Magyarország

Nagyinterjú Czukor Dalmával

Szerző: Nagy Norbert

2020.08.11. 19:38

#Czukor Dalma, #F1, #Sopron Basket

A tavalyi U20-as Európa-bajnokság legeredményesebb játékosával, Czukor Dalmával beszélgettünk. A Sopron Basket fiatal tehetségével visszatekintettünk az elmúlt évekre, illetve egy kicsit a jövőt is érintettük.

Amikor egyeztettük az interjút, nem ok nélkül kértem ezt az időpontot. Egy évvel ezelőtt ilyenkor ért véget a csehországi U20-as Európa-bajnokság, melynek legeredményesebb játékosa voltál. A teljesítmény-index átlagokat nézve pedig a második legjobbként zártad a tornát. Mondhatom, hogy eddig ez a volt a csúcs?

Életem legjobb Európa-bajnokságát produkáltam. Nagyon örülök, hogy a korosztályos tornákat így tudtam befejezni. Büszke vagyok az egész csapatra, hogy azt a 8. helyet a sok sérülés ellenére el tudtuk érni. Kis híján múlt, hogy nem értünk el még jobb helyezést, de ennek is nagyon örültünk.

Amikor egy ilyen kiemelkedő teljesítmény megszületik, minden sportoló igyekszik megkeresni, hogy mi volt az a momentum, ami megalapozta. Te hogy értékeled, nálad mi volt ez?

Arra még nem jöttem rá, hogy miért pont azon az Európa-bajnokságon jött ki ennyire a lépés. Szerintem az volt bennem, hogy az utolsó év és oda kell tenni magam, mert nem lesz több ilyen verseny az életemben. A lányokkal is arról beszéltünk akkor, bár nagyon jó, hogy lehet végre szabad nyarunk, de közben azért nagyon szomorú is, hogy ennyi volt. A ‘99-es játékosokban ott mozgolódott, hogy mindent ki kell adni magunkból.

Nagyon sok bizalmat kaptam a társaimtól, az edzőimtől és ez is önbizalmat adott. A korábbiakhoz képest ez a nagyobb szerep motivációt tekintve is hozott egy kis pluszt. Ráadásul akkoriban már régebb óta a felnőtt csapattal edzettem Sopronban, egyéni képzéseken is részt vehettem és azon az Európa-bajnokságon eljött annak az ideje, hogy ez meg is mutatkozzon a teljesítményemben.

Hosszú idő után ez az első nyár, amikor nem vagy érintett válogatott programban. Ez nagy hiányérzet?

Egyik szempontból jó is, de van hátránya. Egyéni képzésekre, fejlődésre, a hiányosságok javítására most volt lehetőségem. A szezon során sérülésekkel bajlódtam, így a gyógytorna is belefért. Beszélhettem sportpszichológussal, aminek szintén hasznát vehetem a jövőben. A válogatott kapcsán viszont nagyon hiányzik, hogy együtt legyen a csapat. Élvezzük egymás társaságát, nem strandolás természetesen, mert kemény munka folyik, de mégis egy kis kikapcsolódást is jelent.

A nyári munka során mire helyezted a hangsúlyt?

Az volt az elsődleges, hogy elölről elkezdjük a gyógytornát. A legapróbb izmokat, amikről mi úgy gondoljunk, hogy nem szükséges, pedig amúgy nagyon fontos, azokat erősítettük. Egyéni képzéseken a labdavezetés és a dobás volt hangsúlyos. Emellett pedig erősítettünk is négyen-öten, hogy mi fiatalok ezen a téren fel tudjuk venni a versenyt az idősebbekkel.

Tavaly nyáron az U20-as Európa-bajnokság után nem tudtad azonnal folytatni a munkát Sopronban. Nagy kiesést jelentett, hogy az a lendület sérülés miatt nem mehetett tovább?

Egy térdsérüléssel bajlódtam, ami után rehabilitációra volt szükség. Én úgy érzem, az az Európa-bajnokság akkora löketet adott, hogy nem származott nagy hátrányom abból, hogy kimaradt az alapozás. Próbáltam ugyanúgy teljesíteni. Csonka szezon lett végül, amíg tartott, addig egy kicsit jobbra számítottam magamtól, de ez nem amiatt van, mert a szezon elején ki kell hagynom az edzéseket.

