Magyarország

Pécsett a jövő – nagyinterjú Simon Zsófiával

Szerző: Kuttor Enikő

2023.01.06. 13:40

#f2, #NKA Universitas PEAC, #Simon Zsófia

A magyar bajnokságban jelenleg a tabella negyedik helyét foglalja el az NKA Universitas PEAC. A pécsi együttes pedig nemzetközi porondon, az Európa Kupában is remekel – a rájátszást a B-csoport győzteseként, a Pöstyén gárdája ellen kezdhette meg. Alábbi interjúnkban a klub legrutinosabb játékosával, Simon Zsófiával beszélgettünk az idei szezon tapasztalatairól, illetve jövőbeli terveiről.

Simon Zsófia 2021 nyarán érkezett vissza Magyarországra a török Nesibe Aydin csapatából, mellyel bravúr bronzot ért el a török bajnokságban. Simon pályafutását ezután a Ludovika Csata együttesébe folytatta, melynek színeiben hét bajnoki meccsen lépett pályára. A többszörös magyar válogatott bedobó a magyar bajnokságban akkor 22 perc alatt 7.7 pontot, 2.3 lepattanót és 2.2 gólpasszt átlagolt, míg nemzetközi szinten 31.6 perc alatt 7.8 pontot, 3.2 lepattanót és 3.8 gólpasszt jegyzett, öt mérkőzés alatt. A budapestiek ezután 2021 novemberében adták hírül, hogy Simon Zsófia egészségügyi problémákkal küzd, a vizsgálatok során pedig kiderült, hogy elkerülhetetlen műtét vár rá. Az operációt követően rehabilitációval folytatódott tehát az év Simon Zsófia számára, kinek szerződtetését később, 2022 februárjában jelentette be a pécsi NKA Universitas PEAC. Ezzel Simon a második, majd idén a harmadik évét kezdhette meg Pécsett, a rutinos bedobó ugyanis a 2018/ 2019-es szezonban szintén a pécsi gárdát erősítette.

Előszőr is visszaugranék kicsit az időben, méghozzá az utolsó klubváltásodhoz. Ha emlékezetem nem csal, a tavalyi szezont a Ludovika Csatánál kezdted, majd év közben megműtöttek, végül pedig átigazoltál az NKA Universitas PEAC csapatához. Ez az időszak viszont gondolom nem alakult ilyen egyszerűen. Kezdésnek a klubváltásról mondj kérlek pár szót.

“2021-ben kétoldali lágyéksérvem volt, amit mindenféleképpen meg kellett műteni. Ezután következett természetesen a rehabilitáció, ami pedig sajnos nem zajlott teljesen zökkenőmentesen. Ez esetben egy két hónapos procedúráról beszélhetünk, mely során a legtöbb segítséget a Budapesti Honvéd SE csapatától kaptam. Ezt a segítséget ezúton is szeretném nekik megköszönni!

Tulajdonképpen a rehabilitáció befejezése után kerültem ismét kapcsolatba az NKA Universitas PEAC, illetve a Rátgéber Akadémia csapatával, akik azt a fajta biztonságot tudták nekem ajánlani, nyújtani egészségügyileg, – egészen a mai napig – amire szükségem volt, van. Ezért is döntöttem a csapatváltás mellet, amit egyáltalán nem bántam meg, hiszen a rehabilitációm utolsó szakaszában is lényegeset segítettek. Emellett pedig hatalmas türelmet tanúsítottak irányomba, amiért még most is nagyon hálás vagyok.”

Pontosan milyen szerepre számítottál, amikor a PEAC mellett döntöttél? Illetve, ennyi idő eltelte után bőven aktuális a kérdés, megtaláltad-e a számításaidat? 

“A szerep egészen pontosan az volt, hogy a rivális csapatokhoz hasonlóan, a PEAC is szerette volna megerősíteni magát a tavalyi végjátékra, melyre egyébként a korábbi években nem volt lehetőségük. Leginkább bedobó poszton kerestek játékost úgynevezett ‘jolly joker’ szerepkörbe, aki ott és abban tud segíteni, amire épp szükség van egy mérkőzésen. Tulajdonképpen egy irányító és mezőny poszton is bevethető combo-guard-ot szerettek volna igazolni. Itt jöttem szóba én, aki ekkor pont szabadon igazolható volt.

Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy egy rutinosabb, tapasztaltabb játékost szeretett volna igazolni a Pécs, aki nemcsak teljesítményben tud segíteni a csapatnak, hanem más aspektusokban is. Gondolok itt például a példamutatásra, legfőképpen a fiatalok számára – edzésmorál, hozzáállás, alázatosság stb. A vezetőség ezt is nagyon fontosnak tartotta, amikor választásra került sor.”

