Hirdetés
Magyarország

Nagy feladatok előtt a Ludovika-FCSM Csata – interjú Tursics Krisztiánnal



:

:

Hirdetés

Öt mérkőzése van vissza a bajnoki alapszakaszból a Ludovika-FCSM Csatának, mely 10 győzelemmel és 7 vereséggel a tabella 5. helyén áll jelenleg. Tursics Krisztián vezetőedzőt kértük hosszabb helyzetértékelésre.

Kezdjük egy aktualitással. Lassan három hete készül a csapattal Dejza James. Ugyan az új légiósotok tétmérkőzésen nem mutatkozhatott be, de az eddigi közös munka alapján milyenek a benyomásaid róla?

Dolgozunk vele, arra kíváncsi vagyok én is, hogy versenyhelyzetben mennyit tud hozzátenni a csapat játékához. A beépítés folyamatában járunk, de ameddig nem kerül éles meccshelyzetbe, addig én sem tudok mit mondani. Sopronban be fog mutatkozni és akkor sok mindent megláthatunk azzal kapcsolatban, hogy mennyire tudjuk majd használni.

Vegyesek az érzéseim. Egyik oldalról sajnálatos, hogy a szezon előtt tervezett keretet újra kellett gondolnotok, másik oldalról viszont úgy láttam: nagyon jól reagáltak a fiatalok arra az időszakra, amikor egy légióssal szerepeltetek. Te miként látod?

Ez egy komplex kérdés. Elkezdtük a szezont két légióssal és nagyon jól működött az egész csapat. Nekem elég lett volna, hogy két légióssal lehozzuk az évadot, megpróbálva nagy eredményeket elérni. Sajnálatos módon eligazolt a kulcsfontosságú játékosunk és ezt követően sokáig egy légiós centerrel, aki igazából nem is center, de azon a poszton játszik, kellett megoldanunk a helyzetet.

Egyrészt öröm, mert olyan lehetőségeket kaptak magyar fiatal játékosok, hogy minőségi perceket tudtak a pályán lenni és szépen éltek vele. Másik oldalon viszont nyilván elment két-három mérkőzés, amit teljes kerettel jó eséllyel megnyertünk volna. Ez egy kettős helyzet, amiből megpróbáltunk minél jobban kijönni. Szerintem teljesen jól helyt álltunk – ha jól tudom nálunk volt egyedüliként ilyen hosszú ideig egyetlen légiós a keretben – és hoztuk az eredményeket.

Pozitív időszak volt összességében. Most pedig próbálunk továbblépni és felkészülni a szezon hátralévő részére.

Egy tervezőasztalnál ülve nálad milyen lenne az ideális összetétele egy olyan keretnek, amivel eredményesek tudtok lenni, de közben a fiatalok építése is megy tovább?

Azt tudom erre mondani, amire az előzőekben kitértem. A két légiós, ahogy elkezdtük az évet, elég lett volna. Vállaltam, hogy megpróbálom négybe vezetni azt a csapatot. Egy négyes és egy ötös játékossal meglátásom szerint tartható lett volna, hogy a fiatalok beépítése mellett még az eredményesség sem veszik kárba.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Még egy kicsit visszatérve a fiatalokra, a napokban zajlott a Hepp Kupa négyes döntője, melyen látványosan szembesülhettünk azzal, hogy az élvonalbeli szereplés mennyit jelent nekik.

Ezúton is gratulálok Bódi Ferenc kollégámnak, aki remekül felkészítette a csapatot a Hepp Kupa döntőre!

Valóban, az élvonal óriási tapasztalat, amit minden alkalommal próbálok hangsúlyozni. Türelmesnek kell lenni a játékosoknak, de az előbb-utóbb megmutatkozik, amennyi munkát és minőségi foglalkozást eltöltünk velük az évek folyamán. Említhetem Mányoky Rékát vagy Angyal Barbarát, de korábbról Horváth Bernadettet vagy Lelik Rékát, akik már eljutottak a felnőtt válogatottig és stabil játékosok az NB1-ben.