Az előttünk álló szezontól már nem számíthatsz az U20-as védett percekre. Beszéltetek arról Gáspár Dáviddal, hogy ez mekkora változást jelent számodra?

Igen, beszéltünk erről. Furcsa ezt így kimondani, hogy már elmúltam 20 éves és nem leszek azok között, akikből kikerülnek az első 20 percben a kötelezően pályára lépő játékosok. Én ezt úgy fogom fel, hogy azért edzettem nyáron és azért fogok keményen dolgozni év közben is, hogy kiérdemeljem a perceket.

Számomra mindig a legérdekesebb kérdés, hogy ez a váltás teljesítmény oldalról nehezebb vagy abból az aspektusból lelkileg, hogy mostantól a profikkal kerülsz egy kalapba?

Én onnan kezdeném, hogy szerintem U20-asként bizonyítottam annyit, hogy láthassák: bízhatnak bennem. Innentől pedig minden azon múlik, hogy milyen edzésmunkát fogok végezni. Nyilván nem várhatom azt Gáspár Dávidtól, hogy ha rossz formát mutatok, akkor játsszak. Ez egyértelmű. Azon kell lenni, hogy a maximumot tudjam nyújtani az edzéseken és akkor ki fogom érdemelni a játékperceket. Ettől függetlenül persze a lelki teher ott van. A sportpszichológussal is beszélgettünk erről a nyáron, hogy ezekre a kihívásokra mentálisan is sikerüljön felkészülni.

Hogy látod, Dubei Debóra és Weninger Virág eligazolásával mennyiben változik meg a dinamika a magyar magon belül?

Én is kíváncsian várom az új szezont, hogy mi fog történni. Főleg úgy, hogy nem leszek U20-as. Bizakodó vagyok, hogy az én korosztályom feljebb tud lépni. Kicsit több felelősség lesz rajtunk. Sajnálom, hogy elmennek a lányok, mert tényleg egy jó mag alakult ki, de szerintem minden felkerülő nagyon ügyes és megfogja találni a helyét.

Akárhogy nézem, a rutinos mag mögött rögtön ti következtek. Ilyen lehetőség keveseknek adatik meg ebben a korban egy Euroliga csapatnál.

Nagyon nagy lehetőség, valóban. Ezért volt fontos, hogy komoly szakmai stábbal a karantén időszak alatt el tudtunk kezdeni edzeni. Azon volt a hangsúly márciustól kezdve, hogy tudjunk egy olyan szintet elérni, amivel mi fiatalok helyt állhatunk éles helyzetekben. Ne fordulhasson elő olyan, hogy nem tudnak ránk érdemben számítani.

Az elmúlt évek kiemelkedő sikerei kapcsán nagyon sok szó esett az ismert profi játékosokról, akik nyilván a saját értékrendjüknek megfelelően elhelyezték valahol a polcukon ezeket az eredményeket. Soproni nevelésként te mit vittél magaddal a két Euroliga négyes döntős évről?

Ez egy olyan élmény volt, amit nem tudom, hogy valaha újra fogok-e élni. Én nagyon reménykedek benne, hogy igen. Mi fiatalok ugyan nem léptünk pályára, de ezt szinte nem is éreztük meg, mert annyira a csapattal éltünk és azon dolgoztunk, hogy sikeresek legyünk.

Ha a teljes Euroligát nézzük, akkor is kevesebb lehetőséget kaptunk, de ez alatt is nagyon figyeltek ránk. Külön egyéni képzéseink voltak. Nem hagyták azt, hogy elkényelmesedjünk. Figyeltek arra, hogy fiatalok vagyunk és nekünk fejlődni kell. Abban a két évben olyan erős csapatunk volt, hogy abban csak fejlődni lehetett. Még azzal is, hogy a kispadról néztem a mérkőzéseket.

Itt Sopronban szerintem az a jó, hogy olyan magyar és külföldi rutinos játékosaink vannak, akiktől tanulni lehet. A hozzáállásuk olyan kiemelkedő, hogy még egy gyengébb csapat ellen is a maxot teljesítik. Nem azt tapasztaljuk, hogy nem koncentráltak annyira ilyenkor. Ahogy dolgoznak, játszanak, az nagyon húzza magával a fiatalokat. Nekem az volt a gyerekkori álmom, hogy ilyen közegben vegyek részt.

