Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Szabó Petrával



:

:

Hirdetés

A ZTE NKK csapatában folytatja pályafutását Szabó Petra, akivel az élvonalbeli visszatérésről, az ajkai időszakról és a 3×3-as kosárlabdáról beszélgettünk.

Múlt héten lett hivatalos, hogy a ZTE NKK játékosa leszel. Miként adódott ez a lehetőség? Egyáltalán tervezted, hogy visszatérsz az élvonalba?

Pár hete keresett meg Bencze Tamás a menedzseremen keresztül, hogy van-e kedvem Zalaegerszegre jönni. Jelezte, hogy egy bizonyos anyagi háttér biztosított lesz, így elindul a csapat. Kicsit gondolkoztam, de úgy voltam vele, hogy miért ne élnék ezzel a lehetőséggel.

Nyáron próbálkoztunk másik csapatoknál, de nem sikerült megállapodni senkivel. Gondoltam kipróbálom magam – nagyvonalakban így zajlott a folyamat.

Már a második hetet kezdjük a felkészülés során. Formálódik a keret, de még ki fogunk egészülni légiósokkal és akkor, ahogy sok helyen megjelent: egy 9-12. helyet megcélzó csapatot próbálunk meg összerakni.

Egy olyan helyzetbe kerülsz, hogy te leszel a keret legrutinosabb játékosa.

Igen, a korábbi évekhez képest egy fiatalokkal kiegészített keret lesz Zalaegerszegen. Ebben az A-csoportos éveket tekintve a legrutinosabbnak számítok majd. Megpróbálunk mindent megtenni a pályán és igyekszünk meglepetést okozni. Úgy állunk hozzá, hogy egy hajtós csapatot rakjunk össze.

Egy ilyen szerep nagy teher?

Ez egy édes teher, én inkább azt mondanám. Ha az ember olyat csinál, amit szeret, akkor motiválják a kihívások. Ez pedig egy kihívás. Nem leszek egyedül, minden segítséget megkapok a klubtól és a lányok is partnerek. Hallgatnak rám, mindenben segítjük egymást.

Fotó: Jóna István

Utoljára a 2018/2019-es évadban még győri színekben szerepeltél az élvonalban. Nem találtál csapatot az azt követő szezonra vagy előre tervezett volt, hogy visszaléptél a Piros csoportba?

Ezt el lehet mondani, úgy nézett ki, hogy Győrből eljöttem és a menedzserem próbált csapatot találni, de nem sikerült elhelyezkedni. Mindenhonnan lecsúsztunk és megbeszéltük, hogy próbáljunk meg egy B-csoportos évet. Végül nagyon jól jött ki. Jó csapat formálódott Ajkán. A szezon vége felé, úgy január közepére kezdtük megtalálni a közös hangot. Aztán jött ez a vírushelyzet és lefújták a bajnokságokat.

A csapat legeredményesebbje voltál 12.9 pont, 8.9 lepattanó átlaggal. Talán egy kicsit új lendületet is adott ez az időszak?

A győri évek után mindenképpen új impulzust adott. Egyébként a mostani zalaegerszegi helyzethez hasonlóan vezérként számítottak rám. Úgy érzem, hogy a megkapott játéklehetőséggel tudtam élni.

Egy szép trófeát is nyertetek.

Mondhatjuk, hogy amit lehetett a koronavírusos szezonban, a Hepp Kupát, azt sikerült elhozni. Nagyon büszkék vagyunk rá. Ahogy mondtam korábban, nagyjából akkorra ért össze a csapat. Utána már nincs értelme arról beszélni, hogy “mi lett volna ha” a bajnokságban, de szerintem a dobogóra odaérhettünk volna.

Egy kicsit még maradjunk az Amatőr bajnokságnál, mert talán kevesebben ismerik. A Piros csoportot hogy tudnád jellemezni?

Hasonló a keménység, mint az A-csoportban. Az erő, az állóképesség egy kicsit kevesebb, mivel kevesebb edzésük van a játékosoknak. Az utánpótlásból idekerülő fiatalok – például játszottunk a Csatával is – nagyon ügyesek és szerintem nekik nagyon jó a bajnokság arra, hogy meccsrutint szerezzenek. A rutinosabbak elsősorban egyes meccsszituációkban tudják érvényesíteni a fölényüket. Vannak különbségek a mezőnyben, de az első 4-5 csapat tud nagyon jó kis meccseket játszani.

Rutinos csapattal szerepeltetek a Piros csoportban. Nálatok már a játék szeretete is megjelent, mint motiváció?

Akik visszatértek leállás után vagy munka mellett csinálják, azok között ez egyértelműen faktor. Sokan vannak, akik felhagytak az A-csoportos karrierjükkel, de azért nem feledik el a kötelékeket, amik a sportághoz kapcsolják.

Nekem vegyesek az érzéseim. Maximálisan megértem az érveket, hogy szükség lenne erősebb másodosztályú bajnokságra, de őszintén szólva nem látom realitását még egy amolyan profiba hajló sorozatnak itthon.

Főleg a női szakág nem, szerintem a férfiaknál a B-csoport is jó és felfejleszthető. A B-csoportban a nőknél sok a tehetséges fiatal, de jól jórészt olyanok, akik egyébként A-csoportos csapatokkal, játékosokkal edzenek. Nincs annyi játékos szerintem, hogy külön, teljesen önálló csapatokkal ez működőképes lenne.

