Magyarország

Nagyinterjú Szabó Flórával

Szerző: Nagy Norbert

2020.08.23. 12:55

#Basket Club Franconville PB, #F1, #Franciaország, #NF2, #Szabó Flóra

Második szezonját kezdi a Basket Club Franconville PB csapatában Szabó Flóra, akivel a franciaországi tapasztalatairól beszélgettünk.

Megkezdte a felkészülést a csapat. Rendben vissza tudtál térni Franciaországba?

Szerencsére a járvány miatt semmi fennakadás nem volt. Múlt hétfőn délelőtt érkeztem, délután már kezdődtek az edzések. Belevágtunk egyből a munkába.

A járványhelyzet mennyiben befolyásolja a mindennapokat?

Itt Franciaországban országos szinten szigorúbb szabályozásokkal találkozunk. Utcán is hordani kell a maszkot. Például voltunk bent a városban és ott a rendőrök megállítottak, hogy fel kell venni. Amúgy az edzéseket nézve úgy kell elképzelni, hogy a teremig hordani kell a maszkot. Bent már nem, de mielőtt bemegyünk kézfertőtlenítést írnak elő. Az öltözők zárva vannak, ami azt jelenti, hogy edzésre készen kell érkezni.

Folyamatosan zajlanak az egyeztetések, de vélhetően el tudjuk kezdeni rendesen a bajnokságot. Az első fordulót szeptember 19-re írták ki. Itt is, mint itthon, mindenki reménykedik benne, hogy minden rendben el tud indulni.

Tavaly egyértelműen az élmezőnyhöz tartoztatok az NF2-ben a saját csoportotokban. Mennyiben változott a keret és a célok?

Van három csapattársam, aki idén már nem kosarazik velünk. Négy új érkezett helyettük: egy irányító, két játékos hármas posztra és egy center. Az irányító amerikai, ő múlt hétvégén csatlakozott és ezen a héten kezdtük meg teljes létszámmal az edzéseket.

Tavaly a vírushelyzet miatt nem sikerült elérni a kitűzött célt, ami az NF1-be való feljutás lett volna. Én úgy gondolom, hogy belső poszton mindenképpen erősödtünk, mert egy rutinos játékos érkezett mellénk.

Nagyon kíváncsi vagyok én is. Jövő héten már felkészülési meccseket fogunk játszani, ahol kiderülhet majd, hogy mennyire fog működni a csapat. Már próbálgatjuk a játékokat és úgy gondolom, hogy jók a kilátásaink. Remélem, hogy sikerül elérni a kitűzött célt és döntőt játszhatunk.

Én nem szeretem azt a besorolást, amit Magyarországon használunk a köznyelvben az első-, másod-, harmadosztállyal, mert szerintem egy kicsit igazságtalanul beskatulyázza a csapatokat és a sportolókat. Franciaországban ezt az elkülönítést ráadásul nem is lehet alkalmazni, mert annyira sokszintű és egymásra épülő a versenyrendszer. A te csapatod hol helyezkedik el?

Két fő részre bontanám a francia versenyrendszert. Vannal a profi ligák, az LFB és az LF2, ahol mindenkinek profi szerződése van. Az NF1, az NF2 és az NF3 ligákat itt területinek is mondják, mert földrajzi elven osztják szét a csapatokat.

Rengeteg csapat versenyez: az NF1-ben 24, nálunk pedig az NF2-ben 48 szerepel. Ezeket A, B, C, D csoportokba osztják, melyek 12 csapatosak. Minden csoportból az első két helyezett jut be a nyolcas döntőbe és onnan lehet kivívni a feljutást. A legnagyobb különbség, hogy a mi versenyrendszerünkben nem mindenkinek van profi szerződése.

Hogy néz ki a régiók beosztása?

Ha Franciaországot elnegyedeljük, akkor a mieink az észak-keleti régió. A Strasbourg, Calais, Dunkerque – vonalat kell elképzelni és ide tartozik Párizs is.

Ha az NF1 mezőnyét nézzük, akkor láthatunk ismerős neveket, a nagy profi klubok fiókcsapatait. Velük találkoztok?

