Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Czank Tímeával

Hirdetés

A közelmúltban jelentette be az ELTE-BEAC Újbuda, hogy szerződtette Czank Tímeát. A győri időszakról, a fővárosi visszatérésről és a célokról beszélgettünk.

Hogy élted meg a leállás óta eltelt időszakot?

Igazából nagyon nehezen viseltem, hogy egyik percről a másikra vége lett a bajnokságnak. Kezdetben itthon edzettem, próbáltam kialakítani egy napi rendet magamnak. Később eljártam futni, valójában jó sokat futottam, kikapcsolt, célom volt egy fél maraton teljesítése, de ez még várat magára.

Az interjú előtt átnéztem a statisztikákat. A 2020-as naptári évben öt meccsen összesen 58 percet töltöttél a pályán. Ezek után mennyire lesz nehéz újrakezdeni?

Nem mondom, hogy nehéz lesz, mert sok-sok év van mögöttem, de azért kíváncsian várom én is, hogy milyen formában leszek. Nem volt eddig ennyi kihagyásom, talán a kereszt-szalag szakadásomnál, ami akkor hat hónapot jelentett. Azért kosárlabdázni nem felejtettem el. Talán még éhesebb lettem.
Az erőnlét mellett szerintem szépen fokozatosan a kosárlabda részét is vissza tudom nyerni. Február végén volt egy súlyosabb bokasérülésem, kezdetben a futás is nehezen ment, de most már minden rendben van.

Ha jól értem, akkor ez azt jelenti, hogy már vissza sem tértél a győri csapathoz csapatedzésekre?

Már nem. A bokasérülésem a Magyar Kupa előtt történt két héttel és az volt a motivációm, hogy ott ismét játszhassak. Végül nem kerültem pályára. Utána további vizsgálatokra mentem és ott kiderült, hogy hosszabb pihenőt kell tartanom. A tavaszi időszak ezzel telt.

Kanyarodjunk vissza az elmúlt szezonra, ahol hullámzó csapatteljesítmény mellett elmaradtak a győri eredmények a várakozásoktól. Te hogyan értékelnéd a csonka évadot?

Hektikus szezon volt számomra: történt egy edzőváltás, hol sokat játszottam, hol kevesebbet. Néha még ennyi rutinnal is nehezen viseltem ezeket a dolgokat. Nagyon készültünk a Magyar Kupára, hogy ott egy jó eredményt el tudjunk érni. Ez nem sikerült. Szinte utolsó másodperces kosárral kaptunk ki, amit emelt fővel, de nehezen viseltünk. Aztán jött a hirtelen leállás.

Nem tudom megmondani, hogy most nekünk szerencsés, hogy leállt a bajnokság vagy sem. A vége felé egész jó kis csapattá álltunk össze. Bár nem mutatták az eredmények, de szerintem az előző szezonhoz hasonlóan a rájátszásban tudtunk volna meglepetést okozni. Az alapszakaszban ott sem teljesítettünk kiegyensúlyozottan, de a Szekszárdot kivertük a rájátszás során és a harmadik helyért játszhattunk.

A győri klub új fejezetet nyitott, te az előző fejezet utolsó időszakát töltötted ott. A csapat a magyar mezőny egyik nagy talánya olyan szempontból, hogy a hazai viszonyokhoz képest sokszor erős keretekkel dolgozott, de ez a pályán nem mindig mutatkozott meg. Belülről miben láttad ennek az okát?

Három évet töltöttem a klubnál. Minden évben nagy tervekkel vágtunk neki a szezonnak. Valami mindig közbejött… Ezt hosszasan lehetne elemezgetni, de én inkább sok sikert szeretnék nekik kívánni és remélem hamar megtalálják azt a felállást ,amivel újra eredményesek tudnak lenni.

Szerettem Győrben játszani, köszönök mindent a klubnak, legfőképp Füzy Andrásnak.  Fájó szívvel jövök el, de most ez volt a legjobb megoldás.

Fotó: FIBA.Basketball

Mi szólt a BEAC mellett?

Már hívtak a harmadik győri szezon közben, hogy menjek és segítsem őket. Akkor is csábító volt, de én szezon közben soha nem váltottam csapatot. Számomra ez fontos.  Ha padon ültem, akkor úgy csináltam végig az adott szezont, ha 40 percet játszottam, akkor úgy.

Azt mondtam az előző megkeresésnél, hogy térjünk vissza rá, ha vége a bajnokságnak. Laklóth Anna, sportigazgató ekkor újból hívott és igen mondtam. Szerettem volna Balogh Judittal dolgozni. Tehetséges fiatalok alkotják a keretet légiósokkal kiegészítve. Egy jó koncepciót alakítottak ki a következő szezonra, remélem nagyon sikeresek leszünk együtt.

Jó, hogy említetted Laklóth Annát. A példája azt mutatja, hogy egy olyan fiatal és motivált közegben, mint a BEAC, lehet új impulzusokat kapni.