Sorozatban tehát ez a második éved az NKA Universitas PEAC együttesénél, összesítve pedig a harmadik. Mondd el kérlek, hogy milyen szakmai munka is folyik a klubnál?

“Ahogy az összes Rátgéber Akadémiás utánpótlás csapat, úgy az NKA Universitas PEAC felnőtt női kosárlabda csapata is az Akadémián edz minden nap. Tulajdonképpen vehetjük akár úgy is, hogy az utánpótlás játékosok számára a PEAC a végső állomás. Hogy egy hasonlatot mondjak, Sopronban is van a Soproni Darazsak Sportakadémia, illetve a felnőtt Sopron Basket. Ugyanaz tehát az elv, s bár a dolgok még nincsenek teljesen ugyanazon a szinten, – kell ennek a rendszernek még pár év átfutási idő – a Rátgéber Akadémia, a PEAC, illetve Pécs is egyre inkább közelít hozzá.”

Miben mutatkozik meg pontosan ez az említett profizmus?

“Abszolút profi körülmények között edzhetünk, nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótlás csapatok is. Nagyon modern eszközök állnak rendelkezésünkre, nem beszélve a szakemberekről. Csak példaképpen, gondolok itt a GPS-mellényekre, amiben pontosan lehet követni az edzés periodizációt – ki-mennyit fut, ki-mennyit edz, ki-mikor fáradt stb. Ezen kívül pedig követik a játékosok egészségét is, hogy a hónap mely periódusában tudnak csúcsteljesítményt előállítani.

Különös figyelmet kapnak tehát a játékosok. Már csak azáltal is, hogy a csapatok edzői szoros együttműködésben dolgoznak a fizioterapeutákkal, gyógytornászokkal, erőléti edzőkkel. Nagyon komplex munka folyik, az Akadémián pedig mindenki azért dolgozik, hogy a fiatal, tehetséges gyerekekből úgy csináljanak profi játékost, hogy közben egészséges emberek legyenek, maradjanak.”

Átugorva akkor a csapatotok idei teljesítményére, kezdve az Európa Kupával: jelenleg a nemzetközi mezőnyben 5 győzelemmel és 1 vereséggel álltok a B-csoport élén, vagyis továbbjutottatok az Európa Kupa rájátszásba. Hogy értékelnéd ezt az eddigi periódust?

“Azt gondolom, hogy viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtottunk eddig nemzetközi szinten. Tel Avivban volt egy kisebb bukkanó, de azt leszámítva szépen teljesít a csapat. Mondhatni, hogy most a sorsolásban is nagy szerencsénk volt. A Pöstyént kaptuk ugyanis ellenfélnek, mely egy hatalmas lehetőség lesz számunkra, hogy pikk-pakk a legjobb 16 közé kerüljünk.”

A Európa Kupa mellett pedig a bajnokságban is szépen szerepeltek. Ha minden igaz, eddig csakis azon csapatok ellen szenvedtetek vereséget, akik jelenleg is előttetek tartózkodnak a tabellán.

“Pontosan. Váratlan vereségeink (lekopogom) idén eddig szerencsére nem voltak, hozzáteszem, váratlan nehézségeink igen. Főleg, ha egyesével nézzük a mérkőzéseket. Ezt szerintem párhuzamba lehetne vonni az Európa Kupával, amire azért elég sok energiát fordítunk – felkészülések, utazások, plusz meccsek stb. Ez azonban nem lehet mentség, főleg amikor hazai pálya játszunk.

Tavaly csak később kerültem Pécsre, de azt mondanám, hogy idén talán hullámzóbb a teljesítményünk. Viszont, a hullámzások és a nehézségek ellenére is, mindig megtaláljuk azt a pluszt, amivel be tudjuk húzni a győzelmet még a szorosabb meccseken is. Ugyanis idén eddig az összes egylabdás mérkőzésünket megnyertük, ami azért nagyon szó.”

Abszolút, főleg, ha azt vesszük, hogy jelenleg a 4. helyen álltok a tabellán. Mindent egybevéve ezt reális helyezésnek tartod, vagy lehetne jobb is?