A profikkal egyáltalán nem találkozunk. Itt is van viszont kupasorozat a bajnoksággal párhuzamosan. Ez teljesen vegyes, tehát találkozhatunk NF1-es vagy NF3-as csapattal.

Nagyon érdekes és elsőre furcsa volt, ha úgymond szintkülönbség van két csapat között, akkor az alacsonyabban rangsorolt előnyt kap. Például, ha mi NF2-es csapatként NF1-es ellenfelet kapunk, akkor +6 ponttal kezdjük a meccset. Egyenes kieséses az egész, tehát addig menetel egy klub, amíg nyeri a meccseket és itt is ugyanúgy van döntő.

Milyen játék jellemzi a ligát?

Szerencsére jó edzőhöz, jó csapathoz kerültem, így nekem csupa pozitív benyomásom van. Az edzésmunka és a bajnokság kapcsán én azt emelném ki, hogy fizikális, a palánk alatt erőt igénylő kosárlabdát játszunk. Ebben fejlődtem is. Én úgy vagyok vele, ahogy Magyarországon is, hogy minden klub, minden edző más stílusban dolgozik, mást tanít. Ennek függvénye a játék és nem lehet általánosítani a teljes bajnokságra. Én otthon is mindenkitől tudtam tanulni vagy volt például, ahol olyat láttak meg bennem, amit később tudtam kamatoztatni. Szerintem itt is ez lehet.

Amikor megérkeztél tavaly nyáron, mi volt elsőre a legszembetűnőbb szakmailag?

Rengeteget játszunk edzésen, szituációkat gyakorlunk, azt próbáljuk finomítani. Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk emellett a fizikális részre. Ugyanazt tudom mondani, mint az előbb: nehéz megítélni, hogy ez mennyire szakember függő és csak a mi edzőnket jellemzi vagy egész Franciaországban így van. Nekem ez az első ilyen csapatom, így nincs viszonyítási alapom.

Az utolsó három magyarországi szezonod alapszakaszában előbb a BEAC-nál 17.9 perc, majd az MTK-nál 28 és 30.5 perc átlagod volt. Ilyen viszonylag stabil játéklehetőség mellett miért döntöttél úgy, hogy szerencsét próbálsz külföldön?

Szerettem volna kipróbálni magam, új impulzusokat kapni, más kultúrával megismerkedni. Ez szólt külföld mellett.

Meg nyelvtanulásnak is jó, amit lehet bármikor kamatoztatni.

Valóban így van. Járok egyébként francia tanárhoz, szépen fejlődik ez a tudás is.

Általában itthon a 28-30 perces átlaggal rendelkező magyar játékosokat keresik az élvonalbeli csapatok, már önmagában a meccsrutin miatt is. Neked volt ajánlatod?

Igen, lett volna. Én mégis úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam a menedzseremmel, hogy itt kipróbálhatom magam. Természetesen nagyon örülök, hogy az MTK-ban akkora bizalmat és lehetőséget kaptam. Fejlődtem és megmutathattam, hogy lehet engem használni a pályán.

Vannak távlati terveid?

Először is abban bízom, hogy a vírushelyzet nem fog közbeszólni és le tudjuk játszani az évet teljes egészében. Én nyitott vagyok bármilyen lehetőségre. Nincs olyan kimondott célom, hogy melyik országban szeretnék légióskodni vagy éppen hazatérnék. Szeretném a lehető legjobban teljesíteni ezt a szezont és utána meglátni, hogy milyen ajtókat nyit meg és milyen lehetőségeim lesznek.

Amennyire az elérhető beszámolókból kiderül, megkaptad a bizalmat a szakmai stábtól.

Igen, sikerült olyan pozíciót kiharcolni a csapatban, hogy végig számítottak rám. Sok játéklehetőséget kaptam és meg is tettem, amit csak tudtam ez alatt az idő alatt. Úgy érzem, hogy rászolgáltam a bizalomra.

Van olyan mérkőzés, amire kiemelkedő élményként tekintesz?

Én a legfontosabbnak azt érzem, hogy egy kiegyensúlyozott átlagot sikerült hoznom a meccsek alatt, amivel így a csapat is stabilan számolhatott velem. Egy mérkőzést kiemelni teljesítmény oldalról nem nagyon tudok.

