Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Bach Boglárkával

Hirdetés

Nyáron szerződést hosszabbított a Vasas Akadémiával Bach Boglárka, aki 23 évesen a csapat keretének egyik legrutinosabb tagja lesz. A súlyos bokasérülésből visszatérő játékossal a 3×3-as szakágról, a fiatalok szerepéről és az új évadra történő felkészülésről beszélgettünk.

A leállás előtti hetekben tértél vissza. Összesen négy mérkőzésen tudtál pályára lépni a csonka szezonban. A legfontosabb kérdés, hogy van a bokád, milyen formában vagy?

Most már teljesen rendben van a bokám. Nem fáj, az edzéseken sem hátráltat semmiben. Azt mondhatom, hogy teljesen meggyógyult. Úgy éreztem itt a 3×3-as összetartáson, hogy ha nem is vagyok olyan formában, mint előtte, de közel járok ahhoz. Azon a négy meccsen, amikor játszottam, közel sem voltam 100%-os. A most következő alapozás pont jó lesz ahhoz, hogy visszanyerjem a formámat.

Soha nem jöhet jókor egy sérülés, de az esetedben tavaly szeptemberben ez kifejezetten rosszkor történt. Az U23-as 3×3-as válogatottal a világbajnokságra készültetek és a Vasas keretét, szerkezetét nézve klubszinten is komoly lehetőségeid lettek volna.

Igen, azt nagyon sajnáltam, hogy az U23-as 3×3-as Világbajnokságról lemaradtam. Nem sokszor adatik meg egy játékosnak, hogy akármilyen Világbajnokságra eljusson és ott képviselhesse a hazáját. Az 5:5 kosárlabdát nézve én is azt gondolom, hogy számítottak volna rám a Vasasban. Sajnos ez egy ilyen szituáció volt. Megértették, mindenben támogattak a klubnál.

Debrecenben az U23-as válogatottnál kezdted a munkát, majd a felnőtteknél folytattad. Hogy értékeled a 3×3-as edzőtáborokat?

Szerintem mind a kettő nagyon hasznos volt. Az U23-as válogatottal egy hetet töltöttem, a felnőttel kettőt. Az U23-ban inkább az volt a lényeg, hogy ott olyanok szerepeltek, akik annyira régen nem csinálják vagy teljesen újak a 3×3 terén. Azzal a céllal dolgoztunk, hogy minél jobban ráérezzenek ennek a lényegére. Úgy gondolom, hogy annak a hétnek a végére ezt sikerült is elérni. Akkor játszottunk a felnőttek ellen edzőmeccset és egész jól összeálltunk.

Az U23-as keretből Jáhni Zsófival és Radócz Fannival csatlakoztunk a felnőttekhez. Kellett pár nap, hogy felvegyük azt a ritmust, amiben játszanak. Ők azért nagyon régóta csinálják ezt és nem akármilyen játékosok 3×3, illetve 5:5 szinten. Kicsit még bele kellett rázódni, de ott is tudtunk minőségi edzőpartnerek lenni és sokat tanulhattunk. Nagyon pozitív volt így összesen a három hét.

Kiöregedtél az U23-ból, de ez az idei lehetőség azt jelenti, hogy számítanak rád a felnőtt csapatban?

Nekem valóban ez volt az utolsó U23-as évem. Sajnos verseny nélkül zárult. Ezért még inkább sajnálom, hogy a tavalyi Világbajnokság nem jött össze. Nagyon szeretném folytatni a felnőtt válogatottban. Remélem számítanak rám a bő keretben és ha úgy alakul, akkor továbbiakban a szűk versenyző keretben is.

Hogy kerültél kapcsolatba a 3×3-as kosárlabdával?

Régóta néztem. Voltak csapattársaim, akik játszották már és követtem a szereplésüket. Érdekes, hogy amikor először megkeresett a 3×3-as válogatott lehetőséggel Károlyi Andi, akkor visszautasítottam. Úgy gondoltam, hogy hozzám nem állna közel ez a játék. Aztán a következő évben ismét megkerestek.

