Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Boros Dorkával



:

:

Hirdetés

Boros Dorkával a University of Hertfordshire hallgatójával, az Oaklands Wolves játékosával beszélgettünk az angliai kosárlabdáról, a brit profi liga, a WBBL fejlődéséről és a sportpszichológia fontosságáról.

Most nem lehet mással kezdeni, téged hol értek a korlátozások?

Amikor ez az egész járvány beütött, én kint voltam Angliában. Ment a bajnokság, zajlott az egyetemi élet. Itthon sokkal előbb lett nagyobb visszhangja a helyzetnek, mint kint. Nagyjából egyhetes késést tapasztaltam. Ez azt jelenti, hogy amikor itthon megkezdődtek a lezárások, kint még ment az élet.

Ettől függetlenül ekkor azért már elkezdtünk arról beszélni, hogy hogyan fogok hazajutni. A bajnokság azonban még tartott. Egyike volt a legkésőbb lezárt ligának a WBBL. Előbb az egyetemet állították le, aztán végül megszületett a döntés a kosárlabda szezon félbeszakításáról is. Én még el tudtam érni egy gépet. Azon már csak magyarok voltak, de gond nélkül hazajutottam márciusban.

Nagyon távolinak tűnik most. Március 10-én azonban még azt ünnepeltük, hogy bekerültél a forduló All-Star csapatába.

Igen, az volt az utolsó meccsünk. Utána pont lett volna egy pihenő hétvégénk, mert akkor rendezték a helyi kupasorozat döntőjét. Megvolt a tervezett program az edzésekkel, egy kis pihenéssel. A kupát még megrendezték, de utána kedden mindent leállítottak. Meglepő volt már az is, hogy milyen sokáig húzták.

A brit kupáról mi is beszámoltunk, az utolsó európai tétmeccsek egyike volt. Igaz, Twitteren láttam, hogy nagyon megosztotta a szurkolókat és a játékosokat.

Nagy felháborodás volt a játékosok között, de részben a televíziós közvetítés miatt ott olyan pénz forgott kockán, hogy mindenképpen megrendezték. Az utánpótlás-bajnokságokat leállították, de a női (WBBL) és a férfi (BBL) ligákkal a végsőkig kivártak. Őszintén nem is tűnt úgy jódarabig, hogy be akarják fejezni, de aztán nem lehetett húzni.

Váltsunk témát: miért éppen Anglia? A kosárlabdázók között nem feltétlenül tűnik célországnak.

Sokan kérdezték ezt tőlem. Én nem titkoltam, hogy nekem nagyon fontos a tanulás és azzal szeretnék továbbmenni. Ettől függetlenül a kosárlabdát is már 12-13 éve csinálom és ez volt az életem, így azt sem akartam elengedni. Itthon nem láttam azt a lehetőséget, hogy a tanulásra és a kosárlabdára is ugyanolyan hangsúlyt lehetne fektetni. Úgy érzem, hogy választani kell a kettő között. Ezért döntöttem inkább külföld mellett, ahol a kettő jobban megfér egymás mellett.

Azért lett Anglia, mert van ösztöndíj program, jók az egyetemek és a kosárlabda is biztosított. Ráadásul egy olyan ajánlat jött, ami biztosította a játékot az első osztályban. Egy magas szintű oktatás mellett így megmaradhatott az élsport a mindennapi edzésekkel, a hétvégi meccsekkel. Ráadásul az egyetemi bajnokságban is játszom.

Ez a szemlélet szerintem az angol, amerikai, ausztrál rendszer nagyon nagy előnye.

Igen. Nekem Angliában úgy tűnik, hogy Amerikához képest jobban egyensúlyban van a kosárlabda és az egyetem. Számomra ez szimpatikusabb volt. A WBBL nyilván nem egy amerikai egyetemi bajnokság, de abban bíztam és ez azóta megvalósulhatott, hogy rendszeres játéklehetőséget kapok. Nekem az a fontos, hogy mindkét területen a maximumot tudjam nyújtani.

Fotó: TUBPodcast

Angliában nincs könnyű helyzetben a kosárlabda. Számunkra kis túlzással felfoghatatlan hagyományai vannak a brit sportnak. A kosárlabda azonban nem éppen tradicionális játék a szigetországban.

A tradíciók valóban nagyon mások. Pénzügyileg emiatt nem is úgy támogatják, mint sok más országban. Küzdenek minden klubnál az anyagiak előteremtésével. Már iskolai szinten gond van a kosárlabda népszerűsítésével, mert Angliában nem mindenhol van tornaterem és így sokan nem is találkozhattak fiatalon a játékkal.