Ami megmaradt nagy élményként az rögtön a szezon második mérkőzése. Bár földrajzi elven szerint vannak beosztva a csoportok, de így is hat órát utaztunk Strasbourg felé. Furcsa volt elsőre, hogy hat óra után rögtön mentünk a pályára. Komoly mélyponttal kezdtünk, 15-20 pontos hátrányba kerültünk, de sikerült jó csapatmunkával fordítani. Mindenkinek jól jött ki a lépés, mindenki a számára kedvező helyzeteket vállalta és talán az volt az a pillanat, amikor csapattá értünk.

Amit mindenki kiemel ezen összetett, sokrétű francia versenyrendszer kapcsán, hogy aki játszani szeretne, mindenki megtalálhatja a számításait. Ennek megfelelően minden szinten motiváltak a játékosok, ami jelentősen erősíti a sportág beágyazottságát.

Én is ezt tapasztalom. Általánosságban azt tudnám mondani jellemzőként a ligára, hogy egyik csapat sem adja fel. Ha vezetünk, akkor sem szabad visszavenni, mert nagyon hajtós játékosok vannak és dolgoznak ezerrel, hogy ne lehessen könnyű győzelmeket szerezni. A csapatokra is jellemző, így ránk is, hogy a kitűzött célt együtt próbáljuk elérni, küzdünk egymásért. Ezért is vagyok kíváncsi, hogy fog alakulni a szezon. Az újak hogyan épülnek be és mennyire valósul meg a kooperáció a pályán.

Az edzésmunka hogy néz ki a klubnál?

Amikor szezon van, akkor az esti edzések mellett heti kétszer szokott reggel is edzés lenni. Hat-nyolc edzéssel dolgozunk a meccseken túl és én még le szoktam járni kondizni. A felkészülési időszak alatt azonban többször tartanak reggeli edzést is.

Milyenek a körülmények?

Teljesen rendben vannak. Egy sportkomplexumot használhatunk, csarnokkal, uszodával, konditeremmel. Nagyon családias az egész közeg és a stáb mindenben segít. Tavaly év elején volt egy fertőzésem, ami miatt kórházba kellett járnom és akkor is mindenben segítettek, vittek mindenhova és tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni.

Játékosok lakhatását miként oldják meg?

Van egy épület két szárnnyal és ebben mindenki kap egy kis lakás-részt. Hatan lakunk egymáshoz közel. Közösségépítés szempontjából nagyon jó.

Tavasszal szerepeltél egy reggeli műsorban is, ahol elmondtad, hogy bizonytalan: mikor térhetsz haza. Végül mikor jöhettél vissza Magyarországra?

Eléggé hosszúra sikeredett ez az időszak. Március közepén fújták le hivatalosan a bajnokságot és én június 3-án tudtam az első közvetlen járattal, ami Franciaországból indult Magyarországra, hazamenni. Itt végig karantén volt és nem könnyítette meg a helyzetet, hogy amikor hazaértem, otthon is kaptam a piros cédulát. Ez még két hét karantént jelentett. Az otthon töltött két hónapból gyakorlatilag egy hónap lett, amikor tényleg azt csinálhattam, amit szerettem volna és nem bezárva voltam.

Sikerült ettől függetlenül kikapcsolódni?

Abszolút. A Franciaországban eltöltött karantén is tartalmasan telt egy volt észt válogatott csapattáramnak köszönhetően. Lelkileg néha nehéz tud lenni így is, de hogy nem egyedül töltöttem, az mindenképpen megkönnyítette. Otthon a család, a barátok miatt teljes feltöltődést jelentett az elmúlt időszak.

Szokták mondani, hogy a légiós életnek az első éve a legnehezebb. Már otthonosan mozogsz?

A lehető legjobb csapathoz kerültem ilyen szempontból, mert nagyon befogadóak és magamat is úgy jellemezném, hogy alkalmazkodó típus vagyok. Az elejétől kezdve sikerült beilleszkednem és felvenni a ritmust. A csapattársak, a stáb sokat segített.

