Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Dubei Debórával

Hirdetés

Az UNI-Győr – MÉLY-ÚT együttesében folytatja pályafutását Dubei Debóra, akivel a várakozásairól és a soproni éveiről beszélgettünk.

Hosszú és eredményes időszak után igazoltál el Sopronból. Miért döntöttél a váltás mellett?

Öt év után nehéz elhagyni azt a várost, amit megszerettem és a szívemhez nőtt. Most jött el azonban az a pillanat, hogy váltanom kellett a saját szemszögemből. Magamat kellett néznem, hogy az én személyem, az én játékom fejlődjön ki egy olyan szintre, ahol ki szeretném próbálni magamat. Ez pedig egy vezérszerep. Én úgy láttam, hogy ezt Sopronban sajnos nem tudtam kiharcolni magamnak. Egy nagyon erős csapatról beszélünk, ami évről évre csak erősödött. Ott nem adódhatott meg ez a lehetőség, így úgy gondoltam, hogy egy másik csapatnál el tudom nyerni ezt a bázis szerepet.

Adja magát a kérdés, hogy ebben az újjátervezett soproni csapatban sem láttad saját szempontodból az előrelépés lehetőségét?

A soproni klub mindig az első, amelyik elkezdi a következő évi keret kialakítását. Amikor egyeztettünk a jövőmről, akkor még nem esett szó egy ilyen szintű újratervezésről. A járványhelyzet előtt voltunk. Ilyen szempontból ez a mostani helyzet tárgytalan és nem befolyásolhatta az akkori döntésemet.

Nyilván nem múlt el nyomtalanul az elmúlt öt év. Mit adott neked emberi és szakmai oldalról?

Nem volt egy egyszerű döntés az öt évvel ezelőtti váltás és a mostani sem. Fiatalon, 18 évesen mentem a soproni klubhoz. Egyedül éltem messze az otthonomtól, a szüleimtől. Mondhatom azt, hogy második otthonommá vált az évek során Sopron. A klub körül dolgozók, a játékostársaim biztosan hiányozni fognak.

A fejlődésem szempontjából ez az öt év két Euroliga Final Four-ral pótolhatatlan tapasztalat. Már önmagában az a tény, hogy ebben csapattag lehettem és tettem is érte, hogy ilyen eredményeket érjünk el. Visszatekintve ez az időszak egy olyan mérföldkő a pályafutásomban, amit kevesen mondhatnak el a mai játékosok közül.

Úgy tudom összefoglalni, hogy tapasztalatot szereztem szakmailag, játékban fejlődtem, miközben emberileg is megerősödtem, mert sok megpróbáltatáson mentem keresztül. Nagyon pozitív volt ez az öt év. Alig tudok visszaemlékezni rosszra és azok sem olyanok, amik hosszú távon megmaradnak bennem negatív élményként.

Nagyon furcsa ez a helyzet. Egy sokszoros magyar bajnok és kupagyőztes, kétszeres Euroliga Final Four résztvevő játékos vagy, ami kiemelkedő eredménysor. Mégsem voltál még a pályafutásod során vezér. Azért nagyon nagy tesztnek ígérkezik a következő évad, hogy miként tudod megállni a helyed?

Abszolút egy más kihívás. Én szeretem az ilyen helyzeteket. Remélem, hogy amit az elmúlt öt évben magamba szívtam és például egy Robeto Iniguez-től is tudtam tanulni, azt képes leszek kamatoztatni. Ha rárakom ezeket a következő szezonra, akkor esetleg kijön az, ami Sopronban nem tudott. Biztos, hogy nehéz lesz. Lehet, türelem kell hozzá a klubtól, az edzőktől és nekem is türelmesnek kell lennem magamhoz, de én nagyon bízom abban, hogy jó felé fog haladni a pályafutásom és eredményes leszek én is, meg a csapat is.

24 éves leszel a következő szezon alatt. Nem számítasz idős sportolónak, de egy profi karriert tekintve már nem vagy pályakezdő. Kívülről nekem úgy tűnt, hogy most érkeztél egy olyan szakaszhoz, amikor fennállt a veszélye, hogy beleragadsz ebbe a nagyon értékes feladatokat megoldó, de „csak” 18-20 perces játékos szerepkörébe.

Igen, ez benne van. Nyilván találgathatunk, hogy mi történik, ha maradtam volna Sopronban egy Euroligás csapatban még évekig, de ugyanúgy 18-20 perces szerepkörben. Nem tudjuk, hogy mi fajult volna ki ebből a pályafutásomat tekintve. Én azt éreztem magamon, hogy egy 23-24 éves játékosnak több percet kell játszania. Nem elég, hogy csak edzek, edzek, egyéni képzéseken veszek részt, hanem a legnagyobb rutint azzal lehet szerezni, ha sokat játszok. Az adja a meccstapasztalatot. Ezért is fontos volt számomra a döntésnél, hogy úgymond a meccseket tekintve is rutinosabbá válják és ne csak a külső dolgokban.

Fotó: FIBA.Basketball

Ez a váltás milyen módon történik a gyakorlatban? Gondolok arra, hogy az Euroligában 14.3, a magyar bajnokságban 18.4 percet átlagoltál a csonka szezonban és most arról beszélünk, hogy Győrben húzóember lehetsz. Mi játszódik le benned?

