:
:
A Darazsak Sportakadémia veretlenül zárta a hazai második vonal küzdelmeit. Sem a bajnokságban, sem a Hepp Kupában nem talált legyőzőre. A két trófeát hozó évadot Srdjan Radulovics vezetőedzővel értékeltük.
Gratulálok a bajnoki címhez! Megállja a helyét, ha azt mondom: szakmai szempontból kihoztátok a maximumot, amit ki lehetett hozni ebből a szezonból?
Száz százalékig egyetértek! Köszönjük a gratulációt, nagyszerű szezon áll mögöttünk. Úgy fejeztük be a bajnokságot, ahogy elkezdtük: az első másodperctől az utolsóig maximálisan motiváltak voltunk. A szezon elejét és a végét nézve a statisztikák és a meccseken belüli teljesítmények közötti különbségek is igazolják, hogy teljesítettük, amit vállaltunk. Tökéletes szezon volt ez számunkra.
Mielőtt rátérünk a nagyobb képre, maradjunk az aktualitásoknál. A döntő két mérkőzését miként értékeled?
Ahogy a döntő előtt is nyilatkoztam, a célunk az volt: nem adhatunk teret semmilyen negatív meglepetésnek. Nem akartuk kockára azt, amit ebben a szezonban felépítettünk. Csak folytattuk az edzéseket, és úgy játszottunk, ahogy az egész idényben. Nem hagytunk helyet a meglepetéseknek, és maximálisan motiváltan zártuk le a szezont.
Szerintem ez a kulcs, a maximális motiváció. Amikor ennyire domináltok az évad során, könnyű elveszíteni a fókuszt.
Igen, könnyű elveszíteni. Ha összehasonlítjuk az előző szezonnal, amikor az A-csoportban játszottunk, sok meccset nagy pontkülönbséggel veszítettünk el. Akkor is keményen dolgoztunk, motiváltuk és tanítottuk a lányokat, elmondtuk nekik, hogy a jövőben mindez kifizetődik. Az a hatalmas tapasztalat, amit a tavalyi évből magukkal hoztak, most beérett.
Akkor is motiváltak maradtak, amikor meccseket buktak el, most pedig duplán azok voltak, hogy megnyerjék a bajnokságot és minden találkozón a maximumot nyújtsák. Nagyon büszke vagyok a lányokra, ahogy edzettek, ahogy motiválták magukat. Remek statisztikákat és nagyszerű eredményeket értünk el az akadémia számára.
Mire vagy a legbüszkébb ebben a szezonban? Nem feltétlenül a számszerű eredményekre gondolok, hanem bármilyen momentumra.
Nagyon büszke vagyok arra a motivációra és profizmusra, amit minden nap, minden edzésen mutattak. Másrészt arra, hogy hatalmas fejlődést látok a játékosok egyéni teljesítményében. Ha összehasonlítom a szezon elejét a végével, szinte mindenkinél hatalmas a progresszió.
Minden az edzéseken kezdődik. Próbáltam sokkal nehezebb körülményeket teremteni a gyakorlásokon, mint amilyenekkel a meccseken találkoztak, így a mérkőzéseken már „kényelmesen” érezték magukat. Értem ez alatt, hogy semmilyen nyomást nem éreztek, és minden helyzetet teljesen kontrolláltunk minden egyes találkozón.
Nehéz időket is megéltél ezzel a csapattal az elmúlt években. Jól gondolom, hogy igazán különleges, szoros kötelék alakult ki közted és a lányok között? Közel állnak a szívedhez?
Természetesen. Szakmai szempontból óvatosnak kell lennünk ilyen kijelentésekkel, de nem vagyunk robotok, érzelmileg nyilván kötődünk. Több időt töltök velük, mint a saját családommal. Persze vannak hullámvölgyek, ami teljesen normális a fiatal, fejlődő játékosoknál. Van, hogy kiválóan játszanak, máskor meg a szintjük alatt. A stabilitás elérése a cél.
A kérdésesre válaszolva, igazad van, az elmúlt évek közös munkája során egy nagyszerű kapcsolat és hatalmas kölcsönös tisztelet alakult ki köztem és a játékosok között.
Mit gondolsz, mit hozhat a jövő a lányok számára? Mi lenne nekik az ideális következő lépés?
Nem tudom pontosan, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy nagyszerű alapokat építettek fel a profi karrierjük folytatásához. Kellő tapasztalattal rendelkeznek és kiváló munkamoráljuk van. Mivel nagyon fiatalok, most fognak fellépni a karrierjük következő szintjére. Remélem, sokan közülük az élvonalban fognak játszani. Mi az akadémián felkészítettük őket erre a profi életre.
Másodszor lettél bajnok a magyar másodosztályban. Biztosan nagyon mély és átfogó képed van a bajnokságról. Mi a véleményed a ligáról jelenleg?
Összehasonlítva a mostani szezont azzal, amikor először nyertünk bajnokságot… őszinte leszek, van különbség a minőségben. Akkor a DKKA ellen játszottunk a döntőben, erős csapattal álltak ki, nagyon kemény finálé volt. Az első meccset otthon 7 ponttal nyertük, idegenben pedig, ha jól emlékszem, 58-58 lett a vége. Az utolsó pillanatig kiszámíthatatlan és nagyon nehéz küzdelem volt.
A mostani szezonban – nem tisztem más klubok felett ítélkezni, elvem, hogy mindig a saját munkámra és a csapatomra fókuszálok -, de véleményem szerint a minőség visszaesett az elmúlt néhány szezonhoz képest. Ezzel természetesen nem akarok tiszteletlen lenni senkivel, a többi edzővel vagy csapattal szemben, ez csak az én meglátásom.
Ha a nagyobb képet nézzük amolyan összegzésként, milyen tapasztalatokat lehet levonni egy ilyen évből?
Szigorúan a saját csapatomra fókuszálva, nagyszerű kosárlabdát játszottunk, és azt is megmutattuk, hogy rengeteg potenciál és tartalék van a lányokban. Amikor Franciaországban vagy Spanyolországban jártunk tornákon, láttam, hogy képesek még magasabb szinten is helytállni. Jó úton járunk az európai kosárlabda irányába is. Ezt az eredményt 100%-ig megérdemeltük, függetlenül a bajnokság minőségétől.
Magyarországon megvannak a létesítmények és a feltételek a fiatal játékosok fejlesztéséhez. Időre és türelemre van szükség. Különösen a fiataloknál nem jön azonnal az eredmény. Idő kell nekik a felnőtté váláshoz, hogy megtanuljanak hibázni, kezelni a meccsek és a kemény edzések nyomását. Meg kell tanulniuk együtt élni a kosárlabdával: hogyan regenerálódjanak, hogyan étkezzenek, hogyan eddzenek.
Ez egy életmód, nem csak arról szól, hogy “menjünk és játsszunk egyet”. Mi az akadémián próbáljuk őket ebbe az irányba terelni. Több mint két éve dolgozom a lányok többségével, megvoltak a magunk jó és rossz pillanatai, de úgy látom, megértették ezt a folyamatot, és megtanulták kezelni ezt a fajta nyomást.
Ha pedig összegezzük az elmúlt négy évemet az akadémián: nyertünk öt érmet, játszottunk az első osztályban, sok játékos bekerült a válogatottakba, és sokan igazoltak első osztályú csapatokhoz vagy épp az Egyesült Államokba. Szóval jó úton járunk. Idén pedig elértük a duplázást, ami elképesztő teljesítmény. Nagyon büszke vagyok a csapatomra!
