Hirdetés
Magyarország

Negyeddöntő után, 5-8. helyért párharc előtt a Csata – Böröndy Vivient kérdeztük



:

:

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Hirdetés

A hétvégén megkezdődnek az 5-8. helyért zajló párharcok a rájátszásban. A Ludovika-FCSM Csata a Vasas Akadémiával mérkőzik. Böröndy Vivient kértük arra, hogy segítsen egy kicsit áttekinteni az elmúlt időszak történéseit.

Mielőtt rátérnénk az aktualitásokra, beszéljünk az alapszakaszról. Hatodik hely, 12/10-es mutató. Hogy értékeled a szerepléseteket?

Ezt a hatodik helyet egy teljesen reális eredménynek tartom. Nyilván voltak meccsek, amiket szerettünk volna, de nem sikerült megnyerni és fájó vereségként maradtak meg, de bravúrt is értünk el. Sok minden történt a csapatban, a csapat körül. Voltak távozó játékosok, lett egy új érkezőnk is télen. Nem egyszerű, de minden helyzetben igyekeztünk kihozni a maximumot. Az alapszakaszt így tudnám összefoglalni.

És a saját teljesítményedet nézve? Nagy különbséget a statisztikán nem látok, de tavaly 14 meccsen kezdő voltál, míg most a padról érkezve segíted a társakat.

Valóban, a padról jövő játékos vagyok. Próbálok eleget tenni az edzői utasításoknak és minél hasznosabban eltölteni az adott játékperceket. Igyekszem mindenre odafigyelni, hogy az adott területen tudjam tartani a szintet.

Elsősorban a védekezéssel próbálok lendületet nyerni, menni a lepattanókért és utána a támadásban mutatkozó esélyekkel élni. Én is azt érzem, hogy hasonló szezont futok, mint tavaly. Az adott lehetőséghez mérten törekszem arra, hogy évről évre építsem magam.

Ha a szezon eddigi alakulását nézzük, akkor ott van a Magyar Kupa, ahol látótávolságban volt a négy közé jutásotok.

Az a vereség nagyon rossz érzés volt. Az elejétől a végéig bennünk volt a bravúr vagy talán mondhatom, hogy a csoda és éreztük a legjobb négy közé jutás esélyét. Ilyen közel talán nem állt még egyszer sem ehhez a csapat. Nagyon sajnáljuk azt a mérkőzést. Mindenki beletette a maximumot és kár, hogy így alakult.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Mi történt az elmúlt hetekben? Március elején még legyőztétek a PEAC-ot és utána a TF otthonában is nyertetek. Ezt követte a Győr elleni vereség az alapszakasz utolsó fordulójában egy számotokra tét nélküli mérkőzésen, majd a negyeddöntő a PEAC ellen.

Ahogy említetted a Győr elleni az tét nélküli volt, azt nem is kell tovább elemezni. A PEAC elleni párharc kapcsán szerintem azt érdemes kiemelni, hogy a pécsieknek jó szerkezetű csapatuk van. Centerposzton nagyon erősek és ott vertek meg minket.

Nekünk nincs olyan magas játékosunk, mint Kiss Virág vagy Chelsea Nelson. Éppen ezért számunkra nagyon nehéz centerposzton jóval magasabb játékosokkal rendelkező ellenfelekkel felvenni a versenyt. Próbáltunk mindent megtenni, harcoltunk és a hozzáállással egyáltalán nem volt gond.

Az első meccsen Pécsen a védekezésünk katasztrofálisan működött. Ezen felül nem találtunk be kintről. A mérkőzések többségén ezek húznak ki minket a gödörből és ha nem működnek, akkor gondban vagyunk. Pécsen pedig éppen ezek nem működtek.

A szerkezetbeli gondok az egész szezonotokat végig kísérik.

Igen, ez így van. Bár, azt hozzá kell tenni, hogy volt egy plusz magas játékosunk Stasha Carey személyében, aki elment közvetlenül a Magyar Kupa előtt. Így – ha mondhatom ezt – még mínusz egyben vagyunk az őszi állapotokhoz képest.

Néhány területre már kitértél az előbb, de összességében mivel próbáljátok ezt ellensúlyozni?

A külső dobásokról már volt szó. Ha azok nem mennek, akkor legalább a védekezésnek rendben kell lennie. Keményen oda kell állni és abból talán megjöhet a ritmus. Ezen felül sokkal több betörés lehet a kulcs, ahol jó ütemű kiosztásból lehetnek jó ritmusú dobások. Faultok kiharcolására is törekedni kell. Nagy dolgot nem tudok mondani, ilyenkor ez lehet az ellenszer.

Nem lélekromboló az egész szezont így végig küzdeni? Különösen úgy, hogy tapasztalva azt: egyéni kvalitásokban és több játékelemben abszolút az elit szintjén tudtok teljesíteni.

Kicsit az, főleg egy olyan csapatnak, amire te is utaltál, ahol nagyon jó kezű játékosok alkotják a keretet. Ilyenkor sem szabad azonban bepánikolni és lógatni az orrunkat, mert ott van a védekezés és minden egyéb olyan dolog, amiket korábban felsoroltam és amikből ritmust lehet kapni. Össze kell állni és csapatként együttes erővel biztatni a másikat, közösen átlendülve ezeken a holtpontokon.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

A negyeddöntő és az 5-8. helyért párharc között 10 nap telik el. Ez az időszak hogy alakul nálatok?

