Most már megérkeztem – interjú Baa Dominikával

Februárban 413 nap után ismét pályára lépett az élvonalban a TFSE-MTK színeiben Baa Dominika. A kisebb bajnoki szünetben a fiatal játékossal a sérüléséről, a visszatérés kihívásairól és az ezzel járó tapasztalatokról beszélgettünk.

2022. január 2-én Sopronban egy bajnoki alapszakasz mérkőzésen szenvedtél súlyos térdsérülést, keresztszalag-szakadást. Mik voltak az elmúlt több, mint egy év fontos mérföldkövei?

Nagyon hosszú időszak van mögöttem. A gyógytornában több kisebb lépcsőfok van ilyenkor, ezeket nem sorolnám fel. A nagyobb lépések azok, amikor például elkezdhettem a futást vagy kontakt nélkül visszaállhattam az edzésekbe. A legvége pedig a kontaktos edzések elkezdése volt, de eközben folyamatosan jártam még gyógytornára is.

Miben más a mostani Baa Dominika, mint a tavaly január 1-i Baa Dominika volt?

Úgy érzem, hogy ez a sérülés adott nekem. Még akkor is, ha ezt az elején nem így gondoltam. Türelmesebb lettem és sok mindenre megtanított. Emberileg mindenképpen pozitív hatással volt rám.

És a játékodat nézve? Kell változtatni?

Egyértelmű, hogy kell. A többiek jelenleg sokkal gyorsabbak. Az izomzatomat is vissza kell még építeni. Azt érzem, hogy jelen pillanatban a többség fizikálisabb is.

Ráadásul az is látszódik, hogy később csatlakoztam. Ettől függetlenül igyekszem a legjobbamat nyújtani mindig. Amikor Bia (Magyar Bianka, vezetőedző – a szerk.) megadja a lehetőséget, megpróbálok vele élni és segíteni a csapatot, ahol csak tudom.

Tartós változásnak látod jeleit? Gondolok arra, hogy tapasztalsz olyan mozgást, ami másként jön ki, mint a sérülésed előtt?

Jelen pillanatban nem érzek ilyet. Szerintem minden visszahozható.

Ilyen sérülésnél nagyon fontos a lelki oldal is. Ez nálad miként alakult?

Hála az égnek nincs bennem félsz! Talán ez a legfontosabb. Természetesen már a gyógytorna közben is voltak nehezebb pillanatok, de minden sérülés velejárója az „egyszer fent, egyszer lent” érzés. Ez várhatóan még a következő időszakban is elkísér.

Azzal viszont, hogy nem érzek félelmet a kontaktoknál sem és a támadást is egyre jobban felvállalom, én bizakodó vagyok, hogy ilyen szempontból nagy problémáim már nem lesznek.

A bajnoki élvonalat tekintve 413 nap után tértél vissza. Mivel tudtad megtölteni ezt a 13-14 hónapot az életedben?

A tanulásra több idő jutott. Én most fogok érettségizni, így ez még jól is jött. Attól függetlenül, hogy nem tudtam a lányokkal edzeni, ugyanúgy ott voltam az edzéseken, a hazai meccseken. Az előbb említett gyógytornák pedig nagyon időigényesek. Heti három-négy alkalommal jártam. Ha mondhatom ezt, egyáltalán nem unatkoztam.

A visszatérésednek külön pikantériát adott, hogy a csapat szempontjából élet-halál meccseken jöttél vissza. Gyakorlatilag a rájátszás elérése szempontjából végig győzelmi kényszerben volt az elmúlt hetekben a TFSE-MTK.

Nem titok, talán el is hangzott már korábbi interjúkban, hogy sokat gondolkoztunk a klubnál: mikor és ki ellen lenne ideális visszatérni. A Szekszárd egy jóval fizikálisabb csapat, mint az utána következő BKG. Úgy láttuk a gyógytornásszal és a stábbal, hogy készen állok és már a Szekszárd ellen visszaállhatok.

Nyilván volt bennem némi izgalom, izgatottság, de amikor felmentem a pályára, ez elmúlt. Amikor pedig már a sikerélmények is jöttek, labdaszerzések, dobások, akkor úgy éreztem: „Most már megérkeztem, megnyugodhatok!”.

Az eredmények is kedvezőek lettek…

Igen, szerencsére. Természetesen a csapatunk szempontjából ez a legfontosabb.

Láthattuk, hogy a padról az egész szezonban biztattad a lányokat. Milyen volt megélni az évad hullámzóbb első felét?

Igen, annak ellenére, hogy a pályán nem tudtam a lányokat segíteni, a pálya szélén próbáltam szurkolni. Ha láttam bármi olyat, akkor segíteni nekik. Teljes mértékben mellettük álltam. Nyilván voltak nehezebb pillanatok, légióscserére is sor került, de szerintem mostanra szépen összeálltunk és remélhetőleg a rájátszásba is bekerülünk.

Ehhez a szünet után a PINKK-et kell legyőzni. Bár, mindig a kötelezők a legnehezebbek.

Ez abszolút így van. Maximálisan oda kell tenni magunkat.

Mivel telt a szünet?

Kaptunk pihenőidőt, hogy legyen mód megfelelően regenerálódni. Három hét sok idő, nem lehet teljesen leállni. Ilyenkor mini-alapozásokat szoktunk csinálni futással, kondis edzésekkel. Emellett pedig készülünk az előbb már általad is említett PINKK meccsre.

Egyénileg mit vársz a tavasztól? Miben érzel fejlődési lehetőséget?

Egyértelmű, hogy a gyorsaságban! Emellett védekezésben több területen is szeretnék előrébb lépni. Például a close-out védést gyakorolni kell, ne tudjanak könnyen, egy leütéssel megverni. A kizárásra jobban oda kell figyelni. A döntéshozatal gyorsaságában is várok fejlődést.

És a csapatot nézve?

Fejlődési lehetőség csapatszinten is mindig van. Ha a rájátszásba sikerül bekerülni, akkor szeretnénk minél jobb helyezést elérni. A legfontosabb, hogy mindig próbáljuk meg a maximumot kiadni magunkból.

Zárjuk az emberi oldallal. Utoljára 2021 decemberében nyilatkoztál hosszabban lapunknak. Szinte még egy másik élet volt. A klubot, a budapesti életet megszoktad azóta?

Most már teljesen! A válaszom egyértelműen igen (nevet).

Említetted, hogy érettségizel idén. A továbbtanulásra milyen terveid vannak?

A Testnevelési Egyetemen szeretnénk továbbtanulni edzői szakon.