Hirdetés
Magyarország

Pénteken rajtol a magyar bajnokság



:

:

Hirdetés

Pénteken este kezdetét veszi a 2020/2021-es szezon a hazai élvonalban. Minden tekintetben speciális évad elé nézünk. Olyan időszak következik, amely előtt a különböző statisztikai összehasonlításoknak nagy jelentősége nincs. Ráadásul ezek többségét a leállás alatt meg is tettük. Éppen ezért rendhagyó módon szubjektívebb beharangozóval készültünk. Károlyi Andreát kértük arra, hogy segítsen eligazodni a várható erőviszonyokat tekintve.

Mielőtt rátérnénk a csapatokra, ha az idei évadot nézzük, akkor két tényezőt mindenképpen figyelembe kell venni: a mindennapokat jellemző bizonytalanságot és azt a tényt, hogy a menetrendet heti két meccses ritmussal írták ki. Ez pedig a hazai mezőny egy részének igencsak új versenyhelyzetet teremt. Nézzük, hogy ezekről miként vélekedett Károlyi Andrea.

BIZONYTALANSÁG 

Mindenki, az edző, a játékos, a szurkoló, a portárs ebben a bizonytalanságban él. Nem gondolom, hogy edzőnek, vezetőnek ezzel kapcsolatban kell-e külön bármit mondania a játékosainak, mert aki itt él, pontosan tudja, hogy milyen helyzetben van a világ. Tényleg nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, egy hét vagy hónap múlva. Reménykedhetünk csak abban, hogy minél hamarabb lesz ellenszer. Itt szerintem csak annyi lehet a megoldás, hogy a játékosok nagyon odafigyelnek magukra, egymásra. Ha a sok hét elvégzett munka után azt mondják, hogy nincs meccs, akkor nyelnek egy nagyot és dolgoznak tovább. Nagyon más megoldást nem látok.

HETI KÉT MÉRKŐZÉS

Nagy váltás azoknak a csapatoknak, akik korábban nem szerepeltek nemzetközi porondon. Ráadásul összeért a mezőny. Lesz öt-hat erősebb csapat és őket követi egy kisebb játékerőt képviselő boly. Ebben a csoportban lesznek azok, akik jellemzően nem nemzetközi kupáztak és nekik igazán bonyolult a helyzetük. Ha egy csapattal játszanak az erősebbek közül, akkor az azért nehéz, ha pedig saját közvetlen riválisaik közül játszanak valakivel, akkor az pedig rangadó, ami helyezésekről dönthet. Aki nincs hozzászokva a szerda-szombat terheléshez, az hamar kikészülhet fizikailag és szellemileg. Itt jön majd elő, hogy az edzők és a stáb hogy tud alkalmazkodni. Mennyire biztosítható egy-egy klubnál a regeneráció. Ott, ahol nincs ilyen jellegű tapasztalat, hogy tudják megszervezni az edzésterhelést, biztosítani a pihenőnapokat, a felkészülést. Izgalmas kihívás minden tekintetben.

A leálláskor mutatkozó sorrend alapján tekintettük át a mezőnyt Károlyi Andreával. Három-három csapatot vontunk össze egy gondolati egységgé.

Sopron Basket, Aluinvent DVTK, Atomerőmű KSC Szekszárd

Én abszolút Sopron – Szekszárd döntőt várok, mert a DVTK gyengülni látszik a másik két csapathoz képest. Ezen belül viszont korai most megítélni azt, hogy a Szekszárd képes lehet-e megnyerni a bajnokságot. Igazából nekik ez egy olyan keret, hogy mikor, ha nem most. A Sopront ismerve, ők – ha ez a fránya vírus nem szól közbe – mindig bombaerősek itthon. Nagy csodát az élen, tehát a bajnoki címért zajló versenyfutásban nem várok. 

A Sopronnál a vírushelyzet, ami a nagy veszélyt jelentheti. A korábbi évekhez képest kevesebb rutinos játékossal gazdálkodhatnak. Nem is egy esetleges vírusfertőzés, hanem a játékosok számára az azt követő kihagyás eredményezhet hátrányt. Ez a jelenlegi szabályok szerint minimum hat hét és akkor még csak egy játékosról beszélünk.

A Szekszárdnál bővebb keret áll rendelkezésre, ha a vírus nem szól közbe és az U20-as szabály életben marad, akkor a versenyző keretből még olyan játékos is kimaradhat, aki élvonalbeli lehetőséggel számolt. Edzői szempontból komoly kihívás, hogy milyen rotációt érdemes használni és ehhez a játékosok hogy tudnak alkalmazkodni. Azok például, akik meccseken keresztül nem kerülnek pályára vagy azok, akik 30 percet játszottak, de most meg kell elégedniük 20 perccel.