Ahogy azt láthatta mindenki a Hepp Kupán, már kopogtat a következő generáció az élvonal ajtaján. Minőségi perceket eltöltöttek már az NB1-ben a pályán és akár Gyöngyösi Janka vagy Toman Petra kiváló teljesítményt nyújtottak a Hepp Kupán. Mondhatnám ezt a többi játékosról, például Balogh Liziről, aki szintén a felnőtt csapattal edz és 15-16 évesen az élvonal közelébe került.

Beszélgetésünk másik apropója, hogy ez a harmadik évetek az élvonalban és a harmadik alkalommal harcoltátok ki a Magyar Kupa szereplés jogát. Ez jó alkalommal arra, hogy mérleget vonjunk. Miként értékeled az eddig megtett utat?

Mindig oda szeretek visszakanyarodni, hogy a feljutás éve a fiatalokkal egy nagy dolog volt a klub történetében. Próbáltam lefektetni egy építkezési folyamatot, aminek még mindig az elején járunk. Az első év komoly tapasztalatot jelentett mindenkinek, a játékosoknak, a stábnak – nekem is az első NB1-es szezonom volt – és az egész klubnak. Rögtön rájátszásba jutottunk, ami elképesztően nagy eredménynek számított.

A tavalyi szezonra elég jó keretünk állt össze, két extra légióssal centerposzton és Zala Friskoveccel, amely végig a top4-ben tudott maradni. Sajnálatos módon a Covid megakadályozta, hogy végig tudjuk vinni azt a remek szezont. Nagyot fejlődött az egész csapat. Most pedig – ezt ki merem mondani – gyengébb kvalitású kerettel hozzuk a tavalyi eredményt. A 4-5. pozíció között tartózkodunk, mert a magyar játékosok még többet tapasztaltak és jobban kosárlabdáznak, mint az elmúlt évben. Próbálom ezt a folyamatot tovább erősíteni és több magyar játékost beépíteni.

Egy hosszabb szünet van a bajnokságban. Mire helyezitek a hangsúlyt a csapatnál ezekben a hetekben?

Nálunk kevés profi játékos szerepel, a többség utánpótlás korú. Ketten a felnőtt válogatottban kaptak lehetőséget, dolgoztak az U18-as és U20-as válogatottal is többen. Átalakult az edzésprogram ebben az időszakban.

Sok egyéni edzés és fizikális munka szerepel a programban. Ezen felül beékelődött a Hepp Kupa, amire a fiatalokkal készültünk. Mindig más keret áll rendelkezésre edzésen. Ez után a hét után viszont minden visszaáll a rendes kerékvágásba és készülünk a Sopron elleni mérkőzésre, illetve a bajnokság további szakaszára.

A december és a január eleje rendkívül sűrű menetrend szerint zajlott, már-már nemzetközi szintű terheléssel. Hogy reagált rá a csapat?

Már így kezdtük a szezont, szerda szombat ritmusban haladtunk októberben. Kiválóan reagált a csapat, minden mérkőzésen extrán kosárlabdáztunk. Semmi rosszat nem tudok mondani. Egyszerűen működött a szerda-szombat ritmus. Sajnáltam, hogy visszaálltunk a szombat-szombat tempóra, ami már szinte furcsa volt. Én jobban szerettem a heti két mérkőzést.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Február 13. és 20. között három találkozót vívtok a bajnokságban, melyek alapjaiban határozhatják meg az alapszakasz végkimenetelét. Milyen érzésekkel tekintesz erre az időszakra?

Legyünk reálisak, Sopronba nem mindig nyerni járnak a csapatok. Meg fogjuk próbálni, de a mi fókuszunk természetesen az azt követő szerdai DVTK és a szombati TFSE mérkőzésen van. Nagyon szűk lesz az idő, kevés lehetőség adódik készülni, viszont mind a két riválisunkat hazai pályán fogadjuk és természetesen megpróbálunk győzni. Mindkét csapatból alaposan fel fogunk készülni. A soproni találkozót pedig arra igyekszünk használni, hogy visszarázódjunk egy kicsit a bajnoki ritmusba, mert az azt követő két meccs nagyon fontos.

