Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Doktor Annával

Hirdetés

Az elmúlt évadban a TFSE-MTK színeiben szereplő Doktor Anna úgy határozott, hogy tanulmányaira és a civil életére koncentrál. Az U23-as 3×3-as válogatottban is lehetőséget kapó játékost a döntéséről kérdeztük.

Miért döntöttél amellett, hogy felhagysz a profi kosárlabdával?

Nagyon sokat gondolkoztam ezen. Most mesterszakon tanulok a Corvinuson és nekem mindig is fontosak voltak a tanulmányaim. A másik ok, ami közrejátszott, hogy én elég maximalista típus vagyok. Ha bevállalok valamit, akkor azt vagy 100%-osan csinálom vagy sehogy. Belegondoltam, ha mind a kettőt elvállalom egyszerre, akkor lehet, hogy egyiket tudom sem tudom maximálisan csinálni. Sőt, ott a veszélye annak, hogy két szék között a pad alá esem azzal, hogy egyik területen sem tudok jól teljesíteni. Így jött a kérdés, hogy kosárlabda vagy tanulmányok, és én az egyetem mellett döntöttem.

Azért érkezett némileg váratlanul a bejelentésed, mert tavaly kaptad meg az A-csoportos lehetőséget, emellett pedig bekerültél az U23-as 3×3-as válogatottba. Úgy tűnt, hogy jó úton halad a karriered.

Igen, akikkel beszélgettem erről, ők is azt mondták, hogy jól ment. A Magyar Kupán én is úgy éreztem, hogy jól alakul az életemben a kosárlabda. Viszont azért csalóka ez az egész, mert az első félévben nem voltak óráim az egyetemen és az az időszak csak a kosárlabdáról szólt. Mielőtt beütött a világjárvány, négy hetet ment párhuzamosan a kettő. Ott nem sokan láttak, hogy milyen állapotban voltam. Nem volt egészséges az a helyzet. A kosár sem ment igazán jól, bár éppen a Magyar Kupa zárta le a szezont, amire még össze tudtam szedni magam. Ettől függetlenül éreztem, hogy ez így húzós lenne. Most ez csak négy hét volt, közben pedig belegondoltam: két teljes félévet kellene így letolni. Nem szerettem volna olyat bevállalni, amit nem tudok teljesíteni.

Sajnos nem csak Magyarországon, hanem egész Európában nagy probléma, hogy nehezen összeegyeztethetők a felsőfokú tanulmányok és a profi sport.

Igen, én is azt érzem, hogy bár a TFSE-nél az egyetemi háttér miatt még egy kicsit rugalmasabb is a munka, de így is nagyon nehéz a kettőt összeegyeztetni. Nyilván nem lehetetlen, sok ember meg tudja oldani. Bennem azonban az is ott volt, hogy a hosszú távú karrieremet nem feltétlenül a sportban képzeltem el. Én a civil élet felé húztam.

A TFSE-MTK előtt Tatabányán játszottál az ANB Piros csoportjában, az egyetemi bajnokságban pedig a Közgáz együttesében. Hogy jött ebből az élvonalbeli lehetőség?

Ez derült égből villámcsapásként érkezett. Az Universiade csapatnál Bia (Magyar Bianka, a TFSE vezetőedzője – a szerk.) volt a másodedző és ott kérdezte meg, hogy mivel a TF feljutott és valószínűleg indulni is fog az élvonalban, lenne-e kedvem csatlakozni. Először úgy voltam vele, hogy nem nekem való, de aztán úgy döntöttem: érdemes kipróbálni magam, ha már idáig eljutottam.

Ég és föld a különbség a többi hazai versenysorozathoz képest. Rengeteg edzés és mentális erő szükséges. A heti három edzés, illetve a heti nyolc-kilenc nem ugyanaz. Úgy gondolok vissza erre az időszakra, hogy jó döntésnek bizonyult. Mondom ezt annak ellenére, hogy tulajdonképpen lezártam az egy év profi karrieremet. Nagyon más volt, de jól éreztem magam.

