Magyarország

Nagyinterjú Kobolák Cintiával

Szerző: Nagy Norbert

2020.06.13. 15:48

#F1, #Kobolák Cintia, #VBW CEKK Cegléd

Elkezdte bemutatni a következő szezon igazolásait a VBW CEKK Cegléd. A csapatkapitány Kobolák Cintiával az elmúlt évek tapasztalatairól és a csapatépítésről beszélgettünk.

Kezdjük a világjárvány miatti leállással. Hogy teltek az utolsó napok a szezonból és milyen munkát tudtál végezni?

Március 14-én, szombaton nekünk még meccsünk lett volna a Csata ellen az alapszakasz utolsó fordulójában. Erre készültünk, amikor előtte pénteken érkezett a hír, hogy nem rendezik meg azt a fordulót. Utána a következő héten be is jelentették a bajnokság lezárását. Derült égből villámcsapásként érkezett. Ugyan számítani lehetett rá, hogy korlátozások lesznek, de egy sportoló mindig egy kicsit úgy érzi, hogy védettebb. Azt gondolja, hogy talán “mi megússzuk, nem kerülünk bele.”

Amióta lezárták a szezont, én folyamatosan edzek. Ahogy beszélgetünk jelenlegi és volt csapattársakkal, mindenki igyekszik szinten tartani magát. A karatén időszak nehéz volt, én is csak futni és biciklizni jártam ki. Június óta már jobb a helyzet azzal, hogy a termekbe vissza lehet térni és lehet készülni rendes körülmények között.

Mikor kezdenétek a felkészülést a következő évadra?

A héten arról beszéltünk itt a klubnál, hogy augusztus elején kezdenénk. Ez azonban nagyban függ attól, hogy a szövetség mit mond: október 3-án vagy október 31-én kezdődik a szezon. Még mindig ott van a bizonytalanság a második hullám miatt is. Most már hivatalos, hogy külföldi edzőnk lesz, például neki sem mindegy, hogy milyen helyzet várható ősszel.

Ha a statisztikákat nézzük, akkor az elmúlt két szezon neked nagy előrelépés volt. A 2018/2019-es évadban 21 perc felett átlagoltál, de az elmúlt szezonban is 15 percet.

Mindig az a típusú játékos voltam, akit soha nem az érdekelt, hogy hány percet töltök a pályán, milyen statisztikákat érek el. Inkább az a fontos, hogy a csapat sikeres legyen. Ha ehhez több perccel, több játékkal tudok hozzájárulni, az bónusz.

Csapatszinten sajnos az utolsó évad olyan szempontból nem volt jó szájízű, hogy nem úgy sikerült összességében, ahogy szerettük volna. Visszagondolva is nehéz megmondani ennek az okát. Volt, aki az Európa Kupa terhelésben látta. Én inkább azt mondanám, hogy elfogyott a szerencsénk. Sok olyan mérkőzést játszottunk közvetlen riválisokkal, hogy az utolsó 2-3 percig egál volt, aztán nem felénk billent a mérleg nyelve.

Saját szempontból azért természetesen örülök, hogy az edzők bíztak bennem. Én minden nap azon dolgozok, hogy jobb és jobb legyek és ezáltal a csapat is sikeresebben tudja teljesíteni az éppen aktuális mérkőzést.

Kanyarodjunk vissza az utolsó teljes szezonra. A 2018/2019-es évad tavaszán óriási hajrával léptetek előre a 6. helyre. Én megkockáztatom, hogy akkor a maximumot hoztátok ki magatokból.

Szerintem nyugodtan kimondhatjuk, hogy a maximum volt. A 2018/2019-es szezonra a csapat teljesen megújult. Új vezetőedző érkezett és a magyar játékosok többsége kicserélődött. Óriási változást jelentett a klub életében. Ugyan a játékoskeret erős volt, de azt soha nem szabad elfelejteni, hogy minél többet játszik együtt egy garnitúra, annál erősebb lesz. Előtte években a nagy sikereknél mi is megtapasztaltuk, hogy lehet: nem a legerősebb tudásilag egy keret, de sok közös munkával olyan egységet mutathat fel, ami verhetetlen egy-egy mérkőzésen.

