Hirdetés
Magyarország

Nagyinterjú Szücs Rékával

Hirdetés

Pénteken jelentette be a PEAC-Pécs, hogy visszatér a klubhoz Szücs Réka. A 25 éves irányítóval az Aluinvent DVTK-nál töltött másfél szezonról, a korábbi pécsi időszakról és a tervekről beszélgettünk.

A szezont március elején két DVTK-Sopron rangadóval zártuk. Vívtatok egy pontgazdag nyíltsisakos meccset a bajnokságban és egy küzdős negyeddöntőt a kupában. Kicsit kanyarodjunk vissza ezekhez. Akkoriban a miskolci szurkolók között a fő beszédtémát a csapat versenyképessége adta. Te hogy ítélted meg ezt belülről?

Egy nagyon erős keretünk volt hosszú kispaddal, sok minőségi játékossal. A szezon elején az volt a célkitűzés, hogy minimum érmet kell nyernünk a bajnokságban vagy a kupában, de leginkább az, hogy döntőbe jussunk. A szurkolók bajnoki címet is vártak a csapattól.

A két meccs közül, amit említettél, az első alapján akár arra is lehetett következtetni, hogy meg tudjuk verni Sopront a kupában, de ez végül nem sikerült. Aztán vége lett a bajnokságnak és így soha nem is tudjuk meg, hogy mi lett volna. Én azt mondom, hogy ott elkaptunk egy jó ritmust.

Ezek után nagy sokk volt, hogy ilyen hirtelen vége lett a szezonnak?

Igen, de amikor eldőlt, hogy hivatalosan is vége, akkor már nem érhetett minket váratlanul. Előtte héten is volt róla szó, hogy ez megtörténhet. A leállás előtti napokban edzéseket sem tartottak, így senkit sem ért meglepetésként. Inkább azt mondanám, hogy ez a négy-öt kosárlabda nélküli hónap a hosszú és nehéz.

Neked egyébként mivel telt ez az időszak?

Amikor vége lett a szezonnak nem nagyon gondoltam kosárlabdára. Egyetemi kötelezettségeimet kellett befejezni, szakdolgozatot írtam, majd azt védtem meg. Március, április ezzel eltelt. Utána futottam, erősítettem és most júniusban, illetve júliusban volt pár hét a PEAC-cal, amikor, ha nem is csapatedzéseket, de öt-hat fővel kontakt nélküli egyéni képzéseket tartottak számunkra. Kis pihenő után augusztus elejétől pedig már elkezdődnek a csapatedzések.

Sokaktól hallottam, hogy mentálisan egy kicsit még frissítően is hatott elszakadni a kosárlabdától.

Nem lett volna már sok hátra egyébként sem a szezonból, de így visszagondolva nem tett rosszat, hogy egy kicsit mással is foglalkozzak. Én egyébként most kezdem érezni, hogy nagyon várom már a csapatedzések és a mérkőzések kezdetét. Gondolom, hogy most mindenki motivált lesz és várja, hogy újra játszhasson.

Tagja voltál még nagyon fiatalon a PEAC kupagyőztes, bajnoki ezüstérmes csapatának. Utána pedig jött egy felfelé ívelő időszak előbb 12.6, majd 17.2 perces alapszakasz-átlagokkal. Időközben kiöregedtél az U20-as korosztályból, a csapatban is megváltozott a szereped. Hogy élted meg ezt az időszakot?

Nehéz időszak volt. Így utólag már nem foglalkozom azokkal a szezonokkal, amik nehezebben sikerültek. Nyilván minden játékos életében van olyan szezon, amikor az edzővel nem sikerül úgy kijönni vagy nem olyan szerkezetű a csapat. Azt vallom, hogy azokból is tanulni kell és túl kell lendülni rajtuk.

Amikor bejelentette együttműködését a két baranyai klub, akkor a játékosmozgásoknak te is részese voltál.

Ez a kettő független volt egymástól, korábban eldöntöttem, hogy szeretnék máshol játszani. Nekem szükségem volt arra, hogy kipróbáljam magam más környezetben. Nem teljesítettem úgy akkoriban a PEAC-ban, ahogy magamtól elvártam. Aztán a PINKK-nél adódott egy lehetőség. Sokkal nagyobb szerepet kaptam és többet játszhattam.

