Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Böröndy Viviennel

Hirdetés

Az NKE-FCSM Csata együttesében folytatja pályafutását Böröndy Vivien. A Vasas Akadémiától három évad után búcsúzó játékossal az elmúlt évek tapasztalatairól és a 3×3-ról beszélgettünk.

Miért döntöttél a váltás mellett?

Elsősorban nagyon jól esett, hogy megkeresett egy magasabban jegyzett csapat. Az eddig nyújtott teljesítményemnek nagy elismerése, aminek nagyon örülök. Három év Vasas szereplés után úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem egy kis frissítés és környezetváltozás. Az is amellett szólt, hogy a Csata tavaly negyedik helyen zárt, lehet, hogy lesz Európa Kupa szereplés is. Magasabban rangsorolt csapathoz igazolni pedig mindig jó érzés egy sportolónak.

Azt nem feledhetem el, hogy a Vasasnak nagyon sokat köszönhettem ez alatt a három év alatt. Mindig kaptam lehetőséget játszani, mindig minden rendben volt. Nekik is köszönettel tartozom, ugyanúgy, ahogy a vezetőedzőnek Földi Attilának. Jó szájízzel jöttem el, barátságban váltunk el. Izgatottan várom ezek után, hogy a következő szezonban bemutatkozzak Csata színekben.

A statisztikáidat böngészve elmondható, hogy a legjobb szezonod volt a Vasasnál. Összességében pedig kirajzolódik egy fejlődési ív az elmúlt három évből.

Remélem, hogy kezdek beérni, mint játékos. Mindent megteszek, hogy fejlődjek, motivált vagyok és úgy érzem, hogy egyre tapasztaltabb is. Ehhez az kellett, hogy évről évre egy-egy lépcsőfokot feljebb lépve fejlődjek és haladjak a ranglétrán. Én tényleg végig jártam azt a bizonyos szamárlétrát és talán ez is okozta azt, ahogy előbb mondtam: kezdek beérni, mint játékos. Próbálom minden alkalommal a legjobbat kihozni a teljesítményemből, legyen szó egyéni képzésről vagy mérkőzésről.

A fentieken túl mit adott neked ez a három év a Vasasnál?

Nagyon jó kis társaság volt. Ez a három év gyorsan és könnyen elment. Földi Attilával is kiváló kapcsolatot ápoltunk, mint edző-játékos. A lányokat is nagyon szerettem, úgy mentem, mintha a családomhoz mennék. Sopron a nevelőegyesületem, de Sopron mellett őket tartom a másik nevelőegyesületemnek. Nagyon szívesen megyek oda vissza bármikor. Örülök annak, hogy jó szájízzel váltunk el. Semmi olyan kellemetlenség nem ért, ami miatt rossz érzés maradna a közös munka után.

Néhány mondatban a klub honlapján már olvashattuk, de nyilván te részletesebben tájékozódtál, hogy milyen szerepben számolnak veled a Csatánál?

Ami előtt aláírtam, én mindenképpen szerettem volna Tursics Krisztiánnal és a vezetőséggel beszélni arról, hogy milyen szerepet szánnak nekem. Ahogy a Csata oldalán is megjelent, próbáltak egy olyan játékost találni, aki talán tud a fiataloknak segíteni. Aki kicsit rutinosabb, nyilván én sem vagyok az az extra rutinos játékos, de tapasztaltabbnak mondhatom magam. Azt várják, hogy kicsi rutint vigyek a játékba. Hogy a fiatalok és a külföldiek mellett bővüljön a magyar mag.

Krisztián ráadásul azt mondta, hogy vezérszerepet szán nekem, ami nagyon motiváló. Megbeszéltük, hogy a szezon miként alakulhat, az edzések hogyan lesznek. Nem kizárt, hogy lesz lehetőség Európa Kupára. Ez még folyamatban van, de mindenképpen kecsegtető volt számomra. Szeretnék majd maximálisan megfelelni az elvárásoknak és segíteni a nálam fiatalabbaknak. Hasznos csapatember szerepét tölteném be.

Nem lesz nagy változás a Vasas védekező felfogásához képest a Csata ponterős, támadó kosárlabdája?

Én nem gondolnám, hogy számomra nagy váltás lesz. Amellett, amit az Attila megkövetelt, hogy mint kiscsapat védekezésben ott legyünk a pályán és “leszedjük az ellenfélről a mezt”, én 3×3-at is játszok és ott a támadójáték előtérbe kerül. Ha átnézzük a pályafutásomat, akkor én inkább támadójátékos voltam, mint védő.

Természetesen védekezésben is próbáltam a maximumot nyújtani, de fiatal koromban is inkább a támadójáték jellemzett. A sok egy-egy, a betörések, a kiosztások. Zalaegerszegen viszont például védekezésben számítottak rám és Gáspár Dávidtól sokszor megkaptam, hogy védekezzek keményen, mert ki tudom hozni magamból, amit ő kér. Voltam tehát minden szerepben már és nem lesz olyan nagy különbség a korábbiakhoz képest.

Fotó: FIBA.Basketball

Térjünk át a 3×3-ra, mert sokan az ott elért sikereid okán ismerhetnek. Egy korszakhatárhoz érkeztél az U23-as korcsoportból kiöregedve.