Ha fogalmazhatok így, ez az időszak is olyan magyarosra sikeredett. Hiába a történelmi sikerek, sajnos az országos sajtó inkább foglalkozott a magyar játékosok perceivel, aminek a kérdése messze nem volt olyan fekete és fehér, mint ahogy ez a nyilvánosság előtt megjelent. Ez hogy csapódott le a fiatalok között?

Néha beszéltünk róla, de igyekeztünk ezt elkerülni. Próbáltak az edzők mindenkit játszatni, de egyértelműen vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet csak úgy belecserélni egy nagyon jól működő ötösbe. Ez teljesen érthető is. Ha saját szemszögemből nézem, akkor én nagyon fiatal voltam és szerintem nekem nem is nagyon lett volna helyem a pályán azokon a meccseken.

Így utólag visszanézve, lehet, hogy a Debit, a Virágot vagy a Bettit egy-egy helyzetben be lehetett volna cserélni, de én nem tudok belehelyezkedni az edzői oldalba. Senki nem tudja elképzelni, hogy mekkora stressz, eredménykényszer van rajta. Az a helyzet is nagyon nehéz és edzőként is komoly feladat lehet ezt feldolgozni. Nagyon rossz volt ilyen szempontból, hogy bizonyos helyzetben a sajtó csak azzal foglalkozott, hogy a magyarok keveset játszanak. Próbáltak a lehetőségekhez képest nekünk játékidőt adni. Én továbbra is hiszek abban, ha teljesítünk, akkor lesz helyünk a pályán.

Például az esetedben mi jelenti a visszajelzést a napi edzésmunka és a meccsek ritmusában?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy vannak figuráink és a meccs alatt látszódnak ezek végrehajtásában a hibák. Rögtön a másnapi edzéseken ezekkel foglalkoznunk, hogy például merre kellene futni, merre kellene dobni és ezeket gyakoroljuk sokat. Általában még edzések után is, hogy ezt fejlesszük.

Én akkor vagyok nagyon boldog, ha odaérek helyzetbe meccsen és nem a rutint választom, ami jó, de lehet nem a legjobb megoldás, hanem átgondolom és azt próbálom megvalósítani, amit előtte edzésen arra a szituációra gyakoroltunk. Amit edzésen elsajátítunk, azt a meccsbe bele tudom vinni. Akkor érem el azt a célt, amit az edzők szerettek volna.

Februárban jelentette be a klub, hogy két évvel hosszabbítottál. Nem szeretnék túlzóan fogalmazni, de a második év végére gondolom nagyjából látszódnia kellene, hogy profiként milyen lehetőségeid adódhatnak?

Ezért is van egy kisebb nyomás. Leginkább itt 20 éves kor után dől el sok minden a kosárlabdában. Későbbiekben is több tényező befolyásolhat egy pályafutást, de most mutatkozhat meg, hogy milyen szinten tud az ember kosárlabdázni vagy mennyire tudja megtalálni a helyét a csapatban. Ezért lesz most fontos ez a két év. Bizakodóan várom és kíváncsi vagyok miként fog sikerülni.

A Soproni Darazsak Sportakadémia egyik videós riportjában láttam veled egy interjút a nyáron a felsőfokú tanulmányaidról. Ez azt mutatja nekem, hogy van “b-terved”.

Igen, szerettem volna továbbtanulni. Az Edutus Egyetemre járok és nemzetközi gazdálkodást tanulok. A gimiben is úgy voltam vele, ha nem ment a suli, akkor el tudtam menekülni a kosárba. Ha nehezebb időszak volt kosárban, akkor a tanulás felé tudtam fordulni. Valami kell, hogy ki tudjon zökkenni a napi rutinból, a mókuskerékből. Fontos, hogy találtam ezt az egyetemet. Sajnos látok olyan játékosokat, akik lesérülnek és nem tudnak elhelyezkedni utána. A családban is beszéltünk erről és mindenképpen cél, hogy szakmai vagy felsőfokú végzettséget szerezzek.

