Magyarország

Nemzetközi kitekintő a debreceni világbajnokság tapasztalataira – Laczka Miklóssal beszélgettünk 

Szerző: Nagy Norbert

2021.08.19. 16:51

#F1, #Laczka Miklós, #Sopron Basket, #Sopron_Basket, #U19 Világbajnokság 2021

Vasárnap bronzérmet szerzett a debreceni U19-es világbajnokságon a magyar válogatott. Szalay Ferenc, az MKOSZ elnöke és Cziczás László, szövetségi kapitány már értékelte lapunknak a magyar szereplést. Ezúttal Laczka Miklóst, a válogatott és a Sopron Basket másodedzőjét kértük arra, hogy a nemzetközi tapasztalatokat foglalja össze.

Gratulálok a bronzéremhez! Mielőtt rátérnénk a beszélgetésünk tárgyára, kezdjük azzal, hogy neked mit adott ez a világbajnokság? 

Köszönjük! Rengeteget. Nehéz szavakba foglalni, hogy mit adott. Nekem ez az első alkalom, hogy válogatottnál dolgozhattam. Nyilván voltak bennem arra vonatkozó kérdések, hogy én mit tudok majd adni anélkül, hogy lett volna ilyen tapasztalatom. Abszolút úgy éltem meg, hogy inkább én kaptam ettől rengeteget. Remélem, hogy tudtam segíteni, de azokat az emóciókat, amiket láttam a játékosokon, ahogy együtt harcoltak a sikerért, soha nem fogom elfelejteni.

Az U19-es világbajnokság egy rendkívül vegyes torna. Talán a legösszetettebb a FIBA jelenlegi rendszerében. Itt vannak még bőven középiskolás játékosok, azon életszakasz minden kihívásával, de közben már elsőéves egyetemisták is, akik az Egyesült Államokban – ha nincs Covid – 15 ezer néző előtt játszanak a legmenőbb sportcsatornák közvetítése mellett. Hogy lehet erre edzői szemmel felkészülni? 

Én azt tudom mondani: nagyjából úgy lehet készülni, ahogy például Sopronban is tesszük. Mindig a következő meccs a legfontosabb és egyesével próbáljuk meg az ellenfeleket kezelni. Ahogy te is mondtad, nem érdemes összehasonlítgatni a különböző csapatokat.

A világbajnokság közben nehéz feladat volt, hogy azt, amihez én is hozzászoktam, hogy három naponta kell az embernek átállítania az agyát egy másik csapatra, egy másik stílusra, most egyik napról a másikra kellett megtenni. Ráadásul itt még nagyobb különbségek mutatkoztak a csapatok, a játékstílusok, a kultúrák között.

Napról napra kellett átállítani úgy a mi gondolkodásunkat, hogy megértessük a játékosokkal a szükséges információkat, illetve ők is vevők legyenek azok befogadására. Nehéz feladat, de a kulcs, hogy olyan alapelveket alkalmaztunk, aminek valamilyen része mindegyik ellenfél ellen működhetett.

Az Európa-bajnokságokat idén Challenger-tornák váltották, így a világjárvány berobbanása óta ez volt az első klasszikus, tét mellett zajló leány utánpótlás világverseny. Milyen hozzáállást tapasztaltál a csapatoktól? 

Nagyon érdekes volt figyelni, mert a válogatottak más és más módon álltak hozzá. Volt olyan, mint például a csehek, akik egy játékos kivételével az U20-as Challenger-en szereplő csapatukkal jöttek. Az európai csoportellenfelünknél, az oroszoknál viszont teljesen más keret volt.

Amit kiemelnék, hogy nem féltek a csapatok fiatal játékosokat elhozni a világbajnokságra. Kapásból fel lehet sorolni olyanokat, akik két-három évvel fiatalabbak a vezető korosztálynál és abszolút meghatározó szerepet töltöttek be. Az egész utánpótlás mezőny a bevethető legjobbjait próbálta elhozni. Ezért még nagyobb dolog, hogy el tudtuk érni ezt a sikert. Főleg úgy, hogy mi is elég fiatal csapattal szerepeltünk.

Az első hatban összesen két európai csapat kapott helyet. A bronzérmes magyar válogatott és a hatodik helyezett Csehország. Az európai női kosárlabda jövőjére vonatkozóan kell ebből messzemenő következtetést levonni vagy ez most így alakult? 

Így alakult. Szerintem jó része a sorsolásnak köszönhető. Annak például, hogy a franciák, a spanyolok egy csoportba kerültek, vagy annak, hogy mi az olaszokkal játszottunk a nyolc közé jutásért. Az ágak úgy alakultak, hogy ez így volt most lehetséges európai részről. Azt gondolom, hogy ez az európai mezőny, amelyik Debrecenben játszott, nagyon közel áll egymáshoz tudásban. Mondhatjuk, hogy az európaiak közül bárki bármelyik nap elkaphatott volna bárkit.

Az U19-es világbajnokságok két legeredményesebbje játszotta a debreceni döntőt. USA 11, Ausztrália 7 éremmel rendelkezik ezen tornákról, ami óriási fölényt mutat. Ez a két szakmai program miben emelkedik ki? 

