Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Koch Dórával

Hirdetés

Hétfőn jelentette be az ELTE-BEAC Újbuda, hogy szerződtette Koch Dórát. Az ANB Piros csoportjában szereplő MTK-Budapest csapatában kiváló szezont teljesítő játékost kérdeztük a váltásról és a terveiről.

Idén nyáron nem lehet mással kezdeni a beszélgetéseket, mint a tavaszi leállással. Téged miként érintett a kényszerszünet?

Nekünk az Amatőr bajnokságban is hirtelen jött minden. Az MTK “B” csapatával az előzetes várakozásokhoz képest nagyon jól álltunk. Vártuk nagyon a befejezést, hogy egy szép helyezéssel tudjuk zárni az évet, így nem esett jól nekünk a leállás. Minden hétvégén hiányzott az az adrenalin, amit egy-egy meccs adott. Próbáltuk a csapattal minél jobban átvészelni ezt az időszakot, kaptunk online edzésprogramot. Ezek inkább fizikai jellegű feladatok voltak, de tartalmaztak labdás programot is azoknak, akik ezt meg tudták oldani. Összességében folyamatosan mozgásban voltunk.

Csapatedzésekre visszatértetek még?

Május második felében szigorított szabályokkal néhány edzést már lehetett tartani. Eleinte egyéni képzés volt és egyszerre csak két ember lehetett egy palánknál. Ezeken én még nem vettem részt, megvártam az enyhítések következő hullámát és június elejétől csatlakoztam, amikor már csapatedzések indultak újra. Ott is volt lázmérés, labdafertőtlenítés és minden biztonsági előírás. Nem mindenki tudott jönni az amatőr csapatból. A juniorokkal összevonva dolgoztunk.

Kiemelkedő szezonod volt a második vonalban. Tavaly elsőre váratlannak tűnt, hogy nem az élvonalban folytatod, de úgy éreztem, hogy megtaláltad a számításaidat.

Szerettem volna A-csoportos csapatba igazolni, de ez nem sikerült. Összességében viszont örülök, hogy így alakult. Nagyon sokat tudtam fejlődni. Fontos megtapasztalni azt egy játékosnak, ha egy csapat rá van utalva. Nem csak kiegészítő emberként számolnak vele, hanem a legfőbb döntések az ő vállát nyomják. Neki kell vinni a csapatot, ha baj van, segíteni a társainak.

Fotó: MTK.hu / Makó Éva

Egy ilyen szezon akár lendíthet is a pályafutásodon.

Én is így érzem. Egy kicsit felrázott, mert sok mindent tudtam gyakorolni az egyéni dolgokban, amit egy A-csoportos csapatban az ember nem tehet meg. Sok segítettek nekem az edzők, a klubnál és az UBT-nél is mindenben támogattak. Leegyszerűsíti a helyzetet, ha az ember bátran csinálja, amit kell. Nem fél attól, hogy lecserélik, ha hibázik. 38 perces átlagom volt, gyakorlatilag annyit játszottam, amennyit lehetett. Nem függött a döntéseimtől, az aktuális napomtól a játékidőm. Bele kellett rázódni abba is, ha rossz napom van, akkor is segíteni kellett a többieket. Ez abszolút pozitív tapasztalat.

Az ANB Piros csoportjában vezetted a gólpassz átlagok ranglistáját. Sokat léptél előre ezen a területen a korábbi évekhez képest.

Nem is volt soha ennyit nálam a labda, mint az előző évben. Szeretem a többieket megjátszani. Sokszor előbb nézem azt, hogy a társaimat meg lehet-e játszani, mint azt, hogy saját magam előtt milyen helyzet adódik. Ez egyfelől lehet előny, de hátrány is. Mindenki úgy nézi, ahogy akarja. Szeretem, ha sikerül csapattárssal is kosarat dobatni. Ez az egyik legpozitívabb mutató, amit magamnak elkönyveltem a tavalyi szezonból.

Az elmúlt szezonnal lezárult egy korszak a pályafutásodban. Négy év után hagytad el az MTK-t. Milyen érzésekkel távozol?

Nagyon pozitív volt ez a négy év. Örülök, hogy itt lehettem az MTK-ban. Sok mindenen mentem keresztül ebben az időszakban. Több ok miatt jöttem vissza Budapestre. Hazaköltöztem, befejeztem az egyetemet. Valamilyen szinten hiányozni fog, megszoktam a közeget, mindenkit ismertem ott. Nehéz kiszakadni egy ilyen megszokott környezetből, de úgy érzem új kihívásra van szükségem.

Nem lebecsülve az Amatőr bajnokságot, de sajnos itthon nagy a különbség az első és a másodosztály között. Kerested az A-csoportos lehetőséget?

Ez volt az elsődleges célom, hogy ebben az évben mindenképpen vissza tudjak kerülni az A-csoportba. Óriási különbség van a két bajnokság között. A csapatok játékosainak fele vagy a harmada, amelyik az A-csoportban is szerepet kaphatna. Remélem nem fog gondot okozni, hogy egy évre kiestem az A-csoport ritmusából. Sokkal lassabb kosárlabdát kellett játszani. Körülményesebb, kevesebb taktikával rendelkező játék jellemzi az Amatőr bajnokságot. Nagyon vágyom vissza az A-csoportba, várom a következő idényt.

Mi szólt a BEAC mellett?

Szimpatikus volt a BEAC, már korábban beszéltünk, csak akkor nem úgy alakult, hogy oda igazoljak. A társaság és a szakvezetés nagyon szimpatikus. Budapesten is tudok maradni, lehet, hogy el tudok kezdeni valamennyit dolgozni a szakmámban. Először látni kell az edzések időbeosztását és utána döntök erről.

Ha már így említetted, milyen szakmád van?

