Hirdetés
Európa

Nagyinterjú Simon Zsófiával



:

:

Hirdetés

A török élvonal újoncánál folytatja pályafutását Simon Zsófia. Az ankarai Nesibe Aydin együttese nagy célokat fogalmazott meg. Simon Zsófiát az első hetek tapasztalatairól, a légiós élet kihívásairól kérdeztük.

Amikor utoljára nyilatkoztál lapunknak, még a spanyol bajnokság lezárásáról beszélgettünk. Hogy telt az elmúlt időszak?

Kicsit unalmasan, mert túl sok helyre nem lehetett elmenni, de próbáltam edzeni közben. A nyár utolsó két-három hetében Győrben kaptam lehetőséget a B-csapatnál, ahol Ábrahám Márta a vezetőedző. Vele már hosszú évekre visszanyúló munkakapcsolatunk van. Győrben és Pécsen is másodedzője volt a csapatnak, ahol játszottam. Az edzések mellett egyéni képzésekre is volt mód. Nagyon hálás vagyok, hogy befogadtak, mert ott így fel tudtam készülni.

Ennek köszönhetően valamennyire játékban lehettél, amikor elindultál Törökországba.

Igen. Mondjuk inkább azt, hogy már fogtam kezemben labdát és valamilyen szinten ritmusban voltam, amikor kijöttem ide.

Voltak más lehetőségeid? Hogy kerültél képbe a Nesibe Aydin csapatánál?

Ezen hosszú időszak alatt volt olyan, hogy több ajánlat is jött, de olyan hetek is, amikor semmi. Ez a törökországi lehetőség úgy jött, hogy a csapat edzőjével már régebb óta kommunikáltunk. Tudtam, hogy egy feljutó csapat. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen lehetőségeik vannak, mit szeretnének elérni, mit várnak tőlem. Szimpatikus volt, amit elmondtak, mindent mérlegeltem és a végén el is fogadtam az ajánlatukat.

A spanyolországi szezon végén azt mondtad, hogy külföldi lehetőségben gondolkozol a folytatásban is. Akkor ezek szerint nem változtattál a terveiden?

Igen, végig ez volt a cél. Közben azért megfordult a fejemben, hogy otthon kellene maradni, mert ez a Covid-19 helyzet még mindig nem tiszta. Az ember nem tudja, hogy mit várhat ettől és egyáltalán milyen sportszezonunk lesz. Végül azonban kitartottam amellett, hogy külföldön maradok.

Mit kell tudni az új csapatodról? Mik a céljaik és milyen szerepben számítanak rád?

Megnyerték a másodosztályt és ezzel jutottak fel a Szuperligába. Helyileg Ankarában működik a csapat és ez egy egyetemi hátterű klub. Azt mondták, hogy ameddig a járványhelyzet engedte az elmúlt szezonban, nagyon sok nézőjük volt. Az egyetemisták kint szurkoltak. Nagyon jó atmoszférájú csarnokban, környezetben edzhetünk. Nyilván idén a szurkolókkal csak korlátozottan találkozhatunk, de jó tudni, hogy kedvelt a csapat.

Hogy idén mik a célok? Szeretnének minél előrébb végezni a tabellán. Itt Törökországban az lesz a Covid-19 szabály, hogy minden meccs előtt tesztelnek és akinek pozitív a tesztje, az nem játszhat és két hét karanténba kerül. Ilyen szempontból minden mérkőzésben ott van a meglepetés, mert ha lesz fertőzött egy csapatban, akkor hiányosan kell kiállni. Az egész szezon orosz-rulettnek ígérkezik és nem lehet megmondani, hogy ez melyik csapatnak válhat az előnyére vagy éppen a hátrányára. Emiatt a célokkal óvatosan bánnak, de minél előrébb szeretnének végezni.