Biztos, hogy a fejemben át kell, hogy kapcsoljak egy gombot, hogy most már nem egy kiegészítő szerep vár rám. Nem várhatom, hogy mások oldják meg a döntő szituációkat és én csak arra törekedjek, hogy valami jót tudjak hozzátenni a csapat munkájához, ha pályára kerülök. Most már én legyek az, aki megmutatja: merre legyen adott meccsen az irány és tudjanak rá támaszkodni.

Fontos lesz, hogy koncentráltan játsszak és magabiztos személyiséget mutassak. Nem kell azonban annyira megváltoznom. Egy olyan csapatból jövök, ahol minden egyes edzés, mérkőzés maximális koncentrációt igényelt. Ez most sem fog változni.

Öt évet szerepeltél az Euroligában. Ott a csoportkör garantált 14 mérkőzés, az Európa Kupa csoportköre ezzel szemben pedig 6 meccs. A te esetedben ennek két olvasata lehet. Az egyik, hogy több idő jut a regenerálódásra, a másik viszont az, hogy egy komoly nemzetközi meccsszám esik ki az életedből. Ezt belülről hogyan látod? 

Megmondom őszintén, nem volt annyira biztos, hogy lesz Európa Kupa, amikor aláírtam Győrbe. Még a koronavírus járvány előtt jártunk. Én úgy gondoltam, hogy azt sem bánnám, ha csak a magyar bajnokságban játszanánk. Nyilván ezért ilyenkor az ember belegondol sok mindenbe, például, hogy egy hetem lesz felkészülni egy meccsre és az mennyi edzést foglal magában.

Mikor megtudtam, hogy lesz Európa Kupa, én azért örültem neki. Egy sportoló pályafutásában fontos, hogy meg tudja magát mutatni más csapatok ellen és ezzel esetleg esélyt teremtsen arra, hogy máshová elszerződjön. Én ilyen szempontból is fontosnak tartom a nemzetközi megmérettetést. Hogy az most 6 meccs lesz vagy 14, azt inkább olyan szempontból nézném: a csapattal arra a pár meccsre kell felkészülni, hogy tovább tudjunk haladni a kijelölt úton.

Egy korábbi televíziós interjúban hosszasan beszéltél arról, hogy miként vélekedsz a légióskodásról. Ahogy kivettem a szavaidból most is, azért mozgatja a fantáziádat egy ilyen lehetőség.

Ez a jövő zenéje. Nehéz erről beszélni egy krízis-helyzet után. Én kíváncsi lennék a légiós-életre. Főleg, ha egy olyan szintű csapatba el tudnék igazolni, ami jegyzett bajnokságban szerepel és Európa Kupában vagy Euroligában indul. Egy sportolóban mindig ott motoszkál, hogy megmérettesse magát. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez most még odébb van. Jelen pillanatban arra kell koncentrálnom, hogy egy nagyon fontos itthoni szezon előtt állok.

Győrben most egy kis válogatott mag formálódik. Székely Norbert az utánpótlásban segít a tanácsaival. Iványi Dalma lesz a felnőtt együttes vezetőedzője és több válogatott kerettag játékos is ott szerepel. Ebből profitálhat a válogatott?

Reménykedem benne. A válogatott érdeke, hogy a játékosok minél többet a pályán tudjanak tölteni a klubjukban. Biztos, hogy számítani fog, hogy Dalma az edző és Norbi az utánpótlásnál van. Ettől függetlenül is az a koncepció Győrben, hogy a magyar tehetséges fiatalok legyenek a fókuszban. Ezért igazolt a klub csak három légióst, hogy a magyar játékosok is bizonyítsák, bizonyíthassák, kell velük számolni. Ha jól sül el, biztosan tud belőle profitálni a válogatott.

Soha nem tapasztalt módon állt le a sportélet. Mennyire tudtál formában maradni és mi hiányzott neked a legjobban?

Ez egy nagyon nehéz és rossz helyzet a csapatsportok számára. Én személy szerint kaptam a válogatottól edzésprogramot és magamtól is szoktam eljárni edzeni. Muszáj tartani a formát, mert egy ilyen hosszú leállás negatívan hathat egy sportoló karrierjére. Futni szoktam, kondit csinálok és elmegyek kinti pályára kosárlabdázni, de egy dolog nagyon hiányzik, az a csapatban való játék és egyáltalán az, hogy társaságban legyek. Reménykedem, hogy hamar eljön az a június 29., amikor a válogatottal el tudjuk kezdeni a négyhetes összetartást. Onnantól pedig csak két hét és kezdődik a Győrrel az alapozás. Nem lesz egyszerű, de szerintem ez a válogatott program jót fog tenni mindenkinek a következő szezonra nézve.

Zárásul, ha egy év múlva ilyenkor beszélgetnénk, mivel lennél elégedett?

Talán azt mondanám, hogy jobb ember lettem és úgy menjek haza, hogy megtettem mindent. Végre önmagam vagyok. Ezekkel a gondolatokkal lennék elégedett, ha így tudnám befejezni a szezont.