Hirdetés
Archivum

Nagyinterjú: Kovács Andrea



:

:

Hirdetés

A magyar U16-os válogatott kiemelkedõen eredményes nyarat zárt. Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) és a korosztályos Európa-bajnokságon is bronzérmet szerzett a csapat. Kovács Andrea szövetségi kapitánnyal felidéztük a nyári menetelés fordulópontjait és beszélgettünk a jövõrõl is.

Fottó: FIBA Europe/ Cosmin Motei

Nyáron a magyar válogatott két nagy eseményen szerepelt, melyekre június 20-án kezdõdött a felkészülés. Miben volt más az idei felkészülés, hogy az EYOF és az EB egymást követte a programban?

Tartottunk attól, hogy sok lesz a két magas szintû verseny. A fõ versenynek így egyértelmûen az Európa-bajnokságot jelöltük meg. Az elõzõ évben kevesebb ilyen magas szintû mérkõzést tudtunk játszani és ezt nagyon jól helyettesítette az EYOF. Úgy gondolom, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Európa-bajnokságon ilyen remek eredményt tudtunk elérni és végül harmadikak lettünk.

Mennyire lehetett messzemenõ következtetéseket levonni az utrechti teljesítményekbõl az EB-re?

Magunk is meglepõdtünk, hogy harmadik helyen zártunk. Viszonylag korán jó formába került a csapatunk. Azt tudtuk, hogy komoly változás egyik válogatottnál sem várható. Ha ugyanis a szakvezetõk elkezdenek egy munkát, akkor a felkészülés kétharmadánál olyan nagy változtatásokat senki sem fog eszközölni, ami meglepetés lenne. Egyedül az orosz csapatnál volt megfigyelhetõ, hogy olyan játékosok is játszottak az Európa-bajnokságon, akik Hollandiában az olimpiai fesztiválon nem, de velük nem kerültünk össze.

A két esemény között 10 nap volt. Mivel telt ez az idõszak?

Közvetlenül a hollandiai túra után természetesen pihenõt kaptak a lányok. Két napot, mert hosszú volt a távollét. Egy hetet dolgoztunk Pasaréten, majd egy pihenõ után rögtönk jöttünk vissza Budapestre és másfél nap után már indultunk is az Európa-bajnokságra. Idén lehetõvé tette a szövetségünk, hogy hamarabb utazhassunk. Két nappal az EB elõtt ki tudtunk menni, így volt lehetõségünk a pályához alkalmazkodni és szokni a palánkot.

Haladjunk tovább idõrendben. Szlovákia ellen magabiztos gyõzelemmel kezdett a csapat, majd következett a késõbb döntõig menetelõ cseh válogatott. A csehektõl az EB-n és ezt megelõzõen az EYOF elõdöntõjében is vereséget szenvedtünk. Mi volt ezeknek a mérkõzéseknek a kulcsa?

Annyira erõsek a belsõ poszton, hogy ezt nem tudtuk megoldani. Ettõl függetlenül Hollandiában 20 ponttal kaptunk ki tõlük. Az Európa-bajnokságon már sokkal szorosabb volt a mérkõzés és méltó ellenfelei voltunk a cseh válogatottnak.

A továbbjutás után a második csoportkörben olyan ellenfelek következtek, akiket a nyár folyamán nagy különbséggel vert a válogatott. Laikusként azt gondolnám, hogy ekkor lehetõség nyílt pihentetni a keretet.

Igen szerettük volna ezt tenni, de nem nagyon sikerült. A holland válogatott kicsit megnehezítette a dolgunkat. Nem mondom, hogy sportszerûtlen módon, de az egész Európa-bajnokságot végig zónázták. Az U16-os válogatottban még nem jellemezõ, hogy magabiztosan dobjanak távolról a játékosok. Ezzel semmi probléma nincs, csak nem tudom, hogy ez a nézõknek mennyire élvezhetõ. A hollandokkal tehát kicsit kínlódtunk, a belgákat simán vertünk, az olaszok ellen pedig nagyon jól összeszedték magukat a csajok. Azt hangsúlyoztuk nekik, hogy ha az olaszokat megverjük a második csoportkörben, akkor az elvileg gyengébb horvát válogatottal kerülünk össze. Ezért nekünk az a hatodik meccs nagyon fontos volt, hogy elkerüljük az oroszokat.