A DVTK-nál a fiatalság egy ideig biztosan tudja pótolni a rutint. Igazából ők lehetnek a lendület, a meglepetések tekintetében olyanok, mint például a tavalyi TFSE-MTK volt. A nagy feladatoknál fog kiderülni a csapat ereje és az, hogy a rutinos játékosok valóban pótolhatóak-e fiatalokkal. Kérdés, hogy elég lesz-e ez a lendület ilyenkor és egy kiugró eredmény kapujában mennyire remegnek meg a kezek. 

Ludovika-FCSM Csata, ZTE NKK, TFSE-MTK

A Csata és a ZTE szerintem gyengült a tavalyi szezonhoz képes. A TFSE-MTK papíron nem gyengült, de két húzóemberük nélkül kezdik a szezont. Ismerve Magyar Bianka habitusát, hozzáállását, lehet, hogy még ebből is kihoz egy olyan rajtot, hogy mindenkinek leesik az álla, de én úgy látom, hogy itt az elején mindhárom csapat elmarad majd a tavalyi játékerejétől.

Tavaly a TFSE-MTK kezdeti lendülete tovább tartott, mint amire sokan számítottak. Egy olyan időszakból is ki tudtak lábalni, amikor kulcsjátékosok sérülése miatt gödörbe kerültek. Ott voltak a Magyar Kupában a legjobb négy között és a bajnokságban 5-6. helyen álltak, amikor márciusban befejeződött a szezon. Náluk azt érzem igazán nagy kérdésnek, hogy a versenyképesség tartásához szükséges fokozatos szakmai előrelépés idővel mennyire lesz összhangban a klub lehetőségeivel. 

A ZTE-nél egyértelműen a fiatalokra került a hangsúly és más célok mellett, de ezt a Csatáról is jellemző. Meglátjuk, hogy mire lesznek képesek. A Csata esetében a rutinosabb játékosok mellé kik lépnek fel és téthelyzetben mennyi segítséget nyújtanak. Ezt a felkészülési mérkőzések alapján még nem lehet felmérni.

PEAC-PÉCS, UNI-Győr – MÉLY-ÚT, VBW CEKK Cegléd

Én a Győrt helyezés szempontjából sokkal előrébb várom, mint az elmúlt szezonban. A PEAC-ot egy erősebb középcsapatnak érezném, míg a Cegléd továbbra is idei a nyolcadik hely környékére érhet oda véleményem szerint. 

A Győrnél és a PEAC-nál új vezetőedző érkezett, én ezt emelném ki ennél a két csapatnál. A győrieknek Iványi Dalma szerintem új lendületet tud adni, de az első év profi edzőként nem könnyű. A felkészülés alatt stabilnak tűntek, sok minden azonban téthelyzetben derül ki. A TF ellen, amely kétszer megtréfálta tavaly a csapatukat, debütálnak. Egy jó rajt a Győrnek sokat jelentene. 

A PEAC-nál Csirke Ferencnek az első szezonja női csapatnál, amit legalább ilyen érdekesnek találok. Nem próbáltam, de véleményen azért van arról, hogy mi a különbség a férfi és a női szakág irányítása között. A nők edzésen fegyelmezettebbek, így ott könnyebb dolga lesz, meccshelyzetben viszont már nem biztos, hogy könnyebb. Lassabbak a lányok, ehhez hozzá kell szoknia egy férfi szakágból érkező edzőnek. A Győrnél említettem a rajtot, a PEAC pedig Szekszárdon kezd, ami szintén nem könnyű, bár a felkészülés alatt szoros meccset játszottak.  

Ceglédről, mint minden évben, majd a bajnokság közben fog kiderülni, hogy milyen játékerőt képvisel. Előre mindig kérdéses, hogy a légiósok ténylegesen milyen minőséget tudnak, mennyire állnak össze egységes csapattá. Ez a csoport ebben a felosztásban azért érdekes, mert mindhárom klubnál edzőváltás történt. Cegléden Kostas Keramidas lett az új edző.

Vasas Akadémia, PINKK-Pécsi 424, ELTE-BEAC Újbuda

A Vasas a felkészülési meccsek alapján erősnek tűnik. Ha lehet így behatárolni, akkor az alsóházi mezőnyhöz képest nagyon is erősnek. Most megsérült a csapat centere, ez új helyzetet okozhat. A PINKK elleni rajt, ami egy rangadó, majd sok mindent megmutathat ezen csapatok egymáshoz viszonyítható erejét tekintve. A PINKK megjósolhatatlan. Abszolút a rendelkezésre álló légiósok erején múlik a versenyképességük. 

Azzal, hogy a BEAC-nál Czank Timi beszállt, mindenképpen egy rutinos játékos érkezett hozzájuk, de eközben Laklóth Anna visszavonult. Kiegészül a keret három légióssal. A BEAC mindig nagyon hullámzó tud lenni, így nem könnyű megállapítani, hogy itt a rajtnál milyen formában lesznek. Én várnék azzal, hogy meg merjem mondani mire lehet elég a keretük. 

Hirdetés