Hirdetés
Magyarország

Negyeddöntő után, elődöntő közben a DVTK – Földi Attilával beszélgettünk



:

:

Hirdetés

Szombaton folytatódik a Sopron Basket és az Aluinvent DVTK elődöntő párharca. Az összecsapást megelőzően Földi Attilát, a DVTK vezetőedzőjét kérdeztük az elmúlt időszak tapasztalatairól.

Hogy értékeled a negyeddöntőt, ami a pályán végül egy meccs lett, de egyébként nem volt egy egyszerű helyzet a szempontotokból sem?

Nem, nem volt az. Ahogy alakult, úgy mondhatjuk azt, hogy könnyebb lett a párharc, mint terveztük. Egy meccs lett végül és ilyen szempontból igaz is, de nem érdemtelen a négy közé jutásunk az egész szezont nézve. Őszintén sajnálom, hogy nem tudtuk két, pályán elért győzelemmel kivívni a továbbjutást, mert ha nem is lett volna egyszerű, de úgy is képesek lettünk volna megoldani a feladatot és akkor senkiben nem marad kétség. Bennem így sem maradt, mert az egész szezont nézve megérdemeltük és nem megbántva a Pécset, de négyből négyszer megvertük őket.

Nem volt egyszerű a helyzet olyan szempontból sem, hogy nekünk volt egy koncepciónk a keddi meccsre, melyen nem módosítottunk péntekre. Úgy voltunk vele, mivel nem játszottunk, így nem változtatunk. Tartottuk magunkat az eredeti tervekhez, nem is akartam új dolgokat beletenni a szakmai részbe. Végül az mutatkozott meg, hogy kellett volna. Nehéz készülni ilyen esetben. Nikola Dudasova például sokat hozzátett a PEAC játékához, talán többet is, mint amire számítottunk. Nem nagyon láttuk, két meccsen játszott a bajnokságban, a szlovák válogatottban pedig a februári selejtezőkön nem volt olyan szerepe, hogy abból messzemenő következtetést levonhattunk volna. Jó teljesítményt hozott és azáltal, hogy sokan kiestek, többet volt nála a labda. Egy jó játékos kezében volt többet a labda. Ha Szücs Réka vagy Wentzel Nóra játszik, nem biztos, hogy ennyi lehetőség jut neki. Ebből még valamennyire jól is jöttek ki a pécsiek.

Mi eközben gyengén játszottunk, görcsösek voltunk és a védekezésünk nem akart összeállni. A végén védekezésben változtattunk egy nagyon nehéz helyzetben. Azt a lányok olyan jól megvalósították, hogy elég volt a végjátékban a fordításhoz. Még akkor is ha a negyeddöntő valamivel könnyebb lett, az egész év alapján, ahogy fejlődtünk, lépdeltünk előre, megérdemeltük, hogy ott legyünk ahol szerettünk volna lenni, a négy között.

Általában ilyenkor a játékoskereteket, a hiányzókat nézzük és kevesebb szó esik a mentális oldalról. Szempontotokból az a pénteki negyeddöntő ilyen oldalról különleges volt.

A pszichológiai, mentális felkészülés ilyenkor valóban speciális. Kapjuk a híreket az ellenfelünkről, hogy a fél csapat nem játszik, de eközben is tartani kell a tüzet a játékosokban, hogy ez egy ki-ki meccs lesz. Gyakorlatilag keddtől péntekig ezt kellet hangsúlyozni a játékosok felé. Ilyenkor érzi az ember, hogy nem mindig megy ez át. A meccs közben természetesen már mindenki megtapasztalja, hogy nem egyszerű, de utána váltani nagyon nehéz.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Ezt követte az elődöntő első mérkőzése, ahol a Sopron Basket otthonában 89-64-es vereséget szenvedtetek. A mérkőzést látva egy kicsit ahhoz tudok visszakanyarodni, ahol a valenciai Európa Kupa nyolcaddöntő értékelését abbahagytuk: a számszerű eredmény nem mutatja a játék képét.

Pontosan én is ezt a hasonlatot szerettem volna használni. Ez a 25 pont nagyon csúnyán néz ki, pedig nem volt egy ilyen lefutott meccs. Gáspár Dávid is kiemelte, hogy kemény ellenfél voltunk, de sajnos a végeredmény nem ezt tükrözi. Voltak olyan hibák, amiket el lehetett volna kerülni védekezésben és támadásban. Nagyon sok ziccert hagytunk ki többek között, ami nem feltétlenül jellemző ránk. Rosszul büntetőztünk és elaludtuk néhány szituációnál. Nyilván nem változtatna a lényegi kérdéseken, de ez egy 10-15 pontos mérkőzés lehetett volna. A Sopron győzelme abszolút megérdemelt, de azt gondolom többre vagyunk annál képesek, mint, hogy 25 ponttal kapjunk ki. Még akkor is, ha valójában ez sem egy irreális különbség.

Szombaton az a cél, hogy ezt a pár hibát és koncentrációs dolgot kijavítsuk. Nagyon nehéz lesz, mert azóta megtizedelődtünk, de megpróbálunk minél jobban felkészülni és jól teljesíteni.

Mivel többször beszéltünk erről, hogy a végére megugrik a különbség, térjünk rá részletesebben is. Miben látod ennek az okát? Fizikális vagy mentális kérdés ez inkább?

Én azt gondolom, hogy minden egy kicsit. A fizikális különbségek abszolút közrejátszanak, de az is, hogy a végére egy ilyen jó csapat, ha megnyugtató előnnyel megy bele, akkor mindenkinek sül a keze, mindenki lazább. Gyakorlatilag ezen a szinten egy ilyen helyzetben már nincs kihagyott dobás, szinte mindegy ki van fent a pályán.

Az a csapat pedig amelyik 10 pont feletti hátrányból megy a végjátékba, már nem feltétlen gondolja, hogy van esélye. Emiatt tudat alatt akkor is összeesik, ha ezt a testbeszéde nem mutatja. Sok minden közrejátszik ilyenkor. Nagyon erős csapat a Sopron és náluk óriási fegyvertény, hogy még a mérkőzések végén is ilyen szinten tudnak játszani.

Zárásul egy kicsit térjünk át arra, hogy terhelés szempontjából különleges ez a tavasz. Az egész szezon egy hatalmas rohanás volt, majd eljött március, ahol összesen négy tétmérkőzést vívtatok. Mennyire tört meg a csapat ritmusa? Mire kell ilyenkor figyelni?

Fent kell tartani az érdeklődést – talán így tudnám megfogalmazni a legjobban. A mi csapatuk olyan, ahol sok olyan játékos szerepel, akik a meccseket szeretik jobban. Gondolok itt Medgyessy Dórára is, aki annak ellenére, hogy sokat játszik és döntő szerepet tölt be nálunk, sokkal jobban szeret gyors ritmusban játszani, ahol egy-egy edzést meccs követ. Még Keyonáról is ezt tudom mondani. Ilyen profilú a csapatunk és visszatérve ahhoz, ahol kezdtük: például a negyeddöntő is ezért volt nehéz. Edzettünk ebben az időszakban és ott próbáltuk pótolni a hiányt a játékban, ami a menetrend miatt kialakult.

Hirdetés