Hirdetés
Magyarország

Nagy változást hozhat a magyar sportgazdaságban a járvány okozta válság



:

:

Hirdetés

A versenyrendszerek leállása után a profi sportban már egyre inkább a gazdasági újratervezés kerül a középpontba. Ma még felmérhetetlenek a hatások, de a speciális helyzetben lévő magyar sportgazdaságban a rendszerszintű változás sem kizárt. Muszbek Mihály sportközgazdászt a DIGI Sport kérdezte, aki a TAO támogatási rendszerről, a bérekről, a légiósok számának csökkentéséről és a látványsportok piaci úton történő elindulásáról is beszélt.

Muszbek Mihály a beszélgetés során hangsúlyozta, hogy komoly változást és átgondoltabb döntéseket vár. Nagyobb előre tervezésre számít a profiknál, az utánpótlásban pedig a kapcsolódó követelmények sokkal szigorúbb számon kérésére.

Lényegesen más lesz és a más alatt elsősorban a jobban átgondolást értem. Azok, akik a sportgazdasági döntéseket fognak hozni a következőekben, eszükbe fog jutni ez a krízis és az a helyzet, hogy mennyire nem gondoltak előre arra, hogy létrejöhet egy olyan, amikor a csapatok nem lépnek pályára, a játékosokat pedig fizetni kell. Ez a fajta új gondolat a játékosok szerződtetésében, játékjog vásárolásokban vagy akár a szurkolóknak való bérletek eladásában is meg fog jelenni. Újra fogják gondolni és az egyik jövőkép várhatóan az lesz, hogy rövidebb távú szerződések jönnek létre.

Én szakmailag helyesnek tartok egy újragondolást. Bár az államnak továbbra is segítő kezet kell nyújtania a magyar sportnak, ezen belül is elsősorban a nem látványsportoknak, ahol a piac nincs jelen. A látványsportágakban az akadémiai rendszer újragondolása és az ahhoz kapcsolódó követelmények sokkal szigorúbb megfogalmazása várható.  A következő időszak nem a pénzügyi források növekedéséről szól, hanem a szinten tartásáról. A közpénzek visszaesésének a piaci pénzekkel való pótlásán való gondolkodásról. 

Azokat az első helyzetértékeléseket, melyek szerint a finanszírozás a 2011. és 2015. közötti időszak szintjére eshet vissza, Muszbek Mihály árnyalta az interjúban.

A 2011. és 2015. közötti arányszámok nem elég mértékű csökkentést fognak eredményezni. A családomban van olyan sportoló, sportvezető, aki TAO-ban érintett és vele azt közölték, hogy várhatóan a 2021. márciusától terjedő időszakban a jelenlegi források 25%-ával számolhatnak. Ez a visszaesés, ami természetesen nem az egész sportgazdaságra jellemző, csak a TAO-kapcsán, ez nagyobb mértékű annál, amit a mostani ciklusnak a lehetőségei és az említett ciklus lehetőségei között láthatunk. A nadrágszíj összehúzása nagyobb mértékű, mint ez a két időszak közötti pénzügyi különbség.

Elkerülhetetlen volt a kérdés, hogy a magyar sportban dolgozó szakember gárda, vezetői réteg felkészült-e egy ilyen mértékű válság kezelésére. Muszbek Mihálynak erre egyetemi oktatóként igen nagy rálátása van.

Ha a mennyiségből indulok ki és az oktatói mivoltomból, akkor a magyar felsőoktatás évente 7-800 sportgazdaságban járatos sportmenedzsert nevel ki. Mennyiségileg bőven megvan a piac, de kérdés, hogy azok az emberek, akik egyetem után keresik a döntési pozíciójukat, ahol kifejthetik ezt a tudásokat, megkapják-e. Már 18 éve tanítok két egyetemen, átment a kezem alatt 2000-2500 olyan diák, akiknek diplomát adtunk a kezünkbe és alkalmasak arra, hogy a magyar sportban valamilyen szintű vezetői munkát ellássanak, közülük olyan döntéshozói pozícióban, amelyikben valóságban tud sportgazdasági, jogi, marketing kérdésekben határozni, jó eséllyel 100 van. Tehát 5%-a van az elmúlt 20 évben képzett diákoknak, abban a pozícióban, hogy döntést hozzon. A magyar sport akkor lesz jobb pozícióban, ha a képzett szakemberek 5-10 évvel a tanulmányaik befejezése után döntéshozó helyzetbe kerülnek. Szükség van nem csak a sporttudománynál, hanem a sportgazdaságban is olyan személyi rendszerváltásra, amikor ezek a személyek döntéshozó pozícióba kerülnek. 

A járványügyi helyzet okozta válság a bérekben komoly korrekciót hozhat. A topcsapatok profijainál egy közös megegyezésen alapuló méltányos megoldást vár a sportközgazdász. Az átlagosan kereső sportolóknál viszont megvan az esély, hogy fizetéscsökkentésnél elhagyják a pályájukat és a civil életben folytatják.

