Olyan közös pontot hoztunk össze, hogy a kerettagok tudnak egy célért dolgozni – visszatekintés az ORV-re

December végén az U16-os és U18-as válogatottunk is értékes napokat töltött együtt. Visszatekintőink sorában ezúttal Meszler Balázzsal értékeltük a csehországi Olimpiai Reménységek Versenyének tapasztalatait.

Ahogy arról lapunkban is nagy terjedelemben beszámoltunk, idén év végén is megrendezésre került a visegrádi országok hagyományos utánpótlás tornája az Olimpiai Reménységek Versenye. A nagy múltú seregszemle minden szezonban az első erőpróbák egyike az U16-os válogatottak előtt, mely már hasznos információkkal szolgálhat a tavaszi és a nyári munkára.

„Jó szájízzel fejeztük be a tornát, ez igaz a játékosokra és a stábra is.” – mondta lapunknak Meszler Balázs szövetségi vezetőedző, amikor visszatekintésre kértük. „Az utolsó mérkőzésünket követően, amíg vártunk a fiú válogatottra, már a helyszínen kapott mindenki értékelést. Ha bárkiben lett volna kétség, akkor azt reményeim szerint ezzel eloszlattuk. Megismerkedhettek azzal a játékosok, hogy miként meccsel a stáb, hogyan állunk egy túrához. Megtapasztalták mi az, amit szabad és mi az, amit nem. Partnerként kezeltük őket. Törekedtünk arra, hogy bizonyos fokú önállóságot kapjanak és ne stresszhelyzetként fogják fel a válogatottságot. Ez a része nagyon jól sikerült. Olyan közös pontot hoztunk össze a csapatban, mely alapján a kerettagok tudnak egy közös célért dolgozni.”

A magyar válogatott a nyitó napon 75-61-re alulmaradt Csehországgal szemben, majd 76-41-re legyőzte Szlovákiát és 54-43-ra Lengyelországot.

„Az első meccsen ötperceként cseréltam sorokat. Ennek két oka volt. Egyrészt szerettem volna látni mérkőzéshelyzetben a keret minden tagját. Másik oldalról azzal, hogy karácsony előtt nem terveztünk összetartást, gyakorlatilag ez volt a harmadik edzésünk. Azt vártuk ettől a mérkőzéstől, hogy kerüljenek ritmusba, találkozzanak a lányok kontakttal, kellő keménységgel. Az eredmény nem számított, ahogy többi mérkőzésen sem, de ott másfajta rotációt alkalmaztunk.” – értékelt a szakvezető, majd rátérve a szlovákok és a lengyelek elleni összecsapásokra, így folytatta:

„Kell a játékosoknak a másfajta visszajelzés is. Nevezetesen az, hogy meg tudjuk verni például a szlovákokat, a lengyeleket. Ez elengedhetetlen a bizalom szempontjából, hiszen, ha nincs cél, akkor a játékosok nem fognak bízni a rendszerben. Elmagyaráztuk, hogy az első meccsen miért követtük azokat az elveket, amiket és utána a másodikon, harmadikon miért követtünk másokat. A harmadikon már úgy küzdöttek egy célért, hogy nem csak az addig vezérnek fellépőktől, hanem más-más játékosoktól jöttek olyan pluszok, amivel meg tudtuk fordítani a meccset.”

Minden ORV-t követően ugyanazzal a kérdéssel fordulunk az edzőkhöz. Mely területek voltak azok, ahol kifejezetten előremutató jeleket tapasztalt a stáb és melyeken látott kisebb lemaradást.

„A célunk az egész tornára az alapelvek tartása volt és ezt sokszor el is mondtam az öltözőben. A harmadik meccsre viszont változtattunk néhány dolgot támadásban és gyorsan alkalmazkodtak ehhez a lányok. A nyárra tekintve ennek nagy jelentősége van. Ha kevés dologgal tudunk sokat foglalkozni, amit utána hatékonyan hajtunk végre, akkor – azt a visszajelzést kaptuk az ORV-n – ha ehhez néhány dolgot hozzáteszünk, akár meccs közben is, ahhoz gyorsan alkalmazkodnak a játékosok. Talán ez a legnagyobb pozitívuma számomra a tornának.” – válaszolta a szakvezető, majd a fejlődési területekre is kitért.

„Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy közös nevezőre kell hozni a spacing formáit minden játékosnál. A másik pedig, hogy arról kell beszélnünk: egy labdabirtokláson belül mi az, amit el kell vállalni és mikor érdemes megosztani a labdát. Egyiket sem jellemezném lemaradásként a riválisainkhoz képest, hiszen van egyéni játékstílus, egyéni preferencia, illetve vannak a kluboknál megfogalmazott elvárások. Tehát ez sem hiba, hanem egy kalap alá kell hozni bizonyos kérdéseket. Ennek a kulcs az, hogy ismerjék meg egymást a játékosok, illetve a stáb a játékosokat.”

Az U16-os válogatottnál a stábtagok a meccsek előtt is sokat hangsúlyozták a bizalom kérdését. Talán ez tekinthető az egyik messze mutató kiemelt üzenetnek.

„Bízzatok jobban magatokban, egymást és a stábban! – az az egyik legfontosabb alapelv. Ha ez nincs meg, akkor az olyan homokszem a gépezetben, ami nagyon sok kárt tud tenni.” – összegzett Meszler Balázs.