Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Montai-Vukov Szonjával

Hirdetés

Csütörtökön vált hivatalossá, hogy Montai-Vukov Szonja a 2017/2018-as évad után ismét az Aluinvent DVTK színeiben szerepel. Az elmúlt két szezont a Vasas Akadémiánál töltő játékossal a váltásról, a célokról beszélgettünk és természetesen egy kicsit visszatekintettünk az elmúlt két év történéseire.

Korábban már szerepeltél a DVTK színeiben, de neked az a 2017/2018-as évad volt a visszatérő szezonod az amerikai tanulmányaid után. Ez senkinek nem egyszerű időszak. Te hogyan emlékszel vissza arra az évre?

Valóban nehéz az átállás. Nem volt egyszerű a dolgom, mert egy viszonylag erős DVTK-hoz érkeztem haza. Éreztem, hogy abban a szezonban nem kapok sok lehetőséget és így az edzésekbe még több energiát raktam. Kifejezetten arra mentem, hogy az az évem hasznos legyen a kevesebb játékidő ellenére is. Keményen edzettem és kihasználtam minden lehetőséget, ahol fejlődni tudtam. Azt a szezont így próbáltam felfogni. Utólag bátran mondhatom, hogy rengeteget profitáltam abból az időszakból.

Kívülről nézve logikus lépésnek tűnt a Vasas, mely ugyan kisebb célokért küzdött, de biztosította a játéklehetőséget.

Nekem utána a következő évben az volt a célom, hogy kamatoztassam azt a tudást, azt a plusz löketet a pályán is, amit az edzéseken összeszedtem. Amikor hazajöttem Amerikából, már akkor hívtak a Vasasba, csak még nem tudtunk megegyezni. Így kerültem végül Miskolcra. A Vasasnál így már ismertek, amikor szerződtettek. Földi Attila volt az edző akkor is és ő nagyon szeretett volna. Ahogy vége lett a miskolci szezonnak azonnal megkerestek.

Stabil 22-25 perces játékos lettél és én azt éreztem végig, hogy olyan meghatározó csapattaggá váltál, akire bátran számíthattak a társai. Nagyjából erre a szerepre számítottál?

Sajnos a statisztika nem mindent mutat, amit egy játékos tud. Az én esetemben ez hatványozottan igaz. Egy védő játékosnak a statisztikáját nem lehet számokban leírni. Én is abszolút meghatározó embernek éreztem magam. Annak ellenére, hogy ez nem mindig mutatkozott meg a számokban. Azt is éreztem, hogy Attila mindig bízott bennem és olyan szituációkban használt, ahol úgy gondolta, hogy érdemes engem pályán tartani.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az elmúlt két évből?

Amikor meglepetés győzelmeket tudtunk elérni, az óriási pluszt jelentett az egész csapatnak. Hihetetlen élmény volt. Minden szezon elején megkaptuk, hogy a Vasas a végén fog végezni és az élcsapatok jó nagy pontkülönbséggel elverik. Ahhoz képest el tudtunk kapni egy-két nagyobb ellenfelet. Ezek a bravúrok pedig örök emléknek számítanak.

Visszatekintve az elmúlt három évre, érdemes volt szakmai szempontból kimenni az Egyesült Államokba? Tudod kamatoztatni a megszerzett tudást?

Érdemes volt. Bármikor kérdezik, mindig azt mondom, hogy teljesen más mentalitást szedtem össze. Teljesen más az edzések lefolyása. Az edző, ahogy hozzááll, a játékosok a csapatban, ég és föld. Nem akarom összehasonlítani Európával. Nem is tudnám megmondani, hogy egyik az jobb-e, mint a másik. Igyekszem mindkét kosárlabda kultúrából a pozitív részt megragadni és azt kihasználni, a javamra fordítani.

Szerinted min múlik az amerikai tanulmányok után a profi pályafutás sikeressége?

Sokan abbahagyják vagy kint ragadnak Amerikában és nem a kosárlabdát választják fő profiljuknak. Vagyunk egy páran, akik pedig azt mondják, hogy kosárlabdázni akarunk. Szerintem ez az adott játékos céljain múlik, hogy mit szeretne elérni az életben. Tehát mit választ: civil élet vagy kosárlabda.

Neked mi lenne a célod?

Nem meglepetés, mint a legtöbb kosarasnak, nekem is az a vágyam, hogy felnőtt válogatott legyek. Sajnos ez nekem még nem adatott meg. Igyekszem ennek megfelelően edzeni, játszani, élni. Bízom benne, hogy egyszer eljutok arra a szintre, hogy ezt elérjem.

Fotó: DVTK.eu

Ezen az úton a miskolci visszatérés sokat segíthet. Egy eredményorientált, céltudatos közegben immár rutinosabb játékosként bizonyíthatsz ismét.