“Nem én lennék, ha nem azt mondanám, hogy ez lehetne jobb is. Persze, hogy lehetne jobb, sőt, ha pont ezeket a kis hullámvölgyeket kijavítanánk, és egy sokkal egyenletesebb teljesítményt tudnánk nyújtani, akkor akár előrébb is állhatnánk. Nem tartom például leküzdhetetlen akadálynak a Győrt, illetve a DVTK-t sem, akiktől szintén csak pár ponttal kaptunk ki. Az volt pontosan az egyik olyan mérkőzésünk, amikor el is számoltuk magunkat, nem is játszottunk jól, és még így is sikerült egy egylabdás meccset játszani.”

A tavalyi szezonhoz képest viszont igencsak átalakult a csapatotok, te pedig valamilyen formában mind a két helyzetet megtapasztaltad. A létra legtetején kezdeném, vagyis a vezetőedzővel. Szerinted mennyire volt szükség edzőváltásra?

“Előszőr is azzal kezdeném, hogy Csirke Ferenc a pécsi kosárlabda egyik ikonikus alakja. Ő is Pécsett kosárlabdázott, volt férfi, majd női felnőtt csapat vezetőedzője is, ennek köszönhetően pedig maximális tiszteletet élvez pécsi körökben. Arról viszont, hogy a tavalyi év után mennyire volt szükséges az edzőváltás, én sajnos nem tudok nyilatkozni. Egy biztos, a tavalyi évhez képest a PEAC csapata idén teljes mértékben átköltözött a Rátgéber Akadémiára, azaz a Lauber Dezső Sportcsarnokban mi már nem is fogunk több mérkőzést játszani. Erre azért is tértem ki, mert ezáltal a PEAC is az Akadémia csapata lett, vagyis minden döntés, változtatás, amit a tavalyi szezon végén eszközöltek, felsőbb berkekből, a vezetőségtől érkezett. Ebbe mi játékosok nem nagyon látunk bele. Nem tudjuk, hogy Csirke Ferenc pontosan mennyire illett bele ebbe az elképzelésbe, azt viszont nem gondolnám, hogy egykori vezetőedzőnk hozzáértése, képzettsége lett volna megkérdőjelezve. Csak szimplán az átalakulás egyik része volt az is, hogy új edző érkezett a csapat élére.”

Ha már az új vezetőedzőt említetted, mondj pár szót kérlek Jovan Gorec-ről.

“Az idei csapatot teljes mértékben Jovan Gorec alakította ki a saját szemléletére. Van egy nagyon határozott elképzelése, hogy pontosan milyen erőt képviseljen az NKA Universitas PEAC női felnőtt kosárlabda csapat, ő pedig ennek megfelelően próbálja alakítani a dolgokat. Nyílván figyelembe veszi, hogy kinek-milyen képességei vannak, és aszerint formálja a taktikánkat, a játékunk képét is.

Jovan Gorec személyében egy szerb edzőről beszélünk, szerb mentalitással, vagyis az edzésben, sorozatos gyakorlásban és a kemény munkában hiszünk. Illetve persze abban, hogy ezeknek idővel meglesz a gyümölcse. Azt viszont itt is kihangsúlyoznám, hogy mindez kontrollált, kalkulált körülmények között zajlik. Vagyis, fokozottan ügyelnek a csapat rehabilitációjára, a játékosok jóllétére.”

Ezzel akkor át is térnék a játékos részre. Kezdjük azzal, hogy milyenek az idei légiósok? Szigorúan a számszerű teljesítményeket nézve, a tavalyiak elég magasra tették a lécet. 

“Az tény, hogy a tavalyi légiósaink ponterősebbek voltak, azt viszont nem gondolnám, hogy hátrány, ha valaki több lepattanót szed, vagy több labdát szerez, mint amennyi pontot dob. Összességében azt gondolom, hogy az idei légiósaink brusztolósabbak. Ők is az edzésmunkában hisznek. Lehet, hogy nem dobnak meccsenként 30 pontot, viszont más területeken meg – lepattanókban, védekezésben stb. – maximálisan segítik a csapatot.

Az pedig, hogy nem a légiósok dobják mérkőzésenként a legtöbb pontot, a mi esetünkben nem is hátrány. Nálunk ugyanis van két elég jelentős magyar válogatott játékos, Kiss Virág és Wentzel Nóra, akiknek ponterősnek kell lenniük. Az pedig szerintem egy elképesztően jó dolog, hogy ezt magyar játékosoktól várjuk el.”

Említettük korábban, hogy idén egész szépen átalakult a csapatotok. Hogy látod a csapat kémiáját? 

“A csapat kémiáját abszolút egy profi szintű csapathoz hasonlítanám. Vagyis nem kell legjobb barátoknak lenni ahhoz, hogy jól tudjunk teljesíteni. Ahogy mondtam, vezetőedzőnk megköveteli a kemény edzésmunkát, és ez az, ami a csapatot is összekovácsolja.”