Most már több. Az egyik legfőbb, hogy tájépítész mérnök mesterdiplomát szereztem. Ezen kívül belsőépítészet, lakberendezés irányba szeretnék elmenni. Lakberendezői OKJ-s, illetve edzői OKJ-s végzettséggel is rendelkezem. Sok út áll nyitva. Még nem döntöttem el, hogy melyik a fő irány.

Gyakorlatilag mindegyik olyan terület, ahol akár szezon közben is el tudod kezdeni a kapcsolatokat építeni.

Abszolút. Ezek olyan munkák, amiket edzésen kívül is lehet csinálni, nem feltétlenül nyolctól hatig irodai feladat. Abban reménykedem, hogy minimálisan el tudok kezdeni dolgozni.

Ennek a mostani világban nagy értéke lehet.

Nekem szerencsém van, mert ha bármi miatt egy évig nem lehet sportolni, akkor is van szakmám, amivel el lehet indulni. Akiknek nem volt lehetősége iskolát végezni, annak nagy érvágás, ha egyszer lefújják a szezont, megszűnnek a szerződések és nincs terve, hogy mit csináljon.

A tavaszi leállás legnagyobb tanulsága nekem éppen az, hogy a profi sport intézménye mennyire sérülékeny.

Ez az egyik, másik pedig, ha gazdasági visszaesés jön, akkor a szponzorok mennyire tudnak majd hozzátenni. Reméljük a legjobbakat, hogy akik támogatják a sportot, ők továbbra is megteszik.

Fotó: MTK.hu / Makó Éva

Térjünk vissza a BEAC-hoz. Bár egyáltalán nem számítasz idős játékosnak, de így is az egyik legrutinosabb leszel a keretben.

Igen, abban igazad van, hogy korban az idősebbek közé tartozom majd, de lesznek a keretben, akik nálam többet játszottak az A-csoportban. Tapasztaltabbak akár az “A”-s szezonok számát, akár a játszott perceket tekintve. Furcsa kettős helyzet lesz. Remélem, hogy ez nem okoz problémát és hasznos tagja tudok lenni a csapatnak.

A fiataloknak így is segíthetsz majd.

Nagyon szívesen segítek annak, aki elfogadja. Remélem, hogy mernek is hozzám fordulni. Tavaly ezt tudtam gyakorolni, az MTK-nál igyekeztem a fiatalokat támogatni, amennyire tudtam. Remélem, hogy ilyen szempontból is megtalálnak a társaim.

Hogy látod, milyen formában kezdheted az alapozást?

Én most bizakodó vagyok. Az elején nekem is megrogyott egy kicsit a szervezetem attól, hogy hirtelen vissza kellett venni. Akármennyit mozog az ember otthon, az nem ugyanaz, mint a mérkőzések. Eleinte megéreztem, de most már kezdek visszaerősödni. Már edzünk a BEAC-cal. Próbálom így fenntartani, amit sikerült felépíteni.

A célokról beszéltetek már?

Nagyvonalakban pedzegettük, de először azt kell megvárni, hogy kiírják a szezont. Azt lenne a legfontosabb látni, hogy milyen lehet az ősz, mivel számolhatunk. Azt is tudni kell, hogy miként alakul a mezőny összetétele és kinek milyen kerete lesz. Addig felesleges tippelni.

Egyéni szempontból vannak céljaid?

Erre nehéz válaszolni. Azzal, hogy egy évre kiestem, meg kell nézni, hogyan férek be a mezőnybe. Mi az, amit teljesíteni tudok az élvonalban. Ha ez az előttünk álló év esetleg úgy sikerül, mint a tavalyi, csak “A”-ban, akkor lehet, hogy magasabb célokat is kitűznék magam elé. Ha megint csak úgymond másodszerepbe kerülök, akkor nyilván már kevésbé lehet erről beszélni. Azt hiszem elég reálisan szoktam gondolkozni. Az ember a szíve mélyén szeretne többet és többet elérni. Én alapvetően úgy állok hozzá, hogy szeretném a helyzetből a legtöbbet kihozni.

A beszélgetésünk alapján azért úgy érzem, hogy nincs benned az a görcsösség az A-csoportos szereplést tekintve, hogy “most vagy soha”.

Ha huzamosabb ideig a B-csoportban kellett volna maradnom, akkor az azért egy nagy törést jelentett volna. Lassan 21-22 éve a kosárlabda napi szinten része az életemnek. Gyakorlatilag nem is éltem kosárlabda nélkül. A civil élet megrémiszt engem is. Ettől függetlenül valóban nem szeretnék rágörcsölni, mert attól nem tudnék jobban teljesíteni.

Egyébként volt eredményorientáltabb klubtól megkeresésed?

Megkerestek, de konkrét ajánlatom nem volt. Most ráadásul a vírushelyzet miatt annyira kérdéses csomó klub további helyzete, lehetőségei, így nem nagyon akartam húzni a döntést. El szerettem volna kerülni azt a szituációt, mint tavaly, hogy addig várok, amikor nincs már lehetőségem. A BEAC nagyom szimpatikus, számomra talán most a legjobb döntés.

Zárásul, nem lesz furcsa, hogy nővéred Laklóth Anna a sportigazgató a klubnál?

Szerintem ezt kívül tudjuk hagyni és nem fog problémát okozni. Ha edzőként a napi munka során kapcsolatban lenne a csapattal, az nyilván kicsit furcsa lenne. Amikor együtt játszottunk, akkor nekem inkább mindig példakép volt. Igyekeztem követni, amit mondott, hallgatni a tanácsaira. Nekem pozitív, ha közel van hozzám, nagyon hasznos tanácsokkal tud segíteni.

Fotó: MTK.hu / Makó Éva