Jól alakult eddig, mert tudtunk a múlt hétvégén pihenni. Akkor mindenki feltöltődhetett, kiereszthette a gőzt és hétfőtől újult erővel álltunk neki a felkészülésnek. Nem egyszerű, mert sok a fiatal, akiknek utánpótlás és B-csoportos mérkőzéseik vannak. Nem mindennap adódik lehetőség olyan edzésmunkára, amikor 5-5 játék is szerepelhet benne. Ez jellemzi az egész szezont és már hozzá vagyunk szokva. Ebből kell kihozni a maximumot és jól teljesíteni.

Tavaly az 5. helyért játszottatok a Vasassal. Az olyan szempontból tét nélküli volt, hogy a csapat addigra elérte a célját, a nemzetközi kupára feljogosító helyet. Most viszont meg kell nyerni a párharcot a célok teljesítéséhez.

Valóban, aki nyer, az kivívja a jogát az Európa Kupában való szereplésnek. A Vasas jól összerakott és összeszokott csapat. Csak magyar játékosok alkotják, mert Nadja Smailbegovic és Sara Heljic sem tekinthető klasszikus légiósnak. Azt kell tudni róluk, hogy agresszív, egész pályán letámadó, jól egy-egyező játékosok alkotják. Kellemetlen ellenfelek, erős hazai pályával. A Vasas otthonában szerintem senki nem szeret játszani. Egyedi az atmoszféra. A második meccs lesz ott, mivel mi vagyunk pályaelőnyben, amit meg szeretnénk védeni.

Mi lehet a kulcs?

Ha mi is elővesszük az agresszív, jól védekező arcunkat és támadásban hozzuk, amit tudunk. Ezerszer megmutattuk, hogy jó támadó csapat vagyunk. Ebben az esetben reális esélyeink lehetnek, bizakodhatunk, hogy jól fog alakulni számunkra a párharc. A védekezésre kell nagyon odafigyelni és olyan hozzáállásra lesz szükség, mint például a Magyar Kupában.

Itt nincs akkora szerkezetbeli hátrányotok sem, mint a PEAC ellen.

Igen, így van. Szerkezetileg hasonlók vagyunk. Náluk sincsen olyan nagy kimondott ötös játékos, mint például Kiss Virág.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Az alapszakaszban októberben nyertetek Pasaréten, majd január elején nálatok nyert a Vasas. Ezekkel az eredményekkel érdemes most foglalkozni?

Nem hinném, hogy ebből messzemenő következtetéseket kellene levonni. Változtak, alakultak, egyre jobban összeálltak a csapatok azóta. Szokták mondani, hogy a sportban nincsen matematika. Ezek teljesen más mérkőzések lesznek, hiszen már a rájátszásban járunk.

Ez nem az alapszakasz, ahol rögtön jön a másik feladat, a másik ellenfél, folytatódik a szezon és „messze még a vége”. Itt már a végjátékban járunk és oda kell figyelni minden mérkőzésre. Szeretnénk győztesen lezárni a párharcot. Ha egy mód van rá, akkor két mérkőzésen.

Milyen a hangulat a negyeddöntő után? Nagyon megfogta a társaságot a két nagy arányú vereség vagy inkább egy „csakazértis mutassuk már meg” hangulat uralkodik?

Én úgy gondolom, hogy a második, amit mondtál. Megpróbáljuk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Volt most egy nehezebb időszak, pár rosszabb meccs, de mi ennél sokkal többet tudunk és egy csapatként kell megugrani a következő akadályokat. Nagyon bízom a csapatban és tudom, hogy mindenki a legjobb arcát próbálja mutatni. Együttes erővel győzni szeretnénk.

Furcsák az érzéseim, mert kicsit olyan irányba sodródtunk, mintha – szemléletesen fogalmazva – a play-out végén sorozatban öt vereség után beszélgetnénk. Pedig messze nem erről van szó. Egy párharcra vagytok a célok eléréséről és abszolút reális esélyeteket van erre. Viszont ez is jól mutatja szerintem a szezonotok kettősségét.

Igen, így gondolom én is. Az alapvető célkitűzés a legjobb hat volt és az továbbra is reális. Meglátjuk, hogy miként fog alakulni. Ahogy mondtam, nagyon nehéz lesz a párharc, mert egy küzdős, kemény csapat a Vasas, de szeretnénk a legjobbat kihozni magunkból és a párharcból.

Olyan egyébként, hogy tökéletes szezon nincsen, egyik csapat életében sem. Láthattuk még a Sopron esetében is a Magyar Kupán, hogy ők is belekerültek egy olyan szituációba, hogy kikaptak attól a DVTK-tól, akik ellen azóta már két alkalommal is nyerni tudtak. Egy teljes szezon erről szól, hullámhegyek és hullámvölgyek váltogatják egymást. Ez normális és van ilyen, az a csapat, aki előbb ki tud jönni gödrökből és jobban át tudja vészelni, az lesz a sikeresebb.

Zárásul beszéljünk egy kicsit a fiatalokról, hiszen minden nehézség ellenére ők ismét szép fejlődési ívet mutatnak.

Tehetséges fiataljaink vannak. A Csatában nagyon jó munka folyik és ez idén is látszik. Toman Petra sokat tud vállalni, Toman Dóri most jött fel és 15 évesen hihetetlen jó teljesítményt nyújtott az első meccsén, nagyon büszkék vagyunk rá! Gyöngyösi Janka sérült, de ő is sokat hozzátett, ahogy Strausz Edina is. Vannak fiatalok, akik az edzéseken segítenek minket. Mindenkin, aki beállt, látszódott, hogy fejlődött a szezon alatt és hozzá tudott tenni. Övék a jövő!

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Hirdetés