Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Laczkó Sárával



:

:

Hirdetés

Ősszel a Rátgéber Akadémia három junior játékosa kapott lehetőséget, hogy a PEAC-Pécs élvonalbeli csapatában is megmutathassa tudását. Közülük Laczkó Sárával beszélgettünk, akit az akadémiai életről, az utánpótlás sikerekről és az első A-csoportos élményekről kérdeztünk.

Kanyarodjunk vissza a kezdetekre. Mikor ismerkedtél meg a kosárlabdával?

Kilenc éves koromban ismerkedtem meg a kosárlabdával az általános iskolában. Egy olyan edzővel kezdtem a munkát, aki kapcsolatban állt a Rátgéber Akadémiával. Ő ajánlotta nekem, hogy próbáljam ki a kosárlabdát azon a szinten is. Így kerültem az akadémiára, ahol már hét éve dolgozok nap, mint nap.

Hamar kialakult, hogy milyen poszton szerepelhetsz?

Én elég kis termetű játékos vagyok, így az esetemben viszonylag gyorsan eldőlt, hogy irányító poszton leszek majd bevethető. Lényegében mondhatom azt is, hogy a kezdetektől fogva arra készültem. Az erősségem, amire tudok alapozni, hogy jól bánok a labdával és gyors vagyok. Innen indult minden.

Hogy néz ki egy átlagos napod az akadémián?

Ha egy átlagos időszak van, tehát nem távoktatás, mint most, akkor az iskola előtt heti kétszer van egyéni képzés. Ezt úgy kell elképzelni, hogy fél hétkor kezdődik és egy vagy háromnegyed-órás a foglalkozás. Iskola után pedig a meccsektől függően szoktam eljárni erősíteni. Ezeken felül minden délután van csapatedzésünk.

A mostani távoktatás áldás vagy átok egy sportolónak?

Így is ugyanannyit kell tanulni, tehát ilyen szempontból nincsen változás az életemben. Az talán könnyebbség, hogy délelőtt is el tudok menni edzeni és az iskolai feladatokat meg tudom csinálni délutánonként, tehát nem kell egész nap gép előtt ülnöm.

Említetted az egyéni képzést. Az akadémián mire helyezik a fókuszt?

Egyéni képzésen több edző szokta váltogatni egymást. Elsősorban a dobásokra, a labdavezetésekre, a passzokra helyezzük a hangsúlyt.

Az egyik legkényesebb kérdés az akadémiai rendszerben az iskolai tanulmányok és a kosárlabda összeegyeztetése. Ez Pécsett hogy néz ki és neked milyenek a tapasztalataid?

Én elég erős gimnáziumba járok, nehéz összeegyeztetni a kettőt, de talán mondhatom, hogy eddig nekem mindig sikerült. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kosárlabda mellett ne hanyagoljam el a tanulást.

Ez egyébként nagyon fontos kérdés nálunk az akadémián. Akik a kollégiumban élnek, ők is megkapnak minden segítséget. Külön tanárok is foglalkoznak velük és rendszeresen felhívják a figyelmünket, hogy ne szorítsuk háttérbe a tanulást.

Fotó: PEAC-Pécs

A kosárlabda mellett mivel segítik a felkészüléseteket?

Az akadémián sok lehetőség van arra, hogy fejlődjünk. Jó az infrastruktúra és szerintem ezt megfelelően ki is tudjuk használni. Akár az erőnléti edzésen, akár a dobóedzésen a dobógépet. Sok egyéb támogatást is kapunk. Például pszichológushoz is járhatunk, karantén után rengeteget tudott segíteni egy-egy beszélgetés. Van az akadémián masszőr, használhatjuk a szaunát. Minden adott az ideális munkához.

Egy kicsit tekintsünk vissza az elmúlt évekre. Serdülő korod óta mely szezonokat, mely sikereket emelnéd ki?

Kenguru korom óta a Rátgéber Akadémia versenyeztet, végig mentem minden lépcsőfokon. A kérdésedre válaszolva a serdülőknél a 2017/2018-as szezon sikerült érzésem szerint a legjobban. Akkor edzőváltás történt a csapatnál és egy olyan edzőt kaptunk, aki nagyon bízott bennem. Emellett rengeteget tanultam tőle egyénileg, ami szerintem meg is látszódott a teljesítményen. Ráadásul akkor már az eggyel idősebbekkel edzhettem és ez is nagyon sokat segített. Ezt a tapasztalatot saját korosztályomban tudtam hasznosítani.

Nagyon fontos ebben a korban, hogy megtapasztaljuk: az idősebbeknél milyen munka zajlik és rengeteget tud adni, amikor saját bőrünkön érezzük, hogy milyen, amikor gyorsabbak, erősebbek nálunk a társaink. A kadett korcsoportban a 2018/2019-es évet emelném ki, mert akkor csapatként is jól teljesítettünk. Abban az évben 5. helyen zártuk a bajnokságot és szerintem akkor egyénileg is jól ment.

A juniorról azt érdemes tudni, hogy sokkal gyorsabb és fizikálisabb, mint az előző két korosztály. Több és sokkal tudatosabb csapatjáték van már azon a szinten, ami mindenképpen nagy ugrás. Nekem annyival könnyebb volt ahhoz alkalmazkodni, hogy előtte feljátszottam és belekóstolhattam az ottani játékba. Ilyen szempontból viszonylag könnyebben lezajlott az átmenet és így szerintem az ottani szereplésem is jól sikerült.

Néztem a junior statisztikádat, 26.4 perc alatt 14.3 pontot és 3.3 lepattanót átlagolsz. Nagy teher, hogy húzóemberként számítanak rád? 

Én inkább úgy mondanám, mindenképpen motivál az, hogy húzóemberként számítanak rám és szeretném mindig a tudásom legjavát nyújtani.

