Magyarország

Nagyinterjú Demeter Nórával

Szerző: Nagy Norbert

2020.08.10. 11:46

#Demeter Nóra, #F1, #PINKK Pécsi 424

A PINKK Pécsi 424 játékosa lesz Demeter Nóra, akivel a sepsiszentgyörgyi időszakról, a versenyképességről és a Magyarországra történő visszatérésről beszélgettünk.

Egész Európában megosztotta a kosárlabda társadalmat a nemzeti bajnokságok lezárásának a kérdése. Volt, ahol hirdettek végeredményt, volt, ahol nem. Romániában például nem hirdettek és olvasva a nyilatkozatokat, ez ellen a Sepsiszentgyörgy igencsak tiltakozott.

Őszintén szólva nagy csalódás volt. Úgy érzem, hogy nem értékelték azt a sok munkát, amit elvégeztünk. Az alapszakaszt jó eredménnyel zártuk le és számomra egyértelmű, hogy megérdemeltük volna a bajnoki címet.

Mindenki nagyon szerette volna a klubnál, hogy újra megkoronázzanak minket. Sorozatban az ötödik évben szereztük volna meg a bajnoki címet. Sokan nem örülnek annak, hogy ennyire egyhangú a bajnokság, talán ez lehet a döntés hátterében. Mi viszont ugyanúgy megharcoltunk minden győzelemért és megérdemeltük volna az elismerést.

Nagy figyelmet kapott, amikor tavaly a Sepsi-SIC 178-31-re kiütötte a Phoenix Stiinta csapatát. Mint európai rekord, ez bejárta a szaklapokat és téged még egy magyarországi reggeli műsorban is kérdeztek. Bennem azóta is kettős érzések munkálkodnak. Egyfelől nyilván egy komoly teljesítmény a részetekről, de közben brutálisan szembesít, hogy mekkora szakadék van a román mezőnyben.

Igen, ez így van. Sajnos ebből is látszódott, hogy mekkora különbség van az első és az utolsó csapat között. Nem ugyanaz a szint. Négy csapatot lehet versenyképesnek tekinteni. A többiekkel nem tudott úgymond mérkőzés kialakulni.

Én azt vettem észre, főleg itt az utolsó évben, hogy már hátráltat a nemzetközi meccsekre való felkészülésben, hogy nincs egy erős bajnokság mögöttetek. Ezt a kérdést te hogy látod?

Úgy próbált minket felkészíteni minden egyes Európa Kupa mérkőzésre a szakmai stáb, hogy keményebb edzést vezényelt, mint egy-egy átlagos román bajnoki meccs. A magasabb intenzitású, hosszabb edzések mellett komoly taktikai felkészítés zajlott. Minden egyes ellenfelet alaposan kielemeztünk. Az edzéseken ezek alapján pedig mérkőzés-szituációkat is igyekeztünk gyakorolni.

Minőségi légiósokat igazol rendre a Sepsiszentgyörgy. Ők, hogy élték meg ezt a helyzetet?

Nagyon jó felfogású légiósok érkeztek minden évben, a kiválasztásuknál erre komoly hangsúlyt fektetett a klub. Az edzéseken folyamatosan motiváltak minket, húzták magukkal a fiatalokat, hogy mindig minőségi munkát végezzünk. Érdekesség, sokszor mondták nekünk az idősebb játékosok, hogy a jóval alacsonyabban rangsorolt csapatok ellen is próbáljunk úgy kimenni, mintha döntőt vívnánk.

A légiósok mutattak egy olyan példát számunkra, hogy hiába nagy a különbség, vegyük komolyan a meccseket és próbáljuk kihozni belőlük a maximumot. Az edzőnk is ebben a felfogásban készített fel minket. Minden meccsre egy lehetőségként igyekeztünk tekinteni, amit ki kellett használni a fejlődés érdekében.

Ha Sepsiszentgyörgyről beszélünk, akkor a szurkolótábor mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Irigylésre méltó atmoszféra veszi körül a csapatot.

Igen, ez a másik szempont, amit nekünk figyelembe kell venni. Hiába szerényebb képességű egy rivális, ott van rengeteg ember a lelátón és őket nem szabad cserbenhagyni. Ráadásul a közönség is sokat segít nekünk. Látva, hogy nem annyira erős az ellenfél, lehet, hogy elsőre azt gondolnánk, hogy annyira nincs kedvünk az adott meccshez, de a szurkolók mindig feltöltöttek minket energiával.