Remélem, hogy meg tudok felelni a követelményeknek és eleget tudok tenni az elvárásoknak. Magabiztosnak számítok, de néha hajlamos vagyok leírni saját magamat. Az elmúlt években célom lett, hogy önbizalmat építsek, higgyek magamban és megmutassam, hogy meg tudom csinálni, amire képes vagyok.

Jelent könnyebbséget, hogy Földi Attilával és több társaddal dolgoztál már? Akár még a korábban említett – számodra kedvező – játékrendszer is folytatódhat?

Nem lesz semmiképpen sem ismeretlen a közeg, sem a város, sem a vezetőedző, sem a játékosok. Jó kérdés azért, hogy a játékrendszer mennyiben megy tovább. Ez majd szerintem akkor derül ki, amikor ott leszünk. Azt tudni kell, hogy teljesen mások a célok a két egyesületnél és a csapat szerkezete is más lesz. A Vasasban tavaly én voltam a legidősebb játékos és annyiban azért biztosan lesz párhuzam, hogy Miskolcon is sok fiatal kap majd lehetőséget.

Nagy változásokat hoz ez az időszak ez életedben. Szakmailag is és ha jól tudom, akkor a magánéletedben is?

Ha a kosárlabdát nézzük, akkor jó érzés volt a Vasasnál, hogy rutinosnak számítottam a többiek között. Nagyon remélem, hogy Miskolcon is fel tudok nőni a feladathoz. Igyekszem, minden tőlem telhetőt megtenni, hogy így legyen. Ha a magánéletet kérdezed, akkor tavasszal volt az esküvőm. A férjem Montai Márton a TF játékosa, így igazi kosaras esküvőnk volt.

A célokról beszéltetek már a DVTK-nál? Nagy visszhangot kapnak a közönség körében a csapatnál zajló változások.

Elég korai lenne még erről beszélni. Főleg, hogy a keret sem állt még össze. Azt látom, hogy páran leírták a csapatot, hogy az nem lesz erős DVTK. Engem ezek a hangok pluszban feltüzelnek, hogy nem kellett volna minket hamar leírni. Nagyon remélem, hogy azért sokan fognak biztatni minket. Attilával az elmúlt két évben a vasasos csikócsapattal tudtunk meglepetést okozni. Én nem gondolom, hogy a következő szezonban máshogy lenne. Hajtós kis brigád fog összejönni, azt ígérhetem.

Ilyen szempontból Földi Attila jó választás, hiszen a Vasasnál is láttuk, hogy kiválóan tud motiválni egy fiatalabb társaságot is.

Igen, abszolút. Alapból szerintem most nagyon motivált játékosok fogják alkotni a keret. Ha ehhez Attila hozzájön, akkor a küzdéssel, hajtással nem lesz probléma és remélem, hogy ez az eredményekben is megmutatkozik.

Maradjunk a válogatott elérésére kitűzött célodnál. Az utánpótlásban rendszeresen számítottak rád a korosztályos csapatoknál. Szerinted miért nem tudtál a felnőtt válogatott ajtaján belépni?

Ez szerintem jórészt az én hibám. Amikor ott voltam a kapuban, soha nem tudtam belerakni azt a pluszt, hogy továbbra is számítsanak rám. Ezen felül az én teóriám még az is, hogy közrejátszhatott: szinte mindig egy kiscsapatban voltam. Azt lehet látni, hogy nem az utolsó előtti csapatból kerülnek ki sehol sem a válogatottak. Amellett, ismételve magam: én sem tudtam beletenni azt a pluszt ahhoz, hogy szóba kerülhessek. Az elmúlt három évemben viszont szerintem szépen, lassan építettem magam és teljesen más a hozzáállásom, mint Amerika előtt volt. Kicsit későn ébredtem, de remélem nem túl későn.

Ez a pozitív változás egyértelműen látszódott a pályán is.

Örülök, hogy kívülről ez a benyomásod. Talán ennek az időszaknak meglesz az eredménye. Édesanyám szokta mindig azt mondani, hogy a befektetett munka soha nem vész kárba. Mindig meglesz az eredménye.

Személyesen mit vársz a következő évadtól? Mivel lennél elégedett jövő ilyenkor?

Nagyon jó kérdés. Csomó célom lenne, de nem tudok egyet kiemelni. Én is szeretnék fejlődni egyénileg, de közben azt is szeretném, hogy a legtöbbet tudjam adni magamból a csapatnak. Hogy számítson bele a teljesítményem a végén elért eredményünkbe. A hozzáállássommal szerintem nincs probléma, de jó lenne azokban a tulajdonságokban fejlődni, amik a pályán hiányoznak. Én nem tartom magam egy olyan „belevaló” játékosnak, amilyennek nem ártana, hogy az legyek. Ilyen területen egy kicsit tovább szeretnék lépni. Talán így tudnám megfogalmazni.

Fotó: DVTK.eu