Az amerikaiak esetében egyértelmű, hogy ők elképesztő fizikális adottságú játékosokkal érkeztek. Elég volt csak rájuk nézni, hogy lássuk: hány magas játékossal dolgoznak, a mezőnyposztokon mennyire kiemelkednek, erőnlétileg milyen állapotban vannak. Emellett azt kell látni, hogy az alap technikai tudásuk rettenetesen magas. Egy ilyen korosztályban sokkal könnyebb őket egy irányba terelni, hogy csapatként működjenek és az egyéni kvalitásaik szépen elhozzák nekik azt az eredményt, amit most is viszonylag simán szállítottak.

Az ausztrálok szintén jó fizikai állapottal rendelkeznek, de ott nehéz megfogalmazni, mi lehet ennyire a siker kulcsa. Azt tudom mondani, hogy egységesen nagyon jól képzett játékosok alkotta csapat. Voltak olyan atletikus képességekkel rendelkező egyéniségeik, akik még ehhez pluszban hozzá tudtak tenni. A mentalitásuk pedig olyan: bár többször kerültek nehéz helyzetbe, de akkor sem lehetett őket megállítani.

Először került a legjobb négy közé afrikai csapat, ami egy óriási mérföldkő a női kosárlabda fejlődése szempontjából. Hogy látod Mali eredményes szereplése után, tartós lehet ez a fellendülés?  

Én biztos vagyok benne, hogy egy ilyen siker adhat egy lendületet vagy mutathat egy irányt Afrikában, hogy merre kell indulni. Azzal együtt, hogy brutális fizikális adottságú csapatról beszélhetünk, de kosárlabda tudásban, technikailag is nagyon felzárkóztak. Sok játékos tudott hozzátenni, tehát bő rotációval játszottak. Nyilván voltak közöttük dominánsabbak, összességében mégis egységes csapat állt össze. Náluk is szerepeltek a vezető korosztálynál fiatalabbak, lehet ennek a válogatottnak jövője.

Debrecenben üde színfolt voltak. Jó volt látni, ahogy mentek, élvezték ezt az egészet. Úgy néztek ki az elődöntőig, hogy szerintem mindenki feltette magában a kérdést: ezt a válogatottat ki és hogyan fogja megállítani?

Ez a nyár női kosárlabdában leginkább az ázsiai előretörésről szólt. Japán döntőt játszott az olimpián, de Tokióban Kína is rendkívüli erőt mutatott. A debreceni tornát Kína kihagyta, de összességében ebből a nagy ázsiai fellendülésből én keveset láttam az U19-es mezőnyben. 

Ha az eredményeket nézzük, akkor igazat adok neked, de azért a japánoknak szerencséjük sem volt. Játszottak olyan szoros meccseket, ha azok kicsit másként alakulnak, elérhettek volna sokkal jobb eredményt. Hasonló stílust képviseltek, mint az olimpiai csapatuk. Fizikálisan talán nem voltak ott annyira, mint a felnőttek. Stílusban viszont ugyanaz a kellemetlen, mindenkinek fejtörést okozó játékot tudták hozni.

Szerinted Japán állandósíthatja helyét a közvetlen elitben? 

Szerintem azért lehet tartós a helyük, mert van egy meghatározott stílusok. Minden olyan ország vagy klub, amelynek van egy identitása, amit képes hosszútávon tartani – és ők most egyértelműen azt érezhetik, hogy jó ez az irány – az mindenképpen sikeres lehet.

Napheesa Collier személyében a 2015-ös U19-es világbajnokság All-Star ötöséből érkezik játékos Sopronba. Adódik a kérdés, hogy most láttál olyan egyéniségeket, akikből nemzetközi szinten meghatározó klasszis lehet? 

Bőven. Az amerikaiaknál szerintem többen is. Elég, ha az MVP-t Caitlin Clarkot vesszük, aki elképesztő dolgokat művelt, akár a UConn-ról Azzi Fudd-ot vagy a 2,07 méter magas centerüket Lauren Betts-t is említhetném.

Az ausztráloknál a 2004-es Nyadiew Puoch-ra mindenképpen felhívnám a figyelmet. Szerintem Mali válogatottjából Sika Kone nagyon sokra fogja vinni. Az európai fiatalok közül az orosz Olairi Kosu-t vagy a csehektől a kevesebbek által észrevett 2005-ös születésű Dominika Paurovát említhetném, de akár Valentyna Kadlecovát is mondhatjuk a cseh keretből, ahogy az olaszok meghatározóit is ide kell venni.

Szerintem nagyon sok olyan játékost láthattunk, akinek nagy jövője van. Reméljük, hogy a magyar válogatottból is azok, akik most ilyen teljesítményt tudtak nyújtani, hosszú távon képesek lesznek erre. Nyilván ez a felnőtt válogatott érdeke is. Nagyon remélem, hogy a lányoknak ad egy lendületet.

Zárásul, az előbb említett lendület mellett mit adhat a lányoknak egy ilyen szereplés? 

A lendület és önbizalom mellett magát a morált, az edzésmunkát tenném az első helyre. Azt az élményt adhatja nekik, ha ez ilyen eredménnyel jár, akkor érthetik ők is, hogy így kell dolgozni, edzeni, felkészülni. Ilyen intenzitással, sebességgel kell menni és akkor abból lesz eredmény. Szerintem ez a legfontosabb.