Arra a szezonra Peter Jankovic érkezett vezetőedzőnek. Én nagyon szerettem vele dolgozni. Egy nagyon korrekt szakembert ismertünk meg a személyében. Ha valakivel problémája volt, leült, megbeszélte vele és próbált segíteni mindenkinek. Ennek tudnám be, hogy miért sikerült ilyen jól annak a szezonnak a vége. Addigra érett be a munka. Akkor értettük meg, hogy sok olyan augusztus, szeptemberi edzésmunka, amit akkor lehet, hogy negatívabban éltek meg a játékosok, kifizetődött.

Tavaly nyáron úgy nézett ki, hogy minden összetevő adott egy hasonló szerepléshez. Végül azonban elmaradtatok ettől.

Nem mentségként, de több, mint 10 éves NB1-es tapasztalat alapján azt mondanám: az évtized legerősebb bajnokságának éreztem a tavalyit. Ami külön örömteli, hogy rengeteg fiatal magyar tehetség bukkant fel az elmúlt években a csapatokban, akik eddig az U20-as szabály nélkül nem kaptak volna lehetőséget.

Visszatérve a kérdésedre. Az okokat nézve, lehet, hogy valóban sok volt az Európa Kupa terhelés. Nem tudnám megmondani, ahogy azt sem, hogy a játékosokat, az edzőt vagy a kettőt együtt terheli a felelősség a szezon alakulása miatt. Szokták mondani, hogy halottról jót vagy semmit. Én így gondolok arra a szezonra. Örüljünk neki, hogy vége és keményen dolgozunk azon, hogy a folytatás jobb legyen.

Többször utaltál az Európa Kupára. Játékosként te hogy látod, egy olyan klubnak, mint a ceglédi, szakmailag hoz annyit a nemzetközi kupaszereplés, mint amennyire fizikálisan megerőltető?

Visszagondolva az eddigi tapasztalatokra, azt mondanám, hogy megéri. Mi az utóbbi években mindig elég erős csoportokban voltunk. Tavaly például az Olympiacos-szal és a Valenciával is játszottunk, akik utána a rájátszásban is eredményesen szerepeltek. Olyan játékosokkal találkozhattunk, akikkel csak akkor tudnánk, ha rendszeresen válogatottak lennénk. Ezek ellen a játékosok ellen a pályán töltött perceknek olyan tanulási értéke van, amit lehet, hogy egy teljes NB1-es szezon sem tudna adni.

Szerintem minden egyes percét megéri a fáradtság. Beszéltünk a 18/19-es szezonról és bár nem nyertünk egy nemzetközi meccset sem, de többek között az itt megszerzett tapasztalat jelenthette azokat a nüanszokat, amivel utána tavasszal az a menetelés megvalósulhatott. A szoros helyzetekre egy kicsit jobban reagáltunk, mint az ellenfél.

Miben látod a ceglédi versenyképesség kulcsát?

Az állandóságot tudnám kiemelni, hogy egy garnitúra minél többet tudjon együtt játszani. Ez mindig a sikeresség alapja. Lehet, hogy az elején döcög, nem megy. A Szekszárd élő példa rá, hogy a magyar mag keveset változik évről évre, de például ott a TF, akik újoncként remek szezont futottak, de nekik is a hazai magjuk éveket húzott le együtt a B-csoportban és az egyetemen. Minél többet játszik együtt a csapat és minél jobban megismeri a játékosokat az edző, annál jobban be tudja határolni a képességeket. Ezzel pedig arra formálja a csapatot és a játékot, hogy mindenkiből a legjobbat hozza ki egy-egy szituációban.

Ilyen szempontból ismét kulcsfontosságú időszak következik. A válság némileg átalakítja a mezőnyt és aki most stabil magot tud építeni, az hosszú távon odakerülhet a legjobbak közé.

Igen, ezt én is így látom. Nálunk a hivatalos bejelentések még csak most kezdődtek el, így többről nem beszélhetek. Ettől függetlenül remélem, hogy a magyarok közül többekkel tudunk együtt dolgozni és nálunk is újra kialakulhat egy ilyen mag.