Ennek a szezonnak úgy futott neki a mezőny, hogy a járványhelyzet miatt benne volt a levegőben: az élvonalbeli csapatokhoz fel kell játszani a junioroknak. Mozgatta a szezon előtt a fantáziádat a lehetőség?

Megmondom őszintén, hogy nem nagyon gondolkoztunk ezen a szezon elején. Sőt elég váratlanul ért minket a lehetőség. Rajtam kívül Csényi Anna és Drávecz Boróka került még fel. Nagyon örültem a lehetőségnek és hálás vagyok, hogy több meccsen pályára léphettem. Azt is tudom azonban, hogy rengeteget kell fejlődnöm a játék minden terén.

Az élvonalra való felkészülést szolgálja az ANB Piros csoport is.

Fizikálisan már a Piros csoport nagy lépés, mert ott jóval idősebb játékosokkal is találkozunk. Jóval nehezebb helyzetbe kerülni, pontokat szerezni, mert nagyobb a fizikális különbség. Ráadásul gyorsabb a játék, de szerintem ebből lehet tanulni.

Az élvonal még ahhoz képest is más kávéház.

Igen, ez így van. Az A-csoport még a Piros csoporthoz képest is nagy ugrás. A felnőtteknél sokkal többet gyakoroljuk a csapatjátékokat. Természetesen ott is tartanak a játékosoknak egyéni képzéseket, de mi a csapatedzéseken vettünk részt. Több feladat van egy-egy edzésen és ezek kivitelezése is sokkal gyorsabb.

Nagyon sok taktikai elemet gyakorolnak, rengeteget variálják ezeket és több csapatfeladat van, mint korosztályos szinten. A játékosok és az edzők azonban nagyon segítőkészek voltak, a kezdeti beilleszkedés során mindenben támogattak minket és így könnyebb is volt megtanulni az alapjátékokat.

Nehéz ezt így visszaadni, de remélem, hogy érthető: mivel több a játék, így sokkal gyorsabban kell gondolkozni és érzésem szerint ez jelenti az egyik legnagyobb különbséget.

Fotó: PEAC-Pécs

Akkor elérkeztünk az október 31-én rendezett győri mérkőzéshez, amikor bemutatkoztál az élvonalban. Hogy emlékszel vissza erre?

Jó érzés volt, teljesen más az egésznek a feelingje, mint például a juniornak. Nem csak a meccsek, de már előtte a bemelegítés is. Megmondom őszintén, hogy én nagyon izgultam. Jó érzés volt a pályán eltölteni azt a 16 percet. Nagyon örültem, hogy ennyit tudtam játszani, de azért azt is éreztem, hogy ehhez a szinthez rengeteget kell fejlődnöm, sok hibát kell javítanom.

Azóta a DVTK, a TFSE és a Cegléd ellen is keretbe kerültél. Sikerült a beilleszkedés az eltelt időben?

Szerintem a beilleszkedéssel nem volt probléma. Az is segítette a dolgomat, hogy rengeteg olyan U20-as játékos van a csapatban, akikkel korábban már edzettem együtt vagy játszottunk meccset. A felnőtt játékosoktól is rengeteg segítséget és támogatást kaptam.

A beszélgetésünk előtt összeszámoltam, hogy ebben a szezonban eddig három hazai sorozatban 15 meccsen szerepeltél. Ebben a korban mindig elmondják, hogy nagyon kell vigyázni a kiégéssel. Mivel tudsz kikapcsolódni?

Most az utóbbi időben valóban nagyon sok meccsünk volt. Októberben mi is karanténba kerültünk és az akkor elmaradt mérkőzéseket is pótolni kellett, két-három olyan héten vagyunk túl, amikor három-négy alkalommal játszottunk. Őszintén szólva jól jön, hogy az ünnepek miatt lesz pár nap szünet. A sok kosárlabda mellett tanulásra is kell időt szánni, ez most egy olyan időszak, ha nem kosarazok, akkor tanulok. Mindezek mellett kikapcsolódásként szeretek sok időt tölteni a családdal és a barátaimmal.

Nem lehet megkerülni a tavaszi időszakot. Pécsett az akadémia hogy reagált erre? Milyen munka zajlott?

Elég gyorsan jött a leállás, kénytelek voltak a kollégistákat is hazaengedni és bezárni az akadémiát. Szerintem elég gyorsan sikerült megoldást találni, minden nap kaptunk feladatokat az erőnléti edzőnktől, amiket meg kellett csinálni. Ha ezek készen voltak, akkor úgymond a teljesítést vissza is kellett küldeni. Május 20-án mehettünk vissza az akadémiára dolgozni. Június utolsó hetéig voltak edzéseink. Utána egy hetet töltöttem az U18-as válogatottban, majd kaptam két hét szünetet és augusztus első hetétől már kezdődött az alapozás.

Tavaly nyáron eljuthattál a rangos YUBAC Basketball Campre. Gondolom, hogy nagy élményt jelentett.

Egy hetet töltöttünk Szerbiában, nagyon színvonalas tábor volt és remek edzőkkel dolgozhattunk. Jó érzés volt belekóstolni abba a közegbe.

Tavaly télen az U16-os válogatott bő keretében voltál, idén nyáron az U18-as nemzeti csapatnál is megmutathattad magad. Mik a közeli és távolabbi céljaid?

Elsősorban az a célom, hogy minél többet fejlődjek és fokozatosan lépjek előre. Szeretnék minél több játéklehetőséget kivívni a felnőtteknél. Bár tudom, hogy ehhez még rengeteget kell dolgozni. A válogatott egy összetettebb kérdés, de mindenképpen célom a kerettagság.

Fotó: PEAC-Pécs

Hirdetés