Elgondolkoztam azon, hogy úgymond butaság lenne úgy nemet mondani, hogy ki sem próbáltam. Akkor már a Vasas játékosaként Földi Attilával dolgoztam. Azt mondta, hogy szerinte nekem ez feküdne és mindenképpen próbáljam meg. Úgy voltam vele, hogy nincs mit veszíteni, elvállaltam. Kellett egy kis idő amíg megszoktam és jól éreztem magam a pályán, de most már nagyon tetszik és szeretem csinálni.

Kifejezetten jó közösségi élmény is a 3×3-as kosárlabda.

Nagyon. Az 5:5-ben is, amikor bármilyen válogatottban szerepeltem, jó hangulatban, jó közösségben dolgoztunk. Itt még egy kicsit jobb, ha lehet így fogalmazni, mert kevesebben vagyunk. Több idő jut minden egyes csapattársa és szeretem ezeket az összetartásokat.

Végig szerepeltél 5:5 szakágban is a válogatottakban. Tavaly még az Universiadén is lehetőséget kaptál. Ezzel a nyárral viszont eldőlt, hogy a 3×3 lesz a fő irány?

Ezt pontosítanám, mert U18-as válogatott nem voltam. Szeretnék mindkét szakág felnőtt válogatottjában képbe kerülni. Most a felnőtt 5:5 csapatba nem kaptam meghívót, amit jogosnak is tartok. Miért kaptam volna, ha szinte egész szezonban nem is játszhattam.

Az 5:5-ben is szeretnék bekerülni a bő keretbe, majd a szűk keretbe. Nyilván ehhez az kell, hogy a sérülésemből minél előbb és jobb formában visszatérjek. A 3×3-at reálisabbnak látom, mert ott már volt lehetőségem a felnőtt válogatottba belekóstolni. Remélem, hogy sikerül majd az 5:5-ben is ezt megtenni.

Térjünk át a Vasasra. Egy teljes szezont és a csonka évadban négy meccset teljesítettél a klub színéiben. A DVTK-tól igazoltál a fővárosba. Ennyi idő távlatából hogy értékeled ezt a döntést?

Szerintem mindenképpen jól döntöttem. A Vasasnál bőven kaptam játéklehetőséget, ami ebben a szakaszban fontosabb volt nekem. Az is szerepet játszott a váltásban, hogy itt Budapesten elkezdtem az egyetemet és egyszerűbb volt kezelni a tanulmányokat, mint Miskolcról.

A kérdésedre könnyebben tudnék válaszolni, ha ez a sérülés nem jön közbe. Úgy éreztem az első évben, hogy nehezen szoktam meg a változást. A szezon vége fele kezdtem formába jönni. Akkor voltak jó meccseim, illetve az azt követő nyáron az Universiadén és a 3×3-ban is jól ment.

Jött az alapozás, ahol úgy éreztem, hogy fejlődtem, jobb vagyok, mint előtte évben. Lehet egy jó szezonom. Ez sajnos már nem derülhet ki, hogy milyen lett volna. Én bízom benne, hogy ismerve a Vasasnál zajló munkát, ez ki fog fizetődni és ez nekem hosszú távon jó döntés lesz, hogy ide jöttem.

Ha így szóba került, mint tanulsz?

A TF-en tanulok sportszervező szakon. Levelezőn vagyok, ezért össze tudom egyeztetni a kosárlabdával. Így is vannak nehézségek, de azért könnyebb, mint ha nappali tagozaton kellene csinálnom.

Ha lehet így fogalmazni, fontos időszak jön a pályafutásodban, lassan el kell kezdened gyűjteni a perceket.

Igen, amikor elhagytam Diósgyőrt, akkor ez volt a leglényegesebb. Úgy láttam, hogy Diósgyőrben nem adatna meg a lehetőség, hogy sokat játsszak. Itt a Vasasnál meg nincs ezzel probléma.

Amikor a klub bejelentette, hogy hosszabbítottál, akkor abban a közleményben szerepelt, hogy a keret második legidősebb tagja leszel. Nem lesz szokatlan?