A szurkolókért érdemes küzdeni. Ha nagy is a különbség, a közönségünket mindig próbáltuk kiszolgálni. Azt is el kell fogadni játékosként, hogy ez profi sport. Fizettek a jegyekért a nézők és nekünk az a dolgunk, ha kijönnek a csarnokba, akkor legyen egy jó estéjük.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy nálunk van ennek egy nagyon erős érzelmi oldala is. Sepsiszentgyörgyön rá kellett arra jönnöm, hogy a kosárlabda több, mint sport. Itt a szurkolók a hovatartozásukat, a székelységüket ezen keresztül fejezték ki. Egy közösséghez tartozást jelent ez a csapat. Úgyhogy ez egy nagyon összetett dolog.

Általánosságban is elmondható, hogy Romániában lenne igény minőségi női kosárlabdára. Miben látod annak az okát, hogy nem sikerül előrébb lépni?

Nehéz kérdés. Én is azt érzem, hogy lenne igény a női kosárlabdára Romániában, de a források a férfi szakágra mennek. A legtöbb város nem támogatja a női szakágat. Arad, Szatmárnémeti és természetesen Sepsiszentgyörgy, akik valamennyire tudják tartani a szintet.

Most a járvány után jelenlegi információk szerint összesen hét csapat nevezett a bajnokságba. Megint visszaesés várható. A Sepsinek most már végképp csak az Euroliga vagy az Európa Kupa, attól függ, hogy melyik sorozat főtáblájára jut be a csapat, marad igazi erőpróbának.

Említetted az Euroligát, éppen a klub debütálása előtt jössz el Sepsiszentgyörgyről. Nem fáj ez egy kicsit?

Egy kicsit fáj, de a Sepsi esetében tudni kell, hogy az Euroliga egy régi cél. Ha be is jut a csapat a csoportkörbe, ezt nem egyéves kalandnak tervezi a klub. Minden egyes évben fejlődik a csapat, a stáb, most már adott a megfelelő létesítmény. A város is a klub mellett áll és hosszú távon fel fogják ezt építeni. Úgy érzem, hogy pár év múlva is ott lesz az Euroligában a csapat, és remélem idővel lesz lehetőségem visszatérni.

Mi szólt újra Magyarország mellett és miért éppen a PINKK-et választottad?

Őszintén szólva a döntésemben a koronavírus miatti leállás is közrejátszott. Rá kellett arra ébrednem, hogy olyan munkám van, amit bármikor elvehetnek tőlem. A hatalmas bizonytalanság közben sajnos nagyon sok időm volt gondolkozni. Arra jutottam, hogy a legjobb megoldás, ha befejezem az egyetemet Pécsett és megszerzem a jogi diplomámat.

Még két és fél évem van, mivel a Sepsinél töltött időszak alatt félévet passzívra kellett állítanom. Most lennék harmadéves és innentől törekszem arra, hogy időben befejezzem. Szeretném megszerezni a diplomát és akkor utána korlátlanul játszhatnék abban a tudatban, hogy a fiókban van egy papírom, amivel bármilyen probléma esetén el tudok indulni a civil életben. Úgy érzem, hogy ez a mai világban nagyon fontos egy sportolónak, főleg a nőknél.

Az egyetem mellett pedig a PINKK-et választottam, ahol egy fiatal csapatban játszhatok. Úgy érzem, hogy kisebb lesz rajtam a nyomás, az elvárások és emiatt felszabadultabban tudok pályára lépni. Reményeim szerint több időm jut arra, hogy fejlesszem magam. Abban reménykedem, hogy amit tanultam, azt végre meg tudom mutatni a pályán. Úgy éreztem, hogy Sepsiszentgyörgyön a nagyon nagy nyomás és eredménykényszer miatt sokszor nem tudtam valós tudásomnak megfelelő teljesítményt nyújtani. Most egy másik közegben megnézhetem, hogy mire lehetek képes.

Nagyon nagy váltásnak tűnik, hogy egy olyan klubot hagysz ott, ami nemzeti szinten mindent megnyert és egy olyan egyesülethez érkezel, amely az elmúlt években jellemzően sereghajtó volt.

Ez valóban egy új kihívás lesz számomra. Most megtapaszthatom azt, hogy nem én leszek a legfiatalabb a csapatban. Komolyabb szerepet kaphatok és ezáltal talán jobb játékossá válhatok. Legalábbis én ebben reménykedem.

Milyen szerepben számolnak veled?

Pontosan nem beszéltük meg. Ez szerintem a felkészülés alatt dől el. A csapat múlt hétfőn kezdett és én majd a héten csatlakozok.

Most nem szerepelsz majd az Európa Kupában. Ez nagy váltás?

Igen, kicsit furcsa lesz. Ugyanakkor még több esélyünk nyílik arra, hogy fejlődjünk, mint csapat. Egyénileg pedig minden játékos jobban odafigyelhet azokra a dolgokra, amiben fejlődni szeretne. Nekem is vannak olyan játékelemek, amikben szeretnénk előrébb lépni és ezekre végre tudok időt fordítani.