Kívülről egyébként az látszik, hogy jól oszlanak el a szerepek a csapaton belül. Ezt alátámasztanád, vagy inkább cáfolnád?

“Ezt teljes mértékig alá tudom támasztani. Beszéltük, hogy egy-egy meccsen belül is vannak hullámvölgyeink. Van tehát, hogy nem megy a játék, és egyszerűen nem tudunk rájönni, hogy mivel lehetünk jobbak az ellenfélnél. Ilyenkor mindig kell egy kis idő, de végül mindenki ráérez a szerepére, hogy pontosan mire van szüksége a csapatnak ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Szerintem ez is hozzátartozik a csapat kémiájához, hogy a játékosok fejet hajtanak, és azt csinálják, amire a csapatnak, a csapattársaknak szüksége van.”

Ezzel akkor át is lépnék a kicsit személyesebb kérdésekre. Vágjunk rögtön a közepébe, milyennek látod idén a teljesítményedet? 

“Olyan szempontból kiegyensúlyozottabbnak mondanám, hogy a meccseken belül jobban és könnyebben találom meg azt a szerepet, amire épp szükség van. Nyilvánvaló, hogy én már nem vagyok pontdobó státuszban, de azt gondolom, hogy ez nem is probléma. Elsősorban szeretnék a rutinommal segíteni a csapatnak, és szerintem ez hellyel-közzel sikerül is.

Ha a játékperceimet nézzük, akkor azok eléggé hektikusak. Viszont ez attól is függ, hogy éppen melyik, milyen szerepben kell a pályán lennem. Ezen kívül, remélhetőleg ahogy haladunk előre a szezonban, az átlagaim is feljavulnak majd, de összességében azt tudom mondani, hogy elégedett vagyok a teljesítményemmel. Legfőképpen annak örülök, hogy 33 éves létemre nem érzem magam se lassabbnak, se gyengébbnek a pályán az ellenfeleknél, ez pedig abszolút egy pozitívum.”

Az egyértelmű, hogy idén te vagy az NKA Universitas PEAC legrutinosabb játékosa. Ezáltal gondolom a fiatalok is felnéznek rád. Igénylik a segítséged?

“Azt pontosan nem tudom, hogy a fiatalok mennyire néznek fel rám, viszont ha kell, ha nem, elmondom a véleményemet.” – mondta Zsófia nevetve. – “A viccet félretéve, próbálom minél több mindenben segíteni a fiatalok munkáját, természetesen olyan módon, hogy azt ne vegyék inzultálásnak. Ezzel együtt viszont tévútra sem szeretném őket vezetni, az őszinteségben hiszek, mégha az néha fájó is. Emellett pedig én is a kemény munka híve vagyok. Szeretek edzeni, maximális erőbedobással, és azt is szeretem, ha a körülöttem lévők ugyanebben a felfogásban dolgoznak.”

Ennél a témánál egyébként eszembe jut egy cikk is, amit még a pécsi szerződés-bejelentésedkor olvastam. Elhangzott, hogy 2024-ig írtál alá. Zárásul erről beszélj egy kicsit kérlek. 

“Egyrészről, most lettem 33 éves, egy női élsportoló számára pedig ez tulajdonképpen az ‘end-game’, a kosárlabda záró szakasza. Ekkor már leginkább azon gondolkodik az ember, hogy hol és miként fejezze be a pályafutását. Ahogy pedig azt a beszélgetésünk elején is említettem, nekem a PEAC ehhez is egy nagyon nyugodt környezetet tud biztosítani. Ezért is lett 2024 megcélozva, de természetesen vannak jövőbeli terveim is Pécsett.

Mint ahogy az közismert, egyre inkább szépülnek, fejlődnek a dolgok Pécsett, a Rátgéber Akadémián, ami többek között a rehabilitációs központjukról is elmondható. Ez az én tanulmányaimmal is abszolút összeegyeztethető, vagyis a jövőbeli tervekben az is benne van, hogy játékos pályafutásom után valamilyen szerepkörben az Akadémián helyezkedjek el. Jelenleg egyébként Barcelonán keresztül rehabilitációs trénernek, fizioterapeutának tanulok. A szezon vége ugyan még messze van, nem beszélve 2024-ről, emellett pedig  a játékos szerződésem is újratárgyalható, de a reményeim szerint valamilyen formában a jövőben is Pécsett fogok tevékenykedni.”