Hirdetés
Magyarország

Nadija Smailbegovic: “Frissítően hatott rám a váltás!”



:

:

Fotó: Rébay Viktor / FIBA.basketball

Hirdetés

Az előző szezon végén nagy döntést hozott a szerb Nadija Smailbegovic, hiszen a Vasas Akadémia csapatától az NKA Universitas Pécshez igazolt. A fiatal játékos az átigazolás mellett a szerb válogatottról és az olimpiai felkészülésről is mesélt nekünk.

Már több éve annak, hogy Magyarországon a Vasas csapatához kerültél, ahol végül 6 szezont játszottál. Ennyi idő után miért döntöttél a váltás mellett?

2017-ben jöttem a Vasashoz, és azt gondolom, hogy itt nőttem fel úgy igazán. Egy nagyon fiatal csapat tagja voltam, és nem mellesleg még a gimnáziumot is be kellett fejeznem, de szerencsére Budapesten a szerb iskolában volt erre lehetőség. Túlságosan komfortosan éreztem magam a Vasasnál, ezért döntöttem a váltás mellett. Kellett a környezetváltozás ahhoz, hogy játékosként és emberileg is fejlődni tudjak. Azt gondolom, hogy a lehető legjobbkor igazoltam új csapathoz.

Egyből be tudtam illeszkedni az új csapatba, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez egy hiba volt. Sok játékos nehezen találja meg a helyét ennyi év után egy új klubnál, de rám nagyon frissítően hatott a váltás.

Említetted, hogy túl komfortosan érezted már magad a Vasasnál, ehhez képest egy kicsit biztonsági döntést hoztál, hiszen a pécsi csapat edzője is szerb. Előnyös külföldiként egy anyanyelvet beszélni az edződdel?

Ez attól függ, hogy honnan nézzük (nevet). A Vasasnál is, és most a Pécsnél is szerb edzőim voltak, ráadásul Zseljko Djokics személyében jövőre is egy balkán mentalitású edzőm lesz. Talán a könnyebb kommunikáció miatt lehet ez előnyös, azonban sokszor megvan a maga hátránya is a közös anyanyelvnek, hiszen sokkal több instrukciót kapok és bele tudnak „mászni” a fejembe a nekem szegezett mondatok.

A Vasasnál a szerb edzőim sokat segítettek, hiszen gyerekként kerültem a csapathoz. Távol voltam az otthonomtól és a családomtól, de az edzőim rengeteget támogattak, így kevésbé éreztem magam elveszettnek. Most már teljesen otthonosan mozgok Magyarországon, szerencsére a bajnokságban is több szerb játékossal tudok találkozni, illetve a családom is többször meglátogatott Pécsen. Azt gondolom, hogy minden sportolónak normálissá válik egy idő után, hogy az élsport miatt nem tud annyit otthon lenni a szeretteivel, így én is ehhez az életvitelhez vagyok szokva.

Fotó: hunbasket.hu

Hogyan bírtad Pécsnél az Európa Kupa szereplés miatti kétszer annyi terhelést?

Szerencsére semmilyen nagyobb sérülésem nem volt. Az NKA-nál nagyon jó egyensúlyban vannak a kemény edzések a megfelelő rehabilitációval. Nagyon jó rehabilitációs centert alakítottak ki, így egy sérülés után is nagyon hamar vissza tud állni a munkába a játékos. Úgy éreztem, hogy itt tényleg nagyon figyelnek az egészségemre.

Az egész szezonra visszatekintve hogyan érezted magad ebben a teljesen új pécsi közegben? Milyen volt a csapat?

Egy igazi csapat voltunk. Érdekesen indult az év, mivel szinte minden játékos más csapatból érkezett, és emiatt voltak kérdések, hogy hogyan fogunk tudni együtt játszani. Természetesen ismertük egymást a bajnokságból, de az teljesen más. Szerencsére hamar összeszoktunk, és nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk. Pécs egy kicsi város, így sokszor töltöttük együtt a szabadidőnket. Hiába voltak hullámvölgyek a szezon alatt, mi mindig kitartottunk egymás mellett és nem volt köztünk semmilyen konfliktus sem.

Talán az élet iróniája, hogy a Magyar Kupában pont a Vasas búcsúztatott titeket! Te hogy élted meg azt a vereséget?