Miként próbáltál ráhangolódni az új szezonra?

Nekem edzéssel telik a nyár. Elkezdtem a crossfit edzéseket is és igyekszem formában tartani magam. Előtte márciustól a leállást követően az egyetemre koncentráltam. Úgy voltam vele, ha nincs kosár, akkor legalább vegyem komolyan az egyetemet és haladjak a tanulmányaimmal. Jó volt egy kicsit elszakadni a sportágtól és feltöltődni mentálisan. Kellett ez a kis pihenés, kikerülni ebből a folyamatos körforgásból.

Nem ismeretlen közegbe érkezel.

Én a gimnáziumot Pécsett végeztem és a Rátgéber Akadémián nevelkedtem. Utána a PEAC-Pécs játékosa voltam kis fiatalként. Kosárlabdázóvá viszont már a Sepsinél értem.

Mi maradt meg a korábbi magyarországi időszakodból?

Leginkább az, hogy sokkal erősebb ellenfelekkel találkozunk, mint a román bajnokságban. Én egyébként nagyon szeretem Pécs városát. Sok barátom van a gimnázium és az egyetem miatt is. Olyan lesz, mint ha hazatérnék.

Kanyarodjunk másik területre. Ez a 3×3-as kosárlabda, ahol Románia olimpiai kvótát szerzett. Hogy értékeltétek ott ezt a sikert? Ráadásul, ha jól látom, akkor tagja vagyok a válogatott bő keretének is.

Már két éve tart ez a felhajtás a szakág körül. Ahhoz, hogy megszerezze Románia az olimpiai kvótát, szükség volt a világranglista pontok gyűjtésére. Ennek megfelelően nagyon sok tornát rendeztek és kötelező volt az élvonalbeli csapatok játékosainak is a részvétel ezeken. A bajnoki meccsek mellett mi folyamatosan játszottunk 3×3-at. Végig kísérte az életünket az 5:5 mellett és mindenki nagyon boldog volt, amikor kiderült, hogy megvan a kvóta.

A névsor, amit láttál, az azt mutatja, hogy a bő keretnek vagyok a tagja és ez azt jelenti, hogy akkor hívhatnának be, ha sérülés történik. Nagyon sok játékost rátettek erre a listára, de most nyáron elkülönítve egy olimpiai centrumban csak a rutinosabbaknak tartottak edzőtábort és elsősorban velük terveznek dolgozni a jövőben is.

Nálunk is nagy dilemma, hogy miként kellene a 3×3-as bajnokságot a pontszerzés miatt megszervezni. Szerinted jó ötlet volt bevonni Romániában ebbe az 5:5 klubokat?

Igen, szerintem jó ötlet. Bár fárasztó volt a bajnoki meccsek mellett ezt is teljesíteni, de azt vettem észre magamon, hogy lett szakmailag hozzáadott értéke. A 3×3 sokkal agresszívabb és bele voltam kényszerítve, hogy ehhez alkalmazkodjak. Ez pedig később az 5:5 játék során is visszajött.

Jól jött ez a tapasztalat. Kiléptem az 5:5 megszokott közegéből, új játékkal ismerkedhettem meg, ahol ráadásul teher nélkül játszhattam. Mindenki nagyon jól érezte magát a tornákon. Kifejezetten jó szórakozást, kikapcsolódást nyújtott az egész csapatnak. Már csak ilyen szempontból is megérte.

Visszatérve az 5:5 kosárlabdára, mi lenne a távlati terved?

Szívesen maradnék Magyarországon. Nekem mind a két nővérem ott él és kötődőm az országhoz. Nagy előrelépés lenne elkerülni idővel egy erősebb magyar csapathoz.

Ahogy alakul most a magyar mezőny, lesz lehetőséged bizonyítani a visszatérő évben.

Igen, én is úgy éreztem a magyarországi meccseket követve, hogy tavaly nagyon erős csapatok voltak. Most egy kicsit a mezőny második fele közelebb kerülhet egymáshoz és így a PINKK-kel is tudunk jó meccseket játszani. Szerintem lesz esély felvenni a versenyt jónéhány csapattal.

Mit vársz magadtól a következő évadban? Jövő nyáron mivel lennél elégedett?

Ez nagyon jó kérdés. Az lenne a fő cél, hogy ne ingadozzon a teljesítményem. Szeretnék kiegyensúlyozottan minőségi játékot nyújtani. Ki szeretném hozni a maximumot magamból és ezáltal domináns játékossá válnék a csapaton belül. Megmutatnám mindazt a pályán, amit az elmúlt években tanultam. Remélem, ezzel hozzájárulhatok majd ahhoz, hogy egy jó kis csapatot hozzunk össze a PINKK-nél.