Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Papp Diával

Hirdetés

A Vasas Akadémia együttesében folytatja pályafutását 3×3-as válogatottunk kiválósága, Papp Dia. A közelmúltban véget ért debreceni válogatott összetartásról, illetve az 5:5 szakágban történt csapatváltásról beszélgettünk.

A 3×3-as válogatottal keretbe foglaltátok a leállást. Gyakorlatilag a korlátozások bevezetése előtti utolsó napokban ért véget a szolnoki edzőtábor. Utána pedig, amint engedélyezte az MKOSZ az edzőtáborok tartását, azonnal munkába álltatok. A kettő között eltelt hónapokat hogyan töltötted?

Az eleje nem volt annyira vészes. Úgy voltam velem, hogy pihenünk egy jó nagyot. Ahogy azonban teltek a hetek, én egyre jobban kezdtem “megőrülni”. Soha előtte ennyi sorozatot és filmet nem néztem meg napi szinten. Eléggé kivoltam már a vége felé. Hazaköltöztem a szüleimhez Nyíregyházára. Vidéken a korlátozásokat hamarabb feloldották. Május közepén már mehettem konditerembe és próbáltam visszahozni azt a kiesést, amit elszenvedtem a leállás miatt. Amíg nem voltak nyitva a konditermek, addig olyan kinti tevékenységeket végeztem, mint futás, kerékpározás.

Különös így utólag visszagondolni, hogy ültünk a Magyar Kupán március elején és bár ott kopogtatott az ajtón a világjárvány, de úgy igazából az emberben még akkor sem merült fel, hogy nem lesz olimpiai selejtező és maga a nyári játékok is halasztásra kerül.

Igen, sőt mi még a kupa után az edzőtáborban is a tavaszi selejtezőre készültünk. Azt követően jelent meg a FIBA oldalán a közlemény, hogy a világjárvány miatt leállt a sportág. Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy utazhatunk, de sajnos nem történt meg. Most már nem csüggedünk. Sőt, azóta tudjuk, hogy Grazban lesz jövő májusban a selejtező. Az itt van a szomszédban. A szurkolók is el tudnak jönni és nagyon készülünk a tornára.

Messze van még jövő május és addig sok minden történhet. Mégis azt gondolom, hogy lélektanilag nagyon jó döntés volt a FIBA-tól ilyen hamar kijelölni az időpontot. Belátható és van mire készülni. Nincs bizonytalanság ilyen téren a rendszerben.

Igen, ez egy nagyon jó dolog, hogy fixálták a dátumot. Addig tényleg bármi lehet, de van mihez viszonyítani. Tudja mihez időzíteni a szakmai stáb az edzőtáborokat. Így, hogy május végén lesz a torna, az nekünk nagyon kedvező. Május eleje, közepe lehet az 5:5 bajnokság vége és így nem lesz ütközés a két szakág között. Ez mindig probléma és nem szeretjük, ha ilyen helyzet kialakul. Ez nagy könnyebbség mindenkinek.

Térjünk át a debreceni összetartásra. Milyen érzés volt az első edzés a leállás után?

Elég furcsa volt labdát fogni a kezünkbe, különösen 3×3-as labdát. Ahogy azt mondtad is az elején: az utolsó edzőtáborunkat márciusban Szolnokon tartottunk. Akkor poénkodtunk, hogy sokáig az lehet az utolsó edzésünk és végül így lett. Szokatlan volt az első nap, de nagyon hiányzott a közös munka és nem csak a sport része, hanem a közeg is. Remek társaság rázódott össze az évek alatt.

Mekkora különbség mutatkozott azok között, akik májusban visszatértek a klubjukhoz és azok között, akiknek ez nem adatott meg?

