Magyarország

Nagy januári feladatok előtt a Vasas Akadémia – Milos Pavlovicsot kérdeztük

Szerző: Nagy Norbert

2021.01.12. 13:29

#f2, #Milos Pavlovic, #Vasas Akadémia

A Vasas Akadémia a szezon első felében közel két hónapot kihagyni kényszerült, így a csapatra, hogy pótolja elmaradt mérkőzéseit, nagyon sűrű januári időszak vár. Összesen hét összecsapást kell megvívniuk, amiből az első kettőt győzelemmel zárták. A Vasas hátralévő öt találkozójára hangolódva Milos Pavlovic, vezetőedzőt kértük helyzetértékelésre.

Gratulálok az elmúlt két sikerhez! Mielőtt azonban rátérnénk ezekre, kanyarodjunk vissza a szezon elejére. Októberben az első négy mérkőzéséből hármat megnyert a csapat. Miben láttad a jó kezdés okát?

A felkészülésben és talán abban, hogy a többi csapat kicsit alábecsült minket. A kulcs az egyértelműen a felkészülési idő volt. Sara Heljic és Radócz Fanni személyében két játékost is elveszítettünk belső posztokról. Rögtön a bajnokság előtt alkalmazkodnunk kellett ehhez a váratlan helyzethez és ez kifejezetten jól sikerült. Az első négyből három meccsünket megnyertük, ami némileg váratlan lehetett. Különösen a Cegléd elleni győzelem.

Aztán jött a Covid-helyzet…

Igen, mindent amit építettünk, azt lerombolt. Két hónapot kellett kihagynunk. Mindössze két játékosunk, illetve az erőnléti edzőnk és én nem voltunk fertőzöttek. Egyéni edzéseket tudtunk csak vezényelni és másfél hónap elteltével térhettünk vissza a közös munkához. Budácsik Dorottya pedig nagyjából csak 15 napja jöhetett vissza és az elmúlt két mérkőzésen játszhatott. Komoly hatása volt ránk a járványhelyzetnek.

Milyen szempontból nehezebb ilyenkor visszahozni a csapatot, fizikálisan, mentálisan vagy taktikai téren?

Szerintem minden téren így összességében. A Covid egy kicsit ismeretlen terület mindenki számára. Akár professzionálisan sportol az ember, akár nem, nem tudja, hogy egy ilyen fertőzés után mit csinálhat és mit nem. Teljesen érthetően a játékosaink is bizonytalanok voltak, tartottak is egy kicsit a helyzettől és attól, hogy elmenjenek olyan szinten a maximumig, mint azelőtt, hogy nem voltak betegek.

Talán taktikailag a legkevésbé, de mentálisan és fizikálisan nagyon nehéz volt újrakezdeni. Az önbizalmat is újra kellett építeni, ami nem könnyű, mivel két-két Sopron és DVTK meccsel, illetve a TF ellen tértünk vissza. Sok-sok kemény mérkőzést vívtunk rövid idő alatt. Ráadásul a Miskolctól és a Soprontól – bár mindkétszer a második alkalommal már jobban játszottunk – komoly vereségeket szenvedtünk. Ilyen fiatal csapattal ezeket mindig nehezebb kezelni.

Ez a két januári győzelem mutathatja azt, hogy kezd közelíteni a csapat a várt szinthez?

Remélem, hogy igen. Napról napra, hétre hétre jobbak leszünk. Ez a szerda-szombat ritmus mindenki számára nehéz, nem tudhatjuk, hogy mit hoz a következő mérkőzés. Talán a Sopront és a Győrt leszámítva minden csapat elég hullámzóan teljesít. Még ha minden tökéletesen alakul, akkor is teljesen természetes ez a hullámzás a mérkőzések között és adott mérkőzésen belül is. Különösen ilyen fiatal csapatnál, mint mi.

Amire büszke vagyok, hogy minden alkalommal 100%-ot nyújtunk, soha nem hátráltunk meg, függetlenül attól, hogy ki áll a másik oldalon. Ez az a karakter és filozófia, amit szeretnék meghonosítani, hogy minden meccsen 40 percen át küzdjünk. Akár nyerünk, akár veszítünk, mindent adjunk ki magunkból.

Már részben említetted ezt a szerda-szombat ritmust. Kevesebb idő jut edzésre, ami szerintem ilyen fiatal csapatokat jobban érint, mint az eredményorientált profikat.

