Nagyobb felelősség és fontos megerősítés – interjú Aho Tyrával

A magyar válogatott hibátlan mérleggel nyerte a miskolci B-divíziós U20-as Európa-bajnokságot. Az All-Star ötösbe is beválasztott Aho Tyrával beszélgettünk a nyári tapasztalatokról.

Gratulálok a miskolci aranyéremhez! Milyen érzésekkel gondolsz vissza az U20-as Európa-bajnokságra?

Köszönjük! Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza. Azzal a céllal indultunk neki a felkészülésnek, hogy aranyéremmel szeretnénk zárni. Büszke vagyok mindenkire, aki részese volt ennek a sikernek! Nagyon sokat küzdöttünk érte. Örülök, hogy ezzel a kiváló közöséggel sikerült elérni ezt az eredményt.

Éreztél nagyobb terhet amiatt, hogy vezető korosztályba tartozó, már A-csoportos tapasztalattal is rendelkező – ráadásul DVTK – játékosként szerepeltél a miskolci Eb-n?

Valamilyen szinten igen. Próbáltam is minél jobban vezetni a csapatot. Olyan poszton játszok, hogy ez a feladatom és a felelősségem is. A válaszom igen, éreztem kis nyomást.

Mit jelent számodra, hogy sikerült megugrani?

Mindenképpen egy „önbizalom boost”, egy megerősítést jelent számomra. Célul tűztem ki, hogy a legjobb formámat tudjam hozni, kellő önbizalommal és határozottsággal játszak.

A csapathoz négyen érkeztek felkészülés közben az U19-es világbajnokságról. Irányító szemmel ez mit jelentett?

Érdekes és nehéz szituáció volt. Egy világbajnokság után nem a legfrissebbek a lányok, de a velünk dolgozó két edző ugyanabban a rendszerben és szemlélettel készített fel minket, amit a világbajnokságon szereplő csapat is gyakorolt.

Az együtt töltött rövid idő alatt próbáltunk a lehető legjobban összeszokni. Az kisebb segítséget jelentett, hogy nem teljesen idegen egymásnak a csapat. Együtt és egymás ellen játszunk évek óta, így nem a nulláról kellett kezdeni. Az Európa-bajnokság második felére már jól éreztük egymást a pályán.

Említetted a játékrendszert. Kértek tőled mást, mint a klubodban?

Nem kértek mást, de saját korosztályban más a szerepköröm. Nagyobb felelősség van rajtam, mint a felnőtt csapatban és több percet játszottam mérkőzésenként.

Belülről megélve ezt a tornát, neked mi volt a kulcsmeccs, a kulcspillanat az Eb-n?

A horvát meccset emelném ki. Az már a negyedik volt a sorban, a bemelegítés alatt lehetett érezni, hogy fáradtabbak vagyunk. Fejben sem sikerült talán úgy felkészülni, ahogy kellett volna és ez az elején érződött. Sok hibával és lassabb tempóval játszottunk. A védekezésünkkel viszont sikerült visszatartani a horvátokat.

A második félidőre már összeszedtük magunkat. Teljes gőzerővel nekifutottunk, a végére felpörögtünk, miközben jó hangulat uralkodott végig az Arénában. Az egy fontos siker volt számunkra olyan szempontból is, hogy a bolgárokkal játszottunk annak köszönhetően az elődöntőben.

Hányszor jött szembe közösségi oldalakon a bolgárok elleni triplád?

Elég sokszor, de őszintén szólva ott abban a pillanatban nem gondolkoztam sokat. Amikor megszereztem a labdát és felnéztem az órára, láttam, hogy 2-3 másodperc van vissza. Beleálltam és ez lett belőle.

Ez akkor nagyon kellett…

Egyetértek, az nagyon feldobta a közönséget és mindenkit a csapatból is.

A döntő speciális versenyhelyzet, hiszen az elődöntő megnyerésével mindkét csapat kivívta a feljutást. Hogy készültetek a szerbek ellen? Egyáltalán egy sportoló ilyen szituációt miként él meg. Ritka tapasztalat a tét nélküli, de mégis kiemelt figyelmet élvező döntő.

Az elsődleges cél az A-divízióba visszajutás volt. Amikor megtörtént a bolgárok ellen, akkor már ott volt mindenkiben, hogy ez nem elég. Ha meg tudjuk nyerni a tornát, akkor ne is álljunk meg. Mindenki motiváltan ment bele a szerb meccsbe és nem volt kérdés, hogy akarjuk-e.

A tét valóban nem volt akkora, mert mindkét csapat elérte a célját. Bennünk azonban még volt egy kis löket. Főleg, hogy a keret többsége az utolsó utánpótlás Európa-bajnokságán szerepelt. Szép emlék marad ez így!

Összességében fizikálisan volt nehéz felpörögni, de a szerbeken is látszódott, hogy fáradtabbak. Az első félidőben kevés pont született, de a második félidőben sikerült ezen változtatni.

Hova kerül ez az Európa-bajnokság az életedben?

Nagyon fontos helyre. Hozzáad, hogy otthon játszottunk, sokan kijöttek, jó hangulat uralkodott. Az is tudott egy plusz löketet adni nehezebb helyzetben, hogy hallottuk végig: „gyerünk csajok”. Nekem még az is kis extrát hozott, hogy ott volt a nővérem, ismerőseim és sok barátom.

Mit vársz ezek után a klubszezontól?

Egy ilyen nyár után magasak az elvárásaim. Elsősorban továbbra is az, hogy még tovább fejlődjek és eljussak olyan szintre, hogy még többet számíthasson rám a szakmai stáb az A-csoportban. Már nem elsősorban az U20-as szabály miatt, hanem például a második félidőben is.

Taktikalag és fizikálisan is szeretnék előrébb lépni egyénileg. Csapatszinten pedig nyilván nem lehet más, mint a bajnokság, a Magyra Kupa és az Euroliga főtábla. Remélem, hogy jól zárjuk a következő szezont!