Hirdetés
Magyarország

Az első amerikai idény után – Varga Eszterrel beszélgettünk



:

:

Fotó: St. Francis Brooklyn College

Hirdetés

A St. Francis Brooklyn College hallgatójaként az első évét teljesítette az Egyesült Államokban Varga Eszter, akivel az egyetemi tapasztalatairól beszélgettünk.

A legáltalánosabb kérdéssel indítsunk, de mindenki története egyedi. Neked, hogy került képbe az Egyesült Államok?

Engem Lakosa Ákos keresett meg, mert látott játszani az U18-as 3×3-as válogatottban és kérdezte, hogy lenne-e kedvem az Egyesült Államokban tanulni, illetve játszani. Kezdetben nem igazán volt, de a lehetőséget átgondoltam és ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megváltozott a véleményem.

Beszéltem edzőkkel, megírtam a felvételit és minél inkább közeledett a döntés pillanata, úgy lett egyre nagyobb a kedvem. Végül úgy döntöttem, hogy megyek. Úgy éltem meg, hogy ez egy olyan lehetőség, amit nem lehet kihagyni és egész életben bánni fogom, ha nem vágok bele. Ha jó azért, ha pedig nem, akkor azért, hogy tudjam milyen és adott esetben miért nem jött be nekem.

Olyan szempontból nem volt veszíteni valód, ha nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, még mindig haza lehet jönni az itthoni rendszerbe. 

Így van, haza mindig lehet jönni, miközben ilyen lehetőség nem mindig adódik. Nálam is ez a fő szempont, ha nem sikerül, akkor nyilván itthon lehetett volna folytatni.

Kint nem voltál egyedül, Horváth Fruzsinával kezdtétek a tanulmányaitokat.

Mindenféleképpen nagy segítség mindkettőnk számára.  Jó, hogy kint is hallunk magyar szót és segítünk egymásnak mindenben.

Nem szeretném a világjárványra helyezni a hangsúlyt, de néhány mondatban térjünk ki a tanév körülményire. Hogy zajlott az oktatás? 

Amikor mi kiérkeztünk, akkor 14 napot karanténban töltöttünk egy szállodában. Utána három tesztünk volt és azt követően költözhettünk be saját kollégiumunkba. Mindkét szemeszterben online oktatás zajlott. A második félévben akadt egy-egy személyes óra. Én nagyon sajnálom, hogy így alakult, mert első éves hallgatóként nem nagyon tudtunk új embereket megismerni. Ezáltal reális képet nem is tudok bemutatni arról, hogy milyen lenne a “normális egyetemi élet”.

Az online oktatást szerintem jól megszervezték, jó jegyeket kaptunk Fruzsival és nagyon pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban. Más az oktatási rendszer, mint itthon. Sokkal jobban össze tudjuk egyeztetni a magas szintű tanulmányi munkát a kosárlabdával. Itthon előfordul, hogy az edzések miatt a nappalis tanulók nem tudnak bejárni az órákra. Az edzést és a felvett órákat kint egymáshoz igazítják. Meghatározzák az edzések idősávját, például délután egytől négyig. Arra mi nem veszünk fel órákat, hanem másik időpontra. Így nem hiányzunk az órákról és ez szerintem óriási segítség.

Fotó: St. Francis Brooklyn College

Sokszor ismételt gondolat, de talán ez a legnagyobb erőssége a tengerentúli rendszernek, hogy a döntés a sport és a tanulmányok között kitolódik. 

Itthon az egyetem, ha azt valaki tényleg magas szinten akarja csinálni és a profi sport szerintem nem megy egymás mellett. Kint edzés miatt viszont soha nem kell hiányozni óráról. Meccs miatt előfordul, mert azok beosztása nem mindig az iskolán múlik, de azok is többségében hétvégén vagy hétköznap délután, este vannak. Próbálnak arra figyelni, hogy ne legyen ütközés.

Gyönyörű helyre kerültél. New Yorkból volt alkalmad látni valamit?

Az első félévben jellemzően az iskola, edzés, élelmiszerbolt háromszögben mozogtunk. Aztán szerencsére hétvégente volt szabadidőnk és el lehetett menni városnézésre, természetesen a szabályok betartása mellett. Nem azt mondom, hogy mint egy született New York-i, de már eligazodok és nincs okom panaszkodni. Nagyon tetszett.