Hogy érzed, szinten tudtad tartani magad a Piros csoportban?

Aki még pluszban dolgozik mellé egy kicsit, tehát eljár külön edzeni, azt a B-csoport szinten tudja tartani. Bár ezt most nehéz megítélni a járványhelyzet miatt, mivel márciustól mindenki külön edzett, de szerintem sikerült megtartani az erőnlétemet.

Ha már említetted a járványt, neked volt alkalmad edzeni a leállás alatti hónapokban?

Igen, én külön személyi edzővel dolgoztam egy program alapján. Nyáron pedig párszor besegítettem a 3×3-as válogatott edzésein és az is hozzájárult ahhoz, hogy formában maradjak.

Ezzel át is térhetünk a 3×3-ra. Dolgoztál a csapattal Debrecenben. Miben tudtad segíteni a munkát?

Olyan felkészülésre került sor, hogy nem speciálisan egy versenyre készült a csapat. Inkább a szinten tartás volt a célja az edzéseknek. Amennyit tudtam, igyekeztem segíteni a lányok munkáját. Amolyan kiegészítő ember szerepét töltöttem be.

A leállás alatt a múltidéző összeállításokban sokszor megjelentek a korábbi 3×3-as sikerek. Van benned nosztalgia?

Persze, szép emlékként maradtak meg ezek. Az Európa-bajnoki győzelem Bukarestben a legszebb emlékem. Nagyon sok sikerélményt adott a 3×3 és úgy érzem, hogy játékosként is a hasznomra volt. A szezonok között a nyári időszakban zajlik a 3×3-as élet és sokat jelent az elvégzett edzésmunka, illetve a versenyek tapasztalata. Teljesen más, mint az az 5:5, de nagyon jó.

Szakmailag mit adott?

Színesítette a játékomat. Én ezt úgy tudnám érzékeltetni, hogy teljesen más dolgok, más tulajdonságok kerülnek elő, de utána azok az 5:5-re is megmaradnak és ott is lehet hasznosítani.

Rendszeres versenyzési lehetőséget elsősorban azok kapnak 3×3-ban, akik a válogatott közelébe kerülnek. Te kipróbálnád magad egy bajnokságban, ha lenne itthon?

Szerintem inkább az utánpótlás esetében lehetne és talán kellene is beépíteni valamilyen bajnokságot. A felnőtteknél a bajnoki szezonnal párhuzamosan ez nem tud menni. A korábbi törekvésekhez hasonlóan működhetne valami nyáron, de nagyon nehéz egy ilyet megszervezni.

Sok mindenkinek tetszik, sokan is érdeklődnek a 3×3 iránt, de még nem annyira, hogy ez a fiatalokban meg tudjon maradni. Én ott erősíteném elsősorban a versenyhelyzetet egy bajnoksággal.

Teljesen más téma, de röviden beszéljünk a térdsérülésedről. Hogy értékeled, sikerült teljesen visszajönnöd belőle?

Igen, úgy volt, hogy a térdsérülésem után Győrben csináltam végig a rehabilitációt és a következő évben már együtt alapoztam a lányokkal. Egy félév és a nyár maradt ki, de utána rendben vissza tudtam térni a győri csapathoz.

Nehéz helyzetbe kerültél, mert a hazai viszonyok között egy kifejezetten erős csapatba kellett volna kivívnod újra a játékperceket.

Igen, az komoly nehézséget jelentett, hogy abba az erős keretbe kellett a sérülésem után visszatérni. Még egészségesen sem könnyű kiharcolni a játékperceket. A Győr azonban nagyon sokat segített mindenben abban a nehéz időszakban.

Az utolsó év vége felé sajnos már nem nagyon sikerült beverekedni magam a rotációba. Az nem egy sikeres időszak a pályafutásomban.

Egy év Piros csoportos szereplés és egy világjárvány után nem lesz nehéz újra az A-csoportban?

Dehogynem, nagyon nehéz lesz. Én azért ettől függetlenül azt mondom és ezzel utalva a leállásra is, hogy aki edzésben volt végig és most a felkészülést rendesen végig csinálja, az rendben lesz a bajnoki rajtra. Más az A-csoport, mint a “B” és ahogy mondtam korábban, ez elsősorban az erőállapotban mutatkozik meg.

Már tartanak az edzések. Az eddigi benyomásaid alapján milyen lesz az új ZTE?

Még formálódik, alakul a keret. Erre most nehéz válaszolni. Így fiatal játékosokkal szerintem nekünk a gyors játék kialakítása lehet a célunk. Kiegészülve majd a légiósokkal, reméljük tudunk meglepetést okozni.

Nehéz elhelyezni még a csapatot, mert a mezőny második felének játékereje a nyári változások után szinte felmérhetetlen jelenleg.

Egyetértek. Azért is nehéz, mert ezeknél a csapatoknál egy-egy jól megválasztott légiós jelentősen befolyásolja az erőviszonyokat. Az érkező légiósok játékerejét pedig még nem látjuk. Szerintem, ha van 5-6 összeszokott ember, jó magyar kiegészítők, akkor köréjük lehet versenyképes csapatot kialakítani ezen a szinten. Zalaegerszeg mindig is ilyen elvek mentén igyekezett építkezni és reméljük, hogy ez idén is működik.

Fotó: Jóna István

Hirdetés