Nagyinterjú Varga Sárával
:
:
A Sopron Basket csapatában az U20-as rotációban kaphat nagyobb szerepet Varga Sára, akivel az elmúlt időszak edzésmunkájáról és a fejlődési lehetőségekről beszélgettünk.
Nekem megmaradt az a pillanat a 2016-os szezonnyitóról, amikor még fiatalként köszöntöttek a legtöbbet fejlődött játékosok között Sopronban. Mondhatom, hogy neked a kosárlabda életpálya?
Mondhatjuk ezt, igen. Anyukám miatt kezdtem el kosárlabdázni, ő szerette volna, hogy nekivágjak. Kiskoromtól kezdve korosztályonként ahogy lépdeltem előre, egyre jobban éreztem, hogy ez az én utam. A Darazsaknál kezdtem és maradtam Sopronban, ahol az A-csoportban is bemutatkozhattam.
Mekkora lépést jelentett, amikor Sopronban létrehozták a Sportdarázst és elindultatok az ANB Zöld csoportjában?
Teljesen más volt, mint utánpótlás szinten versenyezni. Más kategória ott pályára lépni. Szerintem nagyon szerencsések vagyunk Sopronban, hogy ilyen lehetőség adatott nekünk és a B-csoportban játszhatunk. Mondhatjuk azt, hogy az egy áthidaló az utánpótlás és az A-csoport között.
A 2018/2019-es évadban 27 perc alatt 12.7 pont, 3.3 lepattanó és 3.4 gólpassz átlagod volt abban a sorozatban.
Nagyon sokat tudtam fejlődni ez alatt az időszak alatt. Én azt emelném ki a statisztikák mellett, hogy idősebb, tapasztaltabb játékosok ellen tudtunk pályára lépni és találkoztunk olyanokkal, akik korábban A-csoportos szinten játszottak. Ezáltal sokkal jobban lehetett fejlődni, mint amikor a saját korosztályunkban saját kortársaink ellen játszunk.
A kitűzött célt is elértétek, bajnokként jutottak fel.
Hatalmas élmény volt. Nagyot küzdöttünk érte és szépen meneteltünk az úton. Felemelő érzés volt, amikor az aranyérmet átvehettük.
A csonka szezonban a Piros csoportban szerepeltetek. Nagy váltást hozott?
A Piros csoportról gondoltunk, hogy nehezebb lesz, de ezt igazán akkor érzi át az ember, amikor saját bőrén megtapasztalja. Még jobb csapatok jöttek szembe, de szerintem sikerült megugrani ezt az akadályt. Szorosabb meccseket játszottunk, keményen meg kellett küzdeni a győzelmekért. Itt már azt is meg kellett tapasztalni, hogy több vereséget szenvedtünk. Nekem mégis nagy élmény volt ez a szezon is.
Szerintem azt érdemes figyelni, hogy jól fel van építve ez a rendszer. Én sokat játszottam a korosztályomban, aztán felkerültünk a Zöld csoportba, ahol próbáltam minél több hasznos percet a pályán tölteni. A Piros csoportban pedig még inkább az lehetett a célom, hogy minél többet tudjak gyakorolni és hasznosítani azt a tudást, amit megszereztem előtte.
Mennyire kellett arra figyelni, hogy úgymond ne aprózódj el a saját korosztályod, a Sportdarázs és a felnőtt csapat edzései között?
Szerencsére nagyon szervezett az akadémia ilyen szempontból is. Nagyon figyeltek arra, hogy az ember ne legyen túlterhelve. A megfelelő pihenőidőt ahhoz igazították, hogy bizonyos mérkőzések miként alakulnak. Ha például az U18-as csapatban játszottam és azzal párhuzamosan ment a Zöld csoport, akkor – ha bármilyen fájdalmam volt vagy sok időt töltöttem a pályán a saját korcsoportomban -, annak megfelelően kaptam meg a terhelést a másnapi Sportdarázs meccsen. Ahhoz igazították a taktikát, a szerepemet és ügyeltek arra, hogy ne legyek túlterhelve.
Fotó: Pados Noel / Sopron Basket
Talán ez az egyik legnehezebb feladat: megtalálni az arany középutat. Nagyon fontos a meccsrutin, de közben vigyázni kell azzal, hogy be ne sokalljon egy fiatal.