Kérdeztél még a szerepemről. Én utolsó légiósnak lettem kiválasztva. Ahogy az edzővel beszélgettem, egy amolyan “joker-szerepet” szán nekem egyestől a négyes posztig. Ezeken mind meg kell állnom a helyemet és megoldani a szükséges feladatokat. Jelenleg úgy néz ki, hogy irányítani fogok, amíg az amerikai légiósunk arra a posztra meg nem érkezik. Utána vissza fogok kerülni a saját posztomra, de nagyobb feladatot fogok kapni a védekezés és a támadás megszervezésében.

Ha a további légiósokat nézzük, akkor Shey Peddy, Ruthy Hebard vagy éppen Katsiaryna Snytsina személyében minőségi társaid lesznek. A török csapatok esetében mindig a hazai mag játékereje az izgalmas. Velük kapcsolatban milyenek a benyomásaid?

A hazai játékosok közül hárman a Hatay-t erősítették, tehát nekik Euroligás, Európa Kupás tapasztalatuk van. Bár egyetemi hátterű a klub, de nem helyi egyetemistákra épít, akik csak hobbyból játszanak. Vannak U20-as válogatott játékosaik, akikre nagyon büszkék. Az edző felfogásában is szimpatikus, hogy klasszikus európai stílust akar meghonosítani. Ez azt jelenti, hogy nem azért vannak itt a légiósok, hogy 50 pontot dobjanak, hanem okos, szervezett kosárlabdát szeretne játszani.

Spanyolország után most Törökországban fogsz játszani. Két meghatározó nemzet kosárlabda kultúrájába kóstolhatsz bele. Mi a különbség a kettő között?

Nagyon szervezett ez a török klub, jók a körülmények és adott minden feltétel az eredményes munkához. Saját konditerem, uszoda, rehabilitációs központ áll rendelkezésre. Ez még Spanyolországban sem jellemző minden csapatra. Minden azonnal megvan, amire nekünk játékosoknak szükségünk van. Természetesen Spanyolországhoz hasonlóan itt is amolyan délies a munkaszervezés, nem olyan szigorú, percre pontos az időbeosztás, mint például otthon.

Spanyolország belátható távolságra van, a mindennapokat tekintve is közelebbi az ottani élet. Törökország azért minden tekintetben más világ. Nem volt benned félsz?

Dehogynem. Játszottam sokszor nemzetközi meccset Törökországban, nyaralni is voltam itt, tehát a kultúrával az ember nagyjából képben van, tudja, hogy mire számíthat. Azért benne élni tényleg más világ és érezhetően messze vagyok Magyarországtól. Ez nem olyan, mint Spanyolország esetében, hogy hazaugrok és elég egy nappal előtte visszaérni. Innen, ha haza akarnék menni, hosszú út várna rám. Egyébként rettentően segítőkészek az emberek. Az utcán, ha észreveszik, hogy nem beszélek törökül, akkor is teljesen normálisan viselkednek velem.

Ankaráról milyenek a tapasztalataid?

Négy és fél hete vagyok kint. Jelenleg az életem abból áll, hogy edzés és haza. Nagyváros és majd, ha lesznek szabadnapok, akkor egy kicsit nekiindulok. Azért a helyzetet nehezíti az, hogy elszabadult a Covid-19. Megkértek minket, hogy ne nagyon használjunk tömegközlekedést, ne menjünk olyan helyekre, ahol sokan megfordulnak. Jelenleg Ankarában már tele vannak a korházak.

Ettől függetlenül a bajnokság kapcsán folyamatosan érkeznek a sajtóközlemények. Eltökéltek az október elejére kiírt rajt mellett.

Azokkal a szabályokkal, amint előbb említettem. A rendszeres Covid-19 tesztek mellett most úgy hallottam, hogy olyan szabályról egyeztetnek, ha egy csapatnál két ember pozitív, akkor az egész csapat megy két hétre karanténba. Elég érdekesen fog alakulni. Ahogy mondtam korábban, ha csak egy fő pozitív, akkor annak a játékosának két hét karantén lesz, amikor így nem tud játszani. Ráadásul ilyenkor mindig figyelembe kell venni, hogy a visszatérés után megint idő, amíg formába lendül valaki.

