amilyen a szekszárdi.

Kezdetben kevés játékossal dolgoztunk. Volt olyan, hogy három csapatot egyedül vittem. Mind a hárommal döntőbe jutottam, de az éremszerzés sokáig váratott magára.

Akkor jött az első váltás az eredményeket tekintve, amikor a lányom, Szabó Noémi belépett. Addig nem voltak tiszta korosztályok a klubnál, utána kezdtünk el ebbe az irányba elmozdulni. Mind a ketten ugyanazt az elvet követő képzést vittünk és innentől lépcsőzetesen egymásnak tudtuk adni a következő korosztályba a játékosokat.

Összességében a juniort leszámítva, ahol tavaly lett volna esélyünk nyerni, minden korosztályban szereztünk aranyérmet.

A profi csapat eredményességi fordulata mekkora változást hozott a szekszárdi utánpótlásban?

Érezhetően több lett a játékos. Főleg a kicsiknél, az ovikosár programban látható leginkább. Az idősebbeknél pedig azt tapasztaljuk, hogy erősödik a kötődés. Szívesen járnak a felnőtt csapat meccseire.

Nálunk a meccsnap úgy néz ki, hogy olyankor előrébb hozom az edzéseket és a gyerekeknek utána a felnőttek mérkőzését figyelve kell valakiről, elsősorban hazai játékosról értékelést írni. Ezt le kell adniuk és jutalmat kapnak érte. Igyekszünk ezzel is motiválni őket.

A nevelőmunkában neked mennyire szempont az eredményesség és mennyire az emberformálás?

Nagyon maximalista vagyok, de ez egy emberformáló munka is. Ezt elsősorban úgy kell érteni, hogy nem engedem elkallódni a hozzám kerülő játékosokat és követem a későbbiekben is az életüket.

Találkoztam nehéz sorsú, bonyolult családi háttérből származó játékosokkal, akiket felkaroltam. Megérte velük foglalkozni. Vannak nehéz dolgok, de én úgy vagyok vele, hogy mindig mindent meg kell oldani.

Amíg bírom, addig szeretnék a szekszárdi és ezáltal a magyar kosárlabdának játékost nevelni. Minden korosztályban volt válogatott játékosom, aki, ha nem is került be a versenyző csapatba, de a bő keretben helyet kapott. Az edzői pályafutásom csúcsa pedig Studer Ági.

Térjünk át az idei serdülő döntőre. Milyen szekszárdi csapatot láthatnak a szurkolók a soproni tornán?

Fiatal serdülőim vannak: három 2008-as játékossal dolgozom, a többiek 2009-es születésűek. Nekünk ez a döntős szereplés olyan, mint, ha megnyertük volna. Nagyon sok munka volt ebben a csapatban. Büszke vagyok erre az eredményre, mert a mai gyerekeket már egyre nehezebb a kemény, következetes munkára rábírni. Nagyon fontosak azok a visszajelzések, hogy olyanok, akikről azt gondolták volna, hogy nem fogják bírni, ők is megkedvelték a kosárlabdát.

Visszatérve erre a csapatra, ami már-már hagyomány itt Szekszárdon, hogy nincs magas játékosunk, az sajnos most is igaz. Maximális felkészülés mellett is reálisan az 5-8. helyet célozhatjuk meg. Nincs teher a csapaton. Azt szeretném, hogy végig küzdjenek és azokat a feladatokat, amiket rájuk bízok, a legmagasabb szinten tudják megoldani.

Zárásul, bár ne szaladjunk ennyire előre, de az nagy lehetőségnek tűnik, hogy a következő szezonban a 2009-esek komoly mérkőzésrutinnal felvértezve versenyezhetnek.

Ezzel egyetértek. Nyilván a szerkezeti problémáink ugyanígy meglesznek, de jövőre rutinosabb csapatunk lehet.