Ettől függetlenül már kezdenek ráérezni. A férfi meccsek brutális nézőszámmal futnak és a nőknél is a jobb csapatok iránt tapasztalható nagyobb érdeklődés. Azt veszem észre, hogy egyre inkább felismerik a játék szépségét és már nem csak a hagyományos nemzetileg támogatott sportokra figyelnek, mint például a rögbi.

Mivel nincs TAO vagy ahhoz hasonló bármilyen állami támogatás, így egyre inkább az működik, hogy a klubok kollaborálnak egyetemekkel, illetve iskolákkal. Ki tud nőni egy egyetemre támaszkodva egy klubcsapat és biztosított lesz ezzel a működése is.

Akkor ezt nálad is úgy kell elképzelni, hogy a University of Hertfordshire hallgatója vagy és játszol az egyetemi bajnokságban. Eközben pedig erősíted az Oaklands Wolves-t, amivel az olvasóink találkozhatnak a WBBL meccseket követve?

Van az egyetem, ahol tanulok és az együttműködik a profi klubbal. Az egyetem biztosít néha edzésre termet a klubnak, de közben azért természetesen van saját csarnokunk is. Most négy olyan játékos volt, aki az egyetemen is tanul. A többiek vagy időseb profik vagy fiatalok.

Amit ki kell emelni, hogy főállásban csak egy nagyon szűk réteg csinálja a kosárlabdát. Mindenki vagy dolgozik mellette valamit vagy tanul. Most kezdődik átmenet a profibb irányba, nálunk például most ketten voltak ilyen státuszban.

Te kint élted meg a britek nagy sikereit. Hogy csapódott le az Európa-bajnoki negyedik helyük és az olimpiai selejtezőn való szereplés?

Nagyon büszkén tekintettek rájuk. Amolyan nemzeti siker volt és mindenki szurkolt nekik, majdnem, mint a focistáknak. Nagy visszhangot kapott és ami fontos, hogy nem csak a kosárlabda világában. Ez azért különösen örömteli, mert az olimpiai selejtezős válogatottból csak hárman játszottak a WBBL-ben, többiek már mind légiósok.

Nálatok milyen rendszerben zajlik a szakmai munka?

Országos szinten az egyetemi bajnokság napja a szerda. Hétfőn egyetemi edzés van, kedden csütörtökön és pénteken pedig a klubnak a sportcsarnokunkban. A hétvégén a WBBL meccsek zajlanak. Hétköznap délelőttként mindenki iskolában van vagy dolgozik. Emellett heti két kondi és egy egyéni képzés szerepel a programban. Az egyéni képzés az rugalmas, tehát mindenki maga osztja be, hogy az egyéb kötelezettségei mellé mikor és mi fér bele.

Az itthon megszerzett tudásra tudtál építeni, illetve bővült az?

Azt mondanám, hogy sok mindent megtanultam itthon, de azért tudtak hozzá újat adni. Nekem nagy változás volt, hogy Magyarországon soha nem játszottam irányítót. Nem én voltam, aki felhozza a labdát. Sőt mindig volt a csapatban, aki ezt jobban tudta nálam. Kint megérkeztem a csapathoz és az edzőm mondta, hogy mostantól “te leszel az irányító”. A kezdés mindig nehéz és akkor ezt meg is borította, hogy nem azon a poszton játszottam, mint ahol előtte.

A beilleszkedés kezdeti időszaka után a statisztikáid szép fejlődésről árulkodnak.

Az első évem nehéz volt a környezetváltozás miatt és a kosárlabda lett az utolsó, amit fejleszthettem. Éppen a második évre tudtam teljesen rákoncentrálni. Egyre jobban éreztem magam a pályán és belejöttem azokba a dolgokba, amit elvárnak tőlem. Emiatt van hiányérzetem, hogy ennek az évadnak így vége lett márciusban.

Ráadásul a csapaton is azt éreztem, hogy kezd összeállni. Tudtunk volna meglepetéseket okozni topcsapatokkal szemben. Sajnálom, mert jó lett volna az utolsó pár meccs. Egyénileg is úgy érzem, hogy fejlődtem és ráéreztem a kinti játékra.

Fotó: Facebook.com/oaklandsball/

Ennek a minimum félév kihagyásnak milyen hatása lehet rád?