A rájátszásban a négy közé jutásért zajló párharcokon túl óriási izgalmakra van kilátás a nemzetközi kupaszereplést jelentő pozíciókért zajló küzdelemben.

Szerintem az maga lenne a csoda, ha ezt a csapatot a végén, tehát nem az alapszakaszban, a legjobb négy közé lehetne vezetni. Nagy eredmény lenne az 5-6. pozíció elérése. Ez sem lesz egyszerű, de ha ezzel tudnánk kvalifikálni magunkat az Európa Kupára, akkor az egy klubtörténeti sikert jelentene. Ugyanolyan újdonságot hozna az életünkbe, mint a három évvel ezelőtti NB1-es indulás. Mindenki izgatottam várná, hogy el tudunk-e indulni anyagi és egyéb szempontból. Az egy következő lépcsőfok és hatalmas élmény lenne az egész stábnak, illetve a klubnak.

És óriási szakmai erőfelmérő…

Engem, mint vezetőedző folyamatosan az mozgat, hogy mindig magasabb célokért küzdhessek. Ebben valóban egy következő lépcsőfok lenne az Európa Kupa. Örülnék neki és a magyar játékosainknak is egy kiemelkedő tapasztalatot, rutinszerzési lehetőséget biztosítana. Ez, ha nem beszélünk a továbbjutásról, akkor is biztos hat mérkőzés, melyeken eredménykényszer nélkül szerepelhetnénk. Olyan impulzusokat kapnánk a más kosárlabda kultúrából érkező külföldi ellenfelektől, amit a magyar bajnokságban nem. A játékosok mellett ez a szakmai stábnak is értékes. Bízom benne, hogy eljön idő, amikor kipróbálhatjuk magunkat nemzetközi mérkőzéseken.

Ha a nagyobb képet nézzük, meddig tud a Csata perspektívát biztosítani a játékosainak?

Ha rajtam múlik, akkor egyre nagyobb célokért fogunk küzdeni. A top4 egy magas cél, nem arról van szó, hogy a play-out során a bennmaradásért vagy a 9. pozícióért harcolunk. Évről évre megpróbálunk előrébb lépni és ha így nézzük, akkor nem gondolom, hogy tovább kellene lépniük a játékosoknak. Egyrészt fejlődnek, másrészt játszanak is, tehát minőségi játékpercekkel gazdálkodhatnak. Arról nem beszélve, hogy a saját nevelő egyesületükben érhetik ezt el. Nem tudom, hogy miért is lenne indokolt távozni más csapatokhoz.

Természetesen, ha például Sopronban vagy külföldön lenne lehetőség kosárlabdázni, akkor én leszek az első, aki azt mondja, hogy menjenek. Ha készen állnak erre a játékosok. Ezt tegyük hozzá, mert nagyon kevés játékos áll még arra készen, hogy nemzetközi szinten, bármilyen Euroligás együttesben mentálisan, pszichésen vagy taktikai felkészültségben megállják a helyüket. Még pár évet el kell tölteniük egy top célokért küzdő csapatban és abban a pillanatban, hogy készen vannak, én szabad utat engedek nekik a magasabb szint felé.

Én úgy látom, hogy addig ideális helyen vannak. Játszanak és nagyon meg vannak becsülve ebben az egyesületben. Semmi nem indokolja, hogy klubot kelljen váltaniuk.

Zárásul, mentálisan vagy fizikálisan hosszabb ez az út a játékosoknak?

Ez egy nagyon hosszú és összetett folyamat, amit években mérek. Olyan szakadék van az A-csoport és az utánpótlás között, hogy több év, amíg egy játékos mentálisan megérik az NB1 szintjére. Ezért van az, hogy minél hamarabb bedobjuk a játékosokat a mélyvízbe. Szinte minden kiemelt tehetség 16-17 évesen az A-csoportos csapattal edz és így évek alatt fel tudnak épülni a játékosok, mint például Horváth Betti és Lelik Réka. Ráadásul még nekik is van hova fejlődniük. Ez egy időigényes folyamat és jó helyen vannak ahhoz, hogy itt megkapják az alapokat.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Hirdetés