Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Hegedűs Jankával



:

:

Hirdetés

Kedden jelentette be az NKE-FCSM Csata, hogy szerződtette Hegedűs Jankát. A 26 éves 186 cm magas centerrel az eddigi pályafutásáról, az elmúlt két magyarországi szezonról, illetve a franciaországi és az amerikai időszakról beszélgettünk.

Kezdjük a világjárványt kísérő korlátozásokkal. Te hogy vészelted át az elmúlt hónapokat?

Nehéz volt azt megszokni, hogy otthon kell maradni. Próbáltam az elérhető edzőszerekkel készülni. Például saját testsúlyos edzéseket végeztem. Igazából az a furcsa, úgy kellett lezárni a szezont, hogy nem volt vége. Ott maradt az az érzés, hogy eredményekben akár alakulhatott volna jobban is a tavaszi időszak. Mindenesetre örülök, hogy gyakorlatilag már vége a korlátozásoknak és ki lehet mozdulni.

Viszonylag hamar eldőlt a sorsod. Miért pont az NKE-FCSM Csatát választottad?

Elsősorban szerettem volna Budapesten maradni. A Csata minden feltételnek tökéletesen megfelelt. Profi körülmények között dolgoznak a klubnál, az edzők magas szintű képzést biztosítanak és maga az egész Csatás rendszer nagyon vonzó volt. Feltörekvő, ambiciózus csapat, amely pár éve alatt jutott közvetlenül az élmezőnybe. Nagyon tetszik a hozzáállásuk, mindig a maximumra törekednek. Úgy tudom jellemezni az első benyomásaimat, hogy profi a közeg. Én nagyon sok helyen megfordultam már és nem feltétlenül tapasztaltam mindenhol ilyen hozzáállást.

Beszéltetek már arról az edzőiddel, hogy milyen szerepet szánnak neked?

Én úgy tudom, hogy két center lesz mellettem. Arról beszéltünk, hogy meghatározóbb szerepet fogok kapni. Ilyenkor még perceket azért nem szokás ígérni. Azt befolyásolja majd az edzésmunka, a csapat végleges szerkezete. Én azt gondolom, hogy stabil szezon van mögöttem, még akkor is, ha csonka volt, arra lehet építeni. Szeretnék még előrébb lépni és a csapatnak segíteni. Akár a pályán, akár a pályán kívül. Remélem, hogy ez össze fog jönni.

Ugorjunk vissza az időben, mert pályafutásod egészét nézve az amerikai időszak megkerülhetetlen. A Florida International University hallgatója voltál és ezen intézmény szakmai programjában pallérozódtál. Mi szólt az Egyesült Államok mellett?

A döntést akkoriban befolyásolta az amerikai diploma megszerzésének a lehetősége és a nyelvtanulás. Nem feltétlenül a kosárlabda volt akkor az első, de szakmailag rengeteget nyertem azon a téren is. Megismertem a limiteket a teljesítőképességemet tekintve, majd ezeket még akkor is ki tudtam tolni, ha úgy éreztem, hogy nincs tovább. Fizikálisan tehát sokat léptem előre. Örülök, hogy kimentem. Egyértelműen több lettem, ha mondhatom ezt. A kosárlabdából adódóan ráadásul nagyon sok helyre eljutottam és barátokat szereztem a világ minden tájáról.

Mondtad, hogy nem feltétlenül a kosárlabda volt akkor az első számú szempont a kiutazáskor. Mégis végül a profi karriert választottad.

Igen, ezt a döntést hoztam. Egyébként hatalmasat segített ebben a kinti tapasztalat. Nem tartanék ott, ahol most tartok, ha nem megyek ki.

Laikusként az ember azt gondolná, hogy annyira szűkös magas hazai játékosokban a magyar piac, hogy az érettségi után a 2012/2013-as vasasos szezonra építve könnyedén elkezdhettél volna egy tisztes alapokat adó profi karriert építeni. Te mégis a más utat választottál.

A felvetéseddel nem értek egyet, én nem feltétlenül éreztem így. Úgy gondoltam, hogy nekem tovább kell lépni és a következő helyes lépés az életemben, ha kimegyek és én ettől leszek több. Igazság szerint nagyon féltem az elején. Nehéz szívvel mentem ki, az első pár hónap nagyon nehéz volt. Miután megszokta az ember a közeget, onnantól már jobban alakult. Ahogy mondtam az előbb is, nem tartanék itt, ha nem megyek ki. Leginkább azért, mert a motivációm az akkori itthoni közegben nem biztos, hogy elvitt volna addig, hogy azzal eredményes profi karriert kezdjek el kiépíteni.

Az egyetemi pályafutásod egy szép ívet rajzol ki. Végül az utolsó szezonodban minden meccsen kezdő voltál 10.9 pont, 4.9 lepattanó átlaggal. Elégedetten tekinthetsz vissza erre a négy évre.

Igen. Úgy indítottam, hogy egy percet nem játszottam. Az edzőnek akkoriban nem annyira tetszett a játékom és úgy befejeztem be, hogy minden meccsen kezdő voltam. Minden lépcsőfokot végig jártam kint. Nagyon sok plusz munkát fektettem bele, hogy ezt az utat megtehessem. Azért mondtam, hogy itthon nem lett volna annyi motiváció, hogy ezt a plusz munkát elvégezzem. Kint viszont muszáj volt teljesítenem. A tanulmányaim és a kosárlabda volt az életem. Én nagyon sikerorientált vagyok és önbecsülésből is oda kellett tenni magamat.

Az első profi éved Észak-Franciaországba a BF Escaudain csapatához vezetett. Hogy esett erre a választásod?