Alapvetően úgy kezdtük ezt a négyhetes edzőtábort, hogy Károlyi Andi és Jakab Máté kijelentette: nem cél, hogy kikészüljünk, meghaljunk a közös munka alatt. A fokozatosság elvét követték az edzések felépítésénél. Nem érződött ez az edzettségbeli különbség. Volt, aki kicsit hamarabb elfáradt. Talán ennyiben mutatkozott meg, de annyira látványosan nem tűnt ki. Én azt mondanám, hogy egészen jó állapotban érkeztünk mindannyian.

Fotó: FIBA.Basketball

Nagyon sok nyilatkozattal találkozok, akár itthonról, akár a környező országokból, vagy éppen az amerikai szezonnyitó meccsekről. Mindenhol kiemelik, ha az erőnlét nem is, de a kosárlabda mozgások hamar visszajöttek. Gyorsan visszaállt az élet rendje.

Így van, én is ezt tapasztaltam. Az első dobások bizonytalanok voltak, de ez minden évben így van az edzőtábor kezdetén. Aztán szépen fokozatosan visszajött minden. Ugyanúgy edzettünk, ugyanazzal az intenzitással. Úgy zajlott az élet, mintha készültünk volna bármilyen közelgő eseményre. Mindent beleadtunk minden egyes edzésen. Ilyen téren nem volt probléma a visszaszokással.

Ha már a versenyeket említed. Van, ahol újraindult a 3×3-as élet. Ha neked kellene dönteni, te játszanál tornán idén nyáron vagy 2020-at már engedjük el?

Ez egy nehéz kérdés jelen körülmények között. Nekem nagyon hiányzik a versenyzés, de szerintem ez mindenkire igaz. Úgy edzőtáborozni, hogy nincsen belátható időn belül verseny, nem egyszerű. Ha szólnának, hogy van bármilyen torna, amin részt lehet venni, akár itthon, akár külföldön, nagyon szívesen játszanék. A sport ezen versenyhelyzet része nagyon hiányzik a felkészülésből és az edzőtáborokból.

Térjünk ki egy aktualitásra, ez a szeptember végi Európa-bajnokság. Az edzőtábor alatt futottak be az ezzel kapcsolatos döntések. Hogy éltétek meg csapaton belül?

Eléggé csalódottak éltük meg, hogy automatikusan nem jutottunk ki. Nyilván azzal tisztában volt mindenki, hogy nekünk selejtezőt kellett volna játszani eredetileg és ha nem rendezik meg a selejtezőket, akkor nincs garantált helyünk. Én úgy látom, hogy ez még mindig a FIBA pontozási rendszer hibája, hogy egy világbajnoki ezüstérmes, a 3×3 WS tornák nagy részén résztvevő, Európa-bajnoki 5. helyezett csapat nem jut ki automatikusan.

Az kicsit érthetetlen számomra, ha az Európa-bajnokság megrendezését bevállalták, akkor a selejtezőket miért nem. Igazából arra várunk, ha valaki visszamondaná, akkor mehetünk. Az megint furcsa, hogy ez mikor fog kiderülni. Mondjuk két héttel az Eb előtt szólnak, amikor már tart a klubcsapatok felkészülése. A vírushelyzet után mindenhol törekednek egy hosszabb, zökkenőmentes felkészülésre. Eközben pedig az érintett kluboknak szólnának, hogy a 3×3-as válogatottakat mégis el kellene engedni a felkészülés közepén. Ez szintén nem lenne egyszerű helyzet.

A korábbi éveknél bővebb kerettel dolgozott a felnőtt válogatott. Ez jó hatással volt a munkára?

Szerintem mindenféleképpen jó. Egy értékes visszacsatolás, hogy több embert érdekel a 3×3 és szeretné magát kipróbálni. A körforgásban régebb óta benne lévő játékosoknak is jót tehet, hogy újabb emberekkel edzhetnek együtt, mások ellen is játszhatnak az összetartás alatt. Ez pozitív dolog és mindig kell a vérfrissítés.

