Muszáj beletennünk a kemény munkát ahhoz, hogy a végén örülhessünk – interjú Vígh Bernadettel

Szombaton 18 órától a VBW CEKK Cegléd vendége lesz a TFSE a bajnokság 15. fordulójában. A találkozó előtt Vígh Bernadettel értékeltük a szezon eddigi tapasztalatait, a fővárosi gárda szerdai szekszárdi Magyar Kupa negyeddöntőjét és természetesen a ceglédi fellépéssel kapcsolatos várakozásokra is kitértünk.

Január 10., szombat
18:00 VBW CEKK Cegléd – TFSE
Ceglédi Kosárlabda Csarnok
Játékvezetők: Dr. Németh Patrik, Nagy Bence László, Gombos Márk Bálint (Dr. Páli Kálmán Sándor)

Amikor először szerepel egy játékos az adott évadban, akkor mindig azzal kezdjük, hogy kérlek egy kicsit helyezd el magad a nagyobb képben. Milyen tervekkel és reményekkel vágtál neki az évadnak? Hol látod a helyed a TFSE mostani keretében?

Minden évben egy kicsit újra kell tervezni, hiszen a TFSE kerete évről évre átalakul, és ilyenkor az ember nem feltétlenül tudja előre, pontosan milyen szerep jut majd neki. Mindig úgy állok hozzá, hogy a külső zajokat megpróbálom kizárni. Az egyetlen célom, hogy úgy segítsem a csapatot, ahogy arra a legnagyobb szükség van.

Igyekszem követni az edzői utasításokat, és a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ez megalapozhatja, hogy évről évre előrébb léphessek. Konkrét számszerű terveim nincsenek – hogy hány percet szeretnék a pályán lenni vagy milyen átlagokat hozni –, a célom az, hogy minél nagyobb segítségére legyek a csapatnak.

Eddig 13 bajnoki meccsen léptél pályára idén, ami már most több, mint amennyi alapszakasz mérkőzésen tavaly játszottál. Ennek megfelelően a számaid is jobbak. Belülről is érzed, hogy nagyobb a szereped?

Igen, és örülök is neki. Más edzésmunkából építkezni, tehát más dolog edzésen fejlődni, és más belekóstolni a meccsrutinba. A mérkőzéseken tapasztalom meg igazán, milyen teljesíteni éles helyzetben, különböző ellenfelek és védők ellen pályán lenni. Teljesen más a meccsrutint megszerezni, és érzem is, hogy minden egyes alkalomból tudok táplálkozni.

Ha összehasonlítjuk a 2025. januári és a 2026. januári Vígh Bernadettet, miben érzed a legnagyobb fejlődést?

Minden évben más jellemzi a játékomat, de a tavalyi évhez képest szerintem sikerült felgyorsulnom. Mostanra túlléptem a kezdeti megilletődöttségen és az izguláson. Kezdem felépíteni az önbizalmamat, ami éppen az előbb említett meccsrutinnak köszönhető.

A mérkőzéseken már nem a félelem munkálkodik bennem, hanem csak a feladat: hogy mit kér tőlem a szakmai stáb, és hogyan tudom a legjobbat nyújtani az adott ellenféllel szemben. Az önbizalom felépítésén túl játékintelligenciában, különösen támadásban és ahogy a bevezetőben említettem: gyorsaságban is sikerült egy kicsit előrébb lépnem.

Ez kívülről is látszik, sokkal bátrabb és agresszívabb a játékod támadásban.

Szerencsére, amikor fent vagyok a pályán, már nem az az első gondolatom, hogy félek a hibázástól. Helyette inkább az a mentalitás jellemző, hogy próbáljuk meg, és lesz, ami lesz.

Térjünk rá a szerdára. Hogyan élted meg a szekszárdi találkozót és a búcsút a Magyar Kupától?

Nehéz ilyenkor mit mondani, mert olyan sorozatterhelésben, amiben vagyunk, nem szabad sokat rágódni a vereségeken, de mégis a kupáról van szó. A klubnak pedig minden évben célja, hogy minél tovább meneteljünk. Mi felkészültünk a Szekszárdból, bizakodtunk. Megvolt bennünk a kellő akarat, de sajnos dekoncentráltak voltunk.

Sok ki nem kényszerített hiba csúszott a gépezetbe, és nem voltunk elég pontosak. Sajnos vannak olyan napok, amikor nem úgy jön ki a lépés, ahogy szeretnénk. Nincs időnk, hogy ezen sajnálkozzunk, de le kell vonni a következtetéseket. A Szekszárd jobb volt ezen a napon – ezt be kell vallani –, koncentráltabbak és agresszívabbak voltak hazai pályán, de remélem a szezon későbbi részében vissza tudunk vágni ezért a vereségért.

Annak ellenére, hogy a továbbjutás elment, a negyedik negyedben volt egy komolyabb feltámadása a csapatnak. Ez adhat lendületet a folytatásra?

Igen, ennek örülök is. A TF-re mindig is jellemző, hogy soha nem adjuk fel és még 20 pontos hátrányból is megpróbálunk felállni. Bár az eredményen már nem tudtunk fordítani, a negyedik negyedben volt egy olyan megindulásunk és küzdeni akarásunk, ami pozitívum. Sajnos már nem volt elég időnk, lehet kicsit előbb kellett volna a hajrát megindítani, de ez a mentalitás fontos a jövőre nézve.

Szombaton Ceglédre utaztok. Mondhatjuk, hogy a célok eléréséhez elengedhetetlen győzelem?

Én sem szeretem a “kötelező győzelem” kifejezést, mert ez egyfajta nyomást helyez a csapatra, de értem, mire gondolsz. Tiszteljük a Ceglédet, nem véletlen arattak bravúrgyőzelmet a közelmúltban, szóval egyáltalán nem vesszük őket félvállról.

Alázatosan kell hozzáállnunk és ennek megfelelően alaposan felkészültünk belőlük. Látjuk a kulcsembereiket, akiket limitálnunk kell, és nem szabad engednünk, hogy a saját játékukat játsszák. Muszáj beletennünk a kemény munkát ahhoz, hogy a végén örülhessünk.

A január-februári időszak gyorsan el fog telni a szezonban, és mindegyik meccsre lépcsőként kell tekinteni. Lépésről lépésre, meccsről meccsre kell haladnunk, hogy amikor eljön a rájátszás, a legjobb formánkat tudjuk mutatni.