Hivatalosan is bejelentettétek, hogy a görög válogatott egykori szövetségi kapitánya Kostas Keramidas lesz a vezetőedzőtök. Milyen érzésekkel készülsz a közös munkára?

Én már felvetettem a kapcsolatot görög csapattársammal, Katerina Sotiriou-val, hogy kis információhoz juthassak. A következő hetek során történik majd meg a személyes elbeszélgetés az edző és a játékosok között. Most még mindenki a keret kialakításán dolgozik, hogy az elérhető játékosokból a számunkra legideálisabbakat választhassák.

Katerina szeretett vele dolgozni a válogatottnál. Egy ambiciózus és játékosbarát edzőnek tartja. Megpróbál mindenkinek segíteni, viszont ha kell, szorosan fogja tartani a gyeplőt a nyakunk körül, hogy teljesítsünk.

Nagyon jó ajánlólevélnek tűnik, hogy a 2017-es Európa-bajnokságon egy alacsonyabban rangsorolt csapattal jutott a négy közé.

Én úgy mondanám a hallottak alapján: van rutinja benne, hogy jól gazdálkodjon abból, amilye van. Meglátjuk, hogy mit fog tudni alkotni. Én nagyon bízom benne, hogy maradandót. A város megérdemelne egy sikeres csapatot. Valahol a korábbi eredmények alapján elvárás is lett egy 4-5. helyezett csapat. Ebben azonban rengeteg munka van és ezt nem mindenki látja. Sajnos nem mindig jöhet ki úgy a lépés, ahogy azt eltervezzük. Reméljük, hogy most sikerülni fog.

Lapunkban is közöltünk egy portrét az új igazolásotokról. Tinara Moore a spanyol élvonal MVP-je volt a csonka szezonban. Bár nem lehet a két bajnokságot összehasonlítani, de nagy erősítésnek tűnik.

Én nagyon örülök neki. Magyarországon két csapat ellen is játszott az Európa Kupában, így a videózások során is láttuk, hogy mit tud. Bizakodó vagyok a személyével kapcsolatban. Remélem, hogy mindannyian, akik majd a keretet alkotjuk, partnerek tudunk lenni abban, hogy sikeres legyen és ezáltal a csapat is sikeres legyen. Nagy jelentősége van annak, hogy mindenki érezze, fontos egy csapatban. Ha megérzi, hogy bízunk benne és számítunk rá, akkor legalább egy hasonlóan sikeres szezont fog tudni alkotni itt Cegléden, mint tette azt Spanyolországban, tavaly.

Neked személy szerint melyik volt a legjobb szezonod?

A 18/19-es szezont mondanám a játéklehetőség szempontjából. Játékosként, amikor bajnoki harmadikak és kupa másodikak lettünk. Azzal a kerettel élmény volt együtt dolgozni. Olyan családias légkört ritkán lehet kialakítani egy csapat életében. Nagyon örülök, hogy részem lehetett egy ilyenben. Nem biztos, hogy minden játékosnak megadatik egy ilyen a pályafutása során.

Kapitányként mennyire volt nehéz dolgod a csapatnál történt változások után?

Nem volt ezzel komoly probléma. A sport olyan, hogy az embereknek szüksége van komoly kihívásra. Ezt mindenki másban találja meg. Nem lehet előre megmondani, ha valaki olyan döntési helyzetbe kerül, mit választ.

Mit vársz magadtól a folytatásban?

Én mindig meccsről meccsre haladok, mindig megpróbálok edzéseken is példaértékűen dolgozni és biztatni a fiatalokat. Ha valaki kicsit rosszabb hangulatban van, akkor vidámabbra hangolni őt. Magamtól tényleg csak annyit várok, hogy úgy tudjak játszani, hogy sikeresebb legyen tőle a csapat. Hogy ez most 20 perc vagy 10, 8 lepattanó vagy 1, nem érdekel. Az a fontos, hogy a végén több pontunk legyen, mint az ellenfélnek. Csak ez motivál.