Sokak valóban abba a hibába esnek, hogy elegük lesz vagy beleunnak a dologba. Bár én azért úgy gondolom, ha valaki igazán nagy fanatikus, komoly céljai vannak, akkor azért nehéz beleunni. A terhelésre viszont tényleg figyelni kell.
2019. október 5. és egy Cegléd elleni bajnoki volt a következő mérföldkő.
Igen, tavaly az első hazai meccsünkön mutatkoztam be az A-csoportban. Hihetetlen érzés volt, hogy ott ülhettem az öltözőben a hatalmas sztárok között és figyelhettem a taktikai felkészítést, azt, ahogy hangolódnak egy-egy meccsre a profi játékosok. Az pedig, hogy pályára is léphettem, óriási élményt jelentett.
A csonka szezonban négy mérkőzésen kaptál lehetőséget az élvonalban. Beszéltetek már arról, hogy a következő szezonban miként változik a szereped. Voltak távozók a magyar magból és Czukor Dalma kiöregedett az U20-as korcsoportból.
Mindenképpen lesz változás a tavalyi évhez képest. A tervek szerint benne leszek a 12-es keretben. Hárman leszünk az U20-as rotációra, Varga Alíz, Pfeiffer Virág és én. Az a célom, hogy minél több percet kiharcoljak a pályán.
Nyáron az U20-as válogatott edzőtáborában is bizonyíthattál.
Én a korábbi években különböző korosztályokban többször behívást kaptam a bő keretbe. Ezek általában a korai összetartások voltak, amikor még csak figyelgettek minket az edzők. Ez volt az első az első nagy nyári edzőtábor az U14-es szlovén torna óta, amin ott lehettem. Mondani sem kell, hogy mekkora élményt jelentett. Nem tudott ott lenni mindenki, sok új játékos is lehetőséget kapott. Nagyon jól éreztem magam abban a közegben. Különösen jó volt, hogy a karanténos helyzet után újra csapatban dolgozhattam.
Mire helyeztétek a hangsúlyt a munkában?
Mivel nem közeledett egyetlen világverseny sem, amire speciálisan készülni kellett, így a fő hangsúly úgymond az összeszoktatáson volt és a védekezésbeli fő elemeket vettük át. Mivel játszottunk a felnőtt válogatott ellen edzőmeccset, így néhány alapjátékot természetesen támadásban is gyakoroltunk, hogy legyen mihez nyúlni. Ilyen szempontból nem egy szokványos válogatott edzőtábor volt. Az igazi jelentőségét úgy fogalmaznám meg, hogy figyeltek arra, ne essen ki a ritmusból senki, aki számításba vehető lesz jövő nyáron.
Klubedződ, Gáspár Dávid a szövetségi kapitány U20-ban. Így könnyebb a közös munka?
Természetesen igen. Ilyen szempontból könnyebb volt nekem. Tavaly már együtt dolgoztunk Gáspár Dáviddal, így ismertem a játékról alkotott felfogását támadásban és védekezésben. Egyfajta pozitív teher, hogy saját klubedzőmnek kell bizonyítanom minden téren.
Sopronban egyéni képzéseket tartottak a leállás alatt. Nálad min volt a fókusz?
Voltak erőfejlesztő edzések és taktikai felkészítés is. Testalkatomból adódóan, alacsony és vékony vagyok, nekem fontos volt, hogy minél izmosabb, erősebb legyek. Szükséges az, hogy megfelelő izomzatom legyen a pályán való kontaktok elbírásához.
Taktikai téren pedig soha nem lehet eleget fejlődni. Sokat vezettem labdát, ami a posztomból adódóan szükséges. Sokat gyakoroltunk különböző befejezéseket, passzolásokat és különböző játékszituációba illő taktikai elemet.
Mondhatom, hogy nálad az izomzat építése a kulcs a feljebb lépéshez?
Mindenképpen előny az, ha ilyen testalkat mellett valaki izmos és erős. Az élvonalban ez valóban szükséges vagy talán azt is mondanám, hogy a legfontosabb. Hiába bármilyen felkészült az ember, ha olyan vékony, hogy simán arrébb rakják. Egy bizonyos izomzat a mai kontakt kosárlabdában már elengedhetetlen.