Igen, nem egyszerű, amikor az ember kiöregedik az U23-ból, de még nincsen benne a felnőtt válogatott szűk versenyző keretében. Én minden alkalommal próbálok bizonyítani és kihozni magamból a maximumot, hogy egyszer majd úgy lássák: beférek a négy közé. Lehet, hogy még nem tartok olyan szinten, de mindent meg fogok tenni, hogy a jövőben odaérjek. Ez a célom. Még többet kell edzeni és fejlődni. Ami pedig a legfontosabb, hogy nem szabad feladni.

A példád nem egyedi. Ez nem titok, hogy a női mezőnyben egész Európában az egyik legnagyobb probléma az átvezetés a felnőttek közé. Amíg a férfiaknál a WorldTour vagy a Challenger – szinten gyakorlatilag korlátlan versenyzési lehetőséget biztosít a nemzetközi szövetség rendszere, addig a nőknél ez nincs meg. Ha téged kérdeznének, te min változtatnál?

Nem is tudom… Válogatott szinten tartósan csinálnék “A” és “B” csapatot. Nem is két elkülönített csapatként versenyeztetve őket, hanem kevergetném a négyeseket. Kipróbálnék minden felállást, hogy melyik négyes miként alkalmazkodik egymáshoz. Milyen a kémia, mennyire szoknak össze, hogy viselkednek a játékosok.

Nehéz kérdés egyébként ez, mert soha nem voltam edző és ilyeneken nem kellett még gondolkoznom. Az is megoldás lehet, hogy mondjuk – ahol a torna lebonyolítása engedi – nem egy, hanem két csapattal versenyeznének a válogatottak. Az is fontos lenne a női szakágban, hogy a válogatott összetartások mellett több torna legyen. Ne csak edzésmunka történjen, hanem minél több játékos legyen meccsritmusban és játsszon, utazzon.

Magyarországon nagyon rossz, hogy 3×3-ban gyakorlatilag nincsen játékos. A többség 5:5 válogatottban érintett – felnőtt vagy utánpótlás csapatban – akiket kevésbé lehet elengedni. Kevés a játékos, aki felnőtt szintre érne és lehetne is versenyeztetni. Az U23-ban egyébként ez már ugyanúgy probléma, mert ott is végig van 5:5 felkészülés. Ezért nehezen működik 3×3-ban a versenyeztetés, de sok keresgéléssel talán lehetne játékosokat szerezni, mert például a B-csoportban is lehetnek olyanok, akiknek jobban fekszik a 3×3, mint az 5:5.

Ettől függetlenül nyugtass meg mindenkit, hogy a nehézségek ellenére kitartasz a 3×3-as szakág mellett.

Biztos, mert nagyon szeretem a 3×3-at. Székely Norbival beszéltem és szeretne majd 5:5-ben megpróbálni. Azt is elmondta nekem, hogy egy idő múlva dönteni kell. Az lesz majd egy nehéz helyzet. Nem is akarok ezzel kapcsolatban semmit sem mondani. Az viszont nagyon jó érzés, hogy számítanak rám 5:5-ben is.

Gratulálok ehhez az elismeréshez! Nagy lehetőség kapujába érkezik a generációd, mert akárhogy nézzük, lassan a ‘94-’97-es generációnak kell átvennie a stafétát.

Így van és nekem nagy előny lehet, hogy az évek alatt mindig játékban voltam. Próbáltam olyan csapatba elmenni, ahol számítanak rám, mint játékos és nem csak úgymond ülök a padon pénzért. Én próbáltam ezt a szamárlétrát fokozatosan járni, amit véleményem szerint minden fiatalnak kellene és az elején nem azt szem előtt tartva, hogy mennyi az annyi. Odamenni olyan csapathoz, ahol mondjuk az elvárt pénzt nem kapja meg, de játszik. Én egyébként a fiataloknak ezt tudnám üzenni, hogy ne csavarja el a fejüket a pénz, az nem minden. Főleg 18-23 évesen és úgy gondolom, hogy fokozatosan meg kell járni a csapatokat.

Kiegészítve azt, amit elmondtál, a 2014/15-ös MTK-s évad óta minden szezonban legalább 14-15 percet átlagoltál az élvonalban. Ezt kevés magyar játékos mondhatja el magáról.

Nagyon szeretem Sopront, de azért jöttem el, hogy többet játsszak. Ha a Vasas előtti időszakot nézzük, akkor először jött az MTK. Ott volt Stevan Csupics, aki felkarolt és a B-csoportban játszottam 40 percet. Minden alkalommal, még sokszor meccsnapon is egyéni képzést tartott. Ezen felül az A-csoportban is lehetőséget kaptam, nyilván annak megfelelően, hogy a mérkőzéstől, ellenféltől, formámtól függően mennyit tud a pályán tartani. Meg kell járni a szamárlétrát. Zalaegerszegen az első évben ráadásul még beletartoztam az U20-as szabályba is.

A második zalaegerszegi évemre öregedtem ki az U20-ból és az egy nehéz helyzetet jelentett. Előttem volt egy fiatal és egy külföldi, így az határozta meg a perceimet, hogy az első félidőben, amikor a külföldi pihent és felmentem arra a három percre, akkor hogyan teljesítek. Ha jól teljesítettem, akkor kezdő voltam a második félidőben, ha nem, akkor lehet, hogy többet pályára sem léptem vagy csak nagyon keveset. Ez nehéz volt, de elmondhatom, hogy több mindent megéltem és mindenből próbáltam tapasztalatot nyerni. Ezek is hozzátettek ahhoz, ahogy próbáltam magam felépíteni, mint játékos.

Fotó: FIBA.Basketball