Hirdetés
Magyarország

Pásztori István, a Szekszárd másodedzője a szezon lezárásáról és az elmúlt hetek feladatairól



:

:

Hirdetés

A TEOL.hu portál Pásztori Istvánnal az Atomerőmű KSC Szekszárd másodedzőjével készített nagyinterjút az elmúlt időszak történéseiről, feladatairól.

– Miként élte meg, hogy lezárta a bajnokságot a rájátszás kezdete előtt a magyar szövetség, és nem hirdettek győztest, helyezetteket?

– Napi szinten követem a világ kosárlabdahíreit, így nem lepett meg az MKOSZ első döntése, hogy zárt kapuk mögött játsszanak a csapatok – fogalmazott a A TEOL.hu portálnak Pásztori István. – Így készültünk mi is a TFSE-MTK elleni első play-off meccsünkre. Próbáltam elképzelni, milyen lesz pályára lépni közönség nélkül, ami nekünk azért is furcsa lett volna, mert abban a luxusban éltünk, hogy mindig sok drukker előtt játszottunk, a hazai mérkőzéseinket pedig szinte állandóan telt ház előtt. Aztán sejteni lehetett, hogy még rosszabb történhet, amit megerősített egy volt sepsiszentgyörgyi kollégám telefonja, hogy felfüggesztik a román bajnokságot, és az a hír is, hogy a TFSE két amerikai légiósa hazautazott. Sajnos, amire számítottam, bekövetkezett, felfüggesztették, később befejezettnek nyilvánították a bajnokságot. Emlékszem, a március 13-i, péntek délelőtti edzésen kaptuk a hírt. Akkor még azt terveztük, mi edzünk tovább, de aztán kiderült, az volt az utolsó tréningünk a szezonban.

– Mit érzett akkor?

– Mérges és csalódott voltam. Az egész klub, így én is arra készültem, hogy a rájátszásra minden tökéletes legyen, minden szükséges információval el tudjam látni Zseljkót (Djokics Zselkjo a KSC vezetőedzője – a szerk.) és a lányokat, erre tessék, vége… A Magyar Kupában már mutattunk valamit az igazi arcunkból, és hittük, hogy még többre vagyunk hivatottak az évadban. Bánom, hogy ezt nem tudjuk bizonyítani. Azt gondolom, a szurkolók, a csapat, a stáb és a vezetőség is ugyanezt érezte.

– Mikor, miként jutott haza Sepsiszentgyörgyre?

– Menyasszonyommal, Noémivel az volt a tervünk, hogy március 17-én, szerdán vagy másnap, csütörtökön költözünk haza. Kedden este nyolc óra lehetett, amikor telefonált Zseljko, aki hallotta a hírekben, miszerint egy óra múlva megnyitják a magyar–osztrák határátkelőt az ott várakozó, haza készülő román állampolgárok számára. Fél percen belül elővettük a bőröndjeinket, eszméletlen sebességgel bedobáltunk mindent, s fél tízkor már el is indultunk. Az autónk annyira tele volt, hogy féltem, egyáltalán elférünk-e, mivel Pop Annamária (a KSC erdélyi utánpótlás játékosa – a szerk.) is velünk utazott. Mázlinkra sikerült a határhoz érnünk a több­ ezer román kocsi előtt, s hajnali öt órakor szerencsésen hazaérkeztünk.

Fotó: Jantner Zsolt

– Miként telnek a napjai most?

– Az első napon fel kellett hívjak egy központi telefonszámot, ahol bejelentettem, mikor és honnan jöttünk haza. Közölték, hogy nem kell házi karanténba vonulnunk, de kerüljük a személyes kontaktust más emberekkel pár napig. Egy hét után már kijárási tilalom lépett életbe, csak ha nagyon szükséges, akkor mehetünk ki a házból, és azt is csak úgy, ha kitöltünk egy egyéni felelősségvállalási nyilatkozatot. Naponta százhoz közeli telefonbeszélgetést bonyolítok le, olyan vagyok, mint egy telefonközpont. A bátyám Londonban van, Zseljko Pécsett, a többiek Szekszárdon, de a Sepsiszentgyörgyön élő szüleimmel és nővéremmel is nagyrészt csak így kommunikálunk. Érdekes ez a helyzet: otthon vagyunk Szekszárdon az év nagy részében, itthon nyáron Sepsiszentgyörgyön. Máskor, ha hazajövünk, megyünk a városba, összejövünk a családdal, a barátokkal, az ismerősökkel, akikkel keveset találkozunk a kosárlabdaszezonban. Most meg itt ez a vírus, és mindenki otthon ül.

– Kialakították a napi ritmust?

– Igen, feltaláljuk magunkat. Reggel kelünk, Nóci jógázik, én gimnasztikázok. Aztán folyamatosan nézem a játékosok videóit, statisztikáit, a meccseket a neten, Nóci pedig grafikusnak tanul. „Jó barátunk”, a Netflix is besegít filmekkel, hogy ne unatkozzunk. Imádunk főzni, és most időnk is van rá, a minap készítettünk házi rétest, aminek a tésztáját mi kevertük és nyújtottuk. Próbáljuk hasznosan és kreatívan elütni az időnket, így például a nagyszüleinknek mi vásárolunk be, házhoz szállítjuk nekik, amit rendeltek, így a legbiztonságosabb. Emellett besegítünk a nővéremnek maszkokat varrni az orvosoknak és a kórházban tartózkodóknak. A szüleimet ritkán látom, akkor is csak távolról, mivel édesanyám orvosként dolgozik. Izgulunk érte, óriási hiány van védőfelszerelésből. A szentgyörgyi kórházban már tucatnyi koronavírussal fertőzött beteg van, köztük orvosok is – mondta a TEOL.hu portálnak.

Hirdetés