A horvátok elleni negyeddöntõbeli siker után következett az elõdöntõben Spanyolország. A spanyolok már-már nyomasztó fölényben vannak ebben a korosztályban, de kiválóan tartottuk magunkat ellenük. Milyen érzésekkel gondol vissza erre a találkozóra?

Nekem nagyon fájó vereség volt. Amikor elkezdtük a felkészülést június 20-án, onnantól kezdve ezt a spanyol válogatottat akartam megverni. Ugyanis tavaly kikaptunk tõlük két ponttal és már akkor is ott volt a lehetõség. Nagyon akartam ezt a gyõzelmet, de a szerencse sem állt mellénk és a sportdiplomácia is a spanyolok felé billent. Nem véletlenül vannak õk ott az elsõ két helyen folyamatosan bõ egy évtizede. Elõrébb járnak a képzésben és a profizmusban is, nagyon jó csapattal érkeztek. Ennek ellenére ott volt a lehetõség, hogy nyerjünk és fáj a szívûnk, hogy nem sikerült. Nagy dolog lett volna…
 

A bronzmeccsre viszont sikerült felpörögnie a csapatnak, megkockáztatom kicsit jobban is, mint az olaszoknak. Nehéz dolga volt a szakmai stábnak?

Nehéz a kilencedik mérkõzésen pályára lépni, amirõl tudjuk, hogy az utolsó és már mindenkinek fáj mindene. Ilyenkor fáradtak mentálisan és fizikálisan is a játékosok. Ráadásul ott volt a teher azon a mérkõzésen, mert úgy gondolom már csak veszíteni valónk volt. Ettõl függetlenül az egész tornán jellemezõ volt a lányokra, hogy nagyon akarták a sikert és azokra a meccsekre, amiket kihangsúlyoztunk – az elsõ csoportkörben volt ilyen, a középsõben kicsi kilazítottunk a hollandok és belgák ellen, majd onnantól megint koncentrálni kellett – maximálisan odatették magukat. Az elõdöntõ után fel kellett rázni a csapatot, hogy itt a szívetek, lelketek az utolsó mérkõzésbe bele kell tenni és tényleg összeszedték magukat a lányok. Megtették, amiért kiálltunk azon a mérkõzésen.

Fotó: FIBA Europe/ Cosmin Motei

Fotó: FIBA Europe/ Cosmin Motei

Az elõbb kiemelte, hogy a bronzmeccs a tornán a kilencedik találkozó volt. Egy U16-os kontinenstorna menetrendje két pihenõnappal olyan sûrû, mint az idõsebb korosztályoké és talán sûrûbb, mint a felnõtt Európa-bajnokságé. Errõl mi a véleménye szakemberként?

Azért veszélyes, mert fiatalok a játékosok és nincsenek ilyan szinte hozzászokva sorozatterheléshez. Ez az elsõ nagy nemzetközi versenye ennek a korosztálynak. Nálunk szerencsére több klubban is menedzselik annyira ezeket a lányokat, hogy sok nemzetközi tornán vettek részt és nagyon nagy köszönet nekik ezért. Hatalmas segítség a válogatott számára. Igazából erre készülünk, tudjuk azt, hogy ez vár ránk és így csináljuk a felkészülést. Próbáljuk úgy összeállítani az edzéstervet, hogy ezt bírják a lányok. Amikor egy Európa-bajnokságon ott vagyunk a gyerekekkel, akkor ilyeneken nem gondolkozunk. Mindig úgy nézzük a mérkõzéseket, hogy egy következõ lépés, egy következõ akadály, amit meg kell oldani. Ettõl függetlenül kicsit sok, ez tény és való. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen sérülésünk sem volt a torna alatt.