Megnő a játékosok felelőssége is, hogy vigyáznunk kell, el ne kapjuk a vírust. Az egész csapatát nehéz helyzetbe hozhatja bárki, ha két hétre kiválik. Ráadásul, ha betegen lejön edzésre és fertőz, akkor a társai is elkaphatják. Ha valaki nem vigyáz magára, nem tartja be a szabályokat, akkor azzal adott esetben a társai munkáját is elronthatja. Ezért is mondtam, hogy nagy ez a város, sok lehetőség van, de most a járvány közben nem lehet elmenni kikapcsolódni.

Mondjuk ilyen szempontból lehetnél bárhol. Nagyjából minden komolyabb bajnokságban ugyanezek a problémák kerülnek elő.

Ez így van, bár ha Magyarországon kerülök két hét karanténba, akkor mégis kényelmesebb a saját otthonomban eltölteni ezt az időt. Egyébként érdekesség, hogy az első héten sokat kellett orvosi vizsgálatokra járni, több kórházban is megfordultam és nagyon jó állapotokkal találkoztam. Nem ezt várná az ember. Minden tiszta, korszerű, jól meg vannak csinálva a kórházak.

Kicsit más téma. Spanyolország egyértelműen új impulzusokat adott neked. Most is megvan a kellő motiváció benned?

Igen, ez abszolút megvan. Nagyon kellett ez az új kihívás, ami új lendületet tud adni nekem. Nyilván az, hogy eljövök ide és nem értem miről beszélnek, elsőre furcsa. Persze mindent lefordítanak nekem angolra, de folyamatosan figyelni kell. Másik oldalról viszont megint érdekes dolgokat tanulok, új feladatok jönnek szembe, a pályán új kihívásokat kapok például azzal, hogy irányítanom kell. Ezek nagyon motiválnak.

Nem akarok butaságot mondani, de talán junior óta nem irányítottál. Miben követel meg tőled mást ez a feladat?

Pontosan, azóta nem irányítottam. Ez a feladat a játék-szervezésben más, illetve abban, hogy ritmust kell adni a csapatnak. Az irányítónak kell meghatároznia, hogy mikor lehet gyorsan játszani, mikor kell kicsit lassítani. Sokat kell gondolkozni a játék-hívásokon és azon is, hogy melyik társunkra hívjuk. Mindig figyelni kell, hogy mindenki kapjon elég labdát és az igényeket kielégítsük. Egy kicsit motivátornak kell lenni.

Mindig az irányító, aki elsőként megy védekezni és utána elsőként kapja meg a labdát, robog fel vele. Ezzel elég sok munka van. A fő feladatom nem a pontgyárás lesz, hanem az, hogy helyzetbe hozzam a társaimat. Ez hasonló ahhoz, ami tavaly a feladatköröm volt. Irányítóként ráadásul még több felelősség van.

Vannak olyan társaid, akikkel már megtaláltad a közös hangot?

Abszolút, az első pillanattól kezdve. Befogadó környezetbe csöppentem. Hangulatosan az edzések. Közvetlenek az edzők, a játékosok. Elmegyek, csinálom a dolgom. Az edzésen komolyan vesszük a dolgokat, de utána belefér egy kis hülyéskedés.

Zárásul, szerintem olyan szempontból mindenképpen jó újonc csapathoz kerülni, hogy motivációból nincs hiány. Az újonc mindenhol bizonyítani szeretne.

Igen, az elnökség is nagyon lelkes. Tele vannak tervekkel, két éven belül Európa Kupázni szeretnének. Szerencsére a háttér biztosított és eddig úgy néz ki, hogy az edző jól építi fel a stratégiáját.