A játékról és a bajnokságról milyenek voltak az első benyomásaid?

A Covid miatt más lebonyolítást alkalmaztak, mint egy átlagos szezonban. Szerintem egész jól megoldották. Úgynevezett “back to back” mérkőzéseket írtak ki. Ez azt jelenti, hogy egy csapattal vagy otthon vagy idegenben lejátszottuk egymás utáni napon mindkét bajnoki mérkőzésünket. Ezzel próbálták a kontaktokat, utazásokat csökkenteni. Fárasztó volt, hogy egymás utáni nap játszani kellett, de mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni belőle. Jövő évben a tervek szerint visszatér a szokásos lebonyolítás.

Maga a játék az sokkal fizikálisabb és pontorientáltabb, mint Európában. Akinek ez hiányossága, nem olyan beállítottságú játékos, aki sokat vállalkozik, az itt mindenképpen tud fejlődni. Rá van kényszerítve, hogy többet vállalkozzon és csúnyán fogalmazva egy kicsit önzőbb legyen. Én mindig azt szoktam mondani, ha erről kérdeznek, hogy aki ilyen téren szeretne előrébb lépni, az nagyon sokat tanulhat az Egyesült Államokban. Ebben nagyon jó ez a rendszer.

Fotó: St. Francis Brooklyn College

Az első évedben 14 mérkőzésen 20.3 perc, 4.1 pont, 2.9 lepattanó és 2.6 gólpassz volt az átlagod. Milyen érzésekkel tekintesz vissza a szezonra?

Az elsőéveseknek sajnos annyi lehetőség nem adódik. Nyilván vannak kivételek, de átlagban 10-15 percet töltenek a pályán. Ha jól számolom hat-hét első és másodéves szerepelt nálunk. Nagyon fiatalnak számítottunk a mezőnyben, de így sok lehetőséget kaptunk. Örültem neki és remélem, hogy jövőre még jobban sikerül, tudok előre lépni.

Hogy ment a beilleszkedés? Végig a posztodon tudtál szerepelni?

Kell egy kis idő, amíg az ember alkalmazkodik a rendszerhez, a játékstílushoz. Nincs olyan általános igazság az egyetemi kosárlabdával kapcsolatban, amit előre meg lehet tanulni, itt is minden edzőnek mások az elvei, elképzelései. Erre az első időszak mindenkinek rámegy.  A csapattársakkal való összjátékot is meg kellett szokni és mivel a covidos helyzetben nem voltak felkészülési meccsek, így rögtön a mélyvízbe ugrottunk és téthelyzetben találtuk magunkat. Ez mindenképpen nehezebb volt.

Szerintem sikerült beilleszkedni. A vége felé már egészen otthonosan mozogtam. Én irányító vagyok, de kettesen is szoktam játszani. Az egyes az igazi otthon nekem és a vége felé már ott játszottam, jobban ismertem a csapattársakat és jobban is ment a játék.

Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor jó érzésekkel tekintesz vissza az első évedre?  

Nyilván voltak hullámvölgyek, de összességében elégedett vagyok. Elsősorban amiatt van hiányérzetem, hogy hátul végeztünk a tabellán és az utolsó négy meccsünket nem is tudtuk lejátszani a Covid miatt. Az egész szezonra az volt a jellemző, hogy többször pár ponttal kaptunk ki, ami a rutintalanságunkból adódott. Egy kicsit nagyobb meccsrutinnal jobb eredményre lehetünk képesek. A mi bajnokságunk nagyon kiegyenlített. Az utolsó meccsünkön például a listavezetőt vertük meg, ami nagyon nagy dolognak számított.

A statisztikák alapján a Northeast Konferencia rendkívül kiegyenlített. Ez belülről is így érződött? 

Igen, én is így ítéltem meg. Szoros végjátékokat, hosszabbításokat játszottunk és nüánszok döntöttek.

Fotó: St. Francis Brooklyn College

Látva a mérkőzéseket és a fotógalériákat, szembetűnő, hogy pakoltál fel izmokat. Ez tudatos, tervezett döntésed volt? Esetleg a szakmai stáb elvárása? 