Természetesen egy ekkora siker után pár nappal nem szeretnék a nehézségekrõl kérdezni, de a 2000-es évek közepén szintén átéltünk az utánpótlásban egy kiemelten sikeres idõszakot. Az eredményesség azonban a felnõtt válogatottban nem folytatódott. Mit kell azért tenni, hogy ez a csapat tovább tudjon fejlõdni?

Mi is beszéltünk errõl a stáb tagjaival, hogy az elmúlt évtizedben nagyon sok kiemelkedõ játékos nevelkedett és mégis kevés kiugró eredmény született a felnõtt válogatottban. Én nagyon bízom benne, hogy ez a generáció kitart olyan sokáig és menedzseljük õket annyira külön figyelemmel, esetleg külön szakmai programmal – ha a szakemberek meg tudnak egy közös álláspontban egyezni és a képzésüket egységesen végig tudjuk vinni -, hogy a késõbbi korosztályokban is eredményesek tudnak lenni.

Azt mindenképpen ki kell emelni, hogy nem tiszta korosztály ez. Most még szerencsésebb a helyzet, mint tavaly. Akkor öt 1997-es születésû volt a 1996-os válogatottban. Most ebbõl a profitáltunk. Tavaly is én voltam velük, ha más lett volna, akkor is azt teszem, hogy a fiatalabbaknak adok lehetõséget, mert õket éreztem alkalmasabbnak arra, hogy a magyar kosárlabdázásban játékosokká váljanak. Ebbõl nagyon sokat profitáltunk. Sokat számít, hogy ha valaki részt vett az elõzi évi Európa-bajnokságon és játszott. Én nagyon bízom benne, hogy ebbõl a 12 gyerekbõl legalább hat kiemelkedõ lesz. A tapasztalat sajnos azt mutatja, ha már a fele megmarad, nagyon jól jártunk.

Ezzel az eredménnyel a jövõ évi U17-es Világbajnokságra is kvalifikálta magát a csapat. A szakmai stábbal beszéltek már errõl a tornáról?

Természetesen beszéltünk. Nagyon nehéz, hiszen lesz Európa-bajnokság és Világbajnokság is. Ez az 1998-as gyerekeket keményen érinti. A 98-asok mennek ugyanis jövõre Európa-bajnokságra és már a mostani csapatunkban volt két 98-as születésû játékos Kiss Virág és Struder Ági személyében. Megint azt tudom mondani, hogy a szakemberek közös megegyezésén alapul, hogy miként tudjuk ezt a helyzetet megoldani, illetve az évközi munka során mennyire szabad és akarjuk ezeket a gyerekeket terhelni.

Zárásul kicsit kanyarodjunk el az U16-os válogatottól. Itthon a fiatalok szerepeltetése kapcsán nagy változás áll be a következõ évadtól, hiszen az élvonalbeli csapatoknak a szabályok értelmében kötelezõ lesz meghatározott játéklehetõséget biztosítani 20 év alatti játékosoknak. Mi az oldalunkon a kérdést eddig a profi gárdák szemszögébõl tárgyaltunk, de érdekelne, hogy Önnek, mint az egyik korosztályos válogatottunk kapitányának, mi a véleménye errõl?

Véleményem szerint kiváló ötlet. Én, ha lehetne, megtiltanám a külföldi játékosok szerepeltetését, illetve radikálisan csökkenteném a számukat. Nem gondolom, hogy segítik a magyar kosárlabdázás elõmenetelét. Így is nagyon kevés gyereket tudunk a sportág mellé állítani olyan módon, hogy profiként dolgozva erre tegye fel az életét. Nem könnyû a gyerek részérõl mindent alárendelni a sportágnak. Éppen ezért nagyon bízom benne, hogy ennek lesz eredménye. Már csak abból a szempontból is, hogy a gyerekek látják: érdemes csinálni, mert pályára kerülnek. Nagyon sokan elkerülnek a profi csapatokhoz és kiegészítõ emberként adogatják a vizet a profi játékosoknak. Remélem, hogy ezt ezzel megszüntetjük és kénytelenek lesznek a szakemberek foglalkozni a fiatalokkal, mert hátrányba kerülnek. Én örülök a döntésnek.
 

Írta: Nagy Norbert (wbasket.hu)

Hirdetés