Hirdetés
Magyarország

Olaszországi légióskodás előtt – interjú Varga Sárával



:

:

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés

Korábban lapunkban is hírt adtunk arról, hogy Varga Sára az olasz élvonal újoncánál a Bruschi San Giovanni Valdarno csapatánál folytatja pályafutását. A soproni játékossal a tavaszi tapasztalatokról és a légiós pályafutásával kapcsolatos várakozásairól beszélgettünk.

Mielőtt rátérnénk Olaszországra, néhány gondolatban kanyarodjunk vissza tavaszra. Mit viszel magaddal az idei élmények közül?

Nagyon nehéz szavakba foglalni. Még a mai napig szürreális élmény, ami tavasszal történt. Gondolok itt az Euroliga megnyerésére. Próbálom a tapasztalatokat, élményeket elraktározni, rendszerezni magamban és valamennyire tovább vinni. Szerintem még most sem fogtam fel teljesen.

Érzelmi oldalon túl a kosárlabdát tekintve mit adott az elmúlt szezon? Mi az, amivel elégedett voltál a saját teljesítményedet nézve és mi az, ahol hiányérzeted van?

Főleg a szezon elején elég sok játékpercet kaptam, Euroligában is pályára léphettem fontos mérkőzéseken. Ezek adtak olyan plusz tapasztalatot, ami a későbbiekben is hasznosítható. Mondani sem kell, hogy teljesen más egy Euroliga szintű meccsen játszani, mint magyar bajnokin. Emellett a B-csoportos Sportdarázs-SMAFC csapattal Hepp Kupát játszottam, ami más szempontból bizonyult fontosnak. Húzóemberként ugyanis teljesen más szerepkört kellett felvennem. Az elmúlt évadban így különböző körülmények között, eltérő szituációkban ki tudtam próbálni magam. Ez mindenképpen pozitív.

A saját játékom szempontjából elsősorban támadásban érzek hiányosságot. Sokkal több szerepvállalásra lenne szükség és a dobásomat is szeretném javítani. Erre – már kicsit előre szaladva – Olaszországban is szükség lesz. Ezen felül természetesen védekezésben is jó lenne előrébb lépni. Ott nem lehet más a célom, mint a legmagasabb szintre felhozni.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Nyár elején lehetőséget kaptál az Universiade válogatottban. Az nem titok, hogy kisebb bokasérülés hátráltatott, de összességében milyen benyomásaid voltak az összetartásról?

Szerencsére nem volt komoly a sérülésem. Ettől függetlenül az első mérkőzésen Portugáliában nem tudtam játszani, de a másodikon már segíthettem a csapatot.

Tömény egy hét volt. Nagyon sok mindent nem lehet csinálni ennyi idő alatt, de arra mindenképpen jó alkalmat biztosított, hogy meg tudtuk ismerni egymást és a szakmai stáb elképzeléseit is. A keret zöme korábban ilyen formában nem játszott még együtt. Igazából ez is lett volna az egésznek a célja.

Ahogy mondtam az előbb, Portugáliában két mérkőzést játszottuk. Az egyiket meg tudtuk nyerni, a másikat elveszítettük. Mind a kettőt nagyon hasznosnak tartottam. Csapatszinten és egyénileg is fejlődhettünk.

Elérkeztünk Olaszországhoz. Mi szólt amellett, hogy belevágj a légióskodásba?

Mindig érdekelt a külföldi irány. Tervben volt, hogy kipróbálnám magam légiósként. Adódott egy ilyen lehetőség és úgymond most vagy soha szemlélettel tekintettem rá. Úgy gondoltam, hogy miért ne próbáljam ki magam és meglátjuk, hogy milyen lesz.

Az új csapatod június elején jutott fel az olasz élvonalba. Te már az élvonalbeli tagság tudatában szerződtél a klubhoz?

Nem jutottak fel, amikor megállapodtunk. Az volt a szerződésben, hogy feljutás esetén lép életbe. Így igazából én az első osztályú szereplésre szerződtem, tehát, ha nem jutnak fel, érvényét veszítette volna a szerződés.

Hogy foglalnád össze a céljaid?

Más ország és kultúra, a sportot tekintve is más kosárlabda kultúra és bajnokság. Nyilvánvalóan más szerepkörben leszek. Szeretnék húzóemberré válni és meghatározó irányító lenni a csapatban.

Mindig azt szoktam mondani, egy dolog a szakmai része, azt nem tudhatjuk hogyan sikerül, de ott van a külföldi élet, az élmények, a nyelvtanulás, amit senki nem vehet el a későbbiekben sem.

Igen ez nagy dolog. Én soproni születésű vagyok. Igazából attól függetlenül, hogy a Sopron Basket csapatában játszottam, én gyakorlatilag végig itthon volt. Ilyen sokáig soha nem voltam távol a családtól, most pedig egy másik országba megyek. Mindenki nagyon támogató és biztatott, hogy vágjak bele. Nyolc óra kocsival, már ígérték páran, hogy kijönnek meglátogatni. Nem leszek egyedül.

Az olasz bajnokságot mennyire ismered?

Szoktam követni az európai bajnokságokat csapatok és játékosok szintjén. Engem nagyon érdekel a kosárlabda ezen oldala is. Utánpótláséveimben a Soproni Darazsakkal sokszor jártunk Olaszországban felkészülési tornákra, így volt szerencsém fiatalon a csapataik ellen játszani. Nyilván bele kell szokni. Nem lehet összehasonlítani a magyar bajnoksággal, de nagyon kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni.

Szerinted – természetesen most még csak látatlanban -, mi kell ahhoz, hogy megálld a helyed?

Az én felfogásom az, hogy védekezésben nagyon rendben kell lenni. Az az alap és onnan indul minden. Akkor is, ha mellette 40 pontot dobok és akkor is, ha nem vagyok pontszerző. Ettől függetlenül a támadásra is igyekszem ráfeküdni. Az irányító szerepkörömből adódóan a gólpasszokban fontos lenne előrelépni. Biztosítani ezzel, hogy játékszervezés szempontjából ott legyek a kulcspillanatokban. Ezen felül szerzett pontokban is szeretném segíteni a csapatot.

A klub életében is látszik, hogy nagy dolog az aktuális Euroliga győztestől játékost igazolni. Ezt ki is emelték a különböző felületeiken. A keretet, a célokat már el tudod helyezni magadban?

Igen, már beszéltem egy kicsit részletesebben a vezetőkkel. A reálisan érhető célokat később határozzák meg. Nyilván látni kell azt is, hogy a közvetlen ellenfelek csapatépítése hogy alakul.

A klubnál a feljutás után júniusban bejelentették a keretet, több légiós érkezett. Az látszódik, hogy különböző nemzetiségű csapattársaim lesznek. Én is kiváncsi vagyok hogy fog összeállni ez az idény. Azt tudom, hogy ketten kapunk egy apartmant. Hogy kivel és pontosan hol, azt viszont még nem tudom. Hamarosan biztosan ez is ki fog derülni.

Szeretem a kihívásokat és ez is egy nagy kihívás lesz. Minden nehezebb és minden pozitív pillanattal együtt. Nagyon várom már!

Hirdetés