Egy érzelmi hullámvasút volt! Vannak olyan mérkőzések, amikor nem érti a játékos, hogy ez hogyan is történhetett, na ez pont ilyen volt. Szomorú voltam, de fejben hamar túl kellett lépnem a történteken, hiszen jött a következő mérkőzés.
A Vasas egy fiatalokra épülő rendszert követ évek óta, és én is ezen játékosok közé tartoztam. Rengeteg kiváló játékost neveltek ki az évek alatt, szerencsére nekem is sikerült ott sokat fejlődnöm, így emiatt tudtam egy szintet lépni.

Fotó: Jantner Zsolt / TARR KSC Szekszárd

A szezon végén egy hatalmas megtiszteltetés ért téged, hiszen jelenleg is a szerb válogatottal készülsz az olimpiára. Gratulálok!

Köszönöm, ez tényleg egy megtiszteltetés!

Már az U20 után részese voltam a válogatott összetartásoknak, így most is számítottam rá, hogy a bő keret tagja lehetek. Hozzá kellett szoknom az itteni rendszerhez is, de azt gondolom, hogy egy sportoló életében az olimpiára való kijutás a top cél!

A felkészülés melyik szakaszában vagytok jelenleg?

Még 20 másik játékossal vagyok itt. Rengeteget edzünk, és a felkészülésünk elég hosszú. Nemsokára kezdődnek a felkészülési mérkőzések, amiket már izgatottan várunk.

Van rajtad bármi féle nyomás az olimpiai keretbe való kerülés miatt?

Nem fókuszálok arra, hogy benne leszek-e a végső 12-ben vagy nem, mivel már az, hogy itt lehetek egy óriási lehetőség. Nagyon kemény munka folyik és évről-évre érzem, ahogy fejlődöm. Mindig tudok újat tanulni, amit a következő szezonban kamatoztatni tudok!

Ha a szerb válogatott keretére egy pillantást vetünk, akkor több nagy névvel is találkozhatunk, például Nogic, Jovanovic vagy a honosított Anderson. Milyen egy ilyen csapattal együtt dolgozni?

Megtisztelő. Nagyon sokat segítenek a fiataloknak, mint én. Mindig ellátnak tanácsokkal és segítenek kijavítani a hibákat. Emlékszem, hogy amikor először vettem részt összetartáson, akkor csak ámultam, hogy ezeket a játékosokat néztem az előző olimpián, most meg velük edzhetek. A kosárlabda mellett a magánéletben barátként is számíthatok az itteni csapattársaimra, így végképp sokat adott nekem ez a válogatott.

Fotó: KSS

Ahogyan korábban említetted, nem most kerültél be először a válogatott bő keretébe. Hogy látod, hogy az évek alatt mennyit tudtál fejlődni? Hova tudnád elhelyezni magadat a játékod alapján ebbe a csapatba?

Tudom, hogy jelenleg a 100%-ot nyújtom. Ha itt a válogatottban nem a maximumon teljesítesz, akkor az kevés lesz! Az én posztomon nagy nevek vannak, akik sokkal több tapasztalattal rendelkeznek, mint én. Az egész válogatott rutinos játékosokra alapszik, akik már több érmet gyűjtöttek az évek alatt, így teljesen normális, hogy mi, fiatalabbak kilógunk a sorból.

Az edzők olyan 12 játékost keresnek, akik a legjobban tudnak összejátszani egymással. Ezen célok eléréséhez idő kell, hogy a csapat összeszokjon, nem vagyok elkésve semmivel.

Akkor mondhatjuk, hogy ez egy hosszútávú „befektetés”?

Pontosan. Szeretnék hosszú távon a válogatott tagja lenni és képviselni a hazámat!

Eljön az az idő is, amikor már én leszek az idősebb és nekem kell „terelgetni” a fiatalabbakat. Bármi legyen is a végső kerethirdetésen, szeretném a jó játékommal bebiztosítani a válogatottban a helyemet!

Milyen célokkal vágsz majd bele a következő szezonba?

Szeretnék jobban koncentrálni magamra és tovább fejleszteni a játékomat. Az idei szezonban sokat ingadozott a teljesítményem, voltak jobb és rosszabb meccsek. A következő évadban szeretnék meghúzni egy alsó határt, ami egy stabilitást ad nekem és magabiztosabban tudok majd játszani. Fontosnak tartom, hogy mentálisan is rendben legyek! Biztosan könnyebb lesz elkezdeni a 2024/25-ös szezont, mert már ismerem Pécset, ismerem a klubot és az embereket.

Fotó: KSS

 

Hirdetés