Hirdetés
Magyarország

Nagy-Bujdosó Nóra végleg letette a kosárlabdát



:

:

Fotó: Nicola Acri

Hirdetés

Nagy-Bujdosó Nóra a Csata első élvonalbeli szezonjában tért vissza Budapestre, majd csapatkapitányként vezette az újonc klubot a legjobb nyolc közé a Magyar Kupában, aztán a bajnokságban.

Nóri 2019-ben anyai örömök elé nézve egyszer már bejelentette visszavonulását. A kiváló játékos 2020 tavaszán aztán – immár kétszeres anyukaként – úgy döntött: visszatér a pályára Svájcban, ahová családjával költözött. A 2020/21-es szezonban egészen az elődöntőig jutott csapatával, a Troistorrents-nal. Aztán másodszor is, immár végleg letegye a kosárlabdát. A Ludovika-FCSM Csata korábbi csapatkapitánya persze Svájcból is követi volt klubját. A Ludovika-FCSM Csata hivatalos honlapjának megjelent összeállítás.

Hogy telik a nyár a Nagy-családnál?

A nagyobbik fiam, Vendel július elején végzett az iskolával. Ekkor két hétre hazajöttünk Magyarországra. Elég intenzív időszak volt, hiszen meglátogattuk a nagy- és dédszülőket, barátokat, valamint a Balatont is. A napokban jöttünk vissza Svájcba, ahol augusztus végén Vendel számára kezdődik a következő tanév. Ez a bő egy hónap a családé lesz, sok programot tervezünk a fiúkkal, de most már maradunk a svájci határokon belül.

Svájc melyik részén éltek? Milyen hosszú időre rendezkedtek be odakint?

Svájcon belül Fribourg kantonban, Bulle városában élünk. Itt laknak Szakács Ildikóék is, akikkel rendszeresen találkozunk is. A fiaink is egyidősek. Addig biztosan szeretnénk itt maradni, amíg a gyerekek fel nem nőnek.

A következő szezonban milyen szerepet fog betölteni az életedben a kosárlabda? Maradsz a Troistorrents-nál?

Áprilisban befejeztem a kosárlabdát. 36 éves leszek és úgy éreztem: itt az idő végleg abbahagyni a játékot. A Troistorrents természetesen marasztalt, szeretett volna megtartani, de én nem szerettem volna úgy nekimenni a következő évnek, hogy már nincs kedvem a kosárlabdához. Az lesz a legjobb, ha most egy kicsit itthon maradok a gyerekekkel.

Örül, hogy egy másik kosárlabda kultúrát is kipróbálhatott

Hogy kezdődött anno a svájci kaland? Miért döntöttél 2020-ban a visszatérés mellett?

A férjem munkát kapott a Svájcban, Fribourgban, így kiköltöztünk vele. Császár Andrea és Szakács Ildikó által kerültem kapcsolatba a Troistorrents vezetőségével. Andi ajánlott be nekik, én pedig éltem a lehetőséggel és kipróbáltam az itteni kosárlabdát is. Nagyon élveztem. Jó volt kicsit „elszabadulni” itthonról, és szerintem jó eredményt értünk el a csapattal. Nem bántam meg, hogy reaktiváltam magam és hiányérzetem sincs az elveszített elődöntő miatt.

Mit érdemes tudni a svájci kosárlabdáról?

A magyar bajnoksághoz képest azért elég komoly lemaradásban vannak az itteni klubok, ha a játékerőt nézzük. Itt a kosárlabda tulajdonképpen egy hobbi, és azok a lányok, akik az első osztályban kosaraznak, dolgoznak mellette. Volt például gyógyszerész csapattársam is. A szabadidejükből áldoznak az esti edzésekre és a hétvégi mérkőzésekre. Tisztelem őket, hiszen én személy szerint munka után nem tudnék még ennyi energiát belefektetni a sportolásba. Azért kosárlabdáznak, mert szeretik ezt a sportágat; fizetést nem kapnak érte.

Milyen most nálatok a vírushelyzet és hogyan alakította át a járvány a szezonotokat?

A járványhelyzet szerencsére nem volt olyan aggasztó, mint otthon tavasszal. Itt nem kellett bezárni az iskolákat, egész évben látogathatták a diákok. Jelenleg a delta variáns nagyjából megduplázta az itteni fertőzöttek számát, ami kb. 6-700 új megbetegedést jelent naponta. Ez az előző időszakhoz képest soknak számít. Az előző bajnokság elején még nem jöhettek nézők, de aztán elkezdték feloldani a zártkapus mérkőzéseket.

A Facebookon olvassa a Csatáról szóló híreket

Követed a Ludovika-FCSM Csata szereplését, amióta elkerültél Budapestről?

Mivel követem a csapat Facebook-oldalát, így látom, hogy szerepel a csapat. Persze, nem mindegyik mérkőzést, de a rájátszást és a bajnokság végét természetesen figyeltem. Gratulálok is a lányoknak; szerintem az elmúlt két szezonból is kihozták a maximumot. Teljesen megérdemelten szerepelhet a klub az Európa Kupa selejtezőjében.

Hogy látod: milyen utat jártak be azok a játékosok, akikkel anno egy csapatban szerepeltél nálunk?

Nagyon sokat fejlődtek! Horváth Betti mind kosárlabdában, mind pedig csapatkapitányként, emberként sokkal előrébb tart, mint abban a bizonyos szezonban. Rengeteget segít a csapatnak. Lelik Réka nagyon nagy tehetség. Sajnos sérülés miatt sokat kellett kihagynia, ezért egy időszakban kevésbé ment neki, de meg kell becsülni a játékát. Tulajdonképpen a magyar kosárlabda csillaga. Remélem, hogy Betti és Réka is tudja majd kamatoztatni a tudását a nemzetközi mezőnyben. Mányoky Réka és Angyal Barbara is sokkal jobbak lettek ahhoz képest, amikor itt játszottam. Sajnos olvastam a távozásukról, de biztos vagyok benne, hogy ők is meg fogják állni a helyüket az új környezetükben is. Az ő esetükben is remélem, hogy később olyan eredményeket fognak elérni, amiért európai szinten is feljegyzik a nevüket.

Mit vársz az Európa Kupa-selejtezőt szereplésünktől?

Emlékszem, hogy az egész klubnak és Krisztiánnak is ez volt az álma, hogy legyen egy budapesti, Európa Kupában szereplő csapat. Ezt mostanra sikerült elérni. Persze, selejtezőt kell játszani, de ez nagy dolog ettől a csapattól. Nem lesz könnyű bejutni, meg kell találni azokat a légiósokat, akik segíthetnek a csapatnak, de nagyon szurkolok a lányoknak. Azt mondom: all in, meg kell próbálni.

Fotó: Szilágyi Dénes

Hirdetés