Nem lebecsülve az Amatőr bajnokságot, de itthon jelentős a differencia az élvonal és a második vonal között.

Szerintem felfogásban, edzésmunkában jelentős igazán. Ettől függetlenül úgy vélem rengeteg jó játékos játszik a másodosztályban.

A TFSE-MTK éppen ebben hozott nagy változást. Itthon jellemző, hogy aki az U20-as, U18-as korcsoportban nem ragad meg az élvonal környékén, akkor később már nehezen tud odakerülni. A TF-nél viszont olyan idősebb játékosoknak is lehetőséget adtak, akik korábban az A-csoportban nem bizonyíthattak.

Igen, én vagyok az egyik példája ennek. Én úgy döntöttem, hogy a junior után az egyetemi bajnokságban és B-csoportban játszom. Nem számítottam arra, hogy adódik élvonalbeli lehetőség. Szerintem a TF nagyon jól csinálja, hogy olyan embereknek ad lehetőséget, akik szeretnék kipróbálni magukat az élvonalban. Mi a Tatabányával a 6-7. helyen álltunk az Amatőr bajnokságban és én sem gondoltam arra, hogy onnan be tudok kerülni az A-csoportba. Nagyon hálás vagyok ezért.

Fotó: MKOSZ/ Rébay Viktor

Ezzel rá is térhetünk az elmúlt szezonra. Miben látod a TFSE-MTK sikeres szereplésének az okát?

Úgy vélem, hogy a csapategység volt az alapja. Mindenki szeret mindenkit és ez valóban így van. Nincsen semmi konfliktus a csapaton belül. A másik a mérhetetlen mennyiségű munka, amit beletettünk. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is mindent bele fognak adni a lányok. A harmadik tényező pedig szerintem a tehermentesség. Rajtunk nem volt semmilyen teher, hogy el kell érni bármilyen eredményt, muszáj az élmezőnyben végezni. Ez a felszabadultság okozta talán a legnagyobb meglepetést.

Ennek a felszabadultságnak tökéletes szimbóluma a táncotok a Magyar Kupán. Ritkán látni ennyire önfeledt, spontán pillanatokat.

Szerintem is az írja le a tavalyi szezonunkat. Életem élménye volt az a Magyar Kupa. Amiről előbb beszéltünk, az ott is látszódott. Tudtuk, ha az első meccset megnyerjük, amire a legjobban készültünk, akkor négyben vagyunk és ez elképesztő siker. Ha a Sopron ellen tartalékolunk, akkor lehet, hogy a bronzmeccs nem így alakul, de azt sem bánja egyikünk sem. Életünk meccsét játszottuk a Sopron ellen.

Ha tartalékoltok a Sopron ellen, nem álltok bele abba a látványos, pontgazdag csatába, akkor nem is biztos, hogy ennyire emlékezetes lesz a kupa.

Ez így van. Viszont nekem az a véleményem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Ennek így kellett lennie. A saját profi karrieremről is így gondolom, így lesz a jó.

Térjünk át az egyetemi kosárlabdára, ahol a Közgáz csapatának húzóembere vagy.

Különleges helyet foglal el a szívemben az egyetemi kosárlabda. Amikor az utánpótlással végeztem – pontosabban lett volna még egy junior évem, de közben egyetemre kerültem – akkor volt egy hullámvölgy a kosárlabdával való kapcsolatomban. Az a bajnokság adta vissza a játék szeretetét, ott kezdtem el újra élvezni a kosárlabdát, emiatt kifejezetten fontos nekem. Mondtam is az edzőimnek a TFSE-nél, hogy ezt mindenképpen szeretném csinálni év közben is. Nagyon szeretem ott a lányokat, és Németh Katát, az edzőmet. Tudom, hogy számítanak rám és én is számítok rájuk. Mindent megteszek értük, mert nekik köszönhetem, hogy így alakult például a tavalyi élvonalbeli évem is.

Hogy látod, lenne tartalék itthon az egyetemi kosárlabdában?