Forduljunk az 5:5 szakág felé. Egyedi utat választottál, már ismert játékosként is kitartottál a tanulmányaid végéig Nyíregyháza mellett. Az első profi csapatod a BEAC volt, aztán Győrbe igazoltál és most nyáron a Vasasba. Mondhatom, hogy keresed még az ideális helyet az élvonalban?

Igen, keresem azt az utat, amivel megtalálom a helyem. Visszatérve az első szezonra a BEAC-nál. Arra nagyon pozitívan emlékszem vissza. Szerettem ott játszani. Nyilván minden játékosban benne van, hogy szeretne szintet lépni. Magasabban kvalifikált csapatban kipróbálni magát, hiszen egy sportoló így tud fejlődni. Ez engem is motivált, így igazoltam a BEAC-ból Győrbe.

A győri évemmel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Próbáltam kihozni magamból a maximumot, amit tudtam. Részben sikerült, részben nem. Nem ítélem meg pozitívan a saját munkámat és a szezonomat. Volt egy sérülésem és abból se jöttem vissza úgy, ahogy szerettem volna. Úgy érzem, hogy váltanom kell, mert nem tudtam azt a szintet kihozni magamból, amire képes lehetek. Nem éreztem, hogy tudtam volna megfelelően segíteni a csapatot.

A Vasas már gimis korom óta minden évben megkeresett, hogy dolgozzunk együtt. Az is vezérelt, hogy megtaláljam újra a formámat. Ez egy nagyon jó lehetőség, hogy kisebb klubnál meghatározó játékosként visszataláljak önmagamhoz. Megmutassam mire vagyok képes. Ezen leszek ebben az évben.

Fotó: MKOSZ / Rébay Viktor

Milos Pavlovic hívott, aki Győrben is edződ volt a szezon első hónapjaiban vagy tőle függetlenül kerültél a Vasashoz?

Alapvetően véletlen egybeesés, hogy újra együtt dolgozunk. Amikor aláírtam a Vasashoz, akkor még nem volt lefixálva, hogy ki lesz a vezetőedző. Egymástól függetlenül zajlott a két folyamat.

Gondolom könnyebb lesz elkezdeni a közös munkát, így, hogy ismeritek egymást?

Számomra olyan szinten egyszerűbb lesz, hogy tudom Milos milyen szisztémában szeret dolgozni, milyen elvárásai vannak. Kevesebb lesz a meglepetés és így jobban, hatékonyabban fogunk együtt dolgozni, mint az első évben, amikor nem ismertük ennyire egymást. Nyilván ez egy teljesen más klub, mások a célok és nekem is teljesen más szerepem lesz, mint Győrben. Tiszta lappal indul mindenki. Együtt próbálunk majd minél jobb helyezést elérni a bajnokságban és szerintem nem lesz gond a közös munkával.

Már messze van a csonka szezon vége és mindenki lezárta ezt a fejezetet. A kíváncsiság azért ott van bennem, hogy te miben láttad a hullámzó győri szezon okát?

Nehéz kérdés. Valahogy egyszerűen nem álltunk össze. Mire összerázódtunk, az pedig talán már túl késő volt. Én erre nem tudok válaszolni, több tényezős folyamatnak gondolom. Minden klub, minden játékos életében vannak hullámvölgyek. Már lezárult a szezon, a győri klubnak és a távozó játékosoknak is teljesen más felállásban telik a jövő év. Előre kell tekinteni és szurkolok annak, hogy mindenki megtalálja a sikerélményeit a 20/21-es szezonban.

A legrutinosabb játékos leszel a Vasasban. Nem furcsa ebbe belegondolni?

Én inkább azzal pontosítanám ezt, hogy a legidősebb. Hogy a legrutinosabb, az nem mondanám. Inkább azt, hogy tapasztaltam a korábbi években olyan dolgokat, amire tudok építeni és amivel tudok segíteni a fiatalabbaknak. A nyíregyházi éveim alatt már megtapasztaltam – bár az B-csoport volt, ami teljesen más -, hogy milyen fiatalként a legidősebbnek lenni és hogyan kell összefogni egy fiatal csapatot.