Az nekem egyértelmű döntésnek tűnt akkor, hogy olyan helyre kellett mellett mennem, ahol játszhatok. Ennek meglett az eredménye. Utána jött a szezon felénél a miskolci felkérés. Azzal úgy voltam, hogy miért ne. Meglátjuk mi lesz belőle és egészen az elmúlt szezon végéig ott szerepelhettem.

Ez nem kritika senki felé, de én nagyon óvatos vagyok a kisebb csapathoz több játéklehetőség reményében történő visszalépésekkel. Nagyon sok összetevős, hogy innen valaki újra tudja-e indítani a pályafutását. Az esetedben viszont úgy tűnt, hogy sikerült. 32 perces, 13,4 pont, 3,7 lepattanó, 3,5 gólpassz átlaggal szerződtél Miskolcra.

Szerintem azzal mindenki úgy van, ha érzi a bizalmat az edzőtől, a csapattársaktól és tisztában van azzal, hogy vezérként számítanak rá, akkor teljesen más teljesítményt képest nyújtani. Ez természetes reakció, mert máshogy áll a mérkőzéshez, valahogy motiváltabban tud fellépni és ez más játékkal is párosul onnantól.

A DVTK-s lehetőségre miként tekintettél akkoriban. Ez volt “A nagy esély” a pályafutásodban?

Amikor meghoztam a döntést, akkor már biztos volt, hogy a PINKK-kel nem jutunk a rájátszásba, a DVTK pedig a másodiknál rosszabb nem lehetett az alapszakaszban. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy hívtak, számoltak velem. Úgy voltam vele, hogy ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani. Tisztában voltam azzal, hogy nem ugyanaz a szerep vár rám, mint korábban. Ott viszont minőségibb edzésmunkát tudtam folytatni és két éremmel is gazdagabb lettem. Megérte váltani.

Fotó: DVTK.eu

Megkönnyítette a beilleszkedést, hogy egy konkrét helyzet – ez Katona Szidónia sérülése volt – kezelése során egy adott szerepre igazoltak?

Ezzel egyébként sem lett volna probléma. A csapat tagjai nagyon jó közösséget alkottak. Jó hangulat volt, szerettem ott lenni. Nyilván azzal, hogy erős keret dolgozott, hosszú paddal, bő rotációs lehetőségekkel, azt kellett megszokni, hogy van, amikor kicsit kevesebb lehetőséget kapok, de van, amikor pedig sokat kell vállalnom. Egy nagyobb csapatnál ehhez nehéz igazán alkalmazkodni, hogy nem lehet arra készülni, milyen szerep, mennyi perc jut. Egyáltalán nem bánom azonban, hogy Miskolcra kerültem és fejlődtem is.

Miben fejlődtél?

Az önbizalmam több lett és a játék egyes elemeiben is érzem magamon a fejlődést. Egyes játékszituációkban gyorsabb döntéseket tudok hozni. Az irányítóképességeim javultak, a dobásaim is jobbak lettek.

A második miskolci szezon elején az Euroliga selejtezőjében is pályára léphettél. Klubszinten eddig ez volt a legmagasabban jegyzett erőpróba a pályafutásodban.

Igen, amikor gondolkodtam azon, hogy maradjak-e Miskolcon a második szezonra, akkor az Euroliga selejtező nagyon vonzó lehetőséget jelentett. Ráadásul a Velencét kaptuk, nem is tűnt lehetetlennek, hogy a főtáblára is felkerüljünk. Nem sokon múlt ott a továbbjutás, hosszabbítás után estünk ki. Hatalmas szó, élmény lett volna az Euroligában szerepelni. Gyerekként ott szurkoltam a Mizo Pécs Euroliga meccsein, nagy álmom vált volna valóra ezzel.

Nagy csalódás volt, hogy utána a sérülések elvitték az Európa Kupa szereplést?