Nehéz összehangolni ezeket a dolgokat. A klub és az én célom, hogy fejlesszük a fiatal játékosokat és ebben ideálisabb a heti egy mérkőzés. Ez a szerda-szombat ritmus egy teljesen profi menetrend, ahol az egyéni képzésre kevesebb lehetőség jut. Nálunk egyedül Brianna Fraser az, akinek nincsenek tanulmányi kötelezettségei és így nagyon nehéz délelőtti egyéni képzéseket tartani. Ezen felül kell időt hagyni a regenerálódásra és felkészülni a következő mérkőzésre.

Talán a mi fiatal csapatunkat érinti legérzékenyebben ez a helyzet, mert természetesen nagyon fontosak a mérkőzések, de szükség lenne több edzésre, amire most nincs idő. Dolgozunk tovább és mindent megteszünk, hogy fejlődjünk. Szerintem néhány játékosunk már mutatott is előrelépést.

A következő mérkőzést a Győr ellen vívjátok, mit vársz ettől?

Mindig azt várom, hogy egy jó mérkőzést játszunk. Ez az egyetlen úgymond elvárás. Az egyik legjobb csapattal mérkőzünk, meg kell próbálnunk felvenni a versenyt. Ez az egyetlen mód, hogy fejlődjünk. A Sopron mellett eddig a Győr mutatta a legtöbbet, megérdemelt a második helyük a tabellán. Jó légiósaik és jó fiataljaik vannak. Támadásban az egyik legtehetségesebb csapat, gyakorlatilag bárhonnan eredményesek tudnak lenni. Minden poszton két jó játékossal rendelkeznek, rutinossal és fiatallal egyaránt. Én arra számítok, hogy küzdjünk végig, próbáljuk a legjobbunkat nyújtani és természetesen, ha esély adódik, akkor mi lennénk a legboldogabbak, ha élni tudnánk vele. Összességében reálisan kell látnunk a helyzetet. A lányok erőn felül teljesítenek most és ha jó eredményeket érnek el, akkor mindig megnőnek az elvárások. Ettől függetlenük két lábbal a földön kell maradnunk. Az eredmények magukért fognak beszélni.

Tekintsünk egy kicsit távolabb, a későbbi januári időszakra és a válogatott szünetre. Milyen munkát tervezel ekkor? 

Ez egy jó lehetőség, de figyelembe kell venni, hogy ilyenkor korosztályos válogatott program is van, amiben a mi klubunk erősen érintett. Kicsit hasonló lesz a helyzet, mint a szezon előtt, amikor Debrecenben hat játékos képviselte csapatunkat.

Természetesen megpróbálunk fejlődni minden téren és egy kicsit a meccsek nyomása nélkül edzeni. Még nem értük el a célunkat, de napról napra azon dolgozunk, hogy elérjük. A szezon végén lehet majd értékelni, még korai akár az egyéni, akár a csapatszintű eredményekről beszélni. Az én elvem, hogy minden nap legalább egy 1%-ot fejlődjünk és akkor elégedettek lehetünk. Ha így dolgozunk, akkor az eredmények jönni fognak.

A számszerű eredményeken túl miben tudjátok a fiatalok felé a sikert mérni?

Mi egy egy légióssal dolgozunk és a keret nagy része 20 év alatti, akik számára már az nagy eredmény, hogy ezen a szinten versenyezhetnek és az erősebb csapat ellen játszhatnak. A klub célja a fiatal játékosok fejlesztése szakmailag és emberileg is. A célunk, hogy minden játékos, aki elkezdett velünk dolgozni, minimum 10%-al jobb legyen, de természetesen azon vagyunk, hogy ez a szám minél magasabb legyen. Csapatként kommunikáltuk, hogy célunk a legjobb nyolc közé kerülés. Ezzel ott lehetünk a kupában és a rájátszásban, ami azt eredményezné, hogy még több meccset játszatnánk a legjobb csapatok ellen és ezzel több tapasztalatot szerezhetnének a fiatalok. Ez nagy segítség lenne számukra.

A Vasas előtt dolgoztál Győrben is, így eredményorientáltabb szempontból is megtapasztaltad a bajnokságokat. Milyenek a benyomásaid az U20-as szabályról?

Ez a szabály nem rossz, de két módon is elsülhet. Ha csak egy ilyen kritériumnak megfelelő játékos van a csapatban és ő tudja, hogy bármit csinál, játszani fog 20 percet, akkor az nem túl kedvező helyzet. Ez inkább a profi csapatoknak szól, hogy becsüljék meg jobban a fiatalokat. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk ennek elemzésébe, jobb, hogy van ez a szabály, mint ha nem lenne.