Én szeretek fiatal, ambiciózus játékosokkal együtt szerepelni, mert tudja azt az ember, hogy nekik aztán valóban a fejlődés az érdekük. Ismerem a Vasas filozófiáját és tetszik az a hozzáállás, hogy a játékosaik még a 40. percben is mindig felszántották a pályát. Biztos, hogy lesznek hibák, de azok betudhatóak lesznek a fiatalságnak.

Bár gazdaságilag komoly csapás érte a sportot, ez elvitathatatlan, de azzal, hogy egyre több klubnál kerülnek előtérbe a magyar fiatalok, hosszú távon még nyerhet is a kosárlabda.

Ezzel a felvetéseddel én is egyetértek. Egyre több klubnál egyre nagyobb lehetőség nyílik a fiatalok előtt, hogy megmutassák a tudásukat. A legtöbbet a mérkőzésen megszerzett tapasztalatból tud fejlődni egy játékos. Természetesen az edzésekből is, de az sok esetben nem hoz vissza egy-egy mérkőzés-szituációt. Most a fiataloknak ez az időszak egy komoly lehetőség lesz. Biztos, hogy sokan élni is fognak vele.

Már érintettük részben, hogy tanulmányaid végéig kivártál a profik közé lépéssel. Nem tartottál attól, hogy sokáig vártál?

Minden évben eljön egy olyan holtpontom, amikor felteszem a kérdést, hogy nem késtem-e el. Mi történik, ha érettségi után elmegyek az A-csoportba. Nem lehet megválaszolni, mert nem tudjuk mi lett volna ha. Kár ezen gondolkozni. Most itt vagyok és szeretnék jó pár évet eltölteni az élvonalban. Nekem most már egy kicsit szűkösebb az idő, nem vagyok már 18 éves. Ez saját magam felé is egy erőfelmérő, hogy mennyit tudok kihozni magamból és meddig juthatok. Úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz és ezen a kérdésem nem akarok görcsölni. Igyekszem elengedni és próbálok előre tekinteni, a lehetőségekből kihozni a maximumot.

Nehéz a kettő között megfelelően egyensúlyozni. Az európai rendszerben, így a magyarban sem, nem nagyon megy együtt a profi karrier és az egyetem.

Sajnos ez tényleg így van. Én próbáltam egyéni tanrendet kérni vagy levelezőn folytatni, de sajnos erre az én szakomon nem volt lehetőség. Azt viszont nem szerettem volna, hogy mondjuk ne a rendes képzési rendnek megfelelően négy éven belül végezzem el, hanem mondjuk húzom-halasztom 10 évre. Azzal szakmailag sehol nem tartanék és két szék közül a földre estem volna. A kettő együtt párhuzamosan nem ment. Ahol tanultam, az ilyen képzési követelményeket vont maga után. Úgy voltam vele, hogy elvégzem az egyetemet és utána 100%-ban az A-csoportra koncentrálok.

Furcsa erről beszélni, hogy elkéstél vagy sem. A mi kontinentális értékrendünkben tűnik valamivel későbbinek az az időpont, amikor profivá váltál. Azért az angolszász világban, ahol egy nagyon erős iskolai rendszerre épül a sport, nagyjából ugyanakkor indulnak a profi karrierek, mint amikor tiéd is elkezdődött a BEAC-nál.

Azért az Egyesült Államokban egy teljesen más rendszer, ott az NCAA már-már félprofi körülményeket biztosít. Abban viszont igazad van, hogy mire teljesítik a záróvizsgát, ott is 21-22 évesek lesznek, amikor a profi karrierhez érkeznek és akár európai szinten is kipróbálják magukat. Ez egy nagyon nehéz téma, de talán majd idővel párhuzamba lehet állítani az élsportot az egyetemmel.

Fotó: MKOSZ / Rébay Viktor