Ügynökkel együtt dolgoztam akkor is, igaz másikkal, mint akivel most. Azt mondtam, hogy külföldre szeretnék menni és az akkori ügynököm nagyon jó viszonyban állt ezzel a klubbal. Megtetszett a lehetőség. Ajánlott egy olasz csapatot is, amelyik nem volt annyira szimpatikus. Itt viszont egy kedves kisvárosba kerültem. Kosárlabda centrikus jó társaság jött össze. Hívtak még egy évre, de vissza akartam jönni Magyarországra. Nagyon élveztem azt az évet és sokat tanultam.

Fotó: MKOSZ / Rébay Viktor

Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy megtapasztalhattál két ellentétes kosárlabda kultúrát. Az Egyesült Államokban és Franciaországban teljesen másként állnak a magas posztokon szereplőkhöz.

Amerikában inkább igazi 5-ösnek, illetve belső 4-esnek használtak. Sokat dolgoztam a palánk alatt erősebb, magasabb emberek ellen. Az ott tanult technikákat mind a mai napig használni tudom, az előnyömre tudom váltani. Franciaországban nem volt igazi centerpozíció. Ott inkább igazi 4-esként tekintettek rám, akinek lehetett kívülről betörni, illetve dolgozhattam bent a palánk alatt. Mindkét megközelítést tudtam gyakorolni pályafutásom alatt. Szerencsésnek mondhatom magam.

Az MTK-ba tértél haza a 2018/2019-es szezonra. Egy felemás helyzetbe kerültél. A csapat a felsőházi riválisokkal nem tudott versenyképes lenni. Egyéni szinten viszont sokat játszottál, közel 27 perces átlagod volt. Visszatérő évben ez pedig kulcsfontosságú.

Én is így gondoltam. Itthon kimaradt öt év, ezért az volt a fő szempont, hogy legyen játéklehetőségem. Lássanak az itthoni edzők is. A látottak alapján is legyen egy benyomás a játékomról, ne csak elmondásból vagy a statisztikákból. Ilyen szempontból ez egy jó lehetőség volt.

A sereghajtótól a középmezőny egyik stabil tagjához a PEAC-hoz kerültél. Ez kívülről úgymond egy reális lépésnek tűnt. Hogy értékeled a pécsi időszakot?

Mint minden szezonomból, így ebből is sokat tanultam. Én pozitívan tekintek vissza rá. Újabb embereket ismertem meg, a várost is megkedveltem. Én úgy tekintek minden helyre, hogy lépcsőfokokat járok be és ezt ott is megtettem. Lépésről lépésre bizonyítottam, hogy lehet rám számítani és tudok egy stabil teljesítményt nyújtani.

Hosszabb távon itthon tervezed vagy belevágnál újra a légiós életbe?

Én itthoni játékban gondolkozom. Az rossz szó, hogy meguntam, inkább azt mondanám, hogy nem annyira jó évről évre máshova költözni. Egyre idősebb leszek, lassan jó lenne egy saját lakást, egy stabil helyszínt megteremteni az életemben. Amíg ez nem jön össze, nyilván Magyarországon belül még mozoghatok, de nem hiszem, hogy külföld most opció lenne.

Ráadásul most itthon is adódhat lehetőség. A mostani helyzet a generációdnak nagy esélyt kínálhat. Lassan a ‘94-’96-os születéseknek kell előlépniük vezérré és ez a folyamat felgyorsulhat.

Rossz így belegondolni, hogy mennyire telik idő. Komolyra fordítva a szót, én is azt gondolom, hogy ez az a korosztály, akinek már van tapasztalata a kosárlabdában. Legyen szó Európa-bajnokságokról, akár külföldi évekről egyetemi szinten vagy légiósként. Azt itt megtanultakat most lehet kamatoztatni és már egy kicsit segíteni a fiatalabbaknak. Ez az a korosztály, ami kezdi átvenni a tapasztaltabb játékosok szerepét.

Térjük vissza az egyetemhez. Mit tanultál?

Pszichológiát.

Nem véletlenül kérdeztem, mert ez egy olyan terület, ami jól összeegyeztethető a sporttal.

Tervben is van, hogy megteszem. Sok helyen jártam, sok mindent tapasztaltam és úgy vélem, hogy tudnék segíteni másoknak. Még nem sikerült felvételt nyernem mesterképzésre, ezért nem tudtam tanulmányi szinten előrébb lépni. Most a kosárlabda karrier van előttem.

Itthon ezen a téren Nyugat-Európától vagy az Egyesült Államoktól talán egy kicsit nagyobb az elmaradás. Akár új lendületet is hozhatnál ilyen szempontból a női kosárlabdába.

Nem tudom, hogy így lenne-e. Remélem, hogy van benne egy kis igazság, amit mondasz. Amerikában például egy szakmai programban négy edző van és ők a lelkünkkel is ugyanúgy foglalkoztak és nem csak a kosárlabdával. Minimális szinten ott már az edzők is sportpszichológusok, hogy a játékosokból ki tudják hozni a maximumot.

Zárásul kanyarodjunk a következő szezonra. Szépen lépdeltél felfelé, MTK, PEAC és immár egy közvetlen élcsapat, a Csata. Nagy teszt lehet neked is a következő évad, hogy itt miként tudod megállni a helyedet?

Én is így gondolom, hogy újabb lépcsőfokot tehetek meg. Szeretnék egy stabil pont lenni és segíteni a pályán, illetve a fiatalabbaknak a pályán kívül is. Tanácsokkal ellátni őket, mert én már az idősebb korosztályba fogok tartozni a csapatban, tapasztaltabbnak számítok majd. Remélem, hogy tudok segíteni a célok elérésében.

Hirdetés