Szerintem önmagában most a rendszer nem alkalmas erre. Nem annyira ismert és népszerű, mint mondjuk Amerikában. Ott sokkal jobban alakították ki a rendszert, az oktatást is hozzáigazították az edzésekhez és a meccsekhez. Magyarországon nem érzem, hogy az oktatás így viszonyulna a sporthoz. Szerintem lehetne fejleszteni, mert önmagában a MEFOB döntőkön vannak szurkolók. Nyilván egy alapszakasz meccs nem összehasonlítható az első osztállyal, de a négyes döntőnek már nagyon jó a hangulata.

Kicsit a döntésedre is utalva, ha jobban integrálódna a versenyrendszerbe az egyetemi bajnokság, az lehet, hogy segítené az élvonalbeli csapatokat is. Több 21-23 éves magyar játékos tudna megragadni, ami idővel a légiósok számát is csökkenthetné.

Egyetértek ezzel. Én személy szerint egy kicsit soknak találom a légiósok számát. Emiatt talán a magyar játékosok is elvesznek. Látom az amatőr bajnokságban, sőt még az egyetemi bajnokságban is, hogy vannak tehetséges játékosok, akikre lehetne nagyobb hangsúlyt fektetni.

Eddig az 5:5 kosárlabdáról beszéltünk, a 3×3-as szakággal honnan jött a kapcsolatod?

Legelőször gyerekként a Csatával mentünk utánpótlás streetball-ra és ott nagyon megszerettem. Amikor a 3×3-as szakág elindult, akkor az U23-as edzőnk és a TFSE-s csapattársam Süle Krisztina is játszott a felnőtt válogatottban. Kezdetben néztem, hogy mennyire más, mint az 5:5, de hogy közben mennyire jó is.

Tavaly a VB keretbe szerencsétlenségek eredményeként kerültem be. Mindenki megsérült előlem. Nekem abszolút szerelmem lett a 3×3. A kosárlabda kapcsán talán ez, amit a legjobban sajnálok. Itt igazán jól érzem magam a pályán. Szerintem sok lehetőség van ebben a szakágban és Magyarországnak is lehetnek jó esélyei hosszabb távon is.

Ahogy néztem a mérkőzéseket, a te játékodhoz kifejezetten illik a 3×3-as kosárlabda.

Rólam azt szokták mondani, hogy megyek előre, mint a gép. Elég keményen szoktam játszani és a 3×3-ban a faulthatár ki van tolva, ez jó a játékomnak. Az 5:5 játékban elég gyakran pontozódom ki, viszont 3×3-ban ezek jobban beleférnek. Úgy érzem, hogy az egész passzol hozzám. Nagyon sajnálom, hogy kikerülök ebből, de teljes mértékben elfogadom, hiszen az nyilván nem fair, hogy a többi kerettag A-csoportos, én meg már nem vagyok az. Ettől függetlenül követni fogom az összes eseményt és szurkolni fogok a lányoknak, mert ez remek, látványos sport.

Egyetemi szinten a kosárlabdát folytatod?

Igen, az a célom, hogy a tanulmányaim mellett az egyetemi bajnokságban mindkét szakágban számítsanak rám. A kosárlabda így minden formában megmarad az életemben.

Nem szeretném a szívedet fájdítani, de gondolom jövőre nehéz lesz látni a csapatot kívülről?

Igen is, meg nem is. Azért nehéz erről bármit mondani, mert most a járvány miatt márciustól nem volt semmi: a karantén miatt nem lehetett kosárlabdázni, és az egyetemen is távoktatás volt. Így meg sem fordult a fejemben, hogy mi lehetne jövőre. Tudom, hogy tanév közben a kettő együtt nem működne. Biztos, hogy el fogok gondolkozni párszor: jó lenne együtt ünnepelni a lányokkal egy-egy győztes meccs után. Fájni fog a szívem a profi kosárlabdáért. Tudom viszont azt is, hogy ez a helyes döntés és emellett ki fogok tartani.

Fotó: MKOSZ/ Rébay Viktor