A Soproni Darazsak nyári táboraiban az elmúlt években rendre szerepet vállaltál.
Idén a válogatott miatt kimaradt, de tavalyig a nyári táborok lebonyolításában valóban segédkeztem. Nagy álmom, hogy edződködhessek gyerekek mellett. Jelenleg nem célom, hogy egy élvonalbeli profi felnőtt csapat edzője legyek, de fiatalabb korosztályokkal szívesen foglalkoznék és ebbe a munkába itt a táborokban beleláthattam.
Elég sok korosztályos válogatott fiatallal volt alkalmam interjút készíteni. Nagyon sokféle szakmai célt hallottam már, olyat viszont, hogy valaki tudatosan gyerekekkel szeretne foglalkozni, nem nagyon.
Megmondom őszintén, nem tudom, hogy honnan jön. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Én még az óvónői pályán is gondolkoztam korábban. A kosárlabda pályafutásom alatt sorra találkoztam jobbnál jobb edzőkkel. Úgy gondolom, hogy az edzőnek a fiatalok mellett óriási a felelőssége, meghatározó az életükben, kosárlabda pályafutásukban. Ha kis korban egy jó edzőt kap valaki, aki szakmailag felkészült és emberileg is segíti őt minden téren, akkor sokkal jobban megszereti a kosárlabdát és könnyebben fog profivá válni a gyermek.
Sopronban a képzés új szintre emelkedett, hogy a Darazsakból államilag elismert sportakadémia lett.
Szerencsére megkaptuk ezt a címet. Nagyon sok munka áll e mögött a klub részéről. Hatalmas előny az ott játszó fiataloknak, rengeteg dolgot kapnak. Őszintén mondom, hogy filmekbe illő, ami itt zajlik Sopronban. Belelátunk ebbe, mert minden csapat ott edz az arénában. Táplálkozás, felszerelések, minden körülmény adott a játékosoknak.
Húzza magával nagyon a rendszert, hogy európai hírű eredményes profi csapat is működik.
Ez így van. Egyébként ezt én is megtapasztaltam. Utánpótlás szinten én is odajártam az edzésekre az arénába. Láttuk edzeni a felnőtteket, többször figyelhettük a munkájukat, csodálhattuk a sztárokat. Rendeztünk két Final Four-t és azokon végképp testközelből nézhettük a legjobbakat.
Térjünk át a felkészülésre. Elkezdtétek az edzőmeccsek sorát.
Jelenleg lejátszottunk már két felkészülési meccset és ugyan még nem teljes kerettel léptünk pályára, de úgy gondolom, hogy nagyon jó úton vagyunk. Lépésről lépésre haladunk előre, és fejlesztjük a játékunkat. Nagyon várjuk már a szezon kezdést!
Neked egyénileg mi a célod a következő szezonban?
Nehéz megfogalmazni. Igazából a legfontosabb, hogy a kiharcolt játéklehetőséget minél hasznosabban töltsem el.
Mind mondtam, nekem az első elsődleges, hogy minél több játékpercet harcoljak ki és ezek alatt bizonyítani is tudjak. Remélem, hogy az U20-as évemben még tudok fejlődni, pontokot dobni az élvonalban, egyáltalán hasznára lenni a csapatnak. Soha nem lehetünk elégettek saját magunkkal, a teljesítményünkkel.
Ez azt jelenti, hogy a profivá válás a cél?
Szeretnék profi játékos lenni, keményen edzek, hogy ez sikerüljön is.
Zárásul egy kicsit térjünk át a tanulmányaidra. Érettségi után tanultál tovább?
Tavaly érettségiztem. Jelentkeztem a győri Széchenyi István Egyetem mérnöki szakára. Nem tudtam nagyon csinálni a kosárlabda mellett és talán nem is hozzám illő volt. Úgy döntöttem, hogy inkább Sopronban folytatnám és ugyanarra a szakra beadtam a jelentkezésemet, mint Varga Alíz. Ez a nemzetközi gazdálkodás angol nyelven. Fel is vettek és szeptembertől kezdhettem. Az nagyon jó lesz így, hogy csapattársakként ugyanarra a szakra járunk, tudunk egy kicsit tapasztalatot cserélni.
Fotó: Pados Noel / Sopron Basket