Ez is amolyan sztereotípia, hogy aki kimegy az Egyesült Államokba, az több súllyal jön vissza. Van igazságalapja, de ez nálam abból is adódik, hogy itthon nem nagyon kondiztam. Nem volt része a napirendemnek. Kint viszont rendesen emelgettünk súlyokat. Ezt nem úgy kell elképzeli, hogy elhatároztam: kigyúrom magam és felszedek több kiló izmot, hanem része az ottani napirendnek az edzés utáni kondi. Ez nem fakultatív, hanem kötelező. Mindenki magkapta a maga programját és az alapján dolgoztam én is.

Ha minden jól megy akkor a bajnokság lebonyolítását és az oktatást nézve is visszatér a klasszikus rendszer. Új élet kezdődik ősztől?

Mindenképpen más helyzetbe fogunk belecsöppenni, amikor szeptemberben visszatérünk. Nyilván a csapat, a suli az ugyanaz, de több ember lesz az egyetemen és többekkel lehet kapcsolatokat építeni, ami nem utolsó szempont egy ilyen amerikai egyetemi közegben. Tavaly, ha mondhatom ezt, kongott az ürességtől az épület és szinte csak sportolók voltak az iskolában, akik edzeni mentek. Megmondom őszintén nagyon várom, hogy milyen lesz.

Térjünk rá a 3×3-ra, mivel az U23-as válogatottban számítanak rád. A tengerentúlon tanultakat tudod kamatoztatni?

Igen, én úgy gondolom, hogy talán tudtam fejlődni ilyen szempontból. Kint sokkal inkább előtérbe helyezik az egyéneket és 3×3-ban is fontos szerepet kapnak az egy-egy megoldások. Bízom benne, hogy ezek a tapasztalatokat segítenek.

Őszintén szólva én meglepődtem, amikor először találkoztam a neveddel a válogatottban. Nem nagyon szoktak 3×3-ba visszajátszani az Egyesült Államokban tanuló európai diákok.

Ez egyik pillanatról a másikra történt. Én alapvetően nem voltam benne a keretben, de elég későn állt össze az U23-as FIBA naptár és kisebb hiány alakult ki a csapatban. Ekkor keresett meg Süle Kriszta szövetségi kapitány, hogy ráérek-e. Mondtam, hogy nyáron itthon vagyok, mivel az edzőnk ránk hagyta a döntést, hogy nyáron visszamegyünk-e edzeni vagy sem. Tiszteletben tartják azt, hogy többen is válogatottak a keretünkből saját hazájukban. Én nagyon örültem a megkeresésnek, mivel szeretem a 3×3-at és gondolkodás nélkül igent mondtam.

Mikor kell kiutaznod?

Szeptember elején utazunk vissza. A megérkezés után lesz egy kis idő az átállásra és öt nappal később már indul az iskola, illetve az edzések.

Milyen célkitűzéseid vannak a következő évadra?

Én mindig arra törekszem, hogy fejlődjek és az a célom, hogy húzóemberként segítsem a csapatot. Ezt tartom a szemem előtt. Reméljük, hogy egy szép helyen fogunk zárni a bajnokságban. Eredményeket tekintve cél, hogy előrébb végezzünk a tabellán.

Hogy alakul a keret a következő évadban? Megőrzi nemzetközi jellegét a csapat?

Igen megőrzi: a spanyol, a szerb és a két magyar játékos mellé jön egy ausztrál és egy végzős angol transzfer. Most lehet a Covid miatt még egy évet maradni a rendszerben és ő ilyen játékos, tehát neki ez lesz a második végzős éve. Így lesz hat nemzetközi játékos. A többiek amerikaiak, akik között két elsőéves újonc lesz.

Örülök, hogy szóba hoztad azokat, akik még egy évet maradnak a rendszerben. Szerinted ez milyen hatással lesz a játékra?

Ők erősebb, tapasztaltabb játékosok és szerintem a színvonalat húzni fogják felfelé. Kíváncsi leszek rá én is. Úgy gondolom, hogy nekünk fiatalabbaknak ez egy nagy fejlődési lehetőség, hogy még egy kicsit idősebbek ellen is játszhatunk.

Fotó: St. Francis Brooklyn College

Hirdetés