Eddig is az idősebbek közé tartoztam. Egyébként nekem is furcsa így kimondani, de nincs ezzel probléma. Szerintem ez előny is lehet, ha fiatal egy csapat. Nyilván vannak ennek hátrányai is, de az biztos, hogy a pályán mutatott energiával és küzdéssel nem lesz probléma. A rutint pedig megpróbáljuk hozzátenni mi “idősebb” játékosok.

Nagyon ösztönző tud lenni az élet bármely területén ennyire fiatalokkal dolgozni.

Igen és egyébként szerintem többet számít az akarat, a küzdeni tudás, mint a többi tényező. Én bizakodva tekintek előre.

A korábbiakhoz képest várhatóan a mezőny nagyobb része épít majd fiatalokra. Jó kis meccseket lehet játszani.

Látatlanban azért nehéz ezt így megmondani, hogy ki milyen erőt fog képviselni. Szerintem ugyanolyan meglepetéseket fog hozni ez a bajnokság, mint tavalyi a pandémia előtt.

Új vezetőedző érkezik a Vasashoz. Milos Pavlovic váltja Földi Attilát. Arról beszéltetek már, hogy játékban milyen változások várhatóak?

Nem nagyon beszéltünk még erről. A 3×3-as válogatott összetartáson a csapattársaimmal Papp Diával és Tóth Orsival beszélgettünk. Diának volt edzője Győrben és úgy nyilatkozott róla, hogy aki megfelelő edzésmunkát végez és akarja csinálni, küzd, azzal Milos jól ki fog jönni. Nálunk ez a mentalitás mindenkiben megvan, így nem lesz probléma. Magáról a játékstílusról nem beszéltünk, de szerintem meg fogjuk találni közös nevezőt, hogy milyen legyen az új Vasas képe.

Talán jól is jöhet így sérülés után, hogy mindenki tiszta lappal indul?

Szerintem a játéklehetőséget tekintve nem lett volna probléma az előző stábbal sem. Bízom benne, hogy az újjal sem lesz.

Mivel lennél elégedett a következő szezonban?

Azt mindenképpen szeretném megtartani, ami eddig is jellemzett, hogy a védekezésemet stabil szinten tudjam tartani. Emellé szeretnék támadásban sokkal bátrabb és önbizalommal telibb lenni, mint az előző években. Azt gondolom, hogy az mindenképp kelleni fog az előre lepéshez. Visszatérve az előző gondolathoz, hogy második legidősebbként a csapatot is tudjam segíteni és húzni magam után, ahhoz is szükség lesz erre. Ha így össze kellene foglalni, akkor leginkább az lenne a célom, hogy a második legidősebbként egy kicsi stabilitást tudjak adni a csapatnak.

Érdekes, hogy említed a stabilitást. Az első Vasasos évadban 25 perc felett átlagoltál, ami egyáltalán nem rossz.

Nyilván az nem rossz, de úgy vagyok vele, hogy egy kicsit többet várok magamtól. Nem is feltétlenül a játékpercek oldaláról közelíteném ezt meg, hanem minőségben.

Hétfőn kezditek az edzéseket. Hosszú felkészülést tervezett idén a szakmai stáb.

Igen, de ez kell is. Nyilván mindenki elkezdett edzeni egyénileg, de hamar vége lett a szezonnak és sok idő kimaradt rendes edzések, minőségi munka nélkül. Szerintem most ez egyáltalán nem probléma, hogy elkezdjük ilyen hamar.

Részben már említetted a 3×3-as válogatott kapcsán, de hogy látod, a formádat tekintve ez a két kihagyás (sérülés és világjárvány), milyen hatással volt?

Amikor a sérülés után visszajöttem játszani, akkor jó kondiban voltam, ha nem is olyanban, mint előtte. A leálláskor kaptam a Vasastól edzésprogramot. Nem úgy kell elképzelni, hogy nullára megállt minden. Futottam, teljesítettem a kondi programot és nekem nagy segítség volt a 3×3 a visszarázódáshoz. Ahogy egyébként mondtam is, szerintem már oda sikerült jó állapotba megérkezni. Személy szerint fizikális szempontból nem éreztem meg a kihagyást.

Fotó: Girgász Péter / ELTE-BEAC Újbuda