Mondhatjuk: a nehezén túl vagyok, de nem érzem azt, hogy lett volna mélypont vagy problémát okozott volna bármi is, hogy nem Magyarországon vagyok, hanem külföldön. Nem azért mondom, mert elvárás lenne így nyilatkozni, de tényleg nem tudok negatív élményt mondani.

Nagyon örülök, hogy a menedzserem így tudott segíteni és a lehető legjobban jött ki az egész. A vírus alatt is nagyon korrekten viselkedett a klub. Nekem május 31-ig szólt a szerződésem, de abból sem lett probléma, hogy pár nappal tovább kellett maradnom. Nagyon remélem, hogy a következő szezon is ilyen zökkenőmentes lesz.

Az sem elhanyagolható, hogy a világ egyik legszuperebb városa, Párizs mellett laksz.

Szerencsére közel van a lakhelyemhez a vonat megállója. Fél óra alatt bent lehet lenni a városközpontban és amikor szabadidőm van, akkor szeretek bemenni, sétálni, felfedezni a környéket.

Itthonról kapsz visszajelzést a teljesítményedre?

Egy kicsit nehezebb követni, mert nem feltétlenül olyan a liga megjelenése, hogy részletesen elérhetőek lennének a játékosokról az információk. Itt nem kötelező olyan online statisztika, mint a profi ligában vagy éppen otthon. Az edzőink természetesen vezetik ezeket és nekik megvannak az adatok, a nyilvánosság felé viszont csak a szerzett pontok rangsorai jelennek meg a jegyzőkönyvek alapján. Ezt a részt egy kicsit sajnálom, mert nehezebb úgymond rögzíteni, ha bármit szeretne a statisztikákkal az ember. Szerencsére azért többen érdeklődnek és akikkel beszélgetek, azoknak mindenkinek elmondom, hogyan alakul az életem.

Ha már szóba került a leállás, sikerült valamennyire formában maradnod?

Igen, remélem, hogy ez a hosszú kiesés nem okoz gondot. Kaptunk edzéstervet és azt csináltam, bízom benne, hogy nem lesz probléma és vissza tud állni minden a korábbi ritmusba.

Ha jól láttam, akkor február 29-én játszottatok utoljára.

Egy héttel utána még volt egy meccsünk, de akkor már több csapat lemondta a szereplést, mert a vírus kezdett elterjedni. Itt Franciaországban az egyik gócpont Strasbourg volt és ők a mi régiónkba tartoznak. Március elején oda már több klub nem vállalta az utazást. Talán ezért sem került a jegyzőkönyvekbe, hogy mi még akkor játszottunk egyet.

Egyébként volt ilyen hosszú kihagyás a pályafutásodban?

Soha és ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon tanulságos volt ez az időszak. Különösen mentálisan, lelki oldalról. Szerintem sokat lehet ebből tanulni.

Mindenkitől megkérdeztem idén nyáron, neked a leállás miben jelentett nagy kiesést?

Fizikálisan nem érzek akkora visszaesést. A franciaországi karantént – ahogy már mondtam – észt válogatott csapattársammal töltöttem és folyamatosan eljártunk edzeni. Inkább a labda hiánya az, amit kritikusabbnak éreztem. Egy kezemen meg tudtam számolni, hogy a felkészülés kezdetéig hányszor értem labdához. Az volt a rossz, hogy nem tudtunk csarnokba menni. Itt városi tulajdon a sportcsarnok, az egész edzőközpont és szigorúan vették a korlátozásokat. A vészhelyzet kihirdetésekor azonnal lezártak mindent és a klubnak nem volt semmi mozgástere ebben. Akár úgy sem, hogy egyéni edzéseket biztosítva bemehessünk dobni vagy esetleg egy-két szabadtéri lehetőséget használjunk. Otthon pedig egyszer volt módom labdás edzésen részt venni.

Zárásul azt lehet mondani, hogy a csapat hazai magjának is ugyanekkora volt a kiesés. Ilyen szempontból talán nincs hátrányod.

Itt szigorúbban vették, mint otthon és jóval hosszabb volt a leállás. Szerintem sincs hátrányom. Kíváncsian várom én is az első meccseket, hogy ki milyen formában tér vissza.