Maradva a darazsaknál, azzal, hogy Államilag Elismert Sportakadémia lett, valahol rajtotok is nagyobb a felelősség. Példát kell mutatni fiatalként és még fiatalabbaknak.

Igen, például most a beiskolázás alatt is voltunk beszélgetésen. Zajlanak az edzések az Arénában, figyelnek minket az akadémiára érkező lányok. Ez azért is fontos, mert látják, hogy a magyarok is tudnak ilyen szintre eljutni, Final Four-t is el lehet érni. Nagy motivációt jelent ez.

Nekem még mindig a szemem előtt van, hogy én voltam az a kislány, aki tapsolt a Katának, a Dodinak és zöld-sárga csíkokkal az arcomon szurkoltam. Most pedig már fordítva van, hogy én játszok és nekem szurkolnak. Mindig eszembe jut, hogy mennyit jelentett, amikor odajöttek pacsizni, beszélgetni. Én is próbálom tartani a kapcsolatot a kicsikkel.

Szerintem így van értelme ezeknek az eredményeknek, amit a profi csapat elért. Ha a szellemiséget, a munkamorált tovább lehet adni a következő generációknak. Az igazi örökséget ez jelenti.

Igen, én is így látom. Remélem, hogy minél többen követnek minket.

Térjünk rá a szezonra. Mekkora nehézséget jelent a sok bizonytalanság. Lassan augusztus közepéhez érünk és még mindig egy csomó kérdőjel van.

Elég frusztráló, de próbálunk nem erre koncentrálni. Mi úgy dolgozunk, mint ha egy átlagos év jönne és október 3-án kezdődne a szezon. Ha kényszerűségből mégis 30-án kezdődik a bajnokság vagy az Euroliga nem tud elindulni, akkor sincs ilyen szempontból probléma, mert úgymond kész leszünk. Elvégeztük a tervezett felkészülést. Március óta edzünk, ami nem könnyű mérkőzések nélkül, de reméljük minden rendben lesz.

Ha már az Euroliga szóba került. Szeptember 1-jén várható döntés a rajtról. Te elkezdenéd ősszel?

Még csak augusztus van. Nagyon nehéz megmondani, mi lesz ősszel. Nem tudom, hogy mi lenne jobb. Esetleg várni, de akkor meddig? Ki tudja, hogy később érdemben biztonságosabb lesz-e a helyzet. Lehet, hogy jobb elkezdeni októberben és akkor beindulna az egész versenyrendszer.

Bennem is ugyanúgy ott van ez a kettősség. Hogy az egészség a legfontosabb, de nem állhat meg úgy az élet, mint tavasszal.

Igen. Én úgy vagyok vele, hogy valamit biztos kitalálnak a nemzetközi szövetségnél. Ha beüt a krach, akkor mást nem, valami hasonló rendszert, mint a WNBA-ben. Én azért nagyon reménykedem benne, hogy minden rendben lesz.

Említetted a WNBA-t. Komoly lendületet adhat a szezon során, hogy három játékos abszolút meccsritmusból érkezik majd.

Jók az egyéni képzések, de azért más, mint meccsritmusban dolgozni. Kíváncsi vagyok a két új játékosra én is. Briann January-t ismerjük, ő nagyon jó fej, de a játékuk alapján a két új igazolás is be fog illeszkedni. Mindenki meg fogja találni a helyét. A stáb szerintem jól választott.

Főleg az utóbbi években, a légiós-választás nagyon rendben volt.

Igen és visszatérve a korábbi kérdésedhez: ezért sem okozott gondot két évre aláírni. Olyan profi munka folyik, felnőtt és utánpótlás szinten is, hogy kár lenne ezt elhagyni.

Zárásul, a kétéves szerződésed szakmai oldalát otthon reálisan látjátok: beszéltetek arról családon belül, hogy mit kellene elérni ez idő alatt? Másik oldalról, mi lenne az a helyzet, amikor akár olyan drasztikusabb döntést is meghoznátok, hogy máshol, más célokért folytatnád.

Én itt születtem, nekem Sopron jelenti az életemet. Itt szeretnénk Euroligás játékossá válni. Ez a célom és ebben ez a két év döntő lehet. Majd meglátjuk, hogy mit hoz és térjünk vissza rá ennek az időszaknak a végén.