Kiemelkedő a labdarúgóknak, azon belül is légiósoknak, a kézilabdázóknak, valamint a női kosárlabdában az idegenlégiósoknak a fizetése. Ez a három terület, amely nagyon jelentősen érintett. Ezen a területen, tehát a profi, üzletileg szórakoztatni tudó hazai sportágnál azt várom, hogy a fizetés csökkenés beleegyezéses alapon normális mederben, megértő módon történik. Nem tudom, hogy átmenetileg-e vagy milyen időtartamra vonatkozóan, de be fog következni. A jellemzően hazai játékosokból álló sportágakban, beszélek itt röplabdából vagy esetleg a női kosárlabda kiscsapatairól, nincs mit csökkenteni. Ahhoz, hogy valaki heti 20 órát pályán töltsön, hétvégente meccsre utazzon, az az átlagos 300000-től 700000 forintig terjedő bér egy reális átlagfizetésnek felel meg. Náluk, ha levágnak belőle például fűnyíró elv alapján, akkor otthagyják a sportágat és elmennek civil állásra, mert nem tudnak megélni.

Muszbek Mihály véleménye szerint a légiósok számának csökkentése sem elképzelhetetlen.,

Azt kell végig gondolnia a magyar sportnak, hogy szükség van-e ennyi és ilyen mértékben túlfizetett idegenlégiósra. Illetve azokra a magyar sztárjátékosokra, akik külföldön megismerték a jól fizetett sportoló imázsát, érezték ezt a pénztárcájukon és hazatérve ugyanazokat a feltételeket kérték egy sokkal kisebb és nyomottabb környezetben. Differenciáltan fog ez megvalósulni, de a labdarúgó élcsapatok éves 5 milliárd forint körüli, 25-30 játékost foglalkoztató költségvetése nem tartható. Ahogy az sem, hogy 20 millió euróért vegyen valaki 3 vagy 5 évre játékoskeretet. Ezeknek nem lesz meg sem a közpénz, sem a piaci fedezete. Újra kell gondolni, elsősorban a hosszútávúságot és az akadémiai rendszernek azt a luxuskörülményeit, ami szálloda szintű ellátásban mutatkozik meg. Puritánabb körülmények között, nagyobb szakmaisággal kell az utánpótlást képezni. Az idegenlégiósok számát a mostani egyharmadról egyötödre javasolnám csökkenteni.

A TAO támogatási rendszert alapjaiban rajzolhatja át a válság, ugyanis várhatóan jóval kisebbek lesznek az elosztható források.

Egy politikai döntés, akarat, hogy ennyi és ennyi adó tartalmat tudok kiengedni a rendszerből ezen és azon az ágon. Évi 80 és 120 milliárd forint körüli számról beszélünk. Ez egyesül a költségvetési rovatokban megjelenő egyéb forrássokkal, így a kettő együtt 400 milliárd forint. Ez a szám a GDP-nek szűken véve az 1%-a. A kérdés az, hogy ebből a 400-ból ez a megmaradó feltételezhetően 100 milyen lesz. Ez nem csak akaraton múlik, hanem azokon a piaci szereplőkön, akik eddig kijelölt módon befizették a TAO-t, mert rámutattak egy állami vállaltra vagy olyan típusú vezetőre, aki része ennek a szisztémának, hogy ne a NAV-nak utald, hanem ennek a csatornának. Meglesz-e ez a forrás, hogy legyen egyáltalán valaki, akinek azt lehet mondani, hogy utaljál. Az a gyanúm, hogy a csökkenés nem csak politikai akaratú, hanem azoknak a piaci és állami szereplőknek lesz a pénztárcája jóval vékonyabb, akik eddig a TAO befizetők voltak. Ha az egész gazdaság nem tud visszatérni a koronavírus előtti gazdasági állapotra, ha nem hozunk létre 45 ezer milliárd foritnyi új értéket egy évben és ebből 20 ezer milliárd forint körüli összeget nem tudunk költségvetésre fordítani, akkor a sportnak ez a fajta állami gondoskodású lába nem tud működni. Akkor sem tud működni, ha erre nagyon erős politikai akarat van vagy lenne. A TAO jövőképe azon múlik, hogy a szereplők a régi típusú eredményességben tudnak-e tevékenykedni és ilyen befizetőkké tudnak-e válni. Ha ez nem következik be, akkor a magyar sport elveszíti a jelenlegi finanszírozásának egyötödét.

A fentiekből következik – az idézett beszélgetés során -, hogy a látványsportágak elindulnak egy piaci úton.

Feltétlenül. Túl nagy árat fizetünk azért, hogy ez kikényszerül. Jobb lett volna menet közben felismerni és a hozzáértőkre hallgatni. Azt az utat járni, ami összeköti az egyébként, helyes, fontos és nagyságrendileg jelen levő állami forrást (felzárkózás, utánpótlás, infrastruktúra stb.) a piaci forrásokkal. Mivel ezt az összekötést nem hozták létre és a követelményrendszert nem kérték számon, így létrejött egy olyan helyzet, amiben az ingyen pénzt az elosztani tudó, az elosztásban járatos emberek használták fel jellemzően rosszul. Ha a politika, a sportvezetés szembenézne a valóságos, számokban bizonyított eredményekkel vagy eredménytelenségekkel. Számon kérné annak a 400 milliárd forintnak az elköltését, amit évek óta nem kér számon, akkor valószínüleg koronavírus nélkül is sokkal kisebb megrázkódtatásokkal képesek lettünk volna a helyes útra térni. Nagy levegőt kell venni, alkalmazkodni kell a helyzethez és ezt a helyzetet jó, nagyon jó módon kell használni és kihasználni.

A teljes beszélgetés IDE KATTINTVA tekinthető meg.

Hirdetés