Laklóth Annával 20 éves barátság köt össze minket. Játszottunk együtt többször is. Neki valóban nagyon jót tett a BEAC-nál töltött időszak. Én abban is nagyon reménykedtem, hogy fogunk újra együtt a pályán lenni és ezt titkon még nem adtam fel.

Mások lesznek a célok, mint egy-két korábbi csapatomnál, de ez is nagyon vonzó számomra. Ráadásul ez a vírus annyira felborította a sportvilágot, hogy a mezőnyből most egy-két csapat továbbra is ki fog kiemelkedni, a többiek viszont egy szinten lesznek. Azt gondolom, hogy nagyon jó kis meccseket lehet majd játszani. Várom már az új szezont.

Ha származhat bármi jó ebből a járványhelyzetből, az talán éppen a mezőny kiegyenlítődése remélhetőleg több magyar játékos közreműködésével.

Ilyem szempontból ennek örülök. Sok csapatban a magyarok kevesebb lehetőséget kaptak és most felértékelődhet a szerepük. Jó lehetőség mindenkinek, hogy megmutassa magát, hogy hol tart, mennyit fejlődött. Ebből még nyerhet is a magyar kosárlabda.

Arról beszéltetek, hogy neked a BEAC-nál milyen szereped lehet? Amolyan mentor, esetleg meccseket eldöntő rutinos vezér?

Teljesen őszintén válaszolva, még nem ültünk össze konkrétan megbeszélni a szerepeket, de talán mindkettő. A tervek szerint visszatérhetek az irányítóposztra, ami eléggé hiányzott. Bár a kettes posztot is szeretem. A pontos felállás akkor fog kiderülni amikor elkezdjük a munkát, illetve látjuk az összes csapatot és azt, hogy kik lesznek a közvetlen riválisok.

Ezzel el is érkeztünk a megkerülhetetlen kérdéshez. Egyes vagy kettes poszton érzed jól magad?

Én kettesként kezdtem el a pályafutásomat és Miskolcon mondta Maikel Lopez, hogy meg kellene próbálnom az irányító szerepet. Először nagyon féltem tőle, de őszintén szólva beleszerettem. Nem tudok így a kérdésedre válaszolni. Hol ezt szeretem jobban, hol azt. Az utóbbi időben hiányzott az irányítás. Nem feltétlenül a pontszerzés miatt. Szeretem rendszerezni, irányítani a csapatot.

Így visszagondolva, talán az a miskolci időszak volt a csúcs eddig a pályafutásodban.

Igen, én nagyon szerettem Diósgyőrben játszani. Miskolc mindig is a szívem csücske marad. A mai napig tárt karokkal fogadnak a szurkolók. A legszebb emlékem Magyar Kupa győzelem otthon, teltház előtt, leírhatatlan.

Azért a Győrrel is szép sikereket értünk el. Például az első évben 3.lettünk a bajnokságban, és a kupán is. Semmit sem bántam meg. Eddig mindig jó csapatban szerepeltem és megtaláltam azokat a társakat, akikkel nagyon szerettem együtt játszani. Sok barátot köszönhetek ezeknek az éveknek.

Nem is feltétlenül csak az eredményekre gondoltam, hanem a statisztikákra, játékra a miskolci időket tekintve.

Igen, ilyen szempontból életem kiemelkedő szakasza volt az.

Amiatt nincs hiányérzeted, hogy az utóbbi időszakban nem sikerült igazán bajnokesélyes csapatban szerepelned?

Ez nem teljesen igaz, Győr és azelőtt pedig a DVTK is az egyik legjobb és legerősebb klub itthon.
Bajnoki címmel egyébként rendelkezem, de pont akkor voltam sérült Sopronban. Inkább azt mondanám, az hiányzik egyik kicsit, hogy nem sikerült úgy bajnoki címet nyerni, hogy egészséges tagja vagyok egy csapatnak. Az élet így hozta, de nem adom fel, ki tudja mit hoz jövő. Több Magyar Kupa győzelmem is van. Utánpótlás válogatott voltam, ahol az u20-as korosztállyal 2. lettünk az Eb.-n hazai pályán Sopronban. És felnőtt válogatott voltam majdnem 10 éven keresztül.

Visszakanyarodva a BEAC-hoz. Ha jól tudom, te leszel a legidősebb a keretben. Nem tartasz ettől?

Igen, én leszek a legidősebb, de voltam már ilyen helyzetben. Ez nem zavar, sőt inspirál, örülök, hogy ha segíthetek a fiatal játékosoknak a rutinommal. Eddig minden egyes csapatban, akár Miskolcon, akár Győrben, a fiatalok bármikor fordulhattak hozzám segítségért.

Visszatérve Laklóth Annára, ő tavaly nagyon jól csinálta ezt a vezér-szerepet rutinos magyar játékosként. Lehet, hogy idén több felnőtt korú játékos is lesz a keretben, mint legutóbb. Nekem nagy terveim vannak a BEAC-cal a következő szezonra.

A kosárlabdán túl is változás az életedben, hogy ezzel a döntéssel visszatérsz Budapestre.