Csapatszinten átrendeződik a keret. Sokan elmennek és más lesz a szerkezet, de eléggé képlékeny az igazolások szabályozása. Az enyhítések menetrendje is más és emiatt a bajnokság is bizonytalan. Az egyetemi bajnokság nem indul szeptemberben, majd januártól áprilisig lesz. A WBBL-ről még nincs döntés.

Egyénileg olyan szempontból nyilván rossz, hogy csapatban nem tudok dolgozni. Folyamatosan edzésben vagyok és valamennyire a kosárlabda mozgások is megmaradtak. Amit meg lehet tenni, azt megteszem.

Még egy éved van az alapképzésből. Hogyan tovább utána?

Pszichológiát tanulok. A mesterképzés nélkül nem lehet pszichológusként praxist vállalni. Egyértelműen az a terv, hogy tanulok tovább. Hogy Angliában vagy máshol, az még nem dőlt el. A kosárlabdát is szeretném csinálni mellette. Az annak a függvénye, hogy hova megyek, ott mennyire lesz csapat és mennyire fér el egymás mellett a kettő.

Esetleg a sportpszichológia területén indulnál el?

Az alapképzésben nem lehet szakosodni, de majd a mesterképzésen a sportpszichológia felé mennék.

Ez egy feltörekvő terület a világ sportjában. Bár még az út elején járunk, de talán itthon is elindult már valami.

A tanulmányaim végén itthon szeretnék elhelyezkedni és dolgozni. Én azt látom, hogy elindult felfelé. Elsősorban a válogatottak mellett és a felnőtt élsportolók mellett dolgoznak pszichológusok. A távlati cél szerintem az lenne, hogy sokkal jobban beépüljön a sportéletbe ez, akár a klubok szintjén is.

Én amit fontosnak tartok, hogy az edzők számára is legyen ilyen képzés. Lehet, hogy van akinek ez természetesen jön, de lehet, hogy van, akinek szükség lenne ilyen területen is bővíteni az ismereteit. Főleg, ahol kisgyermekekkel foglalkoznak, akiket másként kell kezelni. Attól függetlenül, hogy valaki teljesítmény-edző, fontos a lelki egészség is. A sport egy komplex tudományág, ami nem csak a kondiról, a technikai és taktikai felkészítésről szól, hanem a mentális felkészülésről is.

A pszichológia egy olyan tudományág, aminél nagy szükség van a tapasztalatra. Félre ne értsd, itt nem arról van szó, hogy az egyetem végével 23 évesen meg szeretném váltani a világot. Én olyan tudást szeretnék szerezni, amivel ténylegesen segíthetek később.

Fontos lenne egy olyan szemléletváltozás itthon, hogy nem szégyen segítséget kérni. A magyar társadalomban ez még nem zajlott le.

Sajnos ennek valóban van egy negatív vonzata. Eközben pedig az, hogy elmész és megismered önmagadat, szerintem nagyon fontos. Nem egy kézzelfogható dolgot kapsz a kezedbe, hanem azt, hogy egészen máshogy látod önmagadat és ez adott esetben megváltoztathatja a gondolkodásmódodat. Ezen nincs mit szégyellni.

Kanyarodjunk vissza a kosárlabdához. Az utánpótlás után immár az élvonalban is egyre eredményesebbek a fővárosi klubok. Sőt, ez a folyamat a járványt követő változásokkal még erősödhet is. Nem vonz, hogy visszakerülj ebbe a körforgásba?

Képben vagyok, mert a legjobb barátnőm és a húgom is az A-csoportban játszik. Van egy rálátásom a dolgokra és nem zárkózom el ettől. Meglátjuk, hogy a tanulmányok után hogyan alakul az életem.

Van benned eredményorientáltság? Nézed például a WBBL győzelmeket, statisztikákat vagy elsősorban a játék öröméért kosárlabdázol most?

Szerintem csak úgy lehet csinálni, hogy szeretne nyerni az ember. Ettől függetlenül el kell fogadni, hogy a mi csapatunk nem egy topcsapat. Ami nagyon jó és ezt kifejezetten szeretem az ottani mentalitásban, hogy az edzőnk magunkhoz viszonyít minket. Azt nézi, hogy az edzésen elvégzett munkához képest milyen teljesítményt nyújtottunk. Ezt a helyzetet meg kell tanulni kezelni és meg kell találni mindenben a motivációt.

Fotó: Facebook.com/oaklandsball/

Hirdetés