Igazából nem csak a sérülések játszottak közre. Nem nyújtottunk olyan teljesítményt csapatszinten, amit vártunk magunktól, többet is ki lehetett volna hozni belőle. A magyar bajnokság volt szem előtt, azokra készültünk főként. A hétközi nemzetközi meccsek esetében is a hétvégi bajnokikra helyeztük a hangsúlyt. Kevesebb felkészülés jutott az Európa Kupára.

Válogatott szinten bizonyíthattál a tavalyi Universiadén.

Sőt, én voltam előtte a tajvani Universiadén és legutóbb ezen a nápolyin is. Nagy közösségi élmény egy ilyen esemény. Kosárlabda terén viszont többet is ki lehetett volna hozni belőlük, mert mindkét alkalommal 10. helyen végeztünk.

Fotó: MEFS

Az Universiade válogatott kapuja a felnőtt nemzeti csapatnak. Elérhető a feljebb lépés számodra?

Célként én azt tűztem ki, hogy minél jobb legyek, minél többet meg tudjak mutatni magamból. Ha behívnak a felnőtt válogatottba az egy nagyon nagy elismerés. Most azonban az elsődleges, hogy fejlődjek és klubszinten még többet kihozzak magamból.

Ilyen szempontból ez a pécsi visszatérés nagy teszt lesz.

Igen, Csirke Ferenc el is mondta nekem, hogy milyen szerepet szán nekem. Egy kitüntetett pozícióban leszek és a tervek szerint meg fogom kapni a bizalmat. Én is nagyon készülök erre.

A következő szezonban a PEAC nem lép ki a nemzetközi porondra. Jelent ez hiányérzetet?

Szerintem azzal, hogy most nem lesz annyira bő a keret, nem akkora probléma, hogy heti egy meccset kell játszani. Nincsenek fárasztó utazások és mérkőzések. Most nem baj, hogy nem indulunk. Nagyobb hangsúlyt lehet fektetni a bajnoki meccsekre.

A klub a játékoskeret bejelentésénél kiemelte, hogy a magyar mag 90%-a pécsi kötődésű. Hogy érzed, a pécsiséggel növelhető az érzelmi kötődés?

Remélem, hogy lehet növelni és pontosan ez is lenne a cél. Őszintén bízom benne, hogy a szurkolókat jobban meg lehet szólítani ezzel a koncepcióval jutni. Nemcsak Pécsett, hanem minden csapatnál nagyon sokszor szóvá tették, hogy érkezik a légiós és a helyiek nem kapnak annyi lehetőséget. Ezzel a kerettel kapcsolatban az most egyértelmű pozitívum, hogy többi pécsi nevelés van és ez vonzóvá válhat a szurkolók számára.

Ahogy az is vonzóbbá válhat, hogy a két kiemelkedő élcsapat mögött egy tovább fiatalított mezőny alakulhat ki.

A női bajnokságban az U20-as szabály miatt a fiatalok eddig is kaptak lehetőséget, ebben szerintem nem lesz nagy különbség. Én inkább azt nézem, hogy most kevesebb légióst hozhatnak a mezőnybe – akár a járvány, akár a gazdasági lehetőségek okán – és az szerintem mindenképpen jó. Több magyar játékos kaphat esélyt. Az első két csapat, a Sopron és a Szekszárd, kiemelkedik, de a többiek jó és szoros mérkőzéseket fognak játszani. Izgalmasan alakulhat a középmezőny.

Nem ismerjük a teljes keretet, így a csapatról nem kérdeznélek, de egyénileg mivel lennél elégedett?

Most így, hogy még nem tudom miként alakul a csapat, hogy fog összeállni a játék, nehéz erre választ adni. Én mindenképpen azt szeretném, hogy egy jó, stabil irányítójátékot tudjak hozni. Ha kell akkor pontokkal, ha kell, akkor gólpasszokkal tudjam segíteni a csapatot. Kiegyensúlyozott játékot szeretnék nyújtani jó átlagokkal.

Ebben, ha valaki, akkor Csirke Ferenc segíthet.

Igen, ő is irányítóként játszott. Gondolom, hogy fog tudni olyan tanácsokat adni, amivel fejlődhetek. Én nagyon bízom benne.

Fotó: DVTK.eu