Innen indultam Budapestről 10 évvel ezelőtt. Fura újra pesti lányként élni, de itt van a családom, a barátom, és a barátaim, úgyhogy nagyon örülök, hogy úgymond hazaigazolhattam, és itthon lehetek velük. Ez is egy új impulzus számomra. Természetesen nagyon szerettem vidéken lakni, annak is meg van a szépsége.

Ha így említetted a családot. Novemberben jelent meg egy riport rólad és a húgod tortaműhelyéről. Ez lenne a jövő?

Nem azt mondom, hogy ez lenne a jövő, mert szerteágazóak a terveim. Idén végre elkezdhetem a szakedzőit a TF-en, ahol egyébként Annussal együtt fogunk tanulni. Van egy OKJ-s edzői papírom és én a Vasasnál edzősködtem is korábban. Ez a tervem a későbbiekben, hogy gyerekkel foglalkozzak. Persze nem zárkózom el attól sem, hogy a testvéremet segítsem. Eddig is leginkább a háttérben segítettem, lehet a későbbiekben több feladatom lesz is lesz nála a Munyisüt tortaműhelynél. Nagyon sok csapattársam rendelt már tesómtól. Ettől függetlenül leginkább edzősködni szeretnék, ez az egyik célom a kosárlabda után.

Szerintem ez fontos is lenne a magyar kosárlabdának. Sokan szereznek edzői papírt a játékosok közül, de végül kevesen maradnak a szakmában. Én azt érzem, hogy nagyon jót tenne a feltörekvő generációknak, hogy napjaink példakép játékosai közül többen ott maradnának a rendszerben. Egy kicsi életpályát is mutatva, hogy hova lehet eljutni.

Örülök, hogy így látod. Remélem, hogy ebben tényleg tudok segíteni. Én anno a Csata utcai általános iskolában ragadtam ott a kosárlabda mellett. Tursicsné Iván Kriszta vitt le edzésre és az első edzés során megfogott a közeg, azóta űzőm ezt a sportot. Remélem, hogy majd később a gyerekekkel én is meg tudom annyira szerettetni ezt a sportot, mint amennyire én imádom.

Azt gondolom, hogy sokszor nem a tehetség a kulcsfaktor, hanem a szorgalom és kitartás. Sok lemondással jár az élsport, de azt gondolom ha valaki eléggé kitartó és elszánt és szereti ezt a játékot, akkor magas szintre el lehet eljutni.

Te még annak a játékosgenerációnak a tagja vagy a hazai mezőnyben, amelyik bőven megtapasztalta a TAO-rendszer adta kiemelkedő lehetőségek és az U20-as szabály biztosította kötelező percek előtti kosárlabdát is. Ezeket a változásokat hogyan élted meg?

Nehéz erre válaszolni. Sok lehetőséget kaptak a fiatalok, sok jó és képzett edző dolgozhat most Magyarországon. Nagyon remélem, hogy minél többen tudnak a lehetőségekkel élni és sok nemzetközi szintű magyar játékos tud majd nevelkedni. Illetve, ha visszaáll a rend a világban, akkor még a mostaniak közül is minél többen kerülnek az Euroligába, illetve az Európa Kupába.

Igazából az a nemzetközi szereplés ad egy visszajelzést. Nem azt mondom, hogy csak az a mérce, mert mostanra már nagyon erős és versenyképes lett a magyar bajnokság is. Mutatják ezt az elmúlt évekből a Sopron nemzetközi sikerei, a Diósgyőr vagy a Szekszárd szép eredményei az Európa Kupából. Remélem, hogy minél többen kihasználják, hogy ilyen lehetőségek között kosárlabdázhatnak.

Mi egy másik rendszerben nőttünk fel, ez való igaz. Annak is megvan a szépsége, ha neked kell kiharcolni a saját helyedet és nem kapod meg a szabályok adta kötelező perceket. Ettől függetlenül ne értsd félre, sok olyan fiatal játékos van most is, aki ezt a 20 percet nem csak álldogálással tölti a pályán, hanem odateszi magát és megmutatja, hogy milyen tehetséges.

Eddig is felnőttek játékosok, de azt gondolom, több magyar játékos ragadhat meg a bajnokságban, pontosabban többeknek válhat vonzóbbá a kosárlabda, ha hangsúlyosabb szerepet kapnak fiatalon és nem kell annyit ülni a padon a sorukra várva. Könnyebb lehet így megragadni a sportág mellett.

Zárásul, mikor kezditek a közös munkát a BEAC-nál?

Pontos információim nincsenek. Szerintem augusztus közepén fogunk kezdeni. Nem kell hova kapkodni a nagyobb szünet ellenére sem. Nem tudjuk, hogy október elején vagy végén fog indulni a bajnokság. A formaidőzítés szempontjából nem mindegy. Beszélnek második hullámról. A legtöbb sportban most zárt kapusak a meccsek. Én abban reménykedem, ha kellenek is korlátozások, de máshogy nem, nézők nélkül le tudjuk játszani a mérkőzéseket és nem kell úgy leállni, mint tavasszal. Olyat senki sem szeretne